az a béna ott én vagyok
lech am arlberg, kilátás a panzióból
mínusz tíz volt
reggel
ez már a hazaúton, a világ végén...a síelés nem ment túl jól, csomót felejtettem, estem-keltem, bénáztam, leginkább azt élveztem, amikor végre leültünk a Murmeli-ben, és valóra vált az egy éves terv, hogy eljussunk együtt ebbe az étterembe (ha nagy a hó, autóval nem lehet megközelíteni, csak sível). aztán onnan hazafele síelve meg már elkaptam a fonalat, de akkor meg már ment le a nap, és nagyon hideg lett, a liftek is lealltak, tovább nem próbálkozhattam. majd legközelebb, a szoba le van foglalva február végéig, mehetünk bármikor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése