Sok mindenben nem értünk egyet, kedvesem, - például nyelvi kérdésekbe sem. - Te elborzadsz, és téged el iszony fog, - ha meghallasz mondjuk egy deviszontot, - és azoknak a mondatoknak, amikben szóvalok vannak meg izék, - nem érzed az izét. Tény és való ámde máskülönben, - hogy nem fogalmaz nálad más különben, - és mint egy bűvész húzgálod elő a kalapból - azokat a szavakat, amik a hétköznapi ember aktív szókincsének nem képezik a részét már alapból, - akiknek a beszéde inkább csak mordulat, - és nem hemzseg mondataikban a sok pontos és találó fordulat, - mint a tieidben, - amik hihetetlen - mennyiségű frappáns frázissal ellepett - szellemed - számára szolgáltatnak keretet, - és mindig kerekek.Rám nem áll a fönti állítások egyike sem, - és az igéket sem ragozom ikesen. - Nem beszélek pergő mondatokban, - inkább vontatottan, - legtöbbször töltelékek - miatt túltelített - mondatszörnyeteg - az, amit magam előtt görgetek, - és időbe telik míg az ilyen hátok meg megek meg tudodmik között, - amikbe ütközök, - végre kibököm a farbát is, - a verbális - közléseim, mit mondjak, hebegősek, - nem ez az oldalam a legerősebb.Mindezt belátom készségesen, - de azt mégis ellenérzéssel lesem, - ahogyan te a nép - töltelék-, - kötő- és csúnyaszó - halmozó - rétegén köszörülöd kéjjel a nyelvedet, - és ebben vitatkoznom kell veled, - mert szerintem igenis van olyan, hogy valaki így beszél, de a szelleme közbe még ragyog, - még ha a legjobb példa nem is én vagyok, - és szerintem nem föltétlenül esetlen, - ami keresetlen, - és lehet, hogy ez a stílus nem olyan, akár egy '99-es évjáratú, finoman fanyar Cabernet Sauvignonnal teli, díszdugós butélja, - de azért van bukéja. - Ami pedig a deviszontot illeti, - az egy állati - nagy tévedés, hogy az hibás, - mi más, - hiszen azt mindenki látja, kivéve a vak, - hogy vannak még ilyen kötőszavak, - egyet mindjárt leleplezek: - az ámde is két rokonértelmű, ellentétet kifejező kötőszó összetapadásából keletkezett, - és ami még a magyar nyelvben neki némi létjogosultságot garantál, nos - Babits is használta, és Arany János, - de nem akarok veszekedni veled, életem, - csak eltérő a nyelvszemléletem.De mire ezt kimondom, a vita kulturált hangneme addigra persze megszűnt,- és már rég veszekszünk, - mert te úgy érzed, hogy neked esek, - pedig csak a vitastílusom az, ami az átlagosnál kicsit hevesebb, - én meg azt veszem zokon, -hogy mért azon lovagolsz, hogy hogy mondom, és nem amiket mondok, azokon, - szóval a ló velünk eléggé elszaladt, - a cérna elszakadt, - és áll a bál, - és már egyikünk sem érvel, csak sértetten hallgat, vagy ordibál, - míg végül elvágjuk a csomót, ezt a gordiuszit, - és adunk egymásnak egy puszit, - az indulatok minél messzebbre ragadtak, - annál nyelvesebbet és vadabbat, - szóval a kérdés továbbra is a levegőbe lóg, - nem zárult le a dialóg, - a nézeteltérésnek ez a forrása nem lett elapasztva, - aminek az a haszna, - hogy újra össze lehet veszni rajta - majd, ha - akarunk, és hát anélkül mi - nem tudnánk ilyen klasszul kibékülni, - és a szánknak se volna a csókra ilyen jó mentsége, - mert abban szerencsére - egyetértünk, és nem csak elvileg, - hogy mégiscsak ezt a legjobb művelni nyelvileg.
2010. június 25., péntek
áldozat 15.
Sok mindenben nem értünk egyet, kedvesem, - például nyelvi kérdésekbe sem. - Te elborzadsz, és téged el iszony fog, - ha meghallasz mondjuk egy deviszontot, - és azoknak a mondatoknak, amikben szóvalok vannak meg izék, - nem érzed az izét. Tény és való ámde máskülönben, - hogy nem fogalmaz nálad más különben, - és mint egy bűvész húzgálod elő a kalapból - azokat a szavakat, amik a hétköznapi ember aktív szókincsének nem képezik a részét már alapból, - akiknek a beszéde inkább csak mordulat, - és nem hemzseg mondataikban a sok pontos és találó fordulat, - mint a tieidben, - amik hihetetlen - mennyiségű frappáns frázissal ellepett - szellemed - számára szolgáltatnak keretet, - és mindig kerekek.Rám nem áll a fönti állítások egyike sem, - és az igéket sem ragozom ikesen. - Nem beszélek pergő mondatokban, - inkább vontatottan, - legtöbbször töltelékek - miatt túltelített - mondatszörnyeteg - az, amit magam előtt görgetek, - és időbe telik míg az ilyen hátok meg megek meg tudodmik között, - amikbe ütközök, - végre kibököm a farbát is, - a verbális - közléseim, mit mondjak, hebegősek, - nem ez az oldalam a legerősebb.Mindezt belátom készségesen, - de azt mégis ellenérzéssel lesem, - ahogyan te a nép - töltelék-, - kötő- és csúnyaszó - halmozó - rétegén köszörülöd kéjjel a nyelvedet, - és ebben vitatkoznom kell veled, - mert szerintem igenis van olyan, hogy valaki így beszél, de a szelleme közbe még ragyog, - még ha a legjobb példa nem is én vagyok, - és szerintem nem föltétlenül esetlen, - ami keresetlen, - és lehet, hogy ez a stílus nem olyan, akár egy '99-es évjáratú, finoman fanyar Cabernet Sauvignonnal teli, díszdugós butélja, - de azért van bukéja. - Ami pedig a deviszontot illeti, - az egy állati - nagy tévedés, hogy az hibás, - mi más, - hiszen azt mindenki látja, kivéve a vak, - hogy vannak még ilyen kötőszavak, - egyet mindjárt leleplezek: - az ámde is két rokonértelmű, ellentétet kifejező kötőszó összetapadásából keletkezett, - és ami még a magyar nyelvben neki némi létjogosultságot garantál, nos - Babits is használta, és Arany János, - de nem akarok veszekedni veled, életem, - csak eltérő a nyelvszemléletem.De mire ezt kimondom, a vita kulturált hangneme addigra persze megszűnt,- és már rég veszekszünk, - mert te úgy érzed, hogy neked esek, - pedig csak a vitastílusom az, ami az átlagosnál kicsit hevesebb, - én meg azt veszem zokon, -hogy mért azon lovagolsz, hogy hogy mondom, és nem amiket mondok, azokon, - szóval a ló velünk eléggé elszaladt, - a cérna elszakadt, - és áll a bál, - és már egyikünk sem érvel, csak sértetten hallgat, vagy ordibál, - míg végül elvágjuk a csomót, ezt a gordiuszit, - és adunk egymásnak egy puszit, - az indulatok minél messzebbre ragadtak, - annál nyelvesebbet és vadabbat, - szóval a kérdés továbbra is a levegőbe lóg, - nem zárult le a dialóg, - a nézeteltérésnek ez a forrása nem lett elapasztva, - aminek az a haszna, - hogy újra össze lehet veszni rajta - majd, ha - akarunk, és hát anélkül mi - nem tudnánk ilyen klasszul kibékülni, - és a szánknak se volna a csókra ilyen jó mentsége, - mert abban szerencsére - egyetértünk, és nem csak elvileg, - hogy mégiscsak ezt a legjobb művelni nyelvileg.
üröm
http://quart.hu/cikk.php?id=5167
renoválás II.

éves (öööö, ötéves) kontroll, fogkőeltávolítás, amúgy panaszmentes vagyok.
amire számítottam: visszafogott kedvesség, lidocain spray, szó nélküli munkavégzés, pénz bezsebelése (érvényes magyar taj-kártya nélkül ez már csak így működik), pápá.
ehhez képest pozitív meglepetés ért: várakozni bőven kellett annak ellenére, hogy időpontom volt, de egyrészt időm annyi volt, mint a tenger, másrészt természetes, hogy elém tessékelem azokat, akik már húsz perce zsibbadó arccal, izzadó tenyérrel kucorognak a hagyományos, narancssárga, szocialista székekben, miközben én csak egy laza kapirgálásra várok. természetes, hogy pont azelőtt a hölgy előtt hívtak be, aki a legkorábban kapta az érzéstelenítő szurit, és akinek háromnegyed órával korábban volt időpontja, mint nekem. rám is förmedt a csak fogai közül sziszegni képes beteg, hogy én mit képzelek, aztán amikor higgadtan válaszoltam neki, hogy mit tehetnék, amikor a nevemen szólítanak, csak kuksizott én meg bementem a kezelőbe. kedves mosoly, székbe tessékelés és kikérdezés, hogy mi is a panaszom. hát olyan nekem nincs, csak a kis kövecskék zavarnak, úgyhogy azoktól szívesen megszabadulnék. oké, de előtte nézzünk körbe az üregben, hogy lyukak terén mi a helyzet: kis kamera a szájba, kis monitor az orrom elé, és már láttam is a barázdákat, fogacskákat, kifelé tolakodó bölcsességfogacskát, és semmi lyukat. juhúúúú. elhangzott néhány tanács, hogy hogyan lehetne még hatékonyabban fogat mosni, felírtak egy speciális fogkefét, aztán lidocain spray és várakozás. kicsit nyeltem is belőle, úgyhogy nem csak az ínyem, de a nyelvem és a szájüregem egésze kellemesen beszédképtelenre fagyott, és kezdődött a móka. valójában csak négy fogamon volt para a kő, szóval hamar végeztünk, és nem is mondhatnám, hogy fájt, de ezek a hangok és szagok.... sistergés és füstölgés, égett csontszag, vagy én nem is tudom, hogyan lehetne ezt biológiailag korrekten kifejezni. brrrrrrrr... csöppet sem kellemesek.
igen, volt protekció, talán ennek is köszönhető a szíves ellátás. soha rosszabbat!
2010. június 24., csütörtök
ego
csajok, ugye emlékeztek?
én úúúúúúúúúúúúúúgy imádtam ezt a sarkat feltörős, naponta tízszer beleizzadós, neonszínű csodát, hogy hiába bírta volna a jó szocialista gumi akár a nyugdíjig is, mindig azt hazudtam, hogy kinőttem, és újat kértem. és most tessék: színes és fonott és masnis és moshino és drága és csak februártól kapható, ami csöppet sem logikus, de ettől függetlenül még szép, na:


renoválás I.
2010. június 23., szerda
égető bizonyíték

Láttál már olyan filmet, amelyben nincs egyetlen igazán szimpatikus karakter sem, mindenki önző, élvhajhász, kegyetlen, mérhetetlenül ostoba, ugyanakkor mégis szerethető? Ethan és Joel Coen mesterei az ilyen filmeknek, ráadásul mindegyik alkotásuk igazi groteszk humorral átszőtt film noir. Korábbi filmjeikre inkább a groteszk, a „grand guignol" kifejezések voltak a leginkább jellemzőek, a legutóbbi Oscar díjat kapott Nem vénnek való vidék pedig kifejezetten depresszív, sötét hangulatú (amúgy nagyon jó) film volt. A rendezőpáros ezúttal az igazi, kacagtató fekete komédia vizeire evezett...
Coenék filmjeire eddig is jellemző volt, hogy hőseik valamilyen szempontból mind többé-kevésbé defektesek, ezúttal azonban tényleg mindenki nagyon gázos. A CIA-nál analizátorként dolgozó Osbourne Cox (John Malkovich) például idült alkoholista, ezért ki is rúgják állásából, így úgy dönt, hogy emlékeiből könyvet kezd írni. Felesége, Katie (Tilda Swinton) nincs igazán elragadtatva a férj újdonsült anyagi helyzete miatt és legszívesebben otthagyná szeretője, a másik CIA ügynök, Harry Pfarrer (George Clooney) miatt, ám az nem hajlandó elválni saját feleségétől, mert le kellene mondania a többi nőről, akiket naponta vígan kefélget. Az igazi perpatvart azonban Osbourne edzőklubban elveszített, emlékiratait tartalmazó CD-je okozza, amelyre két ottani alkalmazott, Linda (Frances McDorman) és Chad (Brad Pitt) lel rá. A két pénzéhes konditermes úgy dönt, hogy megzsarolja Coxot és ebből következően aztán kacagtató szituációk sorával találkozunk, melyeknek időnként halálos áldozatai is vannak...
A rendezőtestvérek bravúros kézzel, mesterien hozták ki a maximumot világsztárjaikból. Mindegyik karakter eredeti és kacagtató, nehéz kiemelni közülük bárkit, bár a legjobban talán Pitt, Clooney és Malkovich brillíroznak. Aki játszott a Red Alert 3-mal, annak külön csemege lehet J.K. Simmons alakítása, aki ezúttal is egy sík hülye parancsnokot alakít a CIA igazgatójaként. Hozzá kell azonban tenni, hogy ez a film nem mindenki ízlésének felel majd meg: a Coen testvérek sajátos humorát tényleg csak az tudja értékelni, akit nem zavar az sem, hogy a Fargo, vagy a Nem vénnek való vidék is igen-igen messze járnak a konvencionális krimi műfajától. Előfordulhat, hogy úgy nézed végig a filmet, hogy egyetlen mosolyt sem eresztesz meg és csodálkozva nézel majd a melletted ülőre, aki végigröhögi az egészet (miközben bánod, hogy egyáltalán pénzt költöttél „erre a szarra") de az is lehet, hogy épp te leszel az, aki visongva és könnyeidet potyogtatva kacarászol majd rajta. Mindenesetre ha tetszett a másik nagy Coen-féle klasszikus filmvígjáték, A nagy Lebowski, akkor valószínűleg ebben a filmben sem fogsz csalódni...
http://www.gamestar.hu/egeto-bizonyitek-filmkritika.html
Palmer: Ja.
CIA főnök: Mit tanultunk?
Palmer: Nem tudom, uram.
CIA főnök: Hát bassza meg, én sem tudom... Talán azt, hogy még egyszer ezt ne csináljuk.
Palmer: Igen, uram.
CIA főnök: Mondjuk, szar se tudja, mit csináltunk egyáltalán.
Palmer: Igen, uram. Nehéz lenne megmondani.
CIA főnök: Kurva istenit!
még bizonytalan
2010. június 18., péntek
mottó
Írok… Betűk, sorok, lapok… |
Írnom kell ezt a könyvet. |
Látom, ti már elaludtatok. |
2010. június 17., csütörtök
kérdezek, tehát válaszoljatok!!!
szooooooooooval amit ebböl ki akartam hozni, az az, hogy elörelathatolag hetente plusz edzeseket kell beiktatni, ugyanis bövült a könyvtarunk tegnap a kepen lathato remekkel. mar regota beszeltünk arrol, hogy kellene valami kis fözös-sütös blogot csinalni, ha mar annyira le vagyok hidalva a tiroli konyhatol. szoval ha visszaterek a magyar latogatas utan, indul valami blogfeleseg (nem itt akarom közölni a posztokat, lesz külön oldal, hogy rendszerezettebben nezzen ki a moka), es vegigfözzük a legtirolibb tiroli kajakat a könyvböl. jajajaaaaaaaaa, juliet es julia, tudom, utanozas majomszokas, de mi ezt pusztan csak kedvtelesböl tesszük, meg azert, hogy csorogjon a nyalatok.
jo ötlet? avagy sem? erdekel egyaltalan benneteket egy ilyen oldal, vagy neki se alljunk? :)
köztudott,...
LESZ UGYANIS ZSAKBAMACSKA!!!!!!!!!
ebböl a batyubol lehet majd huzni:
2010. június 16., szerda
ez nem ér
2010. június 14., hétfő
stájer jelentés
2010. június 13., vasárnap
szedett-vedett "család"

2010. június 11., péntek
ismetles a tudas atyja
tudom, hogy ez mar volt, de most ilyen kedvem van :)
ma delutan kezdödik a vb!!! juhuuuuuuuuuu... meg nem döntöttem el, hogy magyar es osztrak resztvevök nelkül kinek szurkolok. a nemeteknek biztos nem, különben itt meglincselnek :) talan a görögöknek. aztan, ha kiesnek, majd valasztok mast. de nem esnek ki :D
vonatjegy lefoglalva, ...
2010. június 10., csütörtök
nanushka update


kemény voltam, mint a tarzan talpa (8. nap)

pápá ios (7. nap)
remenykedve abban, hogy a komp ennek ellenere közlekedik, es visszajutunk santorinire, ahol a repter van, összepakoltunk, lebattyogtunk a kikötöbe egy octopus tree ebedre (mario is ott kuksolt persze az asztalnal:)). tonhal salata:
aztan szakado esöben elindultunk santorinire, erdekes modon a nyilt tengeren meg annyira sem hanykolodtunk, mint amikor ios-ra utaztunk szikrazo napsütesben. vegre ablak melletti ülest kaptam, es santorinihez közeledve a felhök is eltüntek az egröl:
folyt. köv. (de mar csak röviden)
az év vicce (6. nap)
meg sem lepödtünk vala :)


aztan mivel csöpögni kezdett az esö (igen, jol olvastatok), lebattyogtunk a kikötöbe, hatha akad szamunkra az elözö nap felfedezett egysegben egy kis harapnivalo. akadt. ja, de elötte vegre kiderült, hogy mi is a hely neve:

egyikük, a legidösebb, eltünk egy fel orara, majd megmosakodva, tiszta ruhaban tert vissza. megkerdeztük, hogy mit dolgozik. äääää, munkanelküli, hat nem hallottuk, hogy milyen gondok vannak görögorszagban, es hogy az eu-tagallamok szep summat dobnak össze az orszag megmentesere? dehogynem hallottuk, többek közt ausztria is adakozni fog. de hat ugy megis, mitöl volt olyan mocskos a keze, valamit csak dolgozott a nap folyaman? äääää, dehogy, de reggelente, mikor felkelnek, beleforgatjak olajba a mancsaikat es összekenik a ruhajukat, ha netan merkel asszonysag (a szinten sokat adakozo nemet allam feje) erre tevedne, nehogy mar azt higgye, hogy csak a napot lopjak.....
hat fel oraig ezen röhögtünk. lehet, hogy igy olvasva nem nagy szam, de abban a szituban allati nagyot ütött :D
aztan jött a szieszta es bucsut intettünk az octopus-fänak. es sajnos marionak is :)
joejt!!!
folyt. köv.
2010. június 9., szerda
szigetelés (5. nap)





totalis kitikkadas, a sziget nevezetessegeinek kilencven szazaleka kipipalva, hamlo orr, ragacsos bör, ugyhogy irany haza tengermorajlast hallgatni :)
folyt. köv.