2012. április 28., szombat
2012. április 25., szerda
2012. április 24., kedd
2012. április 18., szerda
2012. április 14., szombat
2012. április 10., kedd
áldozat 21.
Ha van mit mondanod, de hallgatásra kényszerítenek, belül mondd ki; az ilyen hallgatás átsugárzik. Az is észreveszi, aki kiáltozásra is kész, hogy elhallgattasson. Ő fog megcsöndesedni, s elakad lehengerlő mondata közepén. Akkor nyugodtan pillants rá, kicsit hosszasabban. Érteni fogja, mit nem mondtál ki. Akinek beszédes a hallgatása, annak a szava rövid lesz, de hiteles. Halk, de határozott. Komoly, mégis derűs. Vonzani fog, anélkül, hogy akarná. Világol a mind sötétebb világban. (Vasadi Péter)
2012. április 8., vasárnap
horribile dictu
olyan lazan tudjak sokan mondani, hogy "en ugy szeretem a parom gyereket, mint a sajatomat".
sztem ez egyaltalan nem magatol ertetödö.
az egy dolog, hogy meg nincs sajatom, tehat nincs összehasonlitasi alapom, de egy pubertalo lannyal a 21. szazadban nem könnyü.
egy kis diva, kenyes es sokszor tehetetlen (meg mindig nem tud ugy enni, hogy utana ne kelljen takaritanom, mondjuk ezt az apjatol örökölte), es egyszerüen nem lehet az iphone-jarol leoperalni. iszonyuan idegesit, hogy semmit nem lehet vele kezdeni. abba lassan kenytelen leszek belenyugodni, hogy a betük iranti rajongasa kimerül az smsek olvasasaban/irasaban, de hogy egy könyvet nem vett a kezebe meg eleteben önszantabol, az fix. mindenhova magaval cipeli azt a szar telefont, nehogy valamiröl lemaradjon, es persze akarmi törtenik, egy masodpercen belül megosztja a neten.
tudom, hogy ezek a hiperszuper telefonok jo, ha egy napot kibirnak, es mar fel is teheted öket a töltöre. ö most tette fel a mai nap folyaman mar masodszor. nem nehez elkepzelni, hogy mennyit hasznalja. az egesz nap erröl szol, es meg csak azzal sem nyugtathatom magam, hogy majd elmulik, mert ez az ujdonsag hatalma... nem az, mert mar ezer eve megvan neki.
es persze ket napja magamba folytom, hogy barmit is szoljak, hiszen nem az en gyerekem, es mar ugyis mindegy, mert ami (az en szememben) el lett rontva, azon meg ha lehet is, nem most kellene valtoztatni, raadasul meg lelkiismeret-furdalasom is van, hogy ennyire gonosz lennek, hogy nem tudom öt elviselni?
borzasztoan idegesit a szituacio, es ami ijesztö, hogy ö maga idegesit a jelenletevel. legszivesebben kipofoznam a kacsalabon forgo palotajabol es kapat adnek a kezebe, nem iphone-t.
sztem ez egyaltalan nem magatol ertetödö.
az egy dolog, hogy meg nincs sajatom, tehat nincs összehasonlitasi alapom, de egy pubertalo lannyal a 21. szazadban nem könnyü.
egy kis diva, kenyes es sokszor tehetetlen (meg mindig nem tud ugy enni, hogy utana ne kelljen takaritanom, mondjuk ezt az apjatol örökölte), es egyszerüen nem lehet az iphone-jarol leoperalni. iszonyuan idegesit, hogy semmit nem lehet vele kezdeni. abba lassan kenytelen leszek belenyugodni, hogy a betük iranti rajongasa kimerül az smsek olvasasaban/irasaban, de hogy egy könyvet nem vett a kezebe meg eleteben önszantabol, az fix. mindenhova magaval cipeli azt a szar telefont, nehogy valamiröl lemaradjon, es persze akarmi törtenik, egy masodpercen belül megosztja a neten.
tudom, hogy ezek a hiperszuper telefonok jo, ha egy napot kibirnak, es mar fel is teheted öket a töltöre. ö most tette fel a mai nap folyaman mar masodszor. nem nehez elkepzelni, hogy mennyit hasznalja. az egesz nap erröl szol, es meg csak azzal sem nyugtathatom magam, hogy majd elmulik, mert ez az ujdonsag hatalma... nem az, mert mar ezer eve megvan neki.
es persze ket napja magamba folytom, hogy barmit is szoljak, hiszen nem az en gyerekem, es mar ugyis mindegy, mert ami (az en szememben) el lett rontva, azon meg ha lehet is, nem most kellene valtoztatni, raadasul meg lelkiismeret-furdalasom is van, hogy ennyire gonosz lennek, hogy nem tudom öt elviselni?
borzasztoan idegesit a szituacio, es ami ijesztö, hogy ö maga idegesit a jelenletevel. legszivesebben kipofoznam a kacsalabon forgo palotajabol es kapat adnek a kezebe, nem iphone-t.
2012. április 5., csütörtök
2012. április 3., kedd
áldozat 20.
Belevágni valamibe úgy, hogy nem tudom, mi lesz belőle? Igen! Képzeljék el: ez az a pillanat, amikor szabadon tudnak dönteni. És ezzel köszönt önökre a függetlenség napja. Amikor szabadon eldöntik, hogy lépnek. Ez mindig csak egy lépéssel kezdődik, soha nem többel. Abban a pillanatban ugyanis megérzik, hogy önök képesek bármire. Bármire. És amikor ezt megérzik, akkor el fognak kezdeni mosolyogni. (Csernus Imre)
2012. április 2., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)