pillanatról pillanatra változik, hogy mit akarok. mondjuk olyan sok különbség nincs a változatok közt: azonnal, mindjárt, kicsit később vagy még ma lelépni innen, és nem maradni a következő hétre. legszívesebben ezt már múlt időben mesélném, és nem itt lennék. elég nehéz. biztos sokan tudjátok, milyen a hangulat egy munkahelyen, amikor már felmondtál, de még az utolsó hetedet le kell dolgoznod. naigen, egy rendes munkahelyen ez még elmegy, mert a nyolc (vagy akárhány) óra gürizés után lelépsz, és a saját kis kéglidben forralt bor, keksz és egy jó film mellett kipihened magad és felkészülsz a következő napra. csak én itt nem tudok hazamenni, mert az otthonom a munkahelyem. király, mi? régen mindig otthon végezhető munkát akartam, na most megkaptam :)
lesznek részletes, elrettentő, vicces, stb-stb sztorik is, ne aggódjatok. de mostanában nincs kedvem nagyon írni, meg annyira keverednek a szálak, hogy még várok, mi hogyan alakul, aztán beszámolok.
ez pedig szívemből szól:kis mocskok (egy kivétellel), elfelejtettétek a tegnapi névnapomat!!! nem mintha akkor ünnepelném, mert csak a koccintás kedvéért emlékezem meg róla decemberben, na de hát akkor is. szedjétek összefele magatokat!!! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése