2011. január 10., hétfő

síkurzus 2. nap - száguldás, síléc, szerelem

- tegnap este még a konyhában is azt gyakoroltam christiannal, hogy hogyan kellene professzionálisan tekeregni-kanyarogni a pályán
- aztán youtube-on is néztem videókat
- aztan elegem lett
- reggel ötkor már összevissza forgolódtam az ágyban, mert nem birtam aludni, es zabszem sem fert volna oda...
- korabban felmentünk a palyara, es gyakorolni probaltam, hat, nem igazan ment, keszült video is, ahogy hisztizek. christian nagyon jol szorakozott, en nem szeretnem publikalni a videokat, de ezen a velemenyemen meg lehet, hogy valtoztatok
- aztan a delelött folyaman valami lett, es csak azt hajtogattam magamban, amiket christian mondott a technikarol, es egyszer csak... nini, elkezdtem kanyarodni :) meg nem mindig megy kontrollaltan (erröl kesöbb), de az emelkedöcsken mar igen
- ma vegre a körülöttem levö vilagra is tudtam figyelni, nem csak azon felcseszni az agyam, hogy nem tudom ezt, nem tudom azt, igy vegre feltünt, hogy a tanarunkat jürgennek hivjak. a többiek nevet meg nem tom
- amikor kontrollalatlanul sieltem, akkor elegge begyorsultam, es csak lezuztam ezerrel az emelkedöcsken, bar nem is kellett volna
- ma mar nem kellett vallon cipelni a sit, bebi-, majd tányérlifttel közlekedtünk delelött. nem is köptem ki a belem
- gyorsasagra visszaterve: az ebedszünet elött a tanar bejelentette: na, akkor most a villam-judith kedveert siverseny következik. felsorakoztunk egymas mellett az emelkedöcsken, es uccuneki, padlogaz a legaljaig. jo, hat nem egy olimpiai versenybe illöen, de azert a megszokott gyalogtempohoz kepest eleg gyorsan mentünk, nekem eleg felesztö is volt, de azert elveztem, es a tanar nagyon elegedett volt, mikor persze nök közt en nyertem, összesitettben pedig a tanar es egy masik srac mögött lettem harmadik :) na jo, ebböl nem kell am teves következteteseket levonni, egyenesen elöremenni, lejtön lefele nem nagy cucc, megallni annal inkabb
- ebedszünet utan nagy lazan felsorakoztunk, es neztünk elebe a kellemes delutannak, amikor a kedves jürgen igy szolt: a szünetben fent voltam a közepsö allomason (ez mar tenyleg sielöknek van, 1100 meteren, az emelkedöcskehez kepest 400 meter szintkülönbseggel feljebb, rendes felvonoval lehet feljutni), jo a palya, induljunk!
- bazdmeg!
- felmentünk, a kek palyan probalkoztunk egesz delutan, az a legkönnyebb, de ez is borzasztoan meredeknek tünik
- csak ketszer estem
- a kek palya is nagyon felelmetes jelenleg, a pirostol a hideg raz, a feketenek meg közelebe se merek menni. nem is kell, szerencsere
- egy srac a csoportbol feladta, nem sikerült lejutnia sivel a kek palyas hegyröl sem, ö lement 10 perc utan a lifttel es... nemtom, hogy ö privatoktatohoz fordul, vagy holnap ujfent csatlakozik, mert holnap mar csak kekpalyas moka lesz, semmi emelkedöcske
- ami faj: leginkabb a fülcimpam, mert szemüveg is volt rajtam meg sapka is, es összevissza nyomorgattam a halloszervemet; sipcsontok a bakancs miatt; a tegnapi nagy esesem a jobb csipömön, ami lassan be is szinesedik; ami mar szines, az a jobb vallam, amin a leceket kell cipelni
- a nap tanulsaga: letezik olyan, hogy kéznagyujj-izomláz

1 megjegyzés: