amikor egyetemre kerültem, hála a magyar szaknak, megismerkedhettem a "spenóttal". ez szakmai berkekben nem mást jelent, mint a hatkötetes, "a magyar irodalom története" címet viselő, ijesztően sok információt tartalmazó magyar szakos bibliát. küzdöttem is vele kemény hét évet. nem vagyok rá büszke, de már nem sokra emlékszem belőle. viszont ez sem vette el a kedvem az igazi spenóttól, amit én már az oviban is szerettem. a kis különc :)
azóta is naponta tudnám enni, de itt a család annyira nem kedveli, úgyhogy nagyrészt hétvégén kerül sor valamilyen spenótos étek elkészítésére, amikor enyém a konyha, és nyugodtan be lehet borítani a hófehér konyhabútort zöld plecsnikkel. ma parmezános-spenótos rakott tészta sikeredett. kénytelenek lesznek ők is enni belőle, különben a jénai napokig a helyet foglalja majd a hűtőben :)
Go, Baba, go!!!
VálaszTörlésgondoltad volna mondjuk júniusban, hogy engem valaha is lázba hoz bármi, ami a főzéssel kapcsolatos? (azon kívül persze, hogy letegyem a fenekem a székre, és végignézzem, ahogy valaki főz nekem) :D hát ez is eljött. a következő tervem a... jujjj, majd úgyis meglátod :)
VálaszTörlésja és ettek belőle. senkinek nem lett semmi baja, és azt mondták, finom volt. hajrá-hajrá :)
VálaszTörlés