The Qlocktwo

karácsonyfa alá jöhet, kösziiiii!!!! ;)
(http://picocool.com/design/the-qlocktwo---for-the-wall-and-the-iphone/)

kÁoSz

miről álmodik a lány...

lakberendezési magazinokkal, katalógusokkal és vaskos albumokkal körülvéve nehéz néha nem elábrándozni azon, hogy majdan egyszer, ha sok pénzem lesz, hogyan is szeretném berendezni a lakásomat. majd ha lesz lakásom. netán saját házam.

elsőként jöhet mondjuk egy dalí-lámpa a könyvtárszobába:

egy javier mariscal-kanapé a nappaliba:a hófehér konyhába pedig vicces stefano giovannoni kiegészítők:

áldozat 6.

IHM: Tavaszi nemződüh

A némán eltűnő,
félig rendhagyó makacsság
lesz majd támaszul,
s közeli rokoni viszonyulásban
a józan ésszel.
A szívben fürdető féltő elmarás
magamtól tesz majd
áruló igazságot végre köztünk
vagy inkább közénk.
S kérve kéri tőlem
az egész számmal osztható
férfias kinyilatkoztatást
körülbelül így:
voltaképp innen is látszik a táj,
hiába szállított arrébb
ez a vagonnal szétsúrolt sínpár.

lol

shoboshobo

nem csinálok úgy, mintha ezért mentem volna a városba, mert a mai napig nem is hallottam a "szörny-designerről", de örülök, hogy sikerült egy darabot beszereznem a h&m-nek tervezett kollekcióból. pontosan a felső sor, balról elsőt, szürkében. bónusz kitűzővel persze. :)
némelyik grafika nagyon beteg, ez még a lájtosabbak közül való, és vidám szíííínesss...
amúgy: hideg van, esik, karnyújtásnyira vannak a felhők, ha kilépek a házból, szóval gubbasztós-zenehallgatós-filmezős-jajjvasalniiskelleneegycsomótdehétvégénazértmégse-helyzet.

áldozat 5.

Nádas Péter: Az égi és a földi szerelemről (részlet)

„Lófasz a seggedbe!”
Ennek a kívánságnak az értelmét akkor tudjuk fölfogni, ha némi nyelvi fantáziával kiegészítjük a hiányos mondatot. Az ige hiánya arra utal, hogy egy ősibb tiltáshoz egy újabb keletű tiltás társult, és a különböző cselekményeket kifejező igék, mindkét tiltásra vonatkozó utalásként őrizték meg eredeti mondandójukat. Az állatokkal való közösülésre, a szodómiára vonatkozó tiltás lehetett az ősibb, és ehhez társulhatott az anális közösülés tiltása.
Ha valakit arra szólítok fel, vagy azt kívánom tőle, hogy közösüljön lóval, akkor törvényszegésre biztatom. Ha pedig még azt is kívánom, hogy ezt a törvénysértést az anusában hajtsa végre az állat, akkor halmazati bűntettek elkövetésére szólítom fel, mert feltételezem róla, vagy egyenesen tudom, hogy ilyen elvetemült ember. A mágikus észjárást követő szitkok és káromkodások, a mentális észjárás szerint nyilvánvalóan hibásak. Ha ugyanis valakiről azt feltételezem, hogy análisan kíván közösülni a lóval, akkor ezt valószínűleg azért tenné, mert megfelel a mentalitásának, következésképpen jó neki. A mágikus észjárás ezzel szemben nem ismerhet olyan jót, ami valakinek rossz, vagy olyan rosszat, ami valakinek jó, mert se a jót, se a rosszat nem kötheti még csak kiválasztott személyek mentalitásához sem. Megidézi a mindenkinek rosszat, megköti, megköveti, eltávolítja, s így biztosítja a jó uralmát mindenkiben. A szitok nem a mindenkinek rosszat, hanem a törvény szerint rosszat idézi föl. A törvénynek pedig az a dolga, hogy olyan cselekményeket hárítson el, amelyek nem föltétlenül rosszak a cselekményt végrehajtó személynek, de föltétlenül rosszak a közösségnek. A közösség szempontjából rossznak nyilvánított cselekmények ugyanakkor nem légből kapottak, nem olyanok, mint mondjuk egy villám, hanem olyan lehetséges emberi cselekvések, amelyekre a közösség tagjai reálisan képesek.
A szitkokban és káromkodásokban megjelenő képtelenségek a mentális és mágikus gondolkodás különbözőségét követik, anélkül, hogy a szitkok használóiban tudatosodnának ezek a képtelenségek. Az öntudatlanul szitkozódók arra szeretnék fölhívni a figyelmet, hogy valamilyen törvényelleneset vagy tiltottat cselekszem, de olyan módszerekkel figyelmeztetnek a törvények betartására, amivel más tiltott cselekedeteket emelnek be és tartósítanak a tudatomban. Így jön létre a viselkedés preformációja. Résen kell lennem, nehogy valami olyan kis hibát kövessek el, amivel rögvest a legsúlyosabb szitkokat idézhetném a fejemre, s olyan tiltott cselekedetekkel hozhassanak összefüggésbe, amelyeket nemhogy nem követtem el, de nem is áll szándékomban ilyesmi. Másfelől e súlyos szitkok és vaskos káromkodások nyelvi emblémái, már gyermekként olyan tiltott cselekedetekről értesítenek, amelyekről semmiféle érzéki tapasztalattal nem rendelkezem, ezzel pedig előre megszabják az érzéki tapasztalás kereteit, vagy legalábbis szabad utat adnak a tiltott cselekedetekre irányuló fantáziának.

(nosztalgia... szakdolgozatom elkészítéséhez szükséges alap szépirodalom-részlettel ismerkedhettetek meg. imádtam és még mindig nem tudok betelni vele... :))

muzikalitás

„a hámszövet (bőr) már akkor is képes rezgéseket észlelni és azokat a sejtmemóriában rögzíteni, amikor még nincs is fülünk”

a blogban leggyakrabban előforduló címke a zaj. videoklipek formájában, vagy csak úgy a gépről hallgatva mindig nagyon fontos szerep jutott az életemben a zenének. pécsett alap volt, hogy a petőfi szólt háttérzajként, és amúgy is mindig hallgattunk valamit. ez itt sem változott. ami viszont furcsa, hogy a család nem hallgat zenét. maximum a kocsiban: vagy rádiót, vagy gyerekdalos cd-t. ha főzök, és egyedül vagyok itthon, akkor aZájpodról hallgatok valamit, mert nincs magnó a konyhában, sem a közelben, és muszáj, hogy egész nap szóljon valami. ehhez szoktam hozzá. az a mennyiség, amit ők hallgatnak, főleg a gyerekek szempontjából nekem túl kevésnek tűnik.
elgondolkodtam kicsit azon, hogy én majd hogyan fogom irányítgatni a gyerekemet a zene terén. az biztos, hogy már várandósan érdemes a babával együtt zenét hallgatni, mert bizonyított tény, hogy a magzatként hallott zenét a baba később is felismeri és megnyugszik tőle, feltéve ha az anya is képes ráhangolódni, és nem nyugtalanítja közben semmi. a ritmus persze nem mindegy. szóval nem kell technot hallgatni, sem hörgős metált, de valami lájtosabb biztosan nem árt.

azért kezdtem el ezen gondolkodni, mert szerintem problémát jelenthet a fejlődésben, ha a gyermeket nem éri elég hanginger. azt figyeltem meg ugyanis, hogy a kis hölgy nagyon hamar megijed a szokatlan és az erőteljesebb hangoktól, de nem csak összerezzenés szintjén, hanem szinte vigasztalhatatlanul. egyik oka talán ennek az lehet, hogy nem éri elegendő inger, vagy talán az, hogy alacsonyabb a tűrőképessége?

nem tudom, de abban laikusként is biztos vagyok, hogy az soha nem árthat, ha minél több hanginger éri a gyereket mind az anyaméhben, mind pedig kisgyermekkorban, ezzel egyrészt bővül az ismert hangok száma, és nem ijed meg úton-útfélen, másrészt pedig érzelmeket, benyomásokat tud majd kapcsolni egy-egy zajhoz, ami a kis lelkivilága fejlődésében fontos lehet.

DE ez nem azt jelenti, hogy kötelező klasszikus zenét hallgatni várandósan, hiszen ha valaki nem szereti ezt a zenei stílust, akkor a nyugtalansága a babára is át fog ragadni. szóval az én gyerekem majd valami hasonlóval fog első körben megismerkedni:

libabőr

szólj hozzá: Antony And The Johnsons

beyonce-feldolgozás. a homályos részek egy művészfilmből származnak (james elaine: pink lady). engem meggyőzött. van olyan jó, mint az eredeti...

változások

kicsit elegem lett a blogolásból, gondolom az elmúlt pár napban ezt észrevettétek: ritkultak és rövidültek a bejegyzések. meguntam, hogy minden nap csak azt írom le, mikor keltem, mit ettünk, mit csináltam a gyerekekkel, mit nem csináltam a gyerekekkel, mikor és mit vacsiztunk, mikor feküdtem. ez így unalmas. úgyhogy mostantól mélyebbre szántó gondolatmenetek megosztását tervezem a kedves publikummal. persze nem doktori disszertáció komolyságú részletekre kell gondolni, de egy kicsit el fogok filozofálgatni dolgokon, és nem a napi események leírására fogok szorítkozni, azt hiszem, azokkal már nagyjából tisztában vagytok. és annyira sem fogok belemerülni a lelki kitárulkozásba, hogy be kelljen zárni a blogot. csak mértékkel :)

ma beszélgettem kathrin-nal az au-pairkedés sötétebbik oldaláról, amit én ugyebár hála az égnek, nem ismerek. ő is dolgozott angliában ilyen beosztásban, tizedennyire emberséges körülmények között. tény, hogy nem teljesen volt tisztában a jogaival, de amit vele műveltek, az gyakorlatilag kimerítette a rabszolgatartás fogalmát. se biztosítás, se egy mobiltelefon, csak a szerződésben meghatározott minimálfizetés (én nem azt kapom, de nem kell horribilis összegekre gondolni, nem elég ez sem sok mindenre, és egyáltalán nem gazdagodik meg belőle az ember, az tény, de erről lesz egy külön bejegyzés később), szobaként egy lyuk, barátnők, barát fogadása kizárva olyan indokkal, hogy majd valamit biztos ellopnak..., és emellett a szülők semmit nem törődtek a gyerekekkel, ő etette, fürdette, nevelte őket, és amikor karácsonyra hazautazott volna a nagy hóesésben, a reptérre sem vitték ki kocsival, hanem koffereket maga után vonszolva busszal kellett odáig eljutnia. hálás, mi?

ehhez képest mim van itt nekem? egy nagyon nyugis kis szobám, lent az alagsorban gyakorlatilag, aminek csak egy hátránya van, hogy kicsit hűvös. télen nem tudom, mennyire jelent ez majd problémát, most egyelőre áldom az eget ilyen melegben, hogy van hova menekülnöm. bárkit, bármikor fogadhatok, akár dorbézolós-üvöltözős-maxhangerőnházimozizós éjjeleket is lehet rendezni, egy hangszigetelt, és még két normál ajtó választ el a fentiektől, úgyhogy itt aztán senki nem zavarja a másikat. az előző au-pair az ő gépüket használhatta csak internetezésre, nekem már szerencsére korlátlan netem is van, és gépet is adtak hozzá, bár azt félretettem biztonsági tartaléknak, és a sajátomat használom. áldásos dolog ez a net, hiszen napi szinten tudom tartani a kapcsolatot a barátnőkkel, barátokkal, családtagokkal. többen megjegyezték már, hogy olyan, mintha el sem mentem volna otthonról, mert gyakorlatilag bármikor elérhető vagyok, és a blogból mindenki értesülhet az aktuális történésekről. a tárgyi javakról nem is nagyon szeretnék többet mondani, az első seeham-i bejegyzésben szerintem leírtam amúgy is mindent, röviden: megvan mindenem a teljesen komfortos élethez.

és ami plusz: nem rabszolgaként tartanak. teljesen megbecsülik a munkámat, minden kérés előtt elhangzik a légy szíves és utána a köszönöm. nincs kivétel. azért ez jól esik az embernek. nem dolgoztatnak halálra: ha egyik nap érzékelhetően kicsit többet kell segíteni, mint például tegnap, amikor bolondok háza volt, és apu sincs itthon megint három napig egy bl-meccs miatt, akkor utána több szabadidőt kapok. ma délután semmi dolgom nem volt például, és holnap is csak a délelőtt foglalt, de az sem teljesen, elmegyünk sétálni a gyerekekkel, meg este segítek a vacsinál. szóval nem nekem kell nevelnem az emberpalántákat, nem használnak és zsigerelnek ki. kisegítő munka, nem több, amit már a street-ben is magas fokon művelhettem :)

ami a legjobb az egészben, hogy az első ijedség ellenére már nagyon élvezem ezt az egészet. persze, hogy amikor ideértem, és itt volt ez a hodály, idegen nyelv és dialektus, egy idegen család, idegen életforma, és egy halom új információ, amiknek az első napokban a felét sem tudtam memorizálni, kicsit meg voltam illetődve. meg a tudat, hogy itt van anyu, aki annyi idős mint én, és kétgyerekes családanya biztos egzisztenciával, én meg? ... van két diplomával, amikkel valójában nem is akarok semmit kezdeni, és eltartott vagyok. arról nem is beszélve, hogy otthon még akad ilyen-olyan tartozásom, amit a célként kitűzött spórolás segítségével remélhetőleg már idén törleszteni tudok. DE ezeket félre tudtam tenni, hiszen mindig is olyan voltam, hogy a pillanatnak éltem, nem nagyon érdekel még a távoli jövő, persze vannak elképzeléseim, de azokat ritkán kötöm bárkinek is az orrára, hiszen annyi minden történhet még, hogy felesleges sztem évekre előre tervezni. szóval ami számít: külföldön vagyok végre, ahova mindig is vágytam, nem kell napi szinten azon paráznom, hogy hogyan jövök ki a pénzemből, vagy még meddig szívhatom az american express kártyám hitelkeretét, hogy ne jöjjön egy mogorva hivatalos levél az otp-től. arról nem is beszélve, hogy nem kell sem 4 (neadjisten 8 órás) munkát végeznem, és bemenni egy olyan munkahelyre, amit utálok. itt valójában nem tudnék példát mondani arra, amit nem szeretek csinálni. amit nagyon utálnék itt, az a porszívózás... négy szintes a ház... brr... szerencsére azt a bejárónő végzi, úgyhogy erre sincs gondom. a többit pedig (lehet, hogy sokan, akik laktak már velem együtt, és csak azt látták, hogy éjjel-nappal mosogatok, de a szobámban halomban állnak a ruhák egymáson, soha nincs semmi sem kivasalva, és sok kis kidobásra váró kacat halmozódik asztalokon, székeken, ide-oda betűzögetve, mert nem tudok semmitől megválni, nehezen hiszik ezt el) szeretem csinálni. lehet, hogy mindig is valami szobalány-szerű foglalkozást kellett volna végeznem? :) egyrészt jó érzés, hogy a háttérből végzett munkám hatására a család csak annyit észlel, hogy mindig frissen mosott a törölköző, nem halmozódik sehol a szemét, és rend van a nappaliban. másrészt nem elhanyagolható pozitívum, hogy belelátok egy jól működő, összehangolt háztartásvezetésbe, van miből példát, ihletet merítenem, és a jövőben, ha majd ott tartok, azt hiszem, már nem fog problémát jelenti, hogy takaros kis feleség (csak névleg, kizárólag papír nélkül!!!:)) váljon belőlem... :)

most még eszembe jutott egy csomó minden, amiről szeretnék elmélkedni, de a ló másik oldalára sem szeretnék átbillenni, és túl hosszú bejegyzéseket írni, úgyhogy holnap folyt. köv.

ui: igazi apukámnak boldog névnapot!!! a levél is megérkezik holnap, nagyon remélem!!!

!!!

ANYUKÁMNAK NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK!!!

szaridő vs jógyerekek

már majdnem lehúzta a hangulatomat a folyamatos esőzés, a szürke felhők és a hideg idő. előrejelzést mondjuk még nem mertem nézni, de remélem a legjobbakat. ne kuncogjatok, magyarhonbeliek, odaér hamarosan az eső, aztán nézhettek.

viszont ma a kölykök tündériek voltak. kivételesen szükség volt rám, bár szombat este van. nem mintha jobb programom lett volna ilyen trágya időben... szóval csak a gyerekekre kellett egy kis időt szánnom. a kis hölgy olyan volt, mint egy angyal: egy nyikk nélkül jött velem pisilni és lubickolni, sőt, szót fogadott és nem vizezte be a haját, amikor pedig azt mondtam, hogy elég volt a pancsolásból, első szóra kimászott a kádból... pelenkázás, felöltözés, fésülködés... minden flottul ment. aztán amíg anyuval evett, meg fogat mosott és elmentek lefeküdni, én a bébire vigyáztam. jajjistenem, most mit mondjak? tejillatú cukorfalat. csak fél órát kucorgott rajtam, de máris szerelmes lettem :D

holnap

"A MŰSOR ELMARAD"

ÉLŐZENE A PERISZKÓP RÁDIÓBAN

AKUSZTIKUS GITÁR & BASSZUSGITÁR & CAJON

2009. 08. 22.

20:00-21:00

PÉCS BELVÁROS FM 97.12

WWW.PERISZKOPRADIO.HU

absolut

woodstock negyvenedik évfordulójának méltó emlékezete... :D
(http://www.luxist.com/2009/08/19/absolut-rock-edition/)

tekintély (?)

a tegnap: délelőtt (most már tényleg) éles bevetés volt, strand kettesben a kis hölggyel. ismerős anyukák és gyermekeik persze a közelben. egy óráig működött a dolog. azt mondom, haladunk. igazából arra számítottam, hogy egyáltalán el sem jutunk a tóig. aztán végül megbízott bennem annyira, hogy elmentünk háromszor nagycsúszdázni úgy, hogy az ölemben ült. az már más kérdés, hogy ahogy a mély és hideg vízbe érkeztünk (bár direkt lassítottam, hogy ki tudjam tartani a vízből, még a jajj, mi ez magyarul szakszóval: szóval azok a kis felfújható szárnyak, amiket a kicsik karjára lehet erősíteni, hogy fennmaradjanak a vízen, szóval azok ellenére is) már nem volt olyan jó a móka számára. hiába mondtam, hogy szemet-szájat becsuk, nem mindig sikerült ezt kiviteleznie, mondjuk nekem sem, úgyhogy ez nem az ő hibája. homokvárazás, gumiasztalon ugrálás, és akkor jött a kritikus pont, az elálmosodás... amikor már csak anyu jó, meg az édesség. egyet engedélyeztem. aztán amikor még szeretett volna kapni, elegem lett, és azt mondtam, hogy jó, akkor hazamegyünk. a reakció: sírás, sőt... na, de most ilyenkor mit tegyek? nem fogom édességgel tömni, hogy két percig csendben legyen, aztán újabb adagot kérjen, és újabbat és újabbat, és ezt csináljuk az idők végezetéig. nem. összepakoltam, míg ő hangos nemtetszését nyilvánította ki. majd hirtelen csend lett. szerintem meggondolta magát, és szeretett volna még maradni, de megmondtam neki, hogy a főnök én vagyok, én vigyázok rá, és én parancsolok. úgyhogy nincs édesség, se barátnők, se csúszda, megyünk haza. így is lett. most láthatóan megint nem vagyok a kedvence... bár szegénykémnek most szerintem senki sem a szíve választottja. biztos nehéz feldolgozni, hogy nincs már a középpontban. de azért szerintem az kicsit túlzás, hogy még akkor is az anyukája után nyüszög, amikor ő ott van három méterre. ez normális dolog lenne, és nekem kell még kicsit feljebb tornáznom a türelemküszöbömet, vagy? ...

más: anyu igény szerint szoptat és hordozókendőzik... jóóóóó :D

zanza

- hazaért épségben a kiscsalád a kórházból.

- akartam halasztani film szakon. persze, ezt csak elképzeltem. az etr továbbra is egy rakat kaka. vagy be se tudok lépni, vagy lefagy. azt hozzá sem teszem, hogy nem elég neten elintézni az ügyet, levelet is kell küldeni... jeee. vágjunk ki még több fát!!!

- kaptam ma egy csomó jó zenét gegétől. feltettem mindent aZájpodra, naná, hogy minden korábbi szám letörlődött. mindig ezt csinálja. valaki? ötlet? tanács? netán megoldás?

- te(l)jes kávé-függő vagyok újabban. az ebéd utáni egyből észrevétlenül már napi kettő lett. sztem nem vagyok messze a háromtól sem. a szívemnek eddig még nem ártott, mondjuk 4 deci tejjel iszok egy rövidet, nem csoda...

- földtúró parasztot játszok a facebook-on és egyre jobban megy. van két copfom és már egy tehenem is. hajtok a többfunkciós csoda-kombájnra.

- ma nincs igazán kedvem blogolni, úgyhogy csak ennyi...

heath már megint

heath ledger utolsó videoklip-rendezése. ezután sem bírom kevésbé...

gyúrtam, vazze

tuti, hogy nem vagyok normális. bár ez sokaknak nem újdonság.

be kellett vásárolnom. direkt megmondták, hogy kb csak szemezgessem a listáról a nem túl nehéz dolgokat, nem kell megszakadni, mert nem tudnak kocsival hazahozni, buszoznom kellene. oké, persze: ki, ha én nem... hátizsák előkap, meg az a jónagy bevásárlókosár, amivel a trendi háziasszonykák mostanában flangálnak. megveszek én mindent, mit nekem a buszozás után még a faluközpontból hegymászás mázsás pakkokkal. mirelitáruk, zöldségek (pl.: kilo krumpli, uborka, paradicsom, saláta, istentudjami), nyolc dobozos tej, kenyerek, sajt, felvágottak, nagyüveges szörp, 4 személyre egyheti jogi-adag. mindez rámaggatva... igazából kitetolválhattam volna a homlokomra, hogy egy rabszolga vagyok a családnál, és azt tűzték ki célul, hogy minél hamarabb kórházba kerüljek a testemen itt-ott felbukkanó sérvekkel. simán elhitték volna, ha nem tudják, hogy mindezt önszántamból csinálom... lúzer. többet soha. a hegyen fel, ha nyolcszor nem álltam meg kilihegni lelkem utolsó páráját, akkor egyszer sem. úgyhogy utána már csak hesszelés volt. többek közt filmezés:

az első másfél óra cselekmény szinten halálunalom, aztán hirtelen bedurvul a sztori, de amúgy a főszereplő nagyot mutat.

kis hölggyel minden oké, játszottunk ma csomót. egynapos láz kipipálva. már kérdezgeti, hol vagyok, ha épp nem lát, és ordibál utánam. ez reggel különösen kellemes jelenség, amikor behajol a lépcsőházba és a visszhangnak örülve kiabál a szobám irányába, amire én félig artikuláltan próbálok valamit motyogni, és lelkesen beletörődni abba, hogy az újabb nap milyen humánusan indul :D ja, és eddig mindig kérdezte, hogy mikor megyek már haza az én országomba, ma ezzel ellentétben közölte, hogy nekem itthon van "az otthon". ahova holnap végre megérkezik anyu és levi is.

jöhetnek a babaillatú hétköznapok!!!

áldozat 4.

Tatár Sándor : Limerick

Volt egy báj' ifjú hölgy Pécsett,

a légyottról ő néha késett,

míg egy féltékeny lektor

nem tűré már és megfor-

gatta szívében a késet.

zizzzz

voltam babanézőben :) nagyon kis apróka, elég sok tejet kell még szlopálnia a hurkás lábakhoz, az biztos. de gyönyörű amúgy, mint minden csecsemő. a kórház csudiszép, új, tiszta, rendezett, csendes, mindenki kedves. kiültünk a játszósarokba kicsit, egyből friss gyümölccsel, italokkal kínáltak bennünket. nyoma sincs a magyar nyomornak, málló falaknak, dohszagnak, zsúfolt kórtermeknek. borsos árak is vannak persze a magándokiknál, no de nem hiszem, hogy itt szokás az, hogy lelépnek nyaralni, ha épp szülhetnéked van, és átpasszolnak egy suhancnak, aki nem tudja megkülönböztetni a köldökzsinórt a vékonybéltől...

a kis hölgyet is elérte a bölcsi-láz, szó szerint, de remélem, rajtam nem megy végig, nem mintha az elmúlt 10 évben lett volna lázam, no de ki tudja, mit hoz ki belőlem a nyugati klíma. egész nap a dédinél voltam tehát, és két órán át, 25 négyzetméteren játszottunk babakocsitologatós, városban sétálást elképzelős, deközbencsendbenlegyünkmertababákalszanak-ot. ehhez hozzá kell tenni, hogy éjjel jó, ha két órát aludtam. este bekávéztam, na persze, mert 9-kor kell megkívánnia az ízlelőbimbóimnak a káfffééé-gesmákkot, aztán szenvedés kettőig, filmen elálmosodni próbálás majdnem sikere, de msn-en zizgés után egy óra csevej a legmélyebb rem-fázis helyett, aztán persze fél 4től meg már ki az a hülye, akinek van kedve visszaaludni, ha tudja, hogy 7kor úgyis kelnie kell... ahhoz képest még eléggé fitt vagyok, és csak egy kávét ittam, de most megint megkívántam... íííííííííí :D

ezt a számot sok szeretettel küldöm mindenkinek, aki szereti!!! pffffffffff.... NEM!!! magamnak küldöm, mer önző vagyok, meg teccik, meg ilyen kedvem van...

anime-mania

death note.

nyáron ismertem meg a sorozatot, de csak a negyedik rész feléig jutottam el, és azóta is csak fogadkoztam, hogy persze, majd holnaptól vagy holnaputántól nekiállok, és folytatom. miért is volt ez a halogatás? azért nem mertem nekiállni, mert már az első rész is olyan izgalmas volt, hogy tudtam, ha komolyan belefogok, nem fogom tudni abbahagyni. ma volt épp elég időm a maratonra, 10 részt meg is néztem. továbbra sem okozott csalódást, és megdőlt egy téveszmém saját magammal kapcsolatban: azt hittem, nem szeretem az animét, de ami jó, azt nem lehet nem szeretni.

a sorozatról: a death note eredetileg egy japánban, 2003 és 2006 közt publikált mangasorozat, amelyből a megjelenés után pár évvel 37 részes, egyenként kb. 25 perces animesorozat készült. nálunk 2008-tól szerezhető be a képregény, és tavaly az anime is műsoron volt több tv-csatornán. kétrészes, élőszereplős mozifilm is készült belőle még 2006-ban.

a cselekmény jagami light, egy középiskolai diák tetteit követi nyomon, akinek birtokába kerül egy természetfeletti erővel rendelkező jegyzetfüzet, a „halállista”, melyet a rjúku nevű halálisten hagyott el a földi világban. a halállista birtokosa bárkit meggyilkolhat akinek ismeri az arcát és nevét leírja a füzetbe. light a jegyzetfüzet segítségével egy olyan világot akar megteremteni és uralni, melyben nem létezik a gonosz, bármennyi emberéletbe is kerüljön az. a drasztikus módon szaporodó titokzatos halálesetek száma az ismert bűnözők körében hamar felkelti az interpol, és egy ugyancsak titokzatos nyomozó, „L” figyelmét. L hamar kikövetkezteti, hogy az ismeretlen sorozatgyilkos, akit az emberek kira (az angol „killer”, vagyis „gyilkos” szó japán kiejtéséhez való hasonlósága miatt) néven emlegetnek japánból folytatja tevékenységét. light felismeri, hogy L lesz legnagyobb ellenfele, aki megakadályozhatja céljai elérésében, mellyel elkezdődik kettejük pszichológiai macska-egér játéka.

én körülbelül ott tartok a történetben, amikor a két esküdt ellenség összeismerkedik, és L folyamatos tesztekkel és próbatételekkel igyekszik rábizonyítani kirára, hogy ő a halállista tulajdonosa. abbahagyhatatlan...

{ a sorozatról bővebben például itt olvashattok: http://hu.wikipedia.org/wiki/Death_Note

a film részeit pedig többek között a youtube-ról (csak az első négy rész van meg magyar szinkronnal), a myvideo.hu-ról (első 9 rész) és a videoplayer.hu-ról (itt mind a 37 megvan asszem, de néha akadozik, meg nem mindig tölti be végig, szóval birkatürelem kell hozzá) tudjátok összeszedegetni. állítólag feliratosan jobb, én csak a szinkronosat nézem első körben, aztán meglátjuk :) }

banánturmix à la judor

mit tegyen az ember lánya akkor, ha a konyhában az alábbi, szemet-lelket zavaró hozzávalókat találja, mint barnuló banán és majdnem üresen tátongó bodzaszörpös üveg...

adjon hozzá natúr joghurtot és fahéjat, turmixolja össze, ha még eper is van otthon, díszítse az üvegcsét kedve szerint, és igya meg... :) finya.

ünnepnap, szabadnap, azaz...

1. rákvörösre sikerült süttetnem magam a napon, ejjj... muszáj volt "kicsit" kimennem, mert a bőröm nagyon megsínyli a környezetváltozást, és nem jöttem még rá eddig, hogy mi tenne neki jót. mondjuk egy nóri-féle nagykezelés talán... :) no mindegy, egyelőre nem lettem szalonképesebb, de ijesztőbb annál inkább....

szóval otthon készüljetek, két nap múlva odaér a kánikula!!!

2. okosodtam lakberendezős magazinokból, ez tetszett a legjobban:riszájszling lámpa stuart haygarth kezei alól. mindenféle színű és formájú műanyag kis bizbaszból van összeeszkábálva. nagyon ott van, sztem.
(http://www.stuarthaygarth.com/default.asp?V_DOC_ID=1080)

3. kipróbáltam nagy duzzogva a házimozirendszert :D és ezt az elég jó filmet néztem meg:

4. szerettem volna megnézni az mtv2-n egy másik filmet esti meseként, de annyira ratyi az online adás, hogy nem fog menni. élvezhetetlen. sebaj, ezt fogom olvasni (oké-oké, nézegetni):

"apróka" könyv, csak betakarja az egész felsőtestem... alig bírtam lecipelni az emeletről. 400 oldal tömény kubai fotóalbum, főleg lakberendezési szokásokkal, építészeti stílusokkal és csudiszép tájképekkel telepakolva.

ui.: tegnap a szülős szitu nagyon izgalmas volt, annyi biztos, hogy szerintem a pasik nem bírnák ezt idegekkel. ment a mérgezett egér módjára rohangálás, míg anyu halál nyugodt volt, vagy csak jó színésznő :) tapintani lehetett a levegőben a várakozással teli odaadást, még soha nem éreztem ilyet, én is teljesen be voltam zsongva, hirtelen nagyon rámjött a családalapíthatnék-gyerekszülhetnék, de azért azzal még csak-csak várni kellene.

a nagy esemény összességében szűk két óra alatt lezajlott, ebben benne foglaltatik egy seeham-salzburg út is kocsival. eddig is sejtettem, hogy anyu kemény csaj, de most már biztos vagyok benne. már alig várom, hogy láthassam a kis manót :)

2009.08.14. 23:12

willkommen levi! :D

szusi-szüzesség elveszítve

említettem egyszer itthon, hogy még nem ettem szusit, de szívesen kipróbálnám. vagy akármi mást a japán konyhából. kedves itteni családom pedig lesi szavaimat, és ma hozott apu szusit, úgyhogy megkóstolhattam.

kétfélét ettem. az egyik a klasszikus nigri: téglalap alakúra formázott rizsre tesznek halcsíkot. a másik pedig a maki, ami úgy készül, hogy kiterített bambuszrolóra helyezik a szárított algalapot, amit beborítanak rizzsel, és a közepébe tesznek halacskát, vagy zöldséget. az enyémben valami zöldség volt, talán avokado. ezt feltekerik, összepréselik és kis szeletekre vágják. tényleg kicsikre. 100-at meg tudtam volna enni belőle. wasabiba mártogattuk. gondolom, japánban még finomabb, ahol eredeti alapanyagokból, frissen, tengerszagúan tálalják, de így is nagyon ízlett, pedig volt régen egy beidegződésem, hogy ez valami büdös-nyálkás-undorító étel... nem tudom, honnan vettem... nyamm-nyamm-nyamm!!!

ember tervez...

semmi nem úgy történik itt, mint ahogy azt előre eltervezzük. ezt már megfigyeltem az elmúlt három hétben, és ma sem volt másképp. nem baj amúgy, megedződik legalább az ember a váratlan helyzetekben. a délelőtti elfoglaltság ugyanis csúszott, így mégsem egyedül vigyáztam a kis hölgyre, mert így az ebéd utáni álomba ringatás is az én feledatom lett volna, ott meg még nem tartunk kapcsolatügyileg :) szóval irány a dédi, ebéd, és dédivel alvás. na persze, de ez sem jött össze, mert kaja nem volt álmos. szóval inkább játszottunk, majd elmentünk az europarkba, ahol anyu egy barátnőjével találkozott, én meg elindultam elkölteni a fizetésemet. egy részét :) sikeresen vettem is két farmert, meg is lepődtem, milyen egyszerűen és olcsón ment a biznisz. a farmervásárlás nálam otthon mindig hetekig tartott. aminek a dereka jó, az csípőben nagy, ami csípőben jó, az derékben nagy, túl trapéz, túl tapi, összevissza szegecselt zsebű, emo-s baromság, és hasonló problémák kerültek elő általában. ehhez képest ma kétszer nyúltam fogashoz, amin farmer lógott, mindkettő tökéletesen passzolt, és mivel az elmúlt három hétben kissé megreformáltam az étkezésem, és a különféle puffasztó alkoholos italok fogyasztása is háttérbe szorult, lassan olvadnak le rólam a mary szerint csak "nem létező háj"-nak titulált puhaságok, így tehát nagyjából meg vagyok elégedve a látvánnyal. újra s-es a méretem, és nem a belepasszírozós fajta, hanem a kényelmes s-es :D étkeztetésem miatt folyton aggódó szüleimnek pedig ezúton üzenem, hogy nem, nem azért van ez, mert nem adnak enni, nyugi, mindenem megvan, csak az ételek nagy része zöldség-gyümölcs, csupa egészség, így hát a derékbőség is lassan-lassan visszaáll a szakdolgozat-leadás ünneplésének megkezdése előtti állapotokba. jippp.

áhá, szóval mit is akartam? :) hazaérve a shoppingolásból, kicsit le kellett foglalnom a kis hölgyet, így felcsábítottam a szobájába, nem kevesebb hátsó szándékkal, minthogy végre bebocsátást nyerjek a játéksátorba, ahova eddig nem volt szabad bemennem, mert én vagyok a gonosz boszorka. na de ma mi történt? az álmosság és a mesehallgatás utáni vágy győzött, bekuporodtunk a sátorba és felolvastam kaja-nak, majd jókat kacagtunk, ahogy alvást imitálva horkoltam mellette. pár percre el is kummantottunk kicsit, szóval... meg vagyok elégedve a mai nappal is. kár, hogy jön a hétvége, és megint nem nagyon találkozunk, de remélem, hogy hétfőn nem kell már teljesen elölről kezdenem az építkezést a haverkodás terén, hanem valamelyik agytekervényében megragad, hogy nem vagyok én olyan szörnyen rossz ember, mint ahogy az eleinte tűnt :)

nem tudom, otthon ki hogyan érzi, nekem itt eszméletlenül gyorsan telik az idő. már három hete vagyok itt. eredmény? úgy érzem, tündéri kis háziasszonyként fogok haza-, vagy valahova térni, ahova majd a sors visz. tökéletesen tudok már mosó-, és mosogatógépbe ki-, bepakolni, megszerettem a vasalást (ezt soha nem gondoltam volna, de mivel mosogatni itt nem nagyon kell, szenvedély nélkül pedig nem élet az élet, muszáj volt rákapnom valamire; mégsem suvickolhatok ezüstneműt minden este...), villámgyorsan húzok át ágyneműt, viszek ki szemetet, törlök le mocskos kis mancsfoltokat addig makulátlanul csillogó üvegfelületekről, és öntözök virágot (bár ezt lehet túlzásba vittem, és néhány el fog halálozni, sebaj, inkább túl-, mint alulbuzgó legyen az ember:)). arról nem is beszélve, hogy még mindig nem ment el a kedvem a három gyerektől, bár korábban egyszer azt írtam, hogy megfontolom. kitartok továbbra is, és a "nevelési elveim" mellett is, ha annak lehet nevezni őket. annyi biztos, hogy a "gumimaci" tárgykör nem fog benne szerepelni, maximum a tabutémák között.

holnap itt nemzeti ünnep lesz, nagyboldogasszony ünnepe, azaz mária mennybemeneteléről emlékeznek meg az emberek. elvileg találkozom egy au-pair lánnyal salzburg-ban, de már nem merek előre mondani semmit. mal seh'n! :D

választás

azt hittem, már nem is lesz miről írni...

a szülők holnap délelőtt nem lesznek itthon, így a kis hölgyet választás elé állították: itthon marad velem kettesben játszani, majd ebédelni, vagy együtt megyünk a nagyihoz kábé ugyanezt csinálni. lássatok csodát: engem választott. vajon a lelki szemei előtt lebegő, lehetségesen megszerezhető gumimacik (remélem, hogy véges) száma, vagy a mesébe illő au-pair-tehetségem, netán az esti fáradtságból fakadó félkóma miatt tette? legyen ez a hét kérdése. holnap megkapjuk a választ...

(az az opció is lehetséges, hogy reggel meggondolja magát, és mégis megyünk a nagyihoz. nem lepődnék meg.)

áldozat 3.

Kovács András Ferenc: ARS EROTICA

Vagyunk végső játék
Hörgő légcső ágyék
Pörgő szem térd far tompor
Combtő bőr fénylő táj
Vad nyelv örvénylő száj
Vágy karmol tép mar tombol
Kéz láb ín izomzat
Széttárt kín mi mozgat
Együvé facsar rombol

Ringó halmok mellek
Hajzat bomló felleg
Ajzott íj gyors szemöldök
Vagyunk sebhedt sértő
Tág húsban kísértő
Tűzhányó kráter köldök
Öl forrongó börtön
Mélyedet betöltöm
Mindenségem felöltöd

Vagyunk végső játék
Lét lélekző lágyék
Has mell hullámhegy vállak
Űrben rángó tagok
Szervek szétszórt magok
Szép zűrzavar szent állat
Készültünk öröknek
Mi forgat pörögtet
Világ csak velünk szállhat

the imaginarium of doctor parnassus - trailer

az utolsó film, amelyben heath ledger szerepelt. halála után három színész, johnny depp, jude law és colin farrell vette át a szerepét. a történet: doctor parnassus egy utazó színház vezetője, ami még nem is lenne érdekes, viszont a közönség egy varázstükrön át titokzatos fantáziavilágba léphet, ha akar. előtte viszont mindenkinek komoly döntést kell hoznia: vagy a fény vagy a sötétség oldalán kell állnia, köztes út nem létezik. természetesen sötét titok lappang a történet mögött, ugyanis a doctor réges-régen egy fogadást nyert az ördög ellen, így örök életet kapott. teltek az évszázadok, és a doctor rátalált az igaz szerelemre, amikor is alkut kötött az ördöggel: a halhatatlanság helyett a fiatalságot választotta, de ezért cserébe elsőszülött gyermekét annak 16. születésnapján az ördög karmaiba kell helyeznie. a leányzó boldogan éli az életét, szerelmes lesz egy fiatalemberbe (h. l. ), majd eljön az idő, amikor mennie kell. az apa természetesen bármit képes kockáztatni, csak hogy gyermekét ne veszítse el, és kezdődnek a bonyodalmak...

a történet során a mindig újabb és újabb párhuzamos világokba való átlépés tette lehetővé, hogy heath ledger szerepét a tragikus haláleset után a három másik színész is eljátszhatta, hiszen minden új világban újabb testet ölt a megformált karakter.

kíváncsian várom a végeredményt.

NEW BFL VIDEO!!!

haus der natur

ellátogattunk a természet házába salzburg-ban. gondoltuk nagy naivan, másfél óra elég lesz az egész épületre. frászt. fél nap sem elég. főleg úgy, hogy a két lurkó, akikkel voltunk leragadt a dinoknál. se előre, se hátra, csak körbe-körbe a dinoknál... szóval én le is szakadtam a kis csapattól és egyedül indultam útnak, de így is csak körbeszaladás lett az alapos megtekintés helyett. nem jutott idő egy egész szárnyra, ami szerintem a legérdekesebb lett volna, na de sebaj, majd legközelebb.

5 szintes az épület, a fő szárnyon rohantam végig, a science building melléképület kimaradt, az "csak" 3 szintes, és az energiától elkezdve a matematikán keresztül az emberi testig sok-sok érdekes bemutatót lehet megtekinteni. gondolom én...

a főépület földszintjén van az említett dinos terem, csak azért sem teszek fel képet, inkább a kicsiknek érdekes a mozgó t-rex, nem egy felnőttnek.

az akváriumról néhány fotó:

földtan, kőzetek:

európa állatvilága, ízelítő:

terrárium:

távoli kultúrák ünnepi maszkjai:

mítoszok és mesevilág:

egzotikus ékszerek, használati tárgyak és a nyílméreg előállítása:

az emberi test. most csak az épp aktuális témáról egy kép:

egy kis állatvédelem:

háziállatok:

tengerek élővilága:

minden földrésznek külön nagyterem, ez a kép "afrikában" készült:

a világegyetem meghódítása:

fentieken kívül külön szekció foglalkozik tibettel, a salzach folyóval, a jégkorszakkal, a mélytengerekkel, a tavakkal és a rovarokkal, van biolabor a kutatgatáshoz, lehet mikroszkópban nézegetni mindent, amit csak érdemes, van állatetetés, naponta más dögökkel haraptathatjuk le az ujjacskáinkat, és jó pénzért minden szinten beülhetünk egy egységbe egy frissítőre. a neten kifejezetten gyerekeknek hirdetik a helyet, szerintem egy felnőtt is bőven talál érdekes látnivalót. csak kellő időt kell rá szánni.

más: a kis hölggyel jól megvagyunk, ma egyedül fürdettem, nem volt gond, csak a kiszállásnál, mivel hogy ő úgy döntött, a kádban tölti a maradék életét, én meg úgy, hogy menjünk már vacsorázni, különben belefordulok mellé fejjel a kádba és fennakadnak a szemeim az éhségtől. ma már hozzáérhettem a babáihoz is, és magától mondta, hogy "kérem" és "köszönöm". bravoooo!!! :D

desktop

nálam ez az aktuális kedvenc. válogassatok, van miből!!!
www.desktopography.net

balance

szép nap volt a mai is, mi mást mondhatnék. mindenféle irónia nélkül.

a pelusos kisasszony ma első nempelusos napját töltötte. nagylány már ő is, vagyis afelé tart. egy nagyobbfajta baleset este azért becsúszott, de legalább lehetett utána nagyot pancsolni a kádban.

no, de előbb a délelőttről. kétgyerekes felvigyázó lettem, ugyanis kaja kis barátja, felix is nálunk labdázott, festett, mázolt, gyurmázott, babázott, homokozott, ugrált a trambulinon, biciklizett, háromkerekűzött, játszásiból főzött, társasozott, aszfaltrajzolt, gólyalábazott, buborékot fújt és rohangált, mint egy mérgezett egér. így van, ez volt három óra repertoárja. nagyon hamar megunnak egy-egy játékot, még jó, hogy van belőlük elég. mindenesetre nem irigylem az olyan anyukákat, akiknek ikrei, netán nagyon kis korkülönbséggel, de mászó-totyorgó-kis talpacskákat szorgosan szedő gyerekei vannak. a szívbaj kerülgetett, amikor jakob, felix bátyja a füvet nyírta nálunk, és az egyik mini az első bejáraton, a másik meg a hátsón szaladt ki, ráadásul egyikük mezítláb. na most ilyenkor mi van? hogyan osztódjak hirtelen? melyiket kapjam el? szerencsére a fűnyíró leállt, a mezítlábast elkaptam, a másikra meg ráüvöltöttem, és megállt minden egy pillanatra, aztán rendeztük sorainkat. eszméletlenül gyorsak. gondolnak egyet, és már méterekkel arrébb, feljebb, lejjebb vannak, mint én, mielőtt észbe kaphatnék. veszélyes helyzet is volt ma, amiért fel kellene jelenteni a gumicukorgyártókat: van egy egér alakú, aminek tényleg van hosszú farka a csúszós fajtájú gumicukorból, meg teste a tapadósabból, amilyen annak a nyállal visszapillantó tükörre tapaszthatós (hmmm, herr gerner tudna erről mesélni:)) gumicukor békának a hasa. pártfogoltam szépen be is nyelt egyet, farokkal lefelé, ami ment is, de a test már nem. szerencsére anyu akkor már itthon volt, ment a szájban turkálás, és hátba kalapálás, aztán lehetett újra levegőt venni.

szóval ilyet vagy kisebb méretben kellene gyártani, mert ez még az én torkomon se menne le szerintem, vagy nem adni ilyen kicsiknek, mert veszélyes. ez mondjuk meg már a szülők felelőssége.

szóval nem volt verekedés, kapálózás, hiszti és csúnya nézés, viszont jól elbeszélgettünk kaja-val, tanultuk a színeket, meg maja a méhecskét is néztünk kettesben, és már kezdi feszegetni nálam is a határokat, vagyis tesztelget keményen, hogy meddig mehet el a boszorka nőszemélynél tűréshatár-ügyileg :) egy-két ok nélküli nyüszögését megunva rászóltam, hogy jó lenne, ha abbahagyná, erre huncut mosollyal nézett rám, és gumimacit kért. cseles. de nem vettem be. elintéztem annyival, hogy kérje anyutól, én ebben nem vagyok kompetens, és kész. ennyi is volt a közjáték, a témát berekesztettük, mivel anyu nem volt itthon, de sejtem, hogy még be fog próbálkozni. szóval már nem mondhatnám, hogy utál, maximum reggelente :)

aprópó reggel: holnap nem kell kelnem, sőt egész nap semmi dolgom, úgyhogy... igazából még nem találtam ki, mit fogok kezdeni a sok szabadidővel, arra gondoltam, hogy végre kicsit magammal is foglalkozom majd, nemcsak az egy méter alattiakkal. a holnapi házimunkát (vasalás) ma megcsináltam, szóval hawaii.

kikerestem a neten egy nyelvkurzust is végre, illetve kapásból kettőt: a németet nagy elkeseredésemben, mert nem hittem el, hogy nem fogok itt senkivel megismerkedni melissán kívül, mert nem jeleznek vissza az au-pair-ek a környékről. meg egy újgörögöt :) utóbbit majd tavasszal, előbb a németet. valójában nem kellene, de olyan jól hangzott a leírás, és mivel nekem nem kerül semmibe, miért ne... heti egy este, két hónapig, és aktuális politikai, gazdasági, egyéb témákról fogunk beszélgetni, meg könyveket, újságokat olvasni, szóval nem egy nyelvkönyves kurzus, abszolút a beszédközpontúság jellemzi. az meg nem árt. és megismerek néhány embert, az meg nagyon örvendetes.

visszatérve a többi au-pair-re: ma végre ketten is visszajeleztek, úgyhogy beindul lassacskán a dolog, csak közös szabadidőt kell találni, és mehet a bandázás. jííhhhááááá :D

áldozat 2.

„Minden kapcsolat történés, valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.” (Popper Péter)

st. wolfgang am wolfgangsee, salzkammergut

meglátogattam ma egy au-pair leányzót st. wolfgang-ban. az még 30 km-re van salzburgtól, szóval tőlünk kb. 50-re. azt hittem, hogy szép helyen lakom :) oké, szép-szép, de vannak ennél még szebbek is. azon a környéken már tényleg hegyek vannak, nem látszik a tetejük a felhőktől. csudiszép. hatalmas a tó is, libegők vannak, meg fullos turistaparadicsom. ami még st. wolfgang-on kívül nagyon szép, az fuschl am see, egy kis település a tó mellett a völgyben, gyönyörű.

(http://www.fuschl.salzburg.at/system/web/default.aspx)

leginkább videóztam, mert a buszból nem lehetett szép képeket készíteni, de lusta vagyok feltölteni, majd akit érdekel, annak elküldöm mailben.

a leányzót amúgy melissának hívják, 20 éves, perui. sajnos jövő héten hazautazik 3 hétre, de majd utána újra találkozunk. róla még annyit, hogy spanyol akcentussal beszéli ugyebár a németet... hmmm... néhányszor beszéltünk telefonon korábban, nem volt egyszerű kibogoznom, mit mond. azt hittem, élőben jobb lesz, de nem :) csak egy példa, és ez mindent elárul szerintem: a worüber-t úgy ejti, hogy bohjúbá... ez volt az a pillanat, ahol beadta az unalmast az asszociációs készségem, és a szövegkörnyezet sem olyan volt, hogy rájöhettem volna, miről tárgyal, szóval megkértem, hogy írja le, mit szeretne... van ilyen.
melissa egy nagyon gazdag családnál dolgozik, eszméletlen nagy a ház, amiben laknak. a fél falu a famíliáé, meg is látszik: akkora a ház, hogy a negyedik szintig még számoltam, aztán már nem. egy labirintusszerű vadászkúria, régi, öreg bútorokkal, öregszaggal, amit nagyon nem szeretek. egy magazinban ezt elnézegetem, hogy jajj de elegáns, meg stílusos és fényűző, de lakni benne... soha. ikea IN, rokokó OUT :D
van egy titkos ajtó a házban, ami közvetlenül a templomba nyílik... nagyon komoly. a falakon mindenhol agancsok, meg kitömött állatok. rózsaszín szoba, kék szoba, mindenféle szoba van. külön házmester, kertész, szakácsnő, bejárónő, au-pair :) hatalmas a kert, közvetlenül a parton lógattuk a lábunkat a vízbe, a fél tó is szerintem az övék, ha nem az egész... a parton hatalmas csónakház, benne nem igazán csónaknak nevezhető hajócskák. mondjuk én nem élnék így. mire jó az, ha ott a négy hatalmas ebédlő, de egyiket sem használják...
a lenti képen a bal oldali épület a fák mögött az, amiről írok. a templomnak egy részét képezi. nem mertem feltenni képeket a belső terekről, meg nagyon a házról sem, mert ismert a család, aztán nehogy levadásszon a maffia, és többé nem olvastok tőlem semmit...
még az odaútról annyit, hogy folyamatosan kellemesen csalódok itt az emberek mentalitásában. mondjuk a magyarhoz képest nem nehéz... szóval a sofőr egy tiszteletet parancsoló, kétajtós szekrény méretű krapek volt, de olyan kedves mindenkivel, hogy leesett az állam. egy öreg bácsika bottal odajött a buszhoz és fel akart szállni, de közben kiderült, hogy mi nem arra megyünk, és a buszos nem a számomra megszokott magyar módon küldte el a búsba és hagyta sorsára, hanem lesegítette, sőt, elbattyogott a menetrendes tábláig, hogy ne a bácsi botorkáljon odáig csigalassan, és megosztotta vele kedvesen, hogy melyik busszal meddig menjen és az majd jó lesz neki. az így összeszedett késés pedig nem hátráltatta a buszos bácsit abban sem, hogy a következő megállónál egy anyuka kérésére még 3 percet várjunk, mert a kislányának ki kellett menni a megállóban lévő wc-re. nájsz.

AbőségzavarA

a mai nap termése jelentős. lássuk:

festung hohensalzburg

európa egyik legszebb erődítménye, gyönyörű kilátást nyújt a városra. felvonóval vagy gyalogosan is megközelíthető, én az utóbbit választottam. erőd-múzeumtól elkezdve, ilyen-olyan tornyokon át vendéglőkig és egyéb időszakos kiállításokig sok érdekességet lehet találni.

marionett-kiállítás

az éppen aktuális kiállítás az erődben a marionettezés történetéről szól. nem néztem meg az egészet, csak a kóstolót a bejáratnál, mert nem hittem, hogy ma ennyi nevezetesség fog beleférni az időmbe, és nem vettem salzburg card-ot, ami öreg hiba volt. nem akartam egy csomó pénzt kidobni az ablakon, elvégre a kiállítás megvár... a kártya lényege, hogy kiválaszthatod, hány naposat szeretnél vásárolni, és az érvényességi idő alatt minden városi és környéki látnivalót ingyen nézhetsz meg. az előbb kiszámoltam, és nagyon-nagyon megéri, még egy napra is, a több napos bérletről nem is beszélve. szóval legközelebb veszek egyet, és akkor a benti tárlatot is megnézem, ha nem is ingyen, mert a kártya pénzbe kerül, de jóval olcsóbban, mint amennyiért ma tehettem volna (kb. 5000 ft).

mönchsberg
az erőd melletti hegyecske, egy bencés kolostor is található rajta, arról kapta a nevét. a kilátás szintén gyönyörű a környező hegyekre, és innen az erőd is teljes valójában megcsodálható. aprócska, sikátorszerű, szűk utcácskákba téved az ember lépten-nyomon, és a régi lakóépületeken kifüggesztett táblák szerint sok művésznek adott otthont és ihletet a környék.

óváros

ilyen szűk, csendes kis utcácskákon keresztül vezet az út minden irányba.

a mindennapi lovasfogat és az egyetemi könyvtár:

karajan-platz

a bolhapiac

a sétálóutca (getreidegasse) egyik tanulsága: a nagy név nem feltétlenül jelent ízlésességet. a prada is tud kritikán aluli cipőket gyártani, fujjjjjj..... :S

a szombati városi piac egyik sajtos standja... ejjj, de csorgott a nyálam...

már említettem, ha ausztriában csinosan akarsz valahol megjelenni, csak öltsd magadra a népviseletet és indulhatsz is utadra. hatalmas piaca van itt a népviseleteknek, minden ötödik üzlet tracht-okat árul, és régen nem is gondoltam volna, de némelyik kifejezetten ízléses, szép, és tetszik is. talán fel is venném.

végül és utolsósorban: napigiccs!!! a sétálóutca egyik végén minden a karácsonyi, húsvéti, halloween és egyéb ünnepekkor elkerülhetetlen (?) díszítésről szól. ennyi tojást egy rakáson... biztos sok a munka velük, tisztelem azokat, akik ilyen pepecselős munkavégzésre képesek, de azért na... karácsonyfára tán nem kellene tojásokat aggatni...