2010. január 18., hétfő

ez hangos volt

ha az utcán, vagy egyéb nyilvános helyen a gyerekével kiabáló anyukát láttam, mindig megbotránkoztam, hogy miért türelmetlenek egyesek a picikkel, és hogyan képesek felemelni a hangjukat egy édes kis teremtménnyel szemben.
ennek vége. valamennyire megértem már a helyzetet. kábé egy órája ugyanis úgy leüvöltöttem a kisebbik leányzó haját a fejéről, hogy szegénykém elsírta magát :S
nem tartok védőbeszédet, de a hirtelen ijedtség, majd a megnyugvás utáni feszültséglevezetés vezetett odáig, hogy kiordítottam magamból a jövő hetet is.
a kisasszony ugyanis egy üresjáratomban (pár másodpercig a határidőnaplómra koncentráltam és nem rá) sikeresen a szájába tömködte a cuminak nemcsak a gumis cumi részét (nem ismerem a cumi részeinek szakkifejezéseit), hanem az egészet, a kemény műanyagot, meg a kis lógó fogantyút is. szóval egy egész cumit. már csak arra lettem figyelmes, hogy öklendezik... amilyen gyorsan lehetett, mentettem a helyzetet. ő nem ijedt meg annyira, mint én, sőt az elején még nevetett is, és megpróbálkozott megint az akcióval, akkor viszont kiakadt nálam a biztosíték.
hangos szóval térítettem észhez szegénykét, úgyhogy ettől ő jobban megijedt, mint magától a fulladásveszélytől... :S
és a poén az egészben, hogy a nagyobb lány odajött hozzám, higgadtan közölte, hogy majd ő megoldja a helyzetet, nyugodjak meg, és a síró testvérkét leültette maga mellé, majd elmagyarázta neki nyugodtan, közben átölelve a vállát és a haját simogatva, hogyha ezt még egyszer megcsinálja, fennáll a veszélye, hogy a torkán akad a cumi, megfullad, a temetőbe kerül, aztán a mennybe, de a teste a föld alatt marad, és aztán nem tud onnan kijönni soha, úgyhogy csak a cumi részét legyen olyan kedves szopogatni, és még játszásiból se tömködje az egészet a szájába...
hogy ezt én miért nem tudtam ilyen okosan elintézni? ... legyűrt egy hatéves, ennyi :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése