2010. január 8., péntek

csak a szokásos

kati barátnőm szerint vicces lenne, ha a "helyfoglalás" című bejegyzés után egyből a "költözés" című következne. ő már tudja a részleteket... :D
nem is annyira fontosak, mert persze már megint a piszkos anyagiakról van szó, ami kissé sem korrekten lett módosítva, mióta megegyeztünk, hogy jövök, no de sebaj. nem kell félteni, egy hónap múlva már nem itt leszek, nyugi bele, csak győzzétek követni a fejleményeket! a vándor lelkem nem hagy nyugodni. anyukámnak igaza volt, visszafajoztam arra a rokonomra, aki mindig az ellenkező irányból jött, mint ahonnan várták, ehhh.
meg úgy döntöttem, hogyha valami nem tetszik, én nem szenvedek megint két hónapot és stresszelem szét az ideg/immunrendszeremet cafatokra, mint ahogy az előző helyen tettem. dobbantok, és majd lesz egyszer valami jobb is, csak keresni kell! én bízom benne.
végre már össze kellene dobnom egy normális önéletrajzot németül, amit beadogatok pár helyre, de minőségi munkára még nem volt agykapacitásom. a hétvégén viszont megcsinálom.
amúgy a kiscsajok nagyon jófejek, száz százalékig tolerálnak. ma apu reggel elaludt, így minden rám maradt. még jó, hogy én nem arra számítottam, hogy majd ő intéz mindent, különben aludt volna tízig az egész banda. második reggelemen mélyvíz... kemény, mi? ébresztés, ráncba szedés, oviba vánszorgás félsötétben két gyerekkel, hazavánszorgás eggyel, aztán szórakoztatás délelőtt, délben megint ovi, az otthagyott hölgyike beszerzése, ebédeltetés és délután ötig játék. ment minden, mint a karikacsapás. meg kell hagyni, egy majdnem iskolással már nem egyszerű az élet. nem hiszi el a krampusz létezését, és nem lehet vele a babakonyhában órákig eljátszogatni, hogy főzzünk még egy kis teát, meg ilyen levest, olyan pörköltet. gyerekszámítógép, meg kutyafüle ellenben van, azt viszont a kicsi nem élvezi. szóval kreatívkodni kell, ebben nagyon jártas leszek, mire gyereket merek vállalni...
a várost még nem nagyon fedeztem fel (leszámítva az oviba vezető háromféle utat), vasárnap az is meglesz, akkor szabadnapos leszek, és majd játszom a fotódokumentáló turistát. holnap csak délután kellek, úgyhogy remélhetőleg ki is alszom magam reggelig. a "remélhetőleg" kifejezés nagyon kérdőjeles: disco mellett lakunk... szerintetek van esélyem?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése