egy új korszak kezdete

indulás

az ismerkedönap megvolt, egy kurzus biztosan indul, a masodikon dolgozunk, nem lehetetlen :) szupi :) 

sp

jájj. már csak 40 perc a szabadságból...

crazy

minden munkaado hülye.
a föteren, ahol a boltunk van, felturtak mindent, mert ujramacskakövezik a setaloutcat. ez azt jelenti, hogy közvetlenül az ajto elött all egy markolo es markol, egy furo es fur, egy csomo munkas es ordibal egesz nap. babakocsisok vagy botos idösek el is felejthetik, hogy erre jöjjenek, csak a para lenne belöle.
tegnap kitalaltak a nagyeszü fönökök, hogy mivel ugyis annyi szabim van, es az üzletet valoszinüleg a munkalatok vegeig (majus közepe) el lehet felejteni, jövö heten vegyek ki egyet... ezt mar ho elejen is eljatszottak egyszer, viszont könyörgöm, ha lehetne valasztani, akkor inkabb mennek juniusban vagy meg melegebb honapban, amikor amugy sem törtenik semmi a boltban. UGYANIS jövö heten igenis törtenik valami: leltarozunk... a fönök meg fel akar venni egy hetre egy kisegitöt, aki segit a leltarozasban (valami kis egyetemistat, aki eleteben nem csinalt meg ilyet), engem meg elküld "kenyszerszabira", mondvan: nincs munka... ja, csak leltarozunk...
most komolyan! tenyleg azon szarozunk, hogy azt a csajt majd feketen kifizeti orankent 2, naponta 8, egy hetre 40 euroval olcsobban es ujjongunk, hogy jujj de jo, sporoltunk?!?!?!?! miközben amint a fönökasszony kiteszi a labat a boltbol, a kicsi fia reven a hetven euros albumok landolnak a learazott asztalon 7 euroert... semmi bajuk am, be vannak foliazva, mint mikor par honapja megkaptuk öket, meg csak azt sem lehet rajuk mondani, hogy regiek. amikor a fönökasszony visszajön es eszreveszi, besunyitja a könyvet a boltba, mintha a sajat nyamnyila porontyatol felne, lekapargatja a SALE cetlit es odaadja nekem, hogy tegyem be a polcra, a fianak meg meg csak egy ejnyebejnyet se szol. ö kiarusit es eladja a sajat anyja feje fölül a boltot, engem meg nem engednek dolgozni...
az öreganyjuk terde kalacsa! meg az öregapjuke is!

mellesleg vallalkozo leszek es szarok a farmra! :)

UPDATE: vegül abban maradtunk, hogy hetfö-kedd szabad "lecsuszas" cimszo alatt, viszont holnapra en vagyok beosztva, a leltar miatt csütörtökön pedig egesznapozom, szoval egy het alatt sikeresen kijövök nullara, de az elmult harom het pluszaibol semmit nem csusztam le... semmi ertelme az egesznek. raadasul ket het mulva munkatarsam, harom het mulva a "learazos" közvetlen fönököm megy szabira, ami azt jelenti, hogy halmozom majd agyba-föbe a plusz orakat... csak a kavaras...
de ha aprilis vegen majd el akarnak küldeni szabira, körberöhögöm öket :D

a zuhanyrózsa esete a túlórákkal

tegnap csereltem a fönökömmel müszakot, mert delelött fogorvos idöpontja volt.

elegge hülyen neztem, amikor a valtasnak epp megfelelö percben hatulrol megpillantottam es a kabatomert nyultam, majd meglattam a bal alkarjat.
gipszben volt?
igen.
he?
nem eleg a csaladban egy törött felkar, most meg a munkaban is közel jar a kaszas, vagy mi?
szoval vissza is huztam a kis kacsoimat a kabatomtol, es befeszkeltem magam tovabbi öt orara a bolt melegebbik reszebe (kint kemenyen röpködnek a minuszok, szoval hiaba fütünk, valahogy eselytelen a tropusi körülmenyek rekonstrualasa).
azt viszont el kell meselnem, hogy hogyan törtent a baleset:
raesett a zuhanyrozsa a kezere.
nem egy fel tegla, nem esett el a napok ota jegbe boritott jardakon.
egyszerüen egy zuhanyrozsa.
es mivel elegge büdös neki a melo (nekem is az lenne, ha utälnäm), ez most a lehetö legjobb alkalom szamara, hogy egyszerüen hat hetig ne csinaljon semmit.
es a legjobb alkalom nekem, hogy halmozzam a tulaorakat es sporoljak a következö fotokurzusomra.
vakukurzus, mäjus, jövööööööööööööööööööööök!!!

zanza

- nos, hat ahogy igy elnezem, oktober vegen nagyjabol abba is hagytam a blogolast, ami amugy is leredukalodott inkabb fotoblogga, na de neha egy foto többet mond ezer szonal... de ez csak szöveg, mert egyaltalan nem volt kedvem irni, na.
- aztan jött a november es a könyvehes, ritkasagok utan kajtato vevök, akiknek minden kivansagat teljesiteni kellett zaros hataridön belül, különben reklamal a gyerek, hogy a jezuska nem olvasta alaposan a kivansaglistat. mondjuk a gyerekkivansagok nem voltak veszesek, inkabb a vadaszferjeke, akik mar minden egzotikus utirajzot olvastak, hobbiszakacs anyukake, akik mar megföztek mindent az egegyadta földön es a prosztataproblemas nagypapake, akiknek szakkönyveket kellett keresgelni a neten, hogy hogyan allitsa at az etrendjet ahhoz, hogy ujra alljon a zaszlo. meg ilyesmik. szoval le akartam ezt mindig frissen irni, de...
- ... aztan egyszer csak, egy borongos novemberi reggelen bekapcsoltam a laptopot, a kepernyön megjelent egy nagy feketeseg, hogy valaszthatok normal es csökkentett üzemmodbol, valasztottam normalt, de magatol atallitott csökkentettbe, majd megjelent egy kek viragos kismadaras kepernyövedö es aztan semmi. ez kb huszszor egymas utan, de csak azert, mert ketsegbe estem, aztan meg megint, meg megint, meg megint, aztan christian is probalkozott, ö is ketsegbe esett es megint es megint. es aztan nem törtent semmi, csak madarka es kek viragok, ugyhogy akkor ugy döntöttünk, felhivjuk az okostojas IT-arcot, aki nem tudott kezdeni vele lätatlanban semmit, igy christian elszallitotta hozza salzburgba a gepet. aztan jött harom het (!!!) idegbaj: elöször hirek, hogy minden elveszett. aztan jobb hirek, hogy ä dehogy. akkor persze el is könyveltem, hogy nem veszett el semmi. aztan visszakaptuk a gepet, es valoban minden elveszett. mindenEM. christian összes adata megmaradt, nekem meg az összes fotom elszallt. fäkk, fäkk, fäkk. ugy megutaltam a gepet, hogy hozza se nyultam. aztan vegül megenyhültem, mert persze kihalnak az allatok, eheznek az afrikai gyerekek es globalis a felmelegedes, szoval vannak nagyobb horderejü problemak a vilagban, mint az en nehany fotom, amik röpködnek az eterben.
- aztan jött a december es enyhen keszen voltam. koran keles, korabban kezdes es tovabb maradas meloban, valojaban folyamatos egesznapozas. eközben volt egy het gyomorfajas, amire nem lehetett gyogyszert szedni, tehat nem aludtam. aztan amikor ez elmult, a nagy örömre elkezdett megint a bölcsessegfogam kifele kandikalni, az egy het fajdalomcsillapitozas volt, attol viszont folyamat aludtam volna. ki is döltem minden nap eleg koran.
- es vegül eljött a mult het pentek, amikor letudtam az utolso napi melot, bevagodtunk a kocsiba, hogy salzburgban felszalljak a vonatra es magyarorszagon karacsonyozzak...

no, de az uton annyi minden beszamolnivalo törtent, hogy erre visszaterek hamarosan.
lesz arrol szo, hogy majdnem felpofoztam ket magyar lanyt a hazatarto vonaton, hogy megrikattam egy hajlektalant, hogy ettem gumignocchit pesten es hogy majdnem megevett a sajat kutyam.

remelem, örültök, hogy megint itt vagyok :D en nagyon :D

tanulmányoz

az osztrak biztositasi rendszer az bizony nem egyszerü...
betegbiztositas, privat betegbiztositas, nyugdijbiztositas, balesetbiztositas, privat balesetbiztositas, biztositasmaitlesemtudokforditanimagyarra... wäääääääää, elveszek a szakszavak rengetegeben :)
kedves testveremnek pedig ezuton üzenem, hogy kötöttem balesetbiztositast, es öt jelöltem meg kedvezmenyezettnek, szoval ha törtenne valami velem, akkor kopogtathat itt az ajton, keresheti a pink mappaban a papirokat es kerheti a zsét, ami jár :)

május

- munka:
heti hat napot dolgoztam (egy kivetellel), räjöttem, hogy a "forgoszel fönökhöz" nincs türelmem, de arra is, hogyha ignoralom a viselkedeset, akkor vegül siman elerem azt, amit en akarok, es befejezi a mindenhol käoszt teremtö tevekenyseget. de nehez vele tenyleg, meg az a jo, hogy naponta max egy orat van az üzletben. a vevökkel semmi bajom, lassan kiismerem magam a törzsvendegek tengereben es memorizalom a neveket. az arcokkal mär joban vagyok, de nevet kapcsolni hozza... ebben sosem volt brillians tehetseg :)
- ebedszünet:
altalaban szerettem volna leülni es elaludni, de aztan mindig az lett belöle, hogy moso- es mosogatogepbe pakoltam ki és be, vasaltam, porszivoztam, suvickoltam. nem birom elviselni, ha kupi van, ez egy "rossz" tulajdonsagom :)
- este:
christian eleg sokat fözött ebben a honapban, ugyhogy a vacsi utan jollakottan nagyon nehezemre esett ebren tartanom magam. ha ö meg ki szeretett volna mozdulni, altalaban az volt, h en nem tartottam vele. ebbe olyanyirra belejöttünk, hogy ö szinte minden este elment valahova, en meg eläjultam a faradsagtol, amikor ejjel hazajött, azt nem hallottam, amikor en reggel koran elmentem meloba, ö vagy a zuhany alatt ebredezett, vagy a masik oldalara fordult. az ebedszünetemben pedig altalaban melozott vagy golfozott...
- egeszseg:
10 napig nem ettünk hust, ki szerettük volna probalni, hogy milyen is nelküle, igy christian vega kajakat fözött. nagyon elveztük, erdekes modon annak ellenere, hogy tesztat ettünk, rizst meg gombocot (persze nem mindennap, de feltünöen többet mint az atlagos hus-zöldsegköret napokon), fogytunk. mondjuk nalam a rohangalas is biztos rasigetett, azt nem tagadom. a fözesben kicsit magam is megmutathattam, hogy mire vagyok kepes, amikor eppen egy vendegfogadas es 7 före szant vacsora keszitese közben christian sikeresen levagta a fel ujjat, hussal-körömmel együtt... ilyen allapotban annyira nem szerencses mondjuk rantott hust panirozni, ugyhogy räm värt a feladat, meg minden vagdosas es tälaläs, stb. ami nem gond, ha mondjuk ket före csinalja az ember, es egyedül föz, de amikor hetre es a pasija ott äll felette es dirigal, eztigycsinaldaztneugyideteddodateddmegcsinaltadmarezthovatettedamazt... na akkor kemenyen kell szoritani a fogakat, hogy ne kolintsak valakit fejbe egy eltevedö peklapattal :D
- vendegek:
hetvegente mindig vendegeskedett valaki nälunk: varandos anyuka es baratja, akik most vasarnapja varjak a bebit, es mellesleg christiant kertek fel keresztapanak, gloria, egyeb kufsteini haverok, illetve mult hetvegen nori baratosnöm pecsröl :) nem bäntam, hogy hetvegente sem sikerült pihenni, talan jobb is, hogy nem jöttem ki a pörgös ritmusbol, igy szinte egy huzattal sikerült vegigcsinalni a honapot.
- blogok es kulter:
amint läthatjatok, ezt a blogot teljesen hatterbe szoritottam, a magyar fözöset meg inkabb, egyedül a kochstudiora szantam idöt (mivel pl. a vega het miatt rengeteg uj receptünk született), meg a kulter.hu-ra. utobbira sajnos nem annyit, amennyit szerettem volna, igy meg mindig nem ertem utol magamat, de ami kesik az nem siet :)
- sport:
uj sportagban probaltam ki magam. mar regota tervezgettük, hogy elmegyünk falat maszni, csak vagy idöhiany, vagy idöjarasi viszontagsagok häträltattak bennünket, illetve härom hetre el kellett bucsuznunk a profi falmaszo ismeröstöl, ugynis a baratnöjevel görögorszagban hoditgattak a falakat. de amint visszajöttek, nem volt menekves: itthon allt a vasalatlan es a porcicak a sarokban, tehetetlenül alltam es dilemmaztam, mi legyen, vegül megis christiannal tartottam, es kiprobaltuk magunkat. sajnos fotok nem keszültek, de legközelebb nem felejtek el gepet vinni es megörökitem az akciot. nagyon-nagyon elveztem. annyit erdemes tudni, hogy a repülestöl herotom van, es ha egy hidon kell atsetalnom, mindig az jar a fejemben, mi van, ha egy örült eppen arrafele jar es lelök... szoval egyreszt a fantaziam, masreszt a teriszonyom miatt elegge be voltam tojva, viszont baratosnöm sztorija alapjan megnyugodtam: ö pl imad repülni, semmi baja magas helyeken, de ha a kötelen van es maszik... remeg mindene, es fel. persze maszik maszik tisztessegesen, de fel. nälam is forditva volt minden: siman nezegettem le husz meter magasbol, semmi gondom nem volt, persze egy tisztaszalkaizom ember (ö is christian, de egy masik :)) biztositott lent, ugyhogy nem feltem egyaltalan. helytalltam, elveztem, ket tura közül a masodikon sikerült teljesen felernem, az elsönel nem, mert (nem tudom magyar szakszoval) olyan volt a fal, ahol igazabol logtal es hätrafeje dölt az egesz tested, a következö fogashoz pedig nekem lehetetlen nagy lendületet kellett volna vennem... a masik harom ember persze 180-185 centi magasak, nekik sikerült, nekem 161-gyel sajna nem. de mäsodszorra beleadtam mindent. az izomlaz is kibirhato volt utana :)
- egyebek:
van uj autonk. van uj ruhasszekrenyünk, ami most nem megy a fal szinehez, ugyhogy vagy foliazunk vagy festünk. megneztük a karib-tenger kalozait, ami nem tetszett :S elvileg holnap kapom az elsö fizumat :D
es van uj, juniusi, reszmunkaidös beosztasom, ami nagyon oke es vegre egyenesbe hozom minden lemaradasomat, a blogolas is visszater a regi kerekvagasba :)
ja, es juniusban härom ünnepnap van itt, az elsö ma, ugyhogy mär megneztem ezt a neten:

most pedig olvasni fogok... vegre :D

hát nem erre vágytam?

szegeny blogom aktivitasi melyponton van :S
dolgozom, dolgozom, dolgozom, kulter, gasztroblog, vendegeket fogadok, vendegsegbe megyek, fözök (= eszem mäs föztjet), mosok, takaritok.
eleg keveset vagyok statikus helyzetben.
egy pohar bortol beällok.
aludnék. ugy, hogy mäsnap senki es semmi miatt ne kelljen idöre felkelnem.
mäsfel ev alatt elkenyeztetett päromat pedig azzal vigasztalom, hogy mar csak egy het, es vege az egesznapozasnak, akkor majd remelhetöleg nem csak akkor fog latni, amikor ö ejjel hazajön valahonnan, en meg mar edesen alszom...

hárdvörk 5. - munkatársak

A FÉRFI

- ha arut kellene cipelni, nincs jelen
- ha komplikalt megrendelesröl van szo, nincs jelen
- ha maganügyben keresik telefonon, nincs jelen
- ha egy haverja beteved a boltba, es pletykalni tamad kedve: JELEN!
- egyebkent: stilusat nezve meleg, parjat nezve hetero, alkatat nezve puha, etvagyat nezve feneketlen gyomru (ha eppen a JELEN opcio all fenn, akkor a pultban fogyasztgatja rendkivül vältozatos etrendjenek valamely összetevöjet: szendvics, csoki vagy gumicukor. ez jolnevelt ex-street-eskent a szememben szentsegtöres, pult mögött nem zabalunk, de szerencsere ezt senki nem kerdezi meg)
- amugy pedig a "nagggggggyon fura" jelzövel lehetne meg illetni. ahhoz, hogy ezt szäz szäzalekosan erzekeltessem, hangfelvetelt kellene keszitenem a beszedstilusarol, de ezt mar emlitettem (meleg)
- emellett mindig olyan szkeptikusan nez, mintha ki akarna rugni... a többi munkatars szerint ez normalis. ne törödjek vele, ö egyszerüen csak fura...
- mellesleg a közvetlen fönököm

AZ ORSZÁGÚT

- igen, annyira öreg
- gyakran van korhazban, hogy helyrepofozzak a szivet
- ha nem ott van, akkor megjelenik az üzletben es forgoszel modjara söpör vegig rajta. nem tulzok: egy perc alatt olyan kupit csinal es annyi infot közöl olyan pontatlanul (ramutat 10 mp-en belül 5 különbözö könyvre es 5 különbözö polcra, hogy ezt tedd oda, azt tedd amoda, mindezt könyvcimek es gps-koordinatak nelkül, szoval eselyed sincs, max talalgatsz), hogyha komolyan venned a szitut, ketsegbe esnel. szerencsere a felet elfelejti masnapra, szoval ha nem erted utol magad vagy valamit elfelejtesz, akkor sincs para.
- kedves, aranyos, öreg nenike. lenne, ha nem kapkodna ide-oda, es ismerne a rendszer fogalmat. na jo, amugy is kedves, aranyos, öreg nenike.
- A FÉRFI anyukaja

A RUGÓ

- a realis, a racionalis, az epeszü
- töle hülyeseget es pontatlan infot meg nem hallottam
- A FÉRFI nagynenje
- adminisztriacios agy, penzügyi szakertö, könyvguru es a papirreszleg mindig fürge iranyitoja
- ha ö nem lenne, sztem ez az üzlet reg összeomlott volna :)

AZ "ALTER"

- ö egyszerüen csak leragadt valahol nagyon regen, nagyon messze
- terd ala erö szoknya. nadrag kizarva
- mindig piros ruzs, nap vegere csak foltokban
- tök rövid, kiritkult haj
- amugy nö
- soha nem järt messzeföldön, es nem äll szandekaban kimozdulni kufstein környekeröl. ebböl kifolyolag föciböl nagyon rossz. rokonlelek.
- könyvelö, mindentudo, cetlimanias, mindent mindig ki kell pipalni, es folyamat häborog, ha a pipäk nem a megfelelö helyen vannak es nem a megfelelö szinnel... :)
- ugy szamol szazalekot, hogy en meg olyat nem lattam... szamologeppel, na, de olyan technikaval, ami minden eddigi matektapasztalatomat meghazudtolja. mellesleg matek spec-es volt a suliban. es persze ugyanaz jön ki mindkettönknek vegeredmenykent, de biztosithatom, hogy amit ö müvel, az a legbonyolultabb ut a celhoz
- szinjätszo körös
- a legnagyobb arc sztem, iszonyat FREAK :)

A MÁSIK FELEM

- a masik felnapos könyvesbolti alkalmazott, akivel valtjuk es kiegeszitjük (kiegesziteni probaljuk) egymast
- regota könyvesboltos, tapasztalt es nagyon olvasott
- vagy csak ugy csinal, de engem meggyözött
- minden könyvet ismer, basszus, tökre bosszanto :)

A PAPÍRRÉSZLEG

- egy darab tanulo, aki mar alig birja kivarni, hogy par het mulva megszabaduljon tölünk
- egy darab nö, aki nagyon kedves es aranyos, de nem sokat tudok vele erintkezni, mert en hatul vagyok az üzletben, ö pedig elöl
- meg egy darab nö, aki nagyon kedves es aranyos, de nem sokat tudok vele erintkezni, mert en hatul vagyok az üzletben, ö pedig elöl

Tartozekok:
- egy leanyzo, aki beugrik, ha vegkepp senki sem er ra
- egy darab török takaritonö

hárdvörk 4. - körülmények

- szinte minden ügyintezes, adminisztralas papir alapu. szamitogepes adatbankban adjuk le pl a megrendeleseket, de aztan mindent ki kell nyomtatni. kellene. de erröl majd a következö, "munkatarsak" cimü rovatban lesz bövebben szo ;)
- vonalkodleolvaso nincs.
- a szamitogepes adatbazis regi, de iszonyu sok hasznos funkcioja van, ami megkönnyitene az eletünket, ha kihasznalnank. ha.
- az atlageletkor: igen magas! ebböl kifolyolag naponta hangzik el a következö pärbeszed:

öreg: szeretnek valamit postazni, de nem talalom ezt es ezt a cimet.
fiatal (=en): sajnos en meg nem ismerem ki magam, nem tudom, hogy melyik mappaban kellene keresnem, de egy pillanat, a gugli megold mindent.
öreg: AZT NEM AKAROM!!!
fiatal (=en): (hülyen nez)

- es kezdetet veszi a reformkor... :D

hárdvörk 3. - lokésön :)

a céget 1869-ben alapitottäk, ugyanabban az epületben, ahol most is talalhato.
ket evvel kesöbb mär sajät kiadoval es folyoirattal rendelkezik a vällalkozäs, amely az evek sorän toväbbra is a csaläd kezeben marad, aparol fiura szall. jelenlegi formajaban tizennegy eve äll a könyvimadok rendelkezesere, 250 negyzetmeteren (elöl a papirreszleg minden szepseggel: füzetek, iroszer, mappak, csomagolopapirok, kepeslapok, iskolataskak, apro ajandekok pl keresztelöre, itt nem nagyon ismerem meg ki magam, elvileg nem is kell + kassza, hätul pedig a könyvreszleg + hangoskönyvek).
a motto: "innovativ, kompetens, baratsagos". ennek kell megfelelni :D
mit nyujtunk?
- a honlap szerint: szemelyes tanacsadas idökorlat nelkül. ez valoban igy van, hehe: nem merül ki a tajekoztatas a pult mögül fel sem pillantva mutogatassal "ott vannak a törtenelmi könyvek, bammeg", hanem tenyleg minden vevövel hosszan, körültekintöen, türelmesen kell(ene:)) foglalkozni. termeszetesen, mint mindenhol, itt is megvannak a visszaterö, "problemas", bolond kuncsaftok, akiket mar messziröl hallasz, erzel, erzekelsz, akikhez valoban nagy türelem kell, mert pl harminc eves kora ellenere pecekig fogyasztgatja az elemet a bebijatekokbol, amit kesöbb eleg nehez eladni, ha kifogy az elem, illetve hosszasan kacsahapogast vagy vonatzakatolast csakis akkor elvezetes hallgatni, ha a gyereked is melletted csücsül, es valoban van ertelme a dolognak. de mondjuk hetfö delelött 11-kor, mikor a telefon percenkent csörög, 4 vevö var rad mar amugy is, es halmozottan hatranyos helyzetben vagy, mert elkezdödött egy uj het, es messze meg a szombat delutan 13 ora... na akkor a csipogas es tarsai mondhatni felcseszik az ember agyat... :)
- el lehet üldögelni terebelyes börfotelekben a legujabb bestsellereket vagy egyebet olvasgatva a huszezer darabos keszletböl
- az internetes adatbankukbol akar otthonrol is lehet rendelni, de a legtöbb megrendeles telefonon erkezik. minden, negyed kettöig elrebegett kivansag masnap reggel mar meg is erkezik, csak be kell erte baktatni a boltba, posta- es csomagolasi költseg nincs (kiveve nagyon egyedi, ritka vagy antikvär könyvek eseteben)!
- felolvasasokat es beszelgeteseket is szervezünk az aktualis megjelenesek kapcsan.

hät igy dolgozunk mi :)

hárdvörk 2. - munkaidő

amikor elöször behivtak, es elbeszelgettünk, hogy ki hogyan is kepzeli ezt a munkälkodosdit, nagy megkönnyebülesemre egyböl a felnapos munkät ajänlottäk fel. husz-huszonöt ora egy heten. tökeletes.
egyreszt (szerencsere) nem vagyok räszorulva a heti 40-50-60 orara.
mäsreszt van egy kenyszerkepzetes pasim, aki - amiota ismerem - mindig azzal jön, hogy "majd ha elkezded a munkät, nekünk ugyis annyi, mert nem lesz idönk egymäsra". nos, ez a kijelentest szerintem er egy pofont, de ez most nem fontos... a tarsadalom nagyreszt heti negyven oraban dolgozo emberekböl all, akik eleg gyakran pärt is alkotnak, es näluk is müködik a dolog... teny, hogy biztosan falat kaparva värjäk a nyarat, meg a megerdemelt ket het szabit, föleg, ha sikerül egyszerre kivenniük, na de nehogy mär egy kapcsolat ezen muljon... mindenesetre en egyelöre boldog vagyok a reszmunkaidövel, el kell kezdeni valahol, es amugy is annyi mindent csinalunk, hogy örülök majd, ha mindent el tudok intezni, amit eddig sikerült: lehessen enni a wc-kagylobol, ne älljon halomban a mosatlan, legyenek meglepiprogramok, tudjak neha christiannal elutazni valahova, ha dolgozni megy, valamint a kochstudiot es a szivem csücsket (kulter.hu) is teljes mellbedobässal akarom folytatni stb, stb...
a majus eleg huzosnak tünik, ma megcsinaltuk a beosztast, ami pofonegyszerü es heti negyven oras: hetköznapokon kilenctöl delig es kettötöl hatig, szombaton pedig kilenctöl egyig.
ez csak a mäjus lesz, hogy belejöjjek mindenbe, aztan juniustol visszaveszünk, es a megbeszelt husz-husznöt ora lep eletbe hetente.
es mi a pozitivum a mäjusban?
hogy a ketoras ebedszünetben kiralykisasszony modjara (ahogy eddig is tettem) elfogyaszthatom a mennyei etkeket, amiket kenyszerkepzetes elettarsam faradsagos munkaval elkeszit, es pontban negyed egykor, mire hazaerek, frissen tesz az asztalra :D
ez is er egy pofont, ugye? :D

hárdvörk 1. - munkakör

- az elsö szempont, amiert ezt a munkahelyet välasztottam, az az volt, hogy nem lättam sehol sem üvegpolcokat, mint anno a streetben :D többet nem akarok üveglapokat sikamikälni orak hosszat, hogy aztan büszken körbetekintve elölröl kezdhessem az egeszet, mert az üveget a por ugyebar lepi, mint mecsekoldalt a medvehagyma. (zarojelben megjegyeznem, hogy a negy ev üveglapokkal randevuzas maradando serülest okozott a takaritasi kulturamban: egy evben ketszer vagyok hajlando ablakot pucolni. tavasszal es összel. de a tavaszit szivesen elsumakolom "tul erösen sütött a nap, es akkor foltos marad az üveg, este pedig nem volt idöm" kijelentessel, az öszinel meg neha elöfordul, hogy bejelentem: "hoillat van, mär nem erdemes nekiallni". mivel tavaly összel elsumakoltam az ablakpucolast, embertelen körülmenyek uralkodtak a lakasban. gyülölöm, herotom van töle, nem tudok nekiallni, ha megis, ket percenkent megällok es vagy csinalok valami ertelmesebbet, vagy sovarogva varok, hatha valami külsö körülmeny közbeszol es abbahagyhatom az egeszet. most ket nap alatt vegeztem a nappalival, a konyhaval es a haloval. a fürdöben tejüveg van, azt nem kell, megbeszeltem magammal. az irodaban nem erem fel. joooo. nem akarom felerni. a gyerekszobaban pedig hetvegen festünk, ugyhogy az varhat. mindenesetre annak azert felettebb örülök, hogyha kinezek a konyhaablakon, akkor nem valami homalyos, legyszaros epitmenyt, hanem monstrumkent a hegyen allo erödöt lätok.)
- sztem mindenkinek feltünt a csilingelö kacajom, amivel a bejelentest fogadtam: van takaritonö. remek.
- fel 9töl vagyunk nyitva 6ig. asszem. annyira meg nem vagyok kepben. azt tudom, hogy itt vasarnap nem kell dolgozni, es szombaton is csak 1ig, ho elsö szombatjan negyig, de mint fentebb läthato volt, sumakolasban jo vagyok. amit az azonos munkakört betöltö es azonos oraszammal (heti 20-25, szoval "csak" reszmunkaidö) rendelkezö munkatarsam meg nem tud. de idövel rä fog jönni, gyanus lesz a sok plusz ora...
- hetfö kivetelevel (ami neha kedd, pl tegnap a husvet miatt) nem jön äru, amugy minden delelött arupakolas van, plusz egyeb nyalanksagok: arazas, retur összepakolasa, blabla. ez van delig, de ez mindig mellekes.
- ugyanis, mint minden kereskedesben, itt is az elsö: a vevö. tanacsadas van, kerem szepen. minek következteben en egy honapja el vagyok halmozva szinesebbnel szinesebb katalogusokkal, hogy bifläzzam a friss megjeleneseket. aminek ugyebar elörelathatolag, ha csak az összes fät ki nem vägjäk hamarost, nem egyhamar lesz vege.
- a vevök szeleskörü, kedves, mosolygos täjekoztatasa mellett körülbelül mäsfel percenkent csörög a telefon. telefonos megrendeles. olyan emberekröl van itt szo, akik szörnyü lustak ahhoz, hogy a neten elerhetö katalogusunkba beirjak a keresett könyvet, majd egy gombnyomassal megrendeljek es masnap eljöjjenek erte (postaköltseg es minden pluszköltseg nelkül), inkabb tiroli dialektusban, recsegö eter mellett probaljak az uj magyar länynak elmagyarazni a szerzöt es a cimet, ami ha betüzes utan sem megy, akkor meg mindig ott a vonalkod szama, ami nagyreszt segit. ezutan mär csak a megrendelö nevevel, cimevel es telefonszamaval kell megbirkozni, majd nemi ujabb betüzes es 10 perc hallohallohallozas utan meg is születik az eredmeny, leadom a rendelest. mielött kapcsolodna a kedves erdeklödö a könyvreszleg telefonszamahoz, sztem fel fogok mondani elötte egy kedves szöveget, hogy aki nem er rä, az inkäbb tenyleg rendeljen neten, vagy keszüljön a többperces nyelvi kalandra... :D
- munkäba menet elött pedig illik alaposan fogat mosni, ugyanis egesz napos fogpasztarekläm szereplök is vagyunk: mosolyogni, mosolyogni, mosolyogni :D

egy szuszra

vege a titkolozasnak vegre, az egesz sztori märcius 14-en kezdödött, rendeltem egy könyvet azon a könyvesbolton keresztül, ahova tavaly telen majdnem felvettek, csak az eu-kvotak nem engedtek a dolgot, a visszaigazolassal egy privat mailt is kaptam miszerint van-e meg kedvem ott dolgozni, persze hogy van, masnap be is mentem, aztan hirtelen probamunka, persze tetszett, mi ne tetszene egy halom könyvön, csomo szedült munkatarson, es harompercenkent telefonon rendelest leado, dialektusban beszelö embereken, nanä h alig ertettem valamit, sebaj, gyakorlat teszi, ismetles a tudas atyja, anyja, vedd el az anyjat, az nem az, mindegy, a probamunka eszrevetlenül atfolyt betanulasba, delelöttönkent, hetente härom nap, ez megy märcius 25 ota, egeszen mäjus 2ig, az egy hetfö, es pirossal beirtam a naptaramba, kepzelhetitek, hogy onnantol kezdve hivatalosan ausztriai munkäsasszony leszek, mär persze, ha vegre a szedült fönökök lesznek oly összeszedettek es kiällitanak nekem valami papirt, ilyen munkaszerzödesre gondolok sok szep pecsettel, a nevemet rendesen irva, nem kovacs, hanem Kovács, es a születesi helyem is jo lenne, ha hibätlanul lenne irva, Székesfehérvár, es nem szekesfehervar, nem csipem, hogy nem hasznal itt senki ekezeteket, en is hasznalok ß-t, meg ä-t, pedig nem magyar, de ez mindegy is, szoval a pasimnal kemeny arat fizettem azert, hogy kicsikarjak belöle egy alairast a bejelentö lapomra, hogy "befogad", meg ilyesmik, gondolom azert voltak az utobbi idöben älmatlan ejszakai, erzi, hogy most mar kemeny menet lesz kirugdalni innen, ujjujjuujjjjj, mindenesetre nem vagyok mar illegäl bevändorlo, hanem teljes jogu kufsteini lakos, ebböl kifolyolag igenyelhettem bankkartyat is, igenyeltem is, mutogatom is mindenkinek, azt csak itt sugom meg a kis közössegnek, hogy egy filler sincs meg rajta, es a pin-kodot sem hoztam meg el a bankbol, mert nem volt ra idöm, kepzeljetek, nincs mär mindenre idöm, amugy tök elvezem, hogy a 24 ora most egyaltalan nem eleg semmire, itt be is szurnam, hogy mindenkitöl ezer bocsänat, hogy nem irtam, csak titkoloztam, meg igergettem, hogy majd irok, de nem akartam elärulni semmit, aztan häromszor fän alulrol kopogni, babona, meg ilyesmik, persze papirom meg mindig nincs, de ugy lätom, ök vannak jobban räm szorulva, mint en räjuk, ugyhogy a celegyenesben mär nem gäncsolnak el, de ez nem is fontos, a nep bankja befogadott szeretett tagjai köze, egy angol kis pasika az ügyintezöm, akivel kedvesen el lehet kavezgatni, szigoruan csak munkaidöben, de vegülis a munkaidön kivüli kavezgatas sem tul komplikält, hiszen a bank közvetlenül a könyvesbolt mellett van, ahova amugy reggelente ket busszal, negy villamossal, aztan egy metroval kell mennem, persze csak vicceltem, itt nincs se villamos, se metro, busz igen, de mivel csak 6 percre lakom gyalog a bolttol, inkäbb setalok, hehe, de felvitte az isten a dolgom, persze mar egy honap utan latom, hogy mik a paräk, de azt majd rendesen kifejtem, ujra visszaterek az eterbe, persze fentebb azt irtam, hogy nincs idöm, de erre lesz, meg majd szaftos sztorikat szellöztetek minden munkatarsrol es fönökröl, vicces lesz, igerem, csak hirtelen ki kellett mär hogy fakadjon belölem ez a sok nagyon hasznos info de most elfogyott a levegöm pont.

áldozat 17. (meg a végén egy kis újdonság)

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: ESTI KORNÉL
MÁSODIK FEJEZET
MELYBEN 1891. SZEPTEMBER 1-ÉN A VÖRÖS ÖKÖRBE MEGY,
ÉS OTT MEGISMERKEDIK AZ EMBERI TÁRSADALOMMAL
Ezernyolcszázkilencvenegy volt, szeptember I.
Édesanyja reggel hétkor benyitott az udvarra néző, szerény lakás hosszúkás szobájába, melyben három
gyermeke aludt: ő, az öccse meg a húga.
Lábujjhegyen suhant a hálós ágyhoz, lecsatolta a zöld hárászból bogozott háló rúdját, s a legnagyobb,
hatéves fiának homlokát gyöngéden illette, hogy fölébressze. Ma először kellett iskolába mennie.
Az azonnal kinyitotta a szemét. Közvetlen közelből az anyja kék szeme csillogott előtte.
Elmosolyodott.
Vézna, vérszegény fiúcska volt, átlátszó fülekkel. Még mindig utolsó nagy betegségét sínylette, a
mellhártyagyulladást. Annak idején több hónapig nyomta miatta az ágyat. Szíve már a jobb oldalán
dobogott, már arról beszéltek, hogy műtéti úton kell lecsapolni savóját, amikor váratlanul jobban lett, s a
savó elapadt. Később föllábadt, de akkor meg „idegeskedni” kezdett. Mindenféle bogarai támadtak. Félt a
kendős öregasszonyoktól, a kakastollas csendőröktől. Félt attól, hogy édesapja – nem tudni, miért – főbe
lövi magát, s ilyenkor előre befogta fülét a két tenyerével, hogy ne hallja majd a pisztoly dörrenését. Félt
attól, hogy nem kap elég levegőt, s szobáról szobára járkálva különböző bútorokat ölelgetett, hogy az
erőfeszítéstől mellkasa kitáguljon, s meg ne fulladjon. Félt a koporsóüzletektől s a haláltól. Nemegyszer
megesett, hogy lámpagyújtáskor maga köré gyűjtötte övéit, és rendelkezett, hogy miképpen temessék el,
kinek-kinek milyen játékát adják oda, ha éjszaka találna meghalni. Állapotát a háziorvos nem tartotta
súlyosnak. Szülei mégis úgy tervezték, hogy az első elemit inkább magánúton végzi el, s egyelőre nem
adják nyilvános iskolába. Utolsó pillanatban másképp döntöttek.
Most ott ült az ágya szélén, az álomtól püffedt szemmel. Ásítozott és vakaródzott.
Tudta, hogy ez a nap előbb-utóbb el fog következni. De nem hitte, hogy ilyen gyorsan itt lesz.
Szerette volna valahogy késleltetni.
Ímmel-ámmal gyürködte föl hosszú fekete harisnyáit, melyek a lábain hurkássá csomósodtak.
Álldogált a mosdótál előtt. Bele-belemártotta és kivette kezét. Figyelte a víz színén remegő fénykarikákat.
Anyja maga mosdatta meg. Tiszta inget adott rá. Kikészítette ünnepi ruháját, egy kis fehérrel szegett,
sötétkék vászonruhát, melyet az ő régi blúzáról lefejtett, szív alakú női gyöngyházgombok díszítettek.
Haját vizes kefével szántotta végig.
Kávét tett eléje ibrikben meg egy S-kiflit. Ő ma nem akart kávézni. Azt mondotta, hogy nincs étvágya.
Erre anyja a kezébe nyomta ábécéskönyvét, tábláját, palavesszőjét, s vezette az iskolába.
Az őszi nap már teljes pompájában tündöklött az alföldi város fölött. Parasztszekerek zötyögtek sárga
porfelhőkben. Vonat füttyentett a kishídon. A piacon zsákokban árulták a piros rózsapaprikát meg a fehér
száraz babot.
Bosszúsan tipegett anyja mellett. Merevnek, nevetségesnek, főképp leányosnak érezte magát ebben a
„legjobb” ruhájában, melyről tudta, hogy a legrosszabb, hogy olcsó és ócska. Szerette volna letépni, földre
tiporni. De tudta, hogy apja szegény gimnáziumi tanár, s nekik nemigen futja különbre. Azzal vett
magának elégtételt, hogy egész úton nem szólt egy szót sem.
Nagyon hamar a Vörös Ökörhöz érkeztek.
A Vörös Ökör az elemi iskola volt. A népművelésnek ez az egyetemes palotája onnan kapta merőben
sajátos nevét, hogy valamikor a helyén egy düledező, ütött-kopott kocsma állott, melynek cégérjére egy
2
vörös ökör volt pingálva. A viskó már egy emberöltő óta leégett. De ennek a borissza városnak korhelyei
még mindig szívesen emlékeztek vissza az itteni duhaj éjszakákra, s ezért kegyeletesen az iskolára is
átruházták a kocsma nevét, mely ekképpen apáról fiúra szállt.
Amikor anyjával az iskola homályos előcsarnokába ért, elhalványodott. Rájött a „nehéz légzés”.
Szokása szerint egy oszlophoz dőlt, s teljes erejével magához szorította. Anyja lehajolt hozzá, megkérdezte,
hogy mi baja. Nem felelt neki. Csak a kezét szorongatta, egyre erősebben.
Fönn az emeleten volt az első osztály. Egy barna szárnyas ajtó előtt az anyja megcsókolta őt. Indulni
akart. De ő nem engedte el a kezét.
– Félek – susogta.
– Mitől félsz?
– Félek – ismételte.
– Ne félj, aranyom. Nézd, a többiek is itt vannak. Mindenki itt van. Hallod, milyen vidámak? Menj a
kis barátaidhoz.
– Maradj – könyörgött, s az anyja szoknyájába kapaszkodott.
Az a szabadon hagyott kezével búcsút intett fiának, kisiklott előle, lassan ballagott a folyosón. A
folyosó sarkán elővette zsebkendőjét, s megtörölte szemét. Még vissza is nézett rá egyszer, hogy
mosolyával bátorítsa. De aztán hirtelen eltűnt.
A kisfiú egy darabig földbe gyökerezett lábbal állt, s várt-várt, anyja után bámulva. Remélte, hogy
talán visszajön, és tréfa az egész. De nem volt tréfa.
Miután ezt megértette, s megértette azt is, hogy egyedül van, oly egyedül, mint még eddig sohase volt
a földön, egész testét görcs szorította össze, mely leginkább a hascsikaráshoz hasonlított. Menekülni
próbált. A fal mentén a lépcsőig lopódzott, ahol az előbb oly rejtélyesen a semmibe foszlott az a szoknya.
Ott egy lépcsőház tátongott, teljesen idegen és vigasztalan, kongó, szürke, visszhangos boltozattal. Ahhoz,
hogy ide lemerészkedjék, halált megvető bátorságra lett volna szüksége. Tanácsosabbnak vélte, hogy a
kárvallott emberek ösztönével inkább visszaosonjon oda, ahol elvesztette azt, akit keresett, a tanterem elé.
Ezt a helyet már különben is megszokta egy kicsit.
A félig nyitott ajtó résén bekukucskált.
Gyermekeket látott, annyi gyermeket, amennyit együtt még sohase látott. Egy tömeg volt ez, a tömeg,
hozzá hasonló, teljesen ismeretlen kisemberekből.
Nem volt tehát egyedül. De ha az imént azon esett kétségbe, hogy annyira egyedül van a világon, most
még riasztóbb kétségbeesés fogta el, hogy ennyire nincs egyedül a világon, s kívüle még annyi-annyi
ember él. Ez talán még rettenetesebb volt.
Mindenki egyszerre karattyolt. Hogy mit, azt nem lehetett kivenni. Mormolt a lárma, félelmetesen
megöblösödött, dörgött, mint az égiháború.
Amíg így mélázott, valaki – egy felnőtt ember, akiről nem tudta, hogy kicsoda – fölemelte, s betette a
tanterembe. Ott állt, gyűrött kis kalapjával a fején.
Azt várta, hogy most valami csoda fog történni. Azt várta, hogy ez a sok gyerek mind-mind fölugrál, s
a nevét kiabálja. Azt várta, hogy zsebkendőjüket lengetve üdvözlik őt. Csakhogy ez a csoda nem történt
meg. Észre se vették.
Fejéről lekapta a kalapot. Köszönt nekik, illedelmesen. Ők akkor se köszöntek.
Egy szoba volt ez, de nem olyan, mint a többi szoba, melyben díványok és függönyök vannak, hanem
rideg, hivatalos, kopár. Három nagy csupasz ablakán barátságtalanul özönlött be a józan fény. A dobogón
őrködött egy asztal. Mögötte feketén a tábla, sárgán a szivacs, fehéren a kréta. Előtte peckesen és szigorúan
a számológép, mint egy őrült. Körös-körül a meszelt falakon színes állatábrák, az oroszlán, a róka,
kartonlapok, melyeken ilyesmit lehetett olvasni: em-ber, ál-lat, já-ték, mun-ka. Zavarában mind elolvasta.
Négyéves kora óta írt és olvasott.
3
Osztálytársai már mind ültek. Ő is szeretett volna leülni valahova.
Az első padokban szinte magától értetődően az „úrigyermek”-ek helyezkedtek el, földbirtokosok,
városi tanácsosok fiai. Ezek a derűs, szöszke, pufók fiúcskák matrózruhát viseltek, keményített gallért,
selyemnyakkendőt. Arcuk olyan volt, mint a tejbe ejtett rózsa. Illedelmesen, de önérzetesen vették körül a
dobogót, akár az uralkodó irányzatot támogató kormánypárt a miniszterelnök bársonyszékét. Ő szintén
„úrigyermek”-nek tartotta magát. Ennélfogva ajkára holmi idétlen mosolyt erőltetve feléjük közeledett,
hogy letelepedjék az első padba. Csakhogy ott már majdnem minden hely el volt foglalva. Helyet szorítani
nemigen siettek neki. Egymással pusmogtak, mint bennfentes pajtások, s hűvös udvariassággal, kissé
meglepődve nézték a félszeg, későn érkezett jövevényt, aki hoppon maradt. Egyesek kárörvendve
mosolyogtak is.
Elszégyenülve és sértődötten hátrafelé kullogott. Ha nem lehetett az első padban a legelső – gondolta –,
legalább az utolsó padban lesz a legutolsó. Ott az osztály végén parasztgyermekek tanyáztak, izmos, erős
lurkók, mezítláb vagy csizmában. Vörös zsebkendőjükből kirakosgatták elemózsiájukat. Fekete kenyeret,
szalonnát falatoztak bugylibicskával, és görögdinnyét. Oda-oda sandított. Az áporodott szag, mely
kipárolgott csizmájukból, ruhájukból, fölkavarta gyomrát. De azért szívesen leült volna közéjük.
Tekintetével rimánkodott, hogy fogadják be legalább ők. Leste, hogy megszólítsák, hogy jelt adjanak.
Ezeknek is egyéb dolguk akadt. Papírgalacsinokkal dobálóztak s papírgombócokkal, melyeket belülről
szalonnabőrrel, görögdinnye héjjal béleltek ki, egy ilyen tartalmasabb papírgombóc épp a homlokán találta
el. Az ijedtség nagyobb volt, mint a veszedelem. Ő azonban a falnak tántorodott. Ezen aztán mindenki
röhögött, az alsóház is és a felsőház is, pártkülönbség nélkül.
Lelkében dühvel és bosszúval innen is elkotródott. Nem tudta, hogy hová menjen, nem tudta, hogy
hová tartozik. Hát a kályha mellé állt, egyedül. Szégyellte, hogy olyan gyáva és ügyetlen. A kályha mellől
végtelen megvetéssel méregette ezt az egész analfabéta társaságot. Ha tudnák ezek, hogy ő mit tud. Tudta
például, hogy az ember rendes hőmérséklete 37 fok, s akinek 40 fok láza van, az már alig menthető meg.
Tudta, hogy van közönséges írás és gyorsírás. Tudta, hogy a kinin keserű, s az ipecacuana édes. Tudta azt
is, hogy Amerikában most este van. Sok mindent tudott már. De ők nem tudták, hogy ő mindezt tudja.
A Vörös Ökör kisharangja a tetőn levő fatornyocskában dallamosan gingallózott, jelezve, hogy nyolc
óra, s mindjárt kezdődik a tanítás. Amíg a harang csengett szaporán, lélekszakadva, oly búsan, mint az a
harang, amely a haldoklókat siratja, elbúcsúzkodott mindentől, ami kedves, az otthoni szobáktól, a kerttől s
annyira egyéni játékaitól is, a szappanbuborékoktól és a léggömböktől. Az ájulathoz közel a hideg
bádogkályhához támaszkodott.
Csönd lett. A küszöbön megjelent a tanító, egy köpcös bácsi, kurtára nyírott sötétszőke hajjal, igen bő,
porszürke ruhában. Akkorákat lépett, mint egy elefánt. A dobogóra gurult.
A tanító egyenként kikérdezte a gyerekeket, hogy kinek van táblája s palavesszője, aztán arról beszélt,
hogy mennyi szépet, nemeset, hasznosat fognak itt tanulni. De száján egyszerre elakadt a szó.
Tekintete megakadt rajta, aki a kályha mellett gubbasztott.
– Hát te mit keresel ott? – kérdezte feléje emelve nagy arcát. – Ki állított oda? Gyere csak ide.
A kisfiú majdnem szaladva a dobogó elé sietett. Rémülten, magából kikelve hadarta.
– Tessék engem hazaengedni.
– Miért – érdeklődött a tanító.
– Nem akarok többé iskolába járni.
Az osztály hahotázott.
– Csönd legyen! – szólt a tanító. – Miért nem akarsz te iskolába járni?
– Mert engem itt nem szeret senki.
– Bántott valaki?
– Nem.
4
– Hát akkor mit kotyogsz összevissza? Nem szégyelled magad, te anyámasszony katonája? Otthon
bizonyára elkényeztettek. Jegyezd meg, hogy itt te is olyan vagy, mint a többi. Itt nincs kivétel. Itt
mindenki egyenlő. Értetted?
Az osztály helyeslően mozgolódott.
A tanító még egyszer rátekintett erre az ijedt kisfiúra. Ekkor látta, hogy az arca egész zöld.
– Rosszul vagy? – kérdezte tőle, lágyabb hangon.
– Nem.
– Fáj valamid?
– Nem.
– Na – mondta –, menj szépen a helyedre. Hol a helyed?
– Sehol.
– Sehol? – csodálkozott a tanító. – Hát ülj le valahová.
A kisfiú az osztály felé fordult. Arcok vigyorogtak feléje, sok-sok kis arc, mely egyetlenegy óriási,
ijedelmes bálványarccá fancsalodott. Szédelegve botorkált ide-oda. Megint el kellett haladnia az első pad
előtt, ahol nem volt számára hely. Valahol középütt talált egy tenyérnyi helyet, egy pad legszélén. Csak
féllábával ülhetett le ide, úgy, hogy a másik lába az űrben lógott. Mégis jobb volt ülni, eltűnni a szemek
elöl, megsemmisülni a tömegben.
– Gyermekek – vezényelt a tanító –, vegyétek elő a táblát és palavesszőt. Írunk. Az i betűt írjuk.
Palatáblák zörögtek. Ő is a padra akarta fektetni palatábláját, de a mellette ülő morcos, fekete fiú
ellenségesen kifelé tuszkolta. Nem engedte írni.
Erre keservesen és hangosan sírva fakadt.
– Mi az? – szólt a tanító.
– Sír – jelentette a morcos, fekete fiú.
– Kicsoda?
– Ez itt, ni.
Minden gyermek feléje nézett. Sokan föl is álltak, hogy jobban lássák.
– Itatja az egereket! – kiabáltak.
– Csönd legyen! – csattant föl a tanító, s a nádpálcával az asztalra vágott.
Lejött a dobogóról. A kisfiú mellé állt. Megsimogatta arcát lágy, bagószagú kezével.
– Ne sírj – csitította. – Ülj be a padba. Egészen. Mért nem engeditek be? Itt még soknak van hely. Így
ni. Tedd magad elé a táblát, vedd a kezedbe a palavesszőt. Törüld meg az orrod. Most írni tanulunk. Vagy
te nem szeretnél megtanulni írni?
– De igen – szipogott a kisfiú.
– Nahát – mondta helybenhagyólag a tanító. A táblára egy i betűt kanyarított.
– Föl – vezényelt –, rajta, vissza, le, kereken el. Palavesszők visítottak, mint a kismalacok.
A tanító megint lejött a dobogóról. Végigsétált az osztályon, vizsgálgatta a táblákra rajzolt
ákombákomokat. A kisfiú i betűjét is megnézte. Szép, finom i betűt írt. Megdicsérte érte. Az már nem sírt.
– Hogy hívnak téged? – kérdezte tőle.
A kisfiú fölkelt. Valamit motyogott, nagyon halkan.
– Nem értem – szólt a tanító. – Mindig bátran és értelmesen felelj. Mi a neved? – kérdezte még
egyszer.
– Esti Kornél – válaszolt a kisfiú, bátran és értelmesen. (1929)

ösz van, bazzz... de ugy tenyleg. ausztriaban tegnap leesett a ho. oke, nem nalunk, ötszaz meteren, de itt se volt egy gatyarohaszto meleg. ma mondjuk mar erölködik a napocska, de ez mar nem olyan agusztusi izmoskodas, latszik, hogy szeptember van.
hir: nem, normalis munkahelyem meg nincs, de nem hiaba reklamoztam annyira mindenhol a www.kulter.hu oldalt, a korrektor ugyanis en vagyok. önkentes, neten intezhetö es meg örömöt is okoz, ugyhogy csinalom. remelem, hogy emellett valami olyan is akad hamarost, amitöl a penztarcam is vastagodik, nemcsak az öneletrajzom :)

izzad

nemetre forditom a szakdogamat. egyaltalan nem vicces :S
http://browse.deviantart.com/?q=sweat&order=9&offset=72#/d277ncx

randi

megtörtent a talalka az irodalmi lap szerkesztöjevel. kicsi szivem vegig azt sugta, hogy nem volt elajulva tölem, es en sem azt kaptam, amire szamitottam. az ötletek nagyon jok, a koncepcio tetszik, es igazan kreativ vegtermeket lehetne kihozni belöle, ha egy kisebb, de fix csapatot össze tudnank kovacsolni, de tul sok a "ha", es hat ki akar ingyen dolgozni hosszu tavon...

alszunk ra egyet.

"meló" up-update

majus ötödiken talalkozom egy innsbrucki irodalmi magazin föszerkesztöjevel, aztan elbeszelgetünk, hogy mi is van ezzel az önkentes meloval, vagy van-e esely arra, hogy a penztarcam is vastagodjon, ne csak az öneletrajzi mappam. värom mär :D