változások

kicsit elegem lett a blogolásból, gondolom az elmúlt pár napban ezt észrevettétek: ritkultak és rövidültek a bejegyzések. meguntam, hogy minden nap csak azt írom le, mikor keltem, mit ettünk, mit csináltam a gyerekekkel, mit nem csináltam a gyerekekkel, mikor és mit vacsiztunk, mikor feküdtem. ez így unalmas. úgyhogy mostantól mélyebbre szántó gondolatmenetek megosztását tervezem a kedves publikummal. persze nem doktori disszertáció komolyságú részletekre kell gondolni, de egy kicsit el fogok filozofálgatni dolgokon, és nem a napi események leírására fogok szorítkozni, azt hiszem, azokkal már nagyjából tisztában vagytok. és annyira sem fogok belemerülni a lelki kitárulkozásba, hogy be kelljen zárni a blogot. csak mértékkel :)

ma beszélgettem kathrin-nal az au-pairkedés sötétebbik oldaláról, amit én ugyebár hála az égnek, nem ismerek. ő is dolgozott angliában ilyen beosztásban, tizedennyire emberséges körülmények között. tény, hogy nem teljesen volt tisztában a jogaival, de amit vele műveltek, az gyakorlatilag kimerítette a rabszolgatartás fogalmát. se biztosítás, se egy mobiltelefon, csak a szerződésben meghatározott minimálfizetés (én nem azt kapom, de nem kell horribilis összegekre gondolni, nem elég ez sem sok mindenre, és egyáltalán nem gazdagodik meg belőle az ember, az tény, de erről lesz egy külön bejegyzés később), szobaként egy lyuk, barátnők, barát fogadása kizárva olyan indokkal, hogy majd valamit biztos ellopnak..., és emellett a szülők semmit nem törődtek a gyerekekkel, ő etette, fürdette, nevelte őket, és amikor karácsonyra hazautazott volna a nagy hóesésben, a reptérre sem vitték ki kocsival, hanem koffereket maga után vonszolva busszal kellett odáig eljutnia. hálás, mi?

ehhez képest mim van itt nekem? egy nagyon nyugis kis szobám, lent az alagsorban gyakorlatilag, aminek csak egy hátránya van, hogy kicsit hűvös. télen nem tudom, mennyire jelent ez majd problémát, most egyelőre áldom az eget ilyen melegben, hogy van hova menekülnöm. bárkit, bármikor fogadhatok, akár dorbézolós-üvöltözős-maxhangerőnházimozizós éjjeleket is lehet rendezni, egy hangszigetelt, és még két normál ajtó választ el a fentiektől, úgyhogy itt aztán senki nem zavarja a másikat. az előző au-pair az ő gépüket használhatta csak internetezésre, nekem már szerencsére korlátlan netem is van, és gépet is adtak hozzá, bár azt félretettem biztonsági tartaléknak, és a sajátomat használom. áldásos dolog ez a net, hiszen napi szinten tudom tartani a kapcsolatot a barátnőkkel, barátokkal, családtagokkal. többen megjegyezték már, hogy olyan, mintha el sem mentem volna otthonról, mert gyakorlatilag bármikor elérhető vagyok, és a blogból mindenki értesülhet az aktuális történésekről. a tárgyi javakról nem is nagyon szeretnék többet mondani, az első seeham-i bejegyzésben szerintem leírtam amúgy is mindent, röviden: megvan mindenem a teljesen komfortos élethez.

és ami plusz: nem rabszolgaként tartanak. teljesen megbecsülik a munkámat, minden kérés előtt elhangzik a légy szíves és utána a köszönöm. nincs kivétel. azért ez jól esik az embernek. nem dolgoztatnak halálra: ha egyik nap érzékelhetően kicsit többet kell segíteni, mint például tegnap, amikor bolondok háza volt, és apu sincs itthon megint három napig egy bl-meccs miatt, akkor utána több szabadidőt kapok. ma délután semmi dolgom nem volt például, és holnap is csak a délelőtt foglalt, de az sem teljesen, elmegyünk sétálni a gyerekekkel, meg este segítek a vacsinál. szóval nem nekem kell nevelnem az emberpalántákat, nem használnak és zsigerelnek ki. kisegítő munka, nem több, amit már a street-ben is magas fokon művelhettem :)

ami a legjobb az egészben, hogy az első ijedség ellenére már nagyon élvezem ezt az egészet. persze, hogy amikor ideértem, és itt volt ez a hodály, idegen nyelv és dialektus, egy idegen család, idegen életforma, és egy halom új információ, amiknek az első napokban a felét sem tudtam memorizálni, kicsit meg voltam illetődve. meg a tudat, hogy itt van anyu, aki annyi idős mint én, és kétgyerekes családanya biztos egzisztenciával, én meg? ... van két diplomával, amikkel valójában nem is akarok semmit kezdeni, és eltartott vagyok. arról nem is beszélve, hogy otthon még akad ilyen-olyan tartozásom, amit a célként kitűzött spórolás segítségével remélhetőleg már idén törleszteni tudok. DE ezeket félre tudtam tenni, hiszen mindig is olyan voltam, hogy a pillanatnak éltem, nem nagyon érdekel még a távoli jövő, persze vannak elképzeléseim, de azokat ritkán kötöm bárkinek is az orrára, hiszen annyi minden történhet még, hogy felesleges sztem évekre előre tervezni. szóval ami számít: külföldön vagyok végre, ahova mindig is vágytam, nem kell napi szinten azon paráznom, hogy hogyan jövök ki a pénzemből, vagy még meddig szívhatom az american express kártyám hitelkeretét, hogy ne jöjjön egy mogorva hivatalos levél az otp-től. arról nem is beszélve, hogy nem kell sem 4 (neadjisten 8 órás) munkát végeznem, és bemenni egy olyan munkahelyre, amit utálok. itt valójában nem tudnék példát mondani arra, amit nem szeretek csinálni. amit nagyon utálnék itt, az a porszívózás... négy szintes a ház... brr... szerencsére azt a bejárónő végzi, úgyhogy erre sincs gondom. a többit pedig (lehet, hogy sokan, akik laktak már velem együtt, és csak azt látták, hogy éjjel-nappal mosogatok, de a szobámban halomban állnak a ruhák egymáson, soha nincs semmi sem kivasalva, és sok kis kidobásra váró kacat halmozódik asztalokon, székeken, ide-oda betűzögetve, mert nem tudok semmitől megválni, nehezen hiszik ezt el) szeretem csinálni. lehet, hogy mindig is valami szobalány-szerű foglalkozást kellett volna végeznem? :) egyrészt jó érzés, hogy a háttérből végzett munkám hatására a család csak annyit észlel, hogy mindig frissen mosott a törölköző, nem halmozódik sehol a szemét, és rend van a nappaliban. másrészt nem elhanyagolható pozitívum, hogy belelátok egy jól működő, összehangolt háztartásvezetésbe, van miből példát, ihletet merítenem, és a jövőben, ha majd ott tartok, azt hiszem, már nem fog problémát jelenti, hogy takaros kis feleség (csak névleg, kizárólag papír nélkül!!!:)) váljon belőlem... :)

most még eszembe jutott egy csomó minden, amiről szeretnék elmélkedni, de a ló másik oldalára sem szeretnék átbillenni, és túl hosszú bejegyzéseket írni, úgyhogy holnap folyt. köv.

ui: igazi apukámnak boldog névnapot!!! a levél is megérkezik holnap, nagyon remélem!!!