álmomban kb 15 eves voltam, es halalosan szerelmes. beteljesült szerelmes. bizsergett a gyomrom, szurt a tenyerem (ha nagyon izgulok, ez a valosagban is igy van) es folyamatosan nevetgelnem kellett, amikor a pasimmal voltam. de nem kinos vagy zavart, hanem jolesö, boldog, magabiztos nevetes volt ez. teljesen artatlan, komoly testiseg nelküli, elsö szerelem volt. akarhanyszor talalkoztunk es megcsokolt, szetolvadtam valami forro, rozsaszin valamiben, mintha egy kamionnyi vattacukorba zuhantam volna. es amikor reggel felebredtem, mar nem emlekeztem a srac arcara, de meg mindig szerelmes voltam. kicsit meg most is, bar egyre inkabb halvanyodik. nem is kell konkret szemely szemely ahhoz, hogy az ember erzelmeket taplaljon iranta? eleg csak az erzelemre magara koncentralni, es az maris letezni kezd? olyan ez, mint amikor reggel felkel az ember, erzi, hogy bal labbal, de fel ora folyamatos mosolygas a tükörbe mindent megold, es maris sokkal szebb a nap? lehet hatalmunk az erzelmek felett?
azt hiszem, visszafekszem aludni, hatha folytatodik a varäzs :)marianna, ha van ehhez kapcsolodo szakirodalmad, ne habozz megosztani :)
(kép)
az érzelmek befolyásolásához tudok ajánlani ezt-azt(sőt!), de az álmot hadd ne kelljen interpretálnom :D
VálaszTörlés