alkotoi valsag

nem jutok rendszeresen gephez, ne haragudjatok, kedves népek!
nem kell aggodni, minden szervem megvan, nem szaraz kenyeren es vizen elek (olyannyira nem, hogy matol dietazunk, mert eleg sok volt a kajalas az elmult napokban; kivancsi vagyok, meddig tart a lelkesedesünk), csak idöm nincs, meg mostanaban ihletem sem. kepfelpakolgatas, meg cimszavakban beszamolo oke, de lehet, hogy kicsit megcsömörlöttem. az aupair-korszakban mi tagadas, ha tehettem, valoban minden szabad percben a neten logtam, kerestem a kontaktot a külvilaggal, elvegre a csaladnal sok vidamsag nem törtent, aztan halatlan dög lettem, es ahogy jobban megy a szeker es van elfoglaltsag, meg erdekesebb tevekenysegek, mint a klaviatura püfölese, egyböl doblak benneteket. na szep...
ami a lenyeg:
ha salzburgban jartok, ide terjetek be:
http://www.gastlokal-fridrich.at/
christian haverjae a bar, egy hatvan ev körüli pasi, nagyon laza, fiatalos, eletvidam es intelligens. penteken vacsira voltunk hozza hivatalosak, mert nagy magyarorszag-fanatikus, különösen az irodalom erdekli, szerb antal a kedvence, es hasonlok, szoval amikor megtudta, hogy itt tengetem a közelben napjaimat, kapott az alkalmon, hogy kicsit a magyar irodalomrol elbeszelgessen vegre valakivel. szakemberrel, ehhh. na persze, csak vicceskedtem. a vacsi utan elmentünk mindannyian a barba, ahol külön elökeszületek folytak a tiszteletemre, megpedig pirosfeherzöld viragok, es magyar zene, többek között kistehen tanczenekar, leesett az allam, nagyon jol ereztem magam. ha esetleg honvagy gyötörne, es hazamenni nem tudok, mar tudom,
hova kell beternem egy bambira.
tegnap kirandultunk is (wildschönau - kelchsau):

nem volt egyszerü feljutni a hegyre. anyukamat regen mindig cikiztem, amikor a kocsiülesbe passzirozta magat a pecsre vezetö szerpentinen, es remegett, mint a nyarfalevel. hat, most mar meg tudom erteni, mit erez, es örülhet, hogy nem erre él, mert itt olyan vilagvege helyek vannak, hogy az odavezetö utat nem birna ki szivinfarktus nelkül. tele lett a gatyam, olyan kacskaringos, utnak nevezett, gyakorlatilag lefagyott, total csuszos hoval "benött" jaratok vezettek fel a hegyre, termeszetesen egyik oldalrol mindig egy szakadek latvanyaval tetezve a nadragomban gyülö termeket. ejjjj, telleg volt szivdobogas, meg könnyes pillakkal az eghez fohaszkodas, hogy csak ezt az egyet eljem tul, aztan jokislany leszek.
a biztositasom a heten el lesz intezve, nem art, mert jön a ho a heten, nem mintha nem lenne amugy is derekig erö nehol, szoval indulas sielni!!!!
(se füle, se farka annak, amit irok, nem? nemtom, hova lett az ihlet, de elö kellene varazsolnom, mielött stilisztikailag total elbutulok)