2009. október 14., szerda

viva la jink

kedves volt jinki tanáraim!
utólagos köszönetnyilvánításom következik a hatévi áldásos munkátokért (már bocsánat a tegezésért). bár sokszor volt elegem az "ein wort gibt das andere"-ből, a deklinationból, konjugationból, a passivból, a mindenféle sätzékből, az unregelmässige verbenekről nem is beszélve... de megérte. az elmúlt három hónapban a poklok poklát éltem át, ha a nyelvkurzusra gondoltam. beképzeltem és hergeltem magam, hogy mennyire durva lesz, mennyire kicsinálnak, beégek, leblokkolok, áááááá. 200 oldalnyi tömény nyelvtant töltöttem le a netről és tanulmányoztam, ismételtem, és tovább hergeltem magam. ehhez képest: semmi para. és mindezért hála jinknek, meg az ott magamra szedett tudásnak.
ma volt az első óra. a tanár szimpatikus, 50-es pasi, van humora és nagyon kedves. nyolcan voltunk ma a csoportban, elvileg még jönnek ketten. színház volt. egy indiai pasi arról mesélt csomó ideig, hogy mennyire nem tud integrálódni a társadalomba. nagyon beleélte magát, kb panaszkodás volt az egész, úgyhogy nem lehetett szóhoz jutni mellette. a kubai nő erre rákontrázott, hogy ez valóban igaz, minden osztrák tökőrült és nem fogadják be a külföldieket, na és persze sírt is, hogy négy éve meghalt a férje (szomorú, igen, de hát azért na...), csak őt még a tanár sem értette, annyira spanyol akcentussal, hadonászva és hadarva beszélt. persze, hogy ő volt a párom a feladatoknál. izgi volt :D
szóval a lényeg, hogy nem kell tovább aggódnom, ez simaliba lesz.
plusz jelentés: a pár nappal ezelőtti mélypontról sikeresen elmozdultam, koppkoppkopp. anyuval volt egy "kis" nézeteltérésünk, hát hiába, nem azonos az értékrendünk. ami nekem perfekt, az neki még közel sem. úgyhogy alkalmazkodni kell kicsit, és minden rendben mehet tovább. de az biztos, hogy az én otthonom, ha egyszer lesz olyan, így fog kinézni: nagy párnák mindenhol, szőnyegek, színek, néhol egy kis piszok, néhol egy kis szösz, gyerekmancsnyomok a kanapén, szétszórt játékok (persze nem állat módjára) a padlón, egy szerető férj, aki sokat lesz otthon, egy bébi a hordozókendőben rajtam, kettő körülöttem sertepertél, együtt főzzük az ebédet, lisztes orrok, cukros fülek, banános homlokok, és nem lesz balhé, ha valami kiloccsan, kifröccsen, leesik, elszakad, eltörik, hiszen gyerekekkel ez bármikor előfordul. és igen, lesznek rosszabb napok is, de akkor majd belegondolok abba, hogy nem érdemes türelmetlenkedni és kapkodni, hiszen mi baj történhet, ha a három gyerekkel valahonnan 5 percet kések. semmi. bocsánatot kérek, és kész. max nem bocsátanak meg. azoknak barack a fejükre :)

2 megjegyzés: