2010. január 22., péntek

párbeszéd

egy perce történt:
ülök a nappaliban, gépezek, mert a szobámban tré a net, anyu nemrég lépett le, én ma és holnap szabadnapos vagyok. jönnek le a nagyitól a gyerekek, menekülési útvonal nincs... kérdezi a nagylány, hol az anyu... elment valahova, nekem a "hallo"-n kívül ma semmit nem mondott. mint általában. (a nagyot oviba sem vitte reggel...) mondja a kiscsaj: de hát akkor neked kell ránk vigyázni. nem-nem, kisanyám, én a szabad napomat nem áldozom fel, az tuti, jegyem van a fél tizenkettőkor kezdődő futamra, mindjárt lépek. jön nagyi is, látom rajta, megörül, hogy ő követheti a tévében a futamot, én meg majd a lányokkal leszek. közlöm vele a szabadnapos témát. hmmmm, hát kiderült, hogy anyu csak úgy szó nélkül elment, nagyihoz korán reggel felküldte a lányokat, azt meg nem mondta szegény párának, hogy én szabad vagyok... és gondolom majd úgy jön haza, mint tegnap tette: negyven percet mondott és kétésfélóra lett belőle, mellesleg neki az este hat még délután kategóriába tartozik, lényegtelen, hogy a kisebbik lánya fél ötkor már olyan hullafáradt, hogy csak nyög és ágyba kívánkozik...
ekkor végre a nagyi kimondta a bűvös mondatot:
- hihetetlen, hogy ez a nő egyáltalán nem törődik a gyerekeivel!!!!!!
végre nem csak én látom így....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése