mongol ebédre voltam ma hivatalos bujin-hoz. azt hittem, nem szeretem a marhahúst, de ha jobban belegondolok, ez csak egy gyerekkori mániám maradványa lehet: anno voltak ugyanis otthon bocijaink, és miután felneveltük őket, mentek a vágóhídra, én meg nagyon sajnáltam őket. basszus mégiscsak nevet adtunk nekik, aztán meg csak úgy elmennek meghalni és csak a májkrémes dobozban láthatom őket újra... naneeee. akkor kijelentettem, hogy nem eszek több marhát. persze ezt el is felejtettem idővel, és faltam a májkrémet. ma sem esett nehezemre megenni a mongol készítésű marhát. édes-savanyú fűszerezésű volt, de közben kicsit csípett is, és nem volt túlzottan átsütve, mondhatni omlós volt. egyben hagyott, hullámos tészta volt mellé (a gyerekek nagyon élvezték) és zöldségköret (többféle paprika és uborka párolva). mindezt persze a képen látható, stílusos csomagocskába rejtett pálcikával ettük, nem is ment rosszul :)
ebéd után pedig találkoztam a nagyszülők betegápolójával, egy 40 körüli magyar hölggyel, aki mohácsi, és két hetet itt dolgozik ausztriában, két hetet pedig otthon. jót trécseltünk, kellemes volt magyar hangot hallani, ami végre nem skype-vonalon keresztül jutott el hozzám, hanem teljes testi valója is hozzátartozott :)
hazafelé áldottam az eget, hogy kitalálták a villanypásztort, ugyanis a gyalogúton ilyen szép nagy dögök jöttek szembe, illetve kísérgettek egy darabon. nem mertem a szemükbe nézni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése