minden ugyanaz?!

egy mai bosszantó esemény arra sarkallt, hogy számbavegyem, miben változott az életem, mióta kijöttem külföldre. magamat megnyugtatandó (vagy ez lehet, hogy kívülről csak áltatásnak tűnik, ám legyen), szerencsére csak pozitív fejleményeket tudok felsorolni, amik az épülésemre szolgálnak, még akkor is, ha jelenleg fárasztónak tűnik néha, de az biztos, hogy hasznát veszem majd a későbbiekben, és hasonló bláblábleeeee.

hangsúlyoznám, hogy ezek a dolgok SZÁMOMRA fontosak, lehet, hogy másnak fabatkát sem érnek.

1. életmódváltás minden téren. nincs napi szinten alkoholfogyasztás, sem aktív, sem passzív dohányzás, sem zsíros ételek és fehér kenyér. érzem is a tisztulást, sajnos minden kellemetlen mellékhatásával együtt, de majd idővel ez is megoldódik.

2. babázom. épp ma panaszkodott anyu, és teljesen egyetértettem vele, hogy azt hiszi néhány férfi, és egyes gyermektelen nők is, hogy ez vicc. elkávézgatunk, elhesszelünk itthon, "babázunk". közben a szennyes magától kimossa magát, beugrik a szárítógépbe vagy ki a kötélre, vissza is mászik, ha elszállt belőle a nedvesség, sőt szól, ha éppen elered az eső. a porcicák maguktól kivándorolnak a lakás minden szegletéből, polcokról, padlóról, és a felmosófa is önálló életet él. a szemét komótosan kivonszolja magát a nagy kukáig, a virágok megöntözik magukat, az ágynemű hipp-hopp "áthúzódik", a vasalatlan pedig hogy, hogy nem, jééé: kivasalva valahogyan a szekrényekben köt ki, és lássunk csodát, össze is van hajtogatva. a gyerekjátékok a lakásban és a kertben szép rendben sorakoznak önszántukból. minden edény öntisztul a főzéshez és a terítéshez, ha valami háztartási kellék elfogy, sebaj, a kamrában magától terem új, bevásárolni sem kell. babázás? áhhh, nem számít. naponta néhányszor bárki átpelenkázza magát egy kétésfél éves ügyetlen kis kezecskéivel, felöltözik nem kifordított ruhákba és nem felcserélt papucsokba, egyedül eszik, és közben nincs disznóól körülötte, biztosan tipeg A-ból B-be, elesés, vérző térd kizárva, nincs vigasztalhatatlan üvöltés, mert a szomszéd kölyök elvette a játékát és persze esténként a naphosszat rakódó koszréteg csak úgy lepereg a gyerekről, és ahogy leteszi a buksiját, már alszik is. egy három hetes bébiről nem is beszélve, aki választékos, érthető német nyelvezettel közli minden problémáját, szobatiszta, önellátó és még édes tejillata is van. csak úgy, szoptatni sem kell, és amíg anyu a másik gyereket próbálja megnyugtatni, hogy őt is ugyanúgy szereti, mint az öcsikét, addig nem kell megnyugtatni és rávenni arra, hogy bár ösztönszerűen jelez, hogy éhes, vörösödik-lilul-feszül a kis teste, várjon már néhány élethosszig tartónak tűnő percet, aztán majd kap enni. csak ennyi egy babázás, de aki szintén benne van, az tudja, miről beszélek. és összeadva minden fenti apró részletet, annak ellenére, hogy nagyon jó dolog gyerekekkel foglalkozni, rengeteget nevetek és a nehéz pillanatok ellenére is élvezem, gondolom, főleg akkor, ha a sajátoddal törődsz, nem kis felelősségtudatot rejt magában. de erről már írtam régebben. felelősségteljes életről pedig én két hónappal ezelőtt még nem igazán beszélhettem...

3. külföld. végre itt vagyok. soha nem vágytam ausztriába, sőt... német nyelvterületre egyáltalán nem akartam jönni, nyelvvizsga ide vagy oda. aztán a sors így hozta. más táj, más kultúra, más mentalitás, pedig nem vagyok messze magyarországtól. mindig külföldön akartam élni és nagyon örülök, hogy itt vagyok. nem kell olyan problémákon rágódnom, amiken otthon kellett és már nagyon elegem volt belőlük, pl.: napi megélhetés, semmi előre tervezési lehetőség, kilátástalanság. valamerre elindultam. 6. hete vagyok itt (azt hiszem, már nem számolom:)), ennyi idő sok mindenre még nem elég: nem lettem milliomos, nem váltottam meg a világot, és "félő", hogy nem is fogom. nem ezért jöttem. hanem azért, hogy újabb tapasztalatokkal gazdagodjak, és ez már most megvalósulni látszik, elég keményen. sikeresen beilleszkedtem, belaktam a helyemet, hozzám szokott a kishölgy: ha hiszti van, már tudom, hogy nem a személyem ellen szól. ha más lány lenne itt vele, másnak is nekimenne. gyermekgondozás, háztartásvezetés, türelemjáték... ezek két hónapja még mind-mind tőlem nagyon távoli fogalmak voltak. csak a bulik, meg a diplomának örvendezés és a barátok, barátnők. lehet, hogy ahhoz képest ez az élet ingerszegénynek tűnik a blogom alapján. nem az. nagyon más, mint otthon volt, és másféleképpen jó. és remélem, még lesz ennél jobb is :)

4. új kapcsolatok. egyelőre kisgyerekes anyukákkal vagyok nagyrészt körülvéve, és már bébiszitter is vagyok egy három éves kislány mellett hetente kétszer :) egy au-pair-rel sikerült találkoznom eddig, és másik hárommal van még megbeszélve randi, amik egyelőre lógnak a levegőben, mert a leányzók nyaralnak. ők mind régebb óta vannak itt, és a szeptemberi ovi-, sulikezdésre jönnek vissza a vendéglátó-családokhoz, addig jól megérdemelt fizetett szabijukat töltik. nálam ugyebár ez másképp működött, mert épp nyár közepén kellett kezdenem, hogy mire jön a bébi, a nagyobb gyerek valamennyire hozzám szokjon. küldetés teljesítve, én majd jövő nyáron töltöm el valami melegebb helyen a szabimat :D arról se feledkezzünk el, hogy októbertől nyelviskola, ahol még több ismeretséget lehet majd kötni. nem megy minden egyszerre. napjaim (és az elején szabadnapjaim) nagy részét azzal töltöttem, hogy kaja megszokjon, körülötte lebzseltem, játszottunk, ilyesmik. ez volt az első szempont. ha nincs vele jó kapcsolatom, az egész ittlétem hiábavaló. mert akkor nem lehet velem kettesben hagyni, és nem vagyok segítség az anyukájának. még most sem tökéletes a dolog, sok idő kell ehhez. több, mint ahhoz, hogy én huszonéves fejjel valakivel a városban összehaverkodjak. olyan is lesz. és vannak régi kötődések is, pécsről, innen-onnan, akikkel szívesen tartom a kapcsolatot továbbra is. egész nap be vagyok jelentkezve msn-en, mert be van kapcsolva a gépem, és amint tudok, jövök, és izgatott vagyok, ki írt éppen ottthonról, de nem ülök itt éjjel-nappal. illetve, de: éjjel :) tesóm különféle időpontokban elérhető, ami a családi béke megőrzése miatt fontos, hogy neki mindig hírt adjak magamról. és ez így van jól. és másoknak is elérhető vagyok, annak is, akinek nem mindig van szüksége rám, de lehet, hogy majd az élet úgy hozza, hogy egyszer lesz. csak karácsonykor megyek haza (amúgy két délután bébiszitterkedés árából simán haza tudnék utazni, akár minden hónapban is, ha akarnék, de nem azért jöttem ki, hogy havonta hazaugráljak, és ez így normális szerintem), úgyhogy addig virtuális kapcsolattartó programom maximumon fog működni :)

5. pénz. régen nem volt, csak nagyrészt hitelből, meg családi támogatással éldegéltem, a fizetésem elenyésző volt. most van pénzem, és törlesztem az otthon hagyott tartozásokat. jól haladok, mindenre jut itt is, tudok félretenni, és hazaküldeni, hogy a hitelek gyorsan nullára kerüljenek, és aztán félretegyem a pénzemet, hogy végre jövő nyáron legalább két hetet görögországban süttethessem a hasam.

és ami nem változott? azon még kicsit gondolkodnom kell, és jön a folytatás.