2010. augusztus 7., szombat

újságok és uborkák

papával eltöltöttünk egy kellemes délutánt a salzburgi modern múzeumban. vettünk art-csomag belepöt, amiben benne foglaltatott egy felvonos utazas (basszus, azt nem vagtuk, hogy az csak egy liftezest jelent, de vegre elmondhatjuk, hogy liftert is fizettünk mar eletünkben), aztan pedig egy snack az m32 etteremben (nosztalgia-faktor: christiannal az elsö közös vacsorazasunk ott törtent).
bent a muzeumban nem lehetett fenykepezni, csak sunyiban kattogtattam, ezert sok kepröl nem is tudom, hogy kinek a müve :S
baba es papa (husszobor, 2010)
max ernst: habakuk (bronzszobor, 1934/1970)
múzejum
max ernst: shlafendes haus - alvó ház (acélszobor, ami reggel felkel, este nyugovora ter, mint egy valodi elöleny, 2009)
daniela buetti: looking for love (fotok, 1995-2010). ez az összeallitas fogad bennünket a PRESS ART kiallitas (annette es peter nobel gyüjtemenyeböl) bejaratanal.
christo : look (1965)
günther uecker: zum schweigen der schrift (1994)
joan miró
gabi trinkaus: you went out last (2006)
ennek a kepnek külön kis sztorija van, sajnos a keszitöre es a cimre sem emlekszem (peti?:)), mindenesetre jol nezzetek meg magatoknak a ket "nöt" a kepen. amikor beleptünk a press art kiallitasra, a ket "lény" (a magasabbikkal kapcsolatban gyanithato, hogy a szoknya alatt himbalozott valami...) latvanya fogadott bennünket. babarozsaszin kosztümben, total kopaszon flangaltak es szemleltek a kiallitast, egyszerüen nem birta az ember (valamennyire nem feltünöen, de azert megis) megbamulni öket. kicsit szinte felelmetesek is voltak, viszont teljesen passzoltak a modern muzeum miliöjebe, aztan valahogy el is feledkeztünk roluk, es akkor egy kisebb teremben ez a cosmopolitan kep fogadott bennünket :) nem tudom, hogy ez pusztan provokacio volt, vagy ök valoban valamifele müveszek (könnyen el tudom roluk kepzelni), ha beugrana a nevük, talan utana tudnek nezni neten...
david shrigley: news, nobody likes you (2006)
az idökapu :)

miutan kivegeztük a sajtokiallitast, tovabballtunk az uborkakiallitasra, amire nagyon kivancsi voltam. erwin wurm önportrejarol van szo 37 müanyag uborkaval, amelyek mindegyike külön emelvenyt kapott. ausztriaban a savanyu uborka kedvelt hozzavaloja az uzsonnanak, erwin wurm eppen ezert valasztotta azokat önmaga ujraertelmezesekent: cinikus kerdesfelvetese ez annak, hogyha ö, az ünnepelt, közkedvelt, hires müvesz egyenlö egy uborkaval, akkor vajon mivel tudnank azonositani a hetköznapi osztrak embert? (petivel mi mar a press art kiallitason is megegyeztünk abban, hogy a legjobb lenne a sarokba kakalni, kicsit szetkenni, es ezt müveszette nyilvanitani, VISZONT ha jobban belegondolok, ez az uborkas dolog sem nekem jutott eszembe, es nem en vagyok az ünnepelt, közkedvelt, hires müvesz, szoval jobb, ha kussolok :))


a max ernst kiallitas annyira nem ragadott meg bennünket, talan ha egy egesz napot szentelünk neki, es friss aggyal csak azzal foglalkozunk, akkor befogadhatobb, viszont kialakitottak egy kisebb termet fökent gyerekeknek, ahol papirra, homokba, asztalra, falra lehetett rajzolgatni, es mivel minden felnött valojaban nagy gyerek, egesz jol ereztük magunkat levezeteskent :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése