telnek a munkás hétköznapok. már megint arra eszméltem, hogy csütörtök van... harminc nap múlva ilyenkor már magyar földön leszek, remélem. igaz, hogy minden nap más, de mégis van rutin az életünkben. nem mondom, hogy monoton, de azért akad valami rendszer, és már nagyon vágyom a rendszertelenségre, hogy minden nap nagyon más legyen, minden nap máshova menjek, másokkal találkozzam, másokkal, mindenkivel, akivel csak lehet. meg a felelőtlenség után ácsingózom leginkább. elsétálni egy kisgyerek mellett az utcán úgy, hogy ne kapjak utána, ha megbotlik. lehet, hogy nem is fog menni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése