tinicsősz

eletmodot valtottam es dögunalmas vagyok.
se pia, se räkkenroll, se kenyer, csoki is csak dugiban, hogy magam se vegyem eszre, mit tettem, napi husz km a szobabiciklin, amit neha meg elvezek is, nem a nyereg miatt, hanem mert leizzadok, es azt kepzelem, hogy eg a zsir, pedig dehogy.
be is csaladosodtam.

holnap egesz delelött lesz egy tizenket eves lanyom, akit megprobalok lekötni, mig az apja dolgozik. mivel anyos meg ünnepi ebedre jön, mert holnap veri le a hetedik x-et, gondoltam, muffint sütök a leanyzoval, hadd kenje össze az egesz konyhat, rajzolgasson cukorfilccel, meg amit akar, hogy majd legyen mit takaritanom. eletem könyörtelen parja kiröhögött persze, hogy ez mar mi, egy tortat csak ki tudok magambol sajtolni, pfff, muffin, nevetseges. bazdmeg, vagy muffin, vagy bolti linzer, ezt tudom nyujtani. neztem könnyes szemekkel halalra sertve. ugyhogy persze muffin lesz (a lelki terrort mar mesterien tudom müvelni), nem hiszem, hogy eppen holnap kene beegetnem magam egy odaegetett, kiszaradt vagy mittudomen milyen születesi rendellenesseges tortaval. majd a nyolcvanadikra esetleg. ha a kiscsajnak meg nem tetszik a program, max belököm a jutyub ele, aztan tancoljon, jelenleg ugyis a "mindenem a zene" korszakat eli, razna magat es kornyikalna egesz nap. van meg egy valasztasa: ha nem tetszik neki az almahamozas-sütöformarakosgatas-lisztszoras, akkor leülhet akar szorzotablat magolni is. azt meg talan ki tudom kerdezni.