2009. december 26., szombat

új év, új élet

nos, januártól áthelyezem a székhelyemet kitzbühelbe, tirolba.
új év, új család, új élet. remélhetőleg kicsit nyugisabb, vagy legalábbis kiegyensúlyozottabb élet lesz, nem úgy, mint seeham-ban. az indulás persze ott is csodás volt, csak aztán... na, de nem hátrafelé tekintgetünk, hanem előre.
szóval a családról: nem új-, és nem régi gazdagok, csak egy normál család. nem híresek, úgyhogy lesznek képek a blogban a gyerekekről is. ez a két tényező már egyből egyszerűbbé és szimpatikusabbá teszi a helyzetet.
anyu kutyakiképző, apu kamionsofőr. két kislányra kell majd vigyáznom, két és fél, illetve öt és fél évesek. a családhoz tartozik még két nagy kutyus (az anyuka mellett már velük is megismerkedtem, amikor néhány cuccomat elvitettem velük) és nyolc madárpók. ez vicces szituáció volt, mert azon a honlapon találtam a családot, ahol az előzőt is. olyasmi mint az iwiw, regisztrálnak családok és leányzók, akik au-pairként szeretnének dolgozni. megadod, hogy milyen korú gyerekekre szeretnél vigyázni, melyik országban és milyen hosszú ideig, meg mikor tudsz kezdeni, stb. aztán kidob egy csomó profiloldalt a családok közül, akik passzolnak hozzád. bejelölöd azt, aki szimpatikus. ha ez kölcsönös, és visszajelölnek, akkor megjelenik nálad az email címük, és indulhat privátban a mailezés, meg telefonszámcsere, kinek mi tetszik.
szóval a profiloldalukon gyanússá vált hogy egzotikus állataik vannak, és hogy egy plusz kérésük van: konzervatív lányok kíméljenek! :) természetesen bejelöltem őket, a szimpátia kölcsönös volt, első alkalommal még tartózkodóbb emailt kaptam, még mindig nem részletezve az egzotikus állatok mibenlétét. aztán amikor én megosztottam, hogy négy madárpókom van itthon, de két nyáron keresztül viseltem gondját közel kétszáznak... mondhatjuk, hogy megtört a jég, kölcsönösen bólintottunk egyet, egy hét múlva találkoztam a családanyával, yvonne-nal, és már száguldottak is a cuccaim egy hatalmas bőröndben kitzbühel felé.
a várost gondolom nem kell bemutatnom. kábé kilencezer lakosú város, télen sí-, nyáron golf-, és fürdőparadicsom. unatkozni biztosan nem fogok, végre városban leszek, azt már nagyon várom. azt hiszem, ennek az évnek az egyik tanulsága, hogy hosszú távon a falusi lét nem nekem való, seeham-ban már kissé az agyamra ment, hogy még egy kávézóért is buszozni kellett a következő városig.
szóval kíváncsian várom, hogy s mint lesz. hetedikén kezdek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése