máv-parák

ma túl erősen éreztem, hogy hazaértem magyarországra.

tegnap ugyebár leesett a nagy hó. éljen, fehér karácsony lesz. csak én arra nem gondoltam, hogy bár van meteorológiai előrejelzés, meg talán a laikus is számít már december vége felé a hóra, a máv valahogy mégis minden évben úgy meglepődik tőle, mintha akkor látná először.

a terv az alábbi volt:

édes-kedves szülőknek és testvérnek már hetekkel ezelőtt beadagoltam, hogy én bizony csak 22-én, kedden érkezem haza. viszont azt is tudtam hetekkel ezelőtt, hogy ez hazugság, és 20-ára pöpec tervvel rendelkeztem vonatok-buszok csatlakozását illetően, és úgy gondoltam, meglepetésként már ma beállítok cecére. ember tervez... nem kellett volna.

ugyanis megjött a hó, a máv meg lebénult. reggel fél nyolckor indultam győrből tatabányára, kati barátnőmmel találkozni (nagyon örültem, hogy össze tudtunk futni, juhúúú:)), eddig még nem is lett volna gond. negyed órás késés, oké, de azért a biztonság kedvéért néztem egy előbbi vonatot, amivel majd a rövidke csevej és kávézgatás után a keletibe továbbindulok. mire fél egy lett, a negyed órás késésekből simán 30-70 perc kerekedett átlagban. az én vonatom próbált az arany középút felé tendálni: 40 perc... sebaj, épp beállt egy másik szerelvény, irány a déli, majd lesz valami. budaörsig oké volt minden, ahol gyanúsan sokat álltunk már a puszta kellős közepén... egy idő után a kedves kaluz bácsi beközölte a frankót: lefagytak a váltók, két vonat van előttünk, a továbbhaladás bizonytalan, mellesleg se a keleti, se a déli nem fogad vonatokat. hmmm... bravooooo. két óra vesztegelés után jutottunk el kelenföldre. közben találtam egy pécsi lányt a vonaton, aki készségesen segített nekem cipelni a csomagokat egy darabon (egy hátizsák, egy utazótáska, egy hatalmas doboz és egy kézitáska, mókásan néztem ki alattuk a 45 kilómmal).

kelenföld pályaudvar, még több pécsi arc, éljen :) és az induló vonatok táblán reggel 9 óra akárhány perces vonatok, amik még nem indultak el. ekkor volt délután fél három..... kezdtem kicsit nem jól érezni magam. az infon végül azt mondták, hogy átlag 120 perces késés van, szóval a kettes misina ic négyre odaér kelenföldre. a keletiből... elég morbid, nem? de végre valami úgy lett, ahogy megígérték, és kicsivel négy előtt valóban befutott a vonat, közben persze már ezer ismerős arc mellett álldogáltam a peronon, és beszélgetőtársam is akadt sárbogárdig. a poént viszont le kellett lőnöm, és fel kellett hívnom tesómat, hogy jó lenne, ha oda értem tudnának jönni, ugyanis két nappal előbb érkezem. nagy volt az öröm :)

végül minden megoldódott, már a gyerekszobában csapkodom a klaviatúrát, ettem húslevest és ittam ártézi vizet, kipakoltam a csomagokat és előreláthatólag holnap délig fogok aludni.