nosztalgia

még senki nem hiányolta a panaszkodást, vagy azt, hogy írjak már arról, ami nem igazán tetszik itt kint, vagy amit hiányolok. panaszkodni nem igazán tudok, mert amikor úgy érzem, hogy felrobbanok valami apróság miatt, alex haverom tanácsára kivonulok a házból, és körülnézek, hogy hol is vagyok és milyen gondjaim vannak általában: rúgkapáló hisztis kislány, akinek ugyanúgy lehet rossz napja, mint egy felnőttnek, vigasztalhatatlanul bömbölő kisfiú, akinek úgyanúgy lehet hasfájása, mint egy felnőttnek, néha szúrkálódó megjegyzéseket odabökő anyuka, akinek majd úgyis helyreáll a hormonháztartása. reméljük legalábbis a legjobbakat :)

ami viszont hiányzik (a családon és a barátokon kívül):

- a nyugalom... biztos nehéz ezt elképzelni, hiszen egy kicsi faluban lakom, csomó szabadidőm van, és nem kell naponta egy házsártos, szemüvege felett kikandikáló, tupírfejű matróna főnökkel szemeznem. viszont kapkodnom kell, amit én nem szoktam. szeretek pörögni, és az aktuális elintéznivalókat hipp-hopp letudni, amit lehet szerintem stresszmentesen is, de itt tényleg szó szerint kapkodok, és nem azért, mert másképp nem menne, hanem mert ebbe "hajszolnak bele". a kapkodásba pedig gyakran hiba csúszik, mert ha az ember nem egészséges mértékű teljesítménykényszer alatt áll, akkor ez előfordul. a legjobb családban is, akkor is, ha én csak a legjobbat szeretném mindenkinek. pedig tényleg azt akarom.

- a lazaság. no nem olyan szinten, ahogy pécsett űztem, mert az már néha a "leszarom a világot" kategóriába csapott át. két gyerekkel azért más, de mondjuk sztem, ha valakinek van egy három év körüli gyereke, akkor előfordul, hogy egy játékbaba keze kiesik. és talán ettől nem tör ki a harmadik világháború. meg attól sem, ha kiborul egy pohár ital, leesik pár szem kukorica a padlóra, vagy netán valahova 10 perccel később érünk oda, mint ahogy terveztük. de mivel ezek a helyzetek bármelyik percben előállhatnak, az első pontban említett nyugalom a hétköznapokban egyáltalán nem jellemző rám. ez tényleg nem panaszkodás, ne értsétek félre, és lehet, hogy hasonló helyzetben, a saját gyerekeimmel majd én is "felfújom" ezeket a szituációkat. de majd akkor visszagondolok az au-pair-ként tapasztalt helyzetekre, és remélem, hogy legalább tízig számolok, mielőtt bolhából elefántot csinálnék.
- a lustálkodás azon válfaja, amit az utolsó hónapokban műveltünk pécsett. 10-11 körül felkelni, enni (vagy netán, ha nem otthon aludtam, hazavánszorogni az előző esti buligöncben, miközben a karikás szemeimet hatalmas napszemüveggel próbálom takarni, és röhögök magamban az emberek hülye nézésén, ami azt sugallja: mit keres ez az életvidám csaj itt délben, a belvárosban miniszoknyában és flitteres topban, mikor esik az eső és a jó munkásemberek félórás ebédszünetüket töltik?), megnézni 5 (6-7-8) részt az osztály című sorozatból, aztán kitalálni, hogy mit aggassunk magunkra este, és elmenni a kantába bandázni.

- külön pontot érdemel: kanta. egy az egyben hiányzik. a görög-féle egy órás jeges kávé, az ogi-féle nyáltócsa, amibe tuti beleülök, ha fehér nadrág van rajtam, a vetítések, a kinti kanta, a rosé, a királynő-fotelek, a zene, a marci-féle déli menü, a kis füzet, amibe "a bikinis lány"-ként került be a nevem a számlanyitáskor:), és az, hogy minden este betévedt valami ismerős, akivel lehetett trécselni. szóval minden.

- anyu főztje :) élen a sütés nélküli túrótortával. (itt meg is ragadom az alkalmat, hogy üzenjek, kellene a recept, emailben mondjuk, bár itt nem olyan a túró, mint otthon, de azért egy próbát megér...). emellett persze a töltött káposzta, a kapros pörkölt, a vastag tésztás pizza, a rántott hús, a világ legfinomabb krumplipüréje, a kígyórétes, a ragasztott, a gyümölcskenyér és társai... no de már nem kell olyan sokat aludni, és az lesz a legnagyobb bajom, hogy mindezek nem fognak egyszerre az összeszűkült gyomromba beleférni. (kicsit off: tegnap ettem először fehér kenyeret, mióta itt vagyok. fura volt, mert azt hittem, jól fog esni, de nem volt olyan nagy élmény. hozzászoktam itt az ilyen-olyan barna/fekete/savanyú kenyerekhez)

- tesóm dvd-gyűjteménye. itt is van pár film, de egyrészt nem olyan jó századszor is megnézni a bábelt, meg a szex és new york-ot, másrészt meg magyarul az igazi... nekem legalábbis.

- végül, de nem utolsó sorban a mérsékelt árak. vagyis ami innen nézve mérsékelt, nem magyar fizetéssel számolva, persze. kezdem érteni, hogyha valaki hazaugrik egy euro-országból látogatóba, miért olyan nagyvonalú, amikor tálca söröket kell fizetni a haveroknak :D