elöször is mindenkinek boldog uj evet. nekem nagyon összeszedetlenül es huzosan indult itt minden, nem is nagyon neteztem, ugyhogy a jokivansagosdi kicsit eltolodott.
röviden a sztori:
harmincadikan visszajöttem, de valahogy sehogyan sem sikerült visszailleszkednem. hiszterika voltam, es az sem esett jol, hogy christian "elfelejtette" közölni, hogy az aljascafka (ezentul mar csak igy fogom nevezni, ami nem kedves, de egyszerüen mar nem erem fel esszel...) is hazajött vele a gyerekkel thaiföldröl. mondhatni, meglepödtem. nem azon, hogy hazajöttek, ezt partoltam mar akkor is, mikor meg ki se mentek, csak a megvilagosodas nem volt valami kellemes, hogy mastol tudom meg. nyugiban szerette volna közölni velem, mert tudta, hogy elleneztem ezt az egesz utazast, nem akart feltekenysegi jelenetet, csak hat azzal nem szamolt, hogy a buli kellös közepen majd valaki benyögi a szitut en meg nezek majd nagy hülyen, hogy jeee, mindenki tudja, csak a hozzad legközelebb allo nem?
sebaj, eltöltöttem nehany meghitt percet aznap este a klotyoban nem eppen halkan szipogva, az biztos. viszont a kiakadas ellenere örülök h itt vannak a közelben, mert valljuk be, hogy az nem normalis, hogy ket honapon belül a gyerek ketszer kerül korhazba infuziora, es amikor senki nem kepes kajat eröltetni bele, söt, vizet sem, akkor az anyja üvölt vele es felpofozza, hogy egyen azonnal... normalis ez, most komolyan? en meg tudom erteni a felelmeit, meg hogy az ember nem nezi jo szemmel, hogy ehezik es kiszarad a gyereke a sajat szeme lattara, de egyreszt nem egeszseges, amit csinalt, hogy magat a gyerek ele helyezte es kiszakitotta szegenykemet a megszokott környezeteböl, masreszt veressel aztan marha sokat lehet elerni, harmadreszt erdekes modon, amikor christian megjelent a nyugalmaval es csinalt neki rantott hust, majd eletette a kajat, de nem eröltette, csak nekiallt maga is enni, öt percen belül a gyerek mar nem azert üvöltött h vigyek elöle a tanyert es ne etessek, hanem h ö akar vagni a kessel....
erröl ennyit, itthon vannak, a gyerek az elsö, neki jobb itt a közelben.
de persze annak ellenere, hogy ezt partolom, az ördög nem alszik, es mire visszaertem ide, megtette a hatasat a sok negativ pillantas, ami ezzel a sztorival kapcsolatban magyarban ert. folyamatosan gyanakodtam, mar ott tartottam h christianra azt is ra tudom bizonyitani, hogy megcsalt... tenyleg közel voltam, vadaskodtam, mar azt mondta, hogyha most nem rolam lenne szo, mar szakitott volna, mert olyanokat vagtam a fejehez, amiknek a gondolata sem fordult meg a fejeben, de ö szerencsere ugy reagalt, hogy nem ment dolgozni a heten, egesz nap beszelgettünk, együtt voltunk, jo, neha en bögtem, mikor az inga eppen oda hajlott, hogy tutibiztos voltam, hogy valami törtent köztük, de szerencsere minden tisztazodott. persze ki volt az egesz mögött.... mondjuk a manipulalasat mar sejthettem volna, mert amikor christian odaert hozzajuk, a kis tökös mar megint korhazban volt, es ledobvan a cuccait az aljascafkanal rohant a korhazba hozza, elötte meg persze hatarozottan megtiltva aljascafkanak, hogy a böröndjenek a cipzarjat meg csak gondolattal is erintse. szerintetek? mire visszaert, össze volt turva mindene olyan indokkal, hogy "nehogy gyürödjenek a ruhak"... bazdmeg!!! thaiföldön a negyven fokban aztan kiafrancot erdekel, hogy gyürött a polod? .... igy a kep is összeallt, amire christian is rakerdezett, hogy emlekszem-e, hogy irt egy sms-t, hogy ne ijedjek meg, ha nem elerhetö par oraig, mert elfelejtette bepakolni a telefontöltöjet, es eppen valami mobilszaküzletet keres a pusztaban. furcsallottam is, mivel üzletemberkent mindig a töltöt pakolja be elsökent. mindig. nincs kivetel. ... igen, jora gondoltok, ha mertek ilyenre gondolni, en nem mertem, megvartam mig christian kimondja: utolso nap elökerült a töltö, sertetlenül, es az aljascafka talalta meg... jajj, micsoda veletlenek vannak...
hogy lehet egy felnött nö ennyire.... buta. vagy nem is tudom, milyen jelzövel illessem. ilyen primitiv modon machinalni es megprobalni elerni, hogy ne tudjunk beszelni..... basszus, internet is van, azt nem kapcsolhatja ki.... vagy en nem is tudom mi van ennek az agya helyen, de valami posvanyos büzlö tocsa lehet, többet nem nezek ki belöle.
a lenyeg, hogy kiderültek meg rosszabb dolgok is rola, amiket ö maga vigan vallal. eddig sem ereztem semmi eselyt arra, hogy összeismerkedjünk, a gyerek sem lehet eleg indok, engem nem erdekel, en nem vagyok hajlando olyan szinten beengedni az eletünkbe, hogy hozzam is szoljon, mert ennek meg a szajabol is csak a szenny folyik, nemhogy a gondolataibol es a cselekedeteiböl. erre meg aztan nincs szüksegünk. szerencsere talan erzekeli, hogy a legutobbi probalkozasai bebuktak, mert szilveszterkor meg mindenkeppen be akart nezni hozzank, aztan azota nem jelentkezett. halaistennek.
de ami a legfontosabb, es felnyitotta a szememet, az egy nagyon szomoru tragedia a barati körünkben, ami tegnap elgondolkodtatott, es rajöttem, hogy a sok szemet, amivel emiatt a nö miatt kell foglalkoznom, igazabol lenyegtelen, es nem szabad miatta energiat pazarolnom a veszekedesre, a viszalykodasra, egyszerüen csak ketten vagyunk fontosak, ö meg elmehet a picsaba. szoval a lenyeg, hogy ugye van egy fogado, ahova jarunk többen pokerezni, nagyon kedves a fogados, ujevkor meg is latogattuk felköszönteni. felesegevel a masodik babajukat vartak, a csajszi mar korhazban volt, mert tegnapelöttre volt kiirva. megbeszeltük, hogy majd lesz tejfakaszto buli, dinomdanom, csuhajja. tegnap összefutottunk egy közös ismerössel, akitöl vigan kerdeztem, hogy na, ujra apuka lett-e mar a srac. es akkor sajnos azt a valaszt kaptuk, hogy a tegnap reggeli vizsgalaton kiderült, elvesztettek a babat. a kiirt idöpont elött egy nappal. nincs gyerekem, de ez annyira megrazott. egy egeszseges, fiatal, boldog par, akik a lehetö legnagyobb izgalommal vartak a babat, mert nem kerdeztek meg a nemet, igy meglepetes lett volna. es most tessek.... ennel szörnyübbet el sem tudok kepzelni. ilyenkor mindig ra kell jönnöm, hogy csak hälät kell adnom, es jo lenne, ha egy fel szoval sem panaszkodnek, amikor a legnagyobb problemam jelenleg, hogy a vasarnap kezdödö ötnapos sikurzuson majd mekkorakat fogok esni...
röviden a sztori:
harmincadikan visszajöttem, de valahogy sehogyan sem sikerült visszailleszkednem. hiszterika voltam, es az sem esett jol, hogy christian "elfelejtette" közölni, hogy az aljascafka (ezentul mar csak igy fogom nevezni, ami nem kedves, de egyszerüen mar nem erem fel esszel...) is hazajött vele a gyerekkel thaiföldröl. mondhatni, meglepödtem. nem azon, hogy hazajöttek, ezt partoltam mar akkor is, mikor meg ki se mentek, csak a megvilagosodas nem volt valami kellemes, hogy mastol tudom meg. nyugiban szerette volna közölni velem, mert tudta, hogy elleneztem ezt az egesz utazast, nem akart feltekenysegi jelenetet, csak hat azzal nem szamolt, hogy a buli kellös közepen majd valaki benyögi a szitut en meg nezek majd nagy hülyen, hogy jeee, mindenki tudja, csak a hozzad legközelebb allo nem?
sebaj, eltöltöttem nehany meghitt percet aznap este a klotyoban nem eppen halkan szipogva, az biztos. viszont a kiakadas ellenere örülök h itt vannak a közelben, mert valljuk be, hogy az nem normalis, hogy ket honapon belül a gyerek ketszer kerül korhazba infuziora, es amikor senki nem kepes kajat eröltetni bele, söt, vizet sem, akkor az anyja üvölt vele es felpofozza, hogy egyen azonnal... normalis ez, most komolyan? en meg tudom erteni a felelmeit, meg hogy az ember nem nezi jo szemmel, hogy ehezik es kiszarad a gyereke a sajat szeme lattara, de egyreszt nem egeszseges, amit csinalt, hogy magat a gyerek ele helyezte es kiszakitotta szegenykemet a megszokott környezeteböl, masreszt veressel aztan marha sokat lehet elerni, harmadreszt erdekes modon, amikor christian megjelent a nyugalmaval es csinalt neki rantott hust, majd eletette a kajat, de nem eröltette, csak nekiallt maga is enni, öt percen belül a gyerek mar nem azert üvöltött h vigyek elöle a tanyert es ne etessek, hanem h ö akar vagni a kessel....
erröl ennyit, itthon vannak, a gyerek az elsö, neki jobb itt a közelben.
de persze annak ellenere, hogy ezt partolom, az ördög nem alszik, es mire visszaertem ide, megtette a hatasat a sok negativ pillantas, ami ezzel a sztorival kapcsolatban magyarban ert. folyamatosan gyanakodtam, mar ott tartottam h christianra azt is ra tudom bizonyitani, hogy megcsalt... tenyleg közel voltam, vadaskodtam, mar azt mondta, hogyha most nem rolam lenne szo, mar szakitott volna, mert olyanokat vagtam a fejehez, amiknek a gondolata sem fordult meg a fejeben, de ö szerencsere ugy reagalt, hogy nem ment dolgozni a heten, egesz nap beszelgettünk, együtt voltunk, jo, neha en bögtem, mikor az inga eppen oda hajlott, hogy tutibiztos voltam, hogy valami törtent köztük, de szerencsere minden tisztazodott. persze ki volt az egesz mögött.... mondjuk a manipulalasat mar sejthettem volna, mert amikor christian odaert hozzajuk, a kis tökös mar megint korhazban volt, es ledobvan a cuccait az aljascafkanal rohant a korhazba hozza, elötte meg persze hatarozottan megtiltva aljascafkanak, hogy a böröndjenek a cipzarjat meg csak gondolattal is erintse. szerintetek? mire visszaert, össze volt turva mindene olyan indokkal, hogy "nehogy gyürödjenek a ruhak"... bazdmeg!!! thaiföldön a negyven fokban aztan kiafrancot erdekel, hogy gyürött a polod? .... igy a kep is összeallt, amire christian is rakerdezett, hogy emlekszem-e, hogy irt egy sms-t, hogy ne ijedjek meg, ha nem elerhetö par oraig, mert elfelejtette bepakolni a telefontöltöjet, es eppen valami mobilszaküzletet keres a pusztaban. furcsallottam is, mivel üzletemberkent mindig a töltöt pakolja be elsökent. mindig. nincs kivetel. ... igen, jora gondoltok, ha mertek ilyenre gondolni, en nem mertem, megvartam mig christian kimondja: utolso nap elökerült a töltö, sertetlenül, es az aljascafka talalta meg... jajj, micsoda veletlenek vannak...
hogy lehet egy felnött nö ennyire.... buta. vagy nem is tudom, milyen jelzövel illessem. ilyen primitiv modon machinalni es megprobalni elerni, hogy ne tudjunk beszelni..... basszus, internet is van, azt nem kapcsolhatja ki.... vagy en nem is tudom mi van ennek az agya helyen, de valami posvanyos büzlö tocsa lehet, többet nem nezek ki belöle.
a lenyeg, hogy kiderültek meg rosszabb dolgok is rola, amiket ö maga vigan vallal. eddig sem ereztem semmi eselyt arra, hogy összeismerkedjünk, a gyerek sem lehet eleg indok, engem nem erdekel, en nem vagyok hajlando olyan szinten beengedni az eletünkbe, hogy hozzam is szoljon, mert ennek meg a szajabol is csak a szenny folyik, nemhogy a gondolataibol es a cselekedeteiböl. erre meg aztan nincs szüksegünk. szerencsere talan erzekeli, hogy a legutobbi probalkozasai bebuktak, mert szilveszterkor meg mindenkeppen be akart nezni hozzank, aztan azota nem jelentkezett. halaistennek.
de ami a legfontosabb, es felnyitotta a szememet, az egy nagyon szomoru tragedia a barati körünkben, ami tegnap elgondolkodtatott, es rajöttem, hogy a sok szemet, amivel emiatt a nö miatt kell foglalkoznom, igazabol lenyegtelen, es nem szabad miatta energiat pazarolnom a veszekedesre, a viszalykodasra, egyszerüen csak ketten vagyunk fontosak, ö meg elmehet a picsaba. szoval a lenyeg, hogy ugye van egy fogado, ahova jarunk többen pokerezni, nagyon kedves a fogados, ujevkor meg is latogattuk felköszönteni. felesegevel a masodik babajukat vartak, a csajszi mar korhazban volt, mert tegnapelöttre volt kiirva. megbeszeltük, hogy majd lesz tejfakaszto buli, dinomdanom, csuhajja. tegnap összefutottunk egy közös ismerössel, akitöl vigan kerdeztem, hogy na, ujra apuka lett-e mar a srac. es akkor sajnos azt a valaszt kaptuk, hogy a tegnap reggeli vizsgalaton kiderült, elvesztettek a babat. a kiirt idöpont elött egy nappal. nincs gyerekem, de ez annyira megrazott. egy egeszseges, fiatal, boldog par, akik a lehetö legnagyobb izgalommal vartak a babat, mert nem kerdeztek meg a nemet, igy meglepetes lett volna. es most tessek.... ennel szörnyübbet el sem tudok kepzelni. ilyenkor mindig ra kell jönnöm, hogy csak hälät kell adnom, es jo lenne, ha egy fel szoval sem panaszkodnek, amikor a legnagyobb problemam jelenleg, hogy a vasarnap kezdödö ötnapos sikurzuson majd mekkorakat fogok esni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése