2010. február 3., szerda

januar, februar, itt a nyar...

nos, addig azert meg eleg sok viz lefolyik a dunan, es lesz kavaras az eletemben/eletunkben dögivel.
ime, az elsö, tessek-lassek:
tegnap reggel irtam a csaladnak, akikhez jövö heten mentem volna. ja, jol olvastatok, csak mentem volna. ugyanis mivel nem jelentkeztem naluk egy ideje - gondolvan nagy naivan, hogy mivel az elsö csaladnal elöfordult, hogy bö egy honapig nem tudtunk egymasrol semmit, es nem volt belöle gond, biztos itt sem lesz -, talaltak egy masik lanyt.
ohhhhhhhhh.
kivancsiak vagytok, hogy reagaltam, ugye?
elsö nekifutasra ki akartam ugrani az ablakon, de reggel meg marha hideg volt, es nem volt kedvem kimenni az erkelyre. gondoltam aztan arra is, hogy belefolytom magam egy kad vizbe, de mivel a hetvegi tinilanyok-szetszedik-a-fürdöt-es-mindent-összesminkelnek buli utan reggel kitrutymoztam az egesz fürdöt, es minden ragyog, nem akartam holmi hulla-judith-tal rontani a csodas összkepet. aztan felmerült meg a lehetöseg, hogy sirva felhivom christiant, hogy mi törtent, na de ez a kep eszhez is teritett. mert ö mit fog mondani ha, hazajön? "nem erre vagytal a szived melyen igazabol?" es mivel majdnem mindig igaza van, elvegre joval több elettapasztalattal rendelkezik, mint szereny szemelyem, a fenti opciok közül egyiket sem valasztottam, inkabb kitakaritottam a konyhat is, ittam egy kavet, izzadtam egy orat a szobabiciklin, lezuhanyoztam, majd nekialltam a neten kutatgatni.
jaja, elsö körben persze kerestem a menekülesi utvonalat. tipikus. elsö kerdes, ami atfutott az agyamon: reaktivaljam a profilomat az au-pair oldalon, vagy igen? kepzeletben véresre pofoztam magam, es nem tettem ezt. igazabol minden ellene szol: amikor kitzbühelbe kerültem, es nem jött össze a dolog, gondoltam, harom a magyar igazsag alapon erdemes meg egy csaladot beprobalni, meg hat fö a biztonsag, a biztositas, meg a bejelentett melo. de ami ketszer nem sült el tul viccesen, a harmadik esetben pedig mar a megvalosulassal is gondok vannak... hatttt, azt jobb nem eröltetni, azt hiszem. masreszröl pedig minek tutujgassam masok gyerekeit, amikor akar szobalany is lehetek, ehhhh...
persze a tavlati terv nem ez, de hat most kicsit meg a melyebb tajakon barangolok, ertsd, kapkodok ide-oda, hogy mi is legyen, es annyira nem talalom viccesnek a helyzetet, de ez remelhetöleg idövel valtozni fog. a hatarozott elkepzeles megvan, hogy milyen iranyba kellene elindulni, de rögös az ut, nem kicsit... szoval meglatjuk mi lesz, most keresek ezerrel, probalok maximalista lenni, aztan ha nem jön össze hamarosan semmi, akkor kicsit alabbadom az igenyeket. de szeretnem, ha erre nem kerülne sor.
na, de ezzel a tegnapi napnak nem volt meg vege. christian kicsit felviditott, ö mindig nagyon pozitiv, en meg hordozom magamban sajnos a negativ magyar hozzaallast (sztereotipizalok? a fenebe is), ugyhogy lazitaskeppen felmentünk a hegyekbe egy lajtos ebedre, mert nagyon gyönyörü ido volt (ma mar a szelesebb, hoszakados verzio lepett eletbe, de legalabb nincs hideg).
visszafele pedig hova is ugorhatnank be egy kavera, mint anyoshoz a szülöi hazba... nos... talalkoztunk mar a keresztelön, akkor baratsagosabb volt köztünk a legkör, most inkabb a kostolgatas volt tuleröben. a hölgy ugyanis oriasi kesztetest erzett (mar ahogy nekem lejött) arra, hogy christian összes exet szoba hozza. en erröl azt gondolom, hogy negyvenket evesen az ember mar hordoz nemi elöeletet magaban. amit tudnom kell, azt tudom, a többi meg nem erdekel. az en anyukam sem meselne rolam szerintem ilyeneket... ugye, anyu? :) a masik meg, hogy par percre kettesben maradtunk, es egyböl olyan kepet festett egyetlen egy kerdesevel a fiarol, mintha tartanom kene valamitöl. csak annyit kerdezett, hogy veszekedtünk-e mar? elegge meglepödtem a kerdesen. miert veszekedtünk volna barmin is? nem vagyok az elettarsa, bar ez az együttlakas most tenyleg ugy jöhet le egy kivülallonak, de azert ez ennel lazabb kapcsolat. az en szememben legalabbis. szoval legszivesebben azt valaszoltam volna, hogy igen, beeezboooolütövel kerget naponta haromszor körbe a lakasban, es üvölt velem, hogy miert nem lepek mar le... de nem akartam tul forrova füteni a hangulatot, szoval maradtam a kedves mosolynal, es a diplomatikus "nem"-nel. amire persze ö meg kontrazott egy "majd fogtok"-kal... szerencsere a kettesben folytatott beszelgetest itt be is rekesztettük, ugyhogy vegülis nem volt olyan szörnyü az elmeny, tuleltem ezt is.
szoval most öneletrajziras es okoskodas, christian reszeröl meg tamogatas es vigasztalas, hogy a vilag nem dölt össze, es az au-pair munka amugy sem a kepzettsegemhez passzolo elfoglaltsag, csak egy menekülesi utvonal volt.
ugyhogy most minden a messzemenökig nyitott.
a fejlemenyekkel meg majd jövök.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése