Confrérie de la Chaîne des Rôtisseurs

A „ Confrérie de la Chaîne des Rôtisseurs”, Association Mondial de la Gastronomie a világ legrégibb, legnívósabb és legnagyobb gasztronómiai egyesülete.

A korai középkorban, a művészetek (zene, irodalom, képzőművészet, színjátszás) kialakulásának kezdetén a konyhaművészet is előtérbe került, melyre az európai uralkodó házak különös figyelmet szenteltek. Ebben az időben alakultak meg a céhek (egyletek), amelyek tanoncokból, segédekből és mesterekből álltak. A különböző rangokat egy „mestermű” megalkotása után lehetett elérni. 1248-ban Szent Lajos, Franciaország királya, akit később szentté avattak, hozzájárult a „oyeurs” libapecsenye sütők céhének megalapításához, hálául azoknak a mesterembereknek, akik udvarát konyhaművészeti remekekkel kápráztatták el. Ugyanezen mesterek anyagi támogatásukkal és fizikai munkájukkal is hozzájárultak a párizsi Sainte Chapelle építéséhez. A Chaine des Rotisseur 5 évszázadon keresztül gyakorolta és fejlesztette a konyhaművészetet, ám 1793-ban a francia forradalom ezt a nemes hagyományt megszüntette, az egyleteket pedig feloszlatta.
Ez azonban nem jelentette a konyhaművészet végét. A második világháború után, 1950-ben öt francia connaisseur, Curnovsky, Bélcart, Valby, Giraudon és Dorin urak, Párizsban felélesztették a régi hagyományokat és újjászervezték a „Chaîne des Rôtisseurs” Egyesületet és baráti kapcsolataikon keresztül, elindították a Világszervezet működését mind az öt kontinensen.
A Chaîne des Rotisseur Világszervezetté fejlődött és jelenleg mintegy 126 országban tevékenykednek Chaîne Nemzeti Egyesületek a Párizsi Központ irányítása alatt. A Világszervezet célja elsősorban a konyhaművészet továbbfejlesztése és a minőségi étel és ital kultúra terjesztése. Az Egyesület jelvénye a címerpajzson belül a tüzet jelképező piros alapszínben két egymást keresztező nyársat ábrázol, utalva az ősi, tradícionális hús elkészítési eljárásra.
Az Egyesület tagjai (amatőr és professzionista) különböző rangokat, illetve ennek megfelelő láncos szalagokat kapnak belépéskor, illetve előléptetések alkalmával, melyeket a Nemzeti Egyesület vagy a Világszervezet rendezvényein, az ünnepélyes eseményeken viselnek.
A tagok különös figyelmet fordítanak a konyhaművészet mellett egymás megbecsülésére és tiszteletben tartására, függetlenül vallási és politikai beállítottságuktól. A társadalmi alapokon szerveződött Nemzeti Egyesületek nem folytatnak kereskedelmi tevékenységet.
Hivatalos alkalmakkor – melyek a gasztronómiát helyezik előtérbe, és amelyekre Chaine meghívó készül (pl. baráti ebédek, baráti vacsorák, gála vacsorák, stb.) - a férfi tagok mindig hordják a szalagjukat.

A női tagok választhatnak a szalag és a ruhára kitűzött csokor között.
Minden tagnak eleget kell tennie az asztalnál az alábbi fő szabályoknak:
- A vízzel a szomjúságot oltjuk, a bort kóstoljuk, soha ne keverjük a vizet és a bort.

- Só és bors használata nem megengedett.
- Mobiltelefonokat ki kell kapcsolni.
- Beszédek tartása nem megengedett.

A férfiak zakójukat semmilyen körülmények között nem vethetik le, kivéve nagyon meleg időben, vagy kültéri rendezvényen és csakis akkor, miután a tagok engedélyt kértek erre az Elnöktől, mint a rendezvény fő szervezőjétől és a női tagoktól.
Minden gasztronómiai esemény végén a konyhai és felszolgáló személyzetet bemutatják. Az Elnök vagy megbízása alapján más személy mond hivatalosan köszönetet a munkájukért. (Forrás)

A menü pedig vala:
1. kanadai homár, marhanyelv, zellerkrém, tárkonyolaj
2. fekete olíva, kalamári, paradicsom-sáfrányszósz
3. párolt ökörpofa, articsókaravioli
4. szarvas, csicsóka, vöröskáposzta, bodza
5. tiroli sajt, alma
6. mákgombóc, florentiner szelet, feketeribizli sorbet (ezt kamionszámra lehetne enni, K***AFINOM volt)