bazi nagy osztrák lagzi

múlt pénteken nagykanállal ettünk.
bregenzbe voltunk hivatalosak christian egyik haverjának az esküvőjére. már általános iskolában is egy osztályba jártak, úgyhogy elég régi a kapcsolat, hasonlóan az ifjú páréhoz, hiszen már tíz éve együtt vannak, a baba is nemrég született meg, szép lakás, jó állás, semmi nem állhatott a házassági szerződés útjába.

szerdán már útra keltünk, úgyhogy volt két napom ismerkedni a környékkel.
ami nagyon tetszett vorarlbergben, az az építészeti stílus. egyrészt hatalmas, több száz éves dögnagy parasztházak teremnek arrafelé minden sarkon, nem tudom, hogy a képen mennyire látszik, de iszonyat apró kis fa "pikkelyekből" vannak kirakva a ház falai, tényleg úgy néz ki mindegyik, mint egy ház formájú, partra vetett hal. emellett viszont nagyon sok már a modern építésű ház is, a lapostetős, dobozszerű, hipermodern fajtából, viszont ezeket az új házakat is bepikkelyezik, úgyhogy hiába áll egymás mellett egy háromszáz éves, meg egy frissen felhúzott ház, semmi kontraszt nincs köztük. és persze még a spar is pikkelyes, nagyon vicces :)
csütörtökön bemelegítésként a vőfélynél grilleztünk a bodeni tó partján. akkor már nagyon nosztalgikus hangulatba kerültem, kiderült ugyanis, hogy nem elég, hogy általános iskolás haverokról van szó, hanem együtt is kéziztek pár évtizeddel ezelőtt (kunc-kunc) a srácok, úgyhogy amikor sorban jöttek bemutatkozni a minimum egykilencven magas, masszív kézilabdás férfiak, alig győztem a nyakamat nyújtogatni feléjük.
aztán eljött az esküvő napja. kicsit káosz volt még délelőtt, de aztán a srácok összehangoltak mindent. bár senki nem a saját kocsijában ült, és keresztül-kasul kóvályogtunk a városon, hogy időben fel legyen díszítve a menyasszony kocsija, nehogy otthon maradjon a gyűrű meg a csokor, és a jövendőbeli férj is megtalálja a zakóját, végül minden rendben zajlott.
a mehrerau kolostorban volt a templomi esküvő. basszus, én még életemben nem izzadtam teplomban, de most ezt is kipipálhatom a listán. az még oké is, hogy meleg van, ha nem tart sokáig, de a ceremónia jó hosszúra sikeredett, úgyhogy alig vártuk, hogy kimehessünk a kertbe, vorarlbergi szokás szerint ott fogadták bennünket, és frissítőket meg kenyeret szolgáltak fel.
a koszorúslánykák:

az ifjú párt aztán mindenki elkapta egy fotózkodós körre:

mindenki bevágódott a kocsiba, és irány a hotel a bodeni tó partján, ahol a mulatság többi része került megrendezésre. a hotelt kábé két hete nyitották meg, szóval minden nagyon új volt, és szép, különösen ez a kis kétszintes dobozka a tavon, ahol az állófogadás volt, meg tűző nap és ezer fok, szóval ott nem húztuk túl sokáig, különben saját levünkben főttünk volna meg.

azért adtunk a giccs életérzésnek:
itt kell egy jó tanáccsal szolgálnom: esküvőre ne vegyetek olyan ruhát, amiről pereg a csillám, vagy legalábbis ne reménykedjetek, hogy két mosás és ötezer rázogatás után több már nem jöhet belőle, mert DE. az egész násznép az én csillámaimmal volt tele, még jó, hogy nem voltak a vendégek közt nyűgös rinyagépek, így csak jót nevettünk rajta, és letudtuk a témát.
miután kiállófogadtuk magunkat, bementünk az étterembe, és végre jöhetett a vacsi. elég egyértelmű, hogy az asztalunknál ki képviselte a barnák táborát:

és az is, hogy ki ült velem szemben:

nem tudom, hogy nálunk szokás-e, de a vacsora előtt a pár szépen elsorolta, hogy kit miért ültettek egymás mellé, ki kicsoda nagyjából, ugyanis a feleség vorarlbergi, a férj pedig ugyebár tiroli, így sok közös pont a rokonságban nem volt felfedezhető. mi a tiroli blokkban voltunk természetesen: a leghangosabb, legvidámabb blokkban :)

itt pedig a három fess uraság, vőfély, férj és christian.

a vacsora nagyon hosszan elhúzódott, aztán volt elérzékenyülős vőfélybeszéd, és mellesleg a srác nagyon jól is énekel, úgyhogy fellépett néhány igazi "jajjdejóhogyosztrákvagyok"-számmal, amit persze nem tudtam velük énekelni, mert egy szöveget sem tudtam kívülről, meg minek is énekeltem volna, hiszen "jajjdejóhogymagyarvagyok".

tánci-tánci után menyasszonyszöktetés:

végül pedig a sötét éjszakában az ifjú pár meggyújtott egy-egy mini-hőlégballont, és azt küldték világgá. s boldogan élnek, míg meg nem halnak :)

tanulságok:

1. csillámos ruha téma túltárgyalva

2. alakulgat a német nyelvtudásom, ugyanis a vőfély megkérdezte, hogy németországból honnan jövök, nem tudja a dialektus alapján belőni. én meg belőttem neki, hogy ez inkább akcentus, és magyar vagyok. na, aztán kiderült, hogy neki meg az ősei magyarok, mellesleg a vezetékneve varga. etimológiai oktatást tartottam, hogy az mit is jelent, a haverjai meg nagyon hálásak voltak, hogy ezek után schuhmacher-nek csúfolhatják. a magyarból persze nem volt elég, mert egy félig magyar hölgynek is a fülébe jutott, hogy van a teremben egy honfi, szóval csevegtünk kicsit magyarul az ötvenhatos kivándorlásról.

3. nekem jobban tetszik a hagyományos, vicces játékokkal interaktívvá tett esküvő. a sztájlos is oké, meg értem én, hogy negyven felett, és ennyi közös év után inkább nyugis lagzira fűlik az ember foga, de én maradok a rutyutyu-aprópénzsöprős-nagytortás-nemklikkesedős-együttvigadós verziónál.

4. a kíváncsiskodóknak, akiknek már mondtam, hogy david guetta lesz a dj. nem ő volt :) persze, hogy christian csak szivatott, mondjuk nem mondom, hogy nem gondolkodtam el kicsit, hogy akár igaz is lehet, de aztán megláttam, hogy kicsi a színpad, és oda hóóótzihhhher, hogy nem fér be egy dj-szett, meg amúgy is, oké, hogy gazdag lagzi volt, de azért nem egy sejk házasodott. mindenesetre ezentúl azt sem hiszem el, amit kérdez :D