ááá, jó reggelt anyu-apu, micsodi meglepi így korán reggel, hogy mindketten itthon vagytok. de ha már felkeltem, akkor: segíthetek? ááá, nem fontos? csak tudod, most hogy hazajöttél a kórházból, kicsit még betegnek érzed magad biztos. de nem baj, apu ma viszi a nagyot oviba, te meg gyorsan felmennél az emeletre fogat mosni, aztán jönnél is vissza, ugye? hogy miiiii?
ááácsiiiii, husom, ennyire baleknak nézel? a fürdő itt van mellettem, arrébb álljak, hogy be tudj menni, vagy esetleg vörös szőnyeget is gurítsak a vesegyulladásos habtested elé? ja, hogy a telefonodat is viszed magaddal fogat mosni, értem már. nem gondoltál inkább arra, hogy ha már vagyok én olyan balek, hogy felkeltem segíteni, akkor te elsunyítasz, és durmolsz még bő két órát? nem? ja, bocsi, hogy ilyet mertem feltételezni rólad, én bunkó állat.
{két óra múlva} remélem, sikerült kipihenned magad. hogy én hogy vagyok? ja, hogy nem is kérdezted, csak magammal beszélgetek... kösz, oké minden, a lányod beközölte két éves fejjel, hogy haragszik rád, amiért nem vagy itt vele. ja, hogy nekem szülted mindkettőt? köszike, ezzel remélem majd pár éven belül én is megbirkózom, igazán nem kellett volna ennyi áldozatot hoznod értem.
jól hallottam? adjam oda a biztosításos papírokat és elmész elintézni? jaja, persze, magánbiztosítónál voltam a másik családnál, tudod, ez normális helyeken így működik. hogy micsoda? bocsi, nem hallottam jól. elköltöztök? de maradtok tirolban? veletek tartok-e? nyolcszobás házba? kacsalábon forgó palotába se, kiscsillagom! ööööö, jobban mondva, persze, anyu, minden vágyam elköltözni egy nagyobb házba, ahol még nagyobb kupit fogsz hagyni magad után, ahol a marha jó fej nagyihoz sem lehet felugrani naponta legalább egyszer kifújni magam, és naná, hogy végigsegédkezem az egész költözési procedúrát és stresszt, alap. benne van a szerződésemben. ja, bocsika, az nekem nincs is...
mellesleg megjegyezném, ha olyan nagyon komolyan vennéd a betegségedet, akkor nem kéne mondjuk köldök alá érő felsőket felvenni, ha elmész itthonról? csak egy ártatlan kérdés... tudod, január, téli hónap, esett egy kis hó is már, az a fehér, vágod, ami olyan hideg, meg látszik a leheleted is. ja, hogy már csodálkoztál, hogy nem is dohányzol, mégis füst jön a szádból... aha, röpködnek a mínuszok, olyankor ez néha-néha megesik.
aha, persze, elmegyek a kicsivel a játszótérre, ja és hogy a nagyot nem kell elhoznom az oviból, mert a másik nagyinál lesz délután. persze, egyáltalán nem gond, hogy ezt harapófogóval kell kihúznom belőled. nem-nem, imádlak. és hogy esett a majdnem egy órás kádban tespedés? jó volt? én miért nem fürdök a kádban? háttt.... nem szeretem a retket, ja, hogy az étkezési szokásaimat nem kérdezted, amúgy meg félek, hogy mivel annyi időm van magamra, és a pancsolásra, leázna rólam a bőr, így inkább amíg a gyerekeidet le tudom kötni mondjuk negyvennégyésfél másodpercre, az alatt az idő alatt intézem a tisztálkodást. várom-e már, hogy christian hazajöjjön vasárnap a nyaralásból, és az ő higiénikus kádjában tespedjek mondjuk úgy négy órát, és harminc fokra befűtött hálóban aludjak mondjuk úgy huszonnégyet egy huzamban? nem, tökgáz szerintem. majd írok a blogra egy hirdetést, hogy cserélne-e velem valaki, semmi kedvem az egészhez.
{néhány óra múlva} persze, este minden rendben ment, letettem a kicsit aludni, már laposodtak a pillantások a mesehallgatás közben, lelki szemeim előtt láttam, hogy ma stresszmentes lesz az este, de akkor valahogy itt termett a másik lányod. aha, a semmiből. nem tudom, ki hozta haza, gondolom hatéveseknek még itt nyugaton sem osztogatnak jogsit. aha, belibbent full energikusan, se te, se a kedves férjed sehol, felordibálta a kicsit, vacsit kért, és romba döntött minden ma esti tervezgetést. nem, dehogy, nem para. megszoktam. upsz, akarom mondani, igen, minden rendben ment napközben is. adtam enni a gyerekednek, játszottunk csomót... ja, hogy nem érdekel, azért játszod itt a kukát megint a héttörpéből, oké, akkor hagyjuk inkább. ja, hogy megzakkantam kicsit és már magamban beszélek, nem is vagy még itthon, csak apu. akkor én lépek is, bár maradnék még szívem szerint, nem vagyok elég fáradt, csak van ez a hülye blogom, aztán minden áldott nap írnom kell valami kamuszöveget, a nép hadd szórakozzon.
tessék? ingyenjegy a pénteki sífutamra? naná, köszi. és maradhatok végig, nem kell a nagyért mennem az oviba. úristen, hát ez borzasztóan-erőnfelül-marhára kedves. lehet maradok az esti eredményhirdetésre is, csak hogy ne kelljen a nőd helyett nevelnem a gyerekeket. ja, semmi, csak kapar a torkom, jóéjt.
ááácsiiiii, husom, ennyire baleknak nézel? a fürdő itt van mellettem, arrébb álljak, hogy be tudj menni, vagy esetleg vörös szőnyeget is gurítsak a vesegyulladásos habtested elé? ja, hogy a telefonodat is viszed magaddal fogat mosni, értem már. nem gondoltál inkább arra, hogy ha már vagyok én olyan balek, hogy felkeltem segíteni, akkor te elsunyítasz, és durmolsz még bő két órát? nem? ja, bocsi, hogy ilyet mertem feltételezni rólad, én bunkó állat.
{két óra múlva} remélem, sikerült kipihenned magad. hogy én hogy vagyok? ja, hogy nem is kérdezted, csak magammal beszélgetek... kösz, oké minden, a lányod beközölte két éves fejjel, hogy haragszik rád, amiért nem vagy itt vele. ja, hogy nekem szülted mindkettőt? köszike, ezzel remélem majd pár éven belül én is megbirkózom, igazán nem kellett volna ennyi áldozatot hoznod értem.
jól hallottam? adjam oda a biztosításos papírokat és elmész elintézni? jaja, persze, magánbiztosítónál voltam a másik családnál, tudod, ez normális helyeken így működik. hogy micsoda? bocsi, nem hallottam jól. elköltöztök? de maradtok tirolban? veletek tartok-e? nyolcszobás házba? kacsalábon forgó palotába se, kiscsillagom! ööööö, jobban mondva, persze, anyu, minden vágyam elköltözni egy nagyobb házba, ahol még nagyobb kupit fogsz hagyni magad után, ahol a marha jó fej nagyihoz sem lehet felugrani naponta legalább egyszer kifújni magam, és naná, hogy végigsegédkezem az egész költözési procedúrát és stresszt, alap. benne van a szerződésemben. ja, bocsika, az nekem nincs is...
mellesleg megjegyezném, ha olyan nagyon komolyan vennéd a betegségedet, akkor nem kéne mondjuk köldök alá érő felsőket felvenni, ha elmész itthonról? csak egy ártatlan kérdés... tudod, január, téli hónap, esett egy kis hó is már, az a fehér, vágod, ami olyan hideg, meg látszik a leheleted is. ja, hogy már csodálkoztál, hogy nem is dohányzol, mégis füst jön a szádból... aha, röpködnek a mínuszok, olyankor ez néha-néha megesik.
aha, persze, elmegyek a kicsivel a játszótérre, ja és hogy a nagyot nem kell elhoznom az oviból, mert a másik nagyinál lesz délután. persze, egyáltalán nem gond, hogy ezt harapófogóval kell kihúznom belőled. nem-nem, imádlak. és hogy esett a majdnem egy órás kádban tespedés? jó volt? én miért nem fürdök a kádban? háttt.... nem szeretem a retket, ja, hogy az étkezési szokásaimat nem kérdezted, amúgy meg félek, hogy mivel annyi időm van magamra, és a pancsolásra, leázna rólam a bőr, így inkább amíg a gyerekeidet le tudom kötni mondjuk negyvennégyésfél másodpercre, az alatt az idő alatt intézem a tisztálkodást. várom-e már, hogy christian hazajöjjön vasárnap a nyaralásból, és az ő higiénikus kádjában tespedjek mondjuk úgy négy órát, és harminc fokra befűtött hálóban aludjak mondjuk úgy huszonnégyet egy huzamban? nem, tökgáz szerintem. majd írok a blogra egy hirdetést, hogy cserélne-e velem valaki, semmi kedvem az egészhez.
{néhány óra múlva} persze, este minden rendben ment, letettem a kicsit aludni, már laposodtak a pillantások a mesehallgatás közben, lelki szemeim előtt láttam, hogy ma stresszmentes lesz az este, de akkor valahogy itt termett a másik lányod. aha, a semmiből. nem tudom, ki hozta haza, gondolom hatéveseknek még itt nyugaton sem osztogatnak jogsit. aha, belibbent full energikusan, se te, se a kedves férjed sehol, felordibálta a kicsit, vacsit kért, és romba döntött minden ma esti tervezgetést. nem, dehogy, nem para. megszoktam. upsz, akarom mondani, igen, minden rendben ment napközben is. adtam enni a gyerekednek, játszottunk csomót... ja, hogy nem érdekel, azért játszod itt a kukát megint a héttörpéből, oké, akkor hagyjuk inkább. ja, hogy megzakkantam kicsit és már magamban beszélek, nem is vagy még itthon, csak apu. akkor én lépek is, bár maradnék még szívem szerint, nem vagyok elég fáradt, csak van ez a hülye blogom, aztán minden áldott nap írnom kell valami kamuszöveget, a nép hadd szórakozzon.
tessék? ingyenjegy a pénteki sífutamra? naná, köszi. és maradhatok végig, nem kell a nagyért mennem az oviba. úristen, hát ez borzasztóan-erőnfelül-marhára kedves. lehet maradok az esti eredményhirdetésre is, csak hogy ne kelljen a nőd helyett nevelnem a gyerekeket. ja, semmi, csak kapar a torkom, jóéjt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése