2013. május 26., vasárnap

istria trip - guido, a tengerész és lelkes "sofőr"


guido "halászbástyája"
volt kapás?
a napi fogás a macskák ebédje lett
 kagylók

istria trip - on the boat

 száz éves csónak. amikor elkezdett esni a jég, majdnem becsináltam...
 félelmetes volt.


 karszt mindenütt
 titanic :D
ez régen malom volt...

istria trip - kikötő, trget




istria trip - esteledik



istria trip - giccs :D






istria trip - villa stefanija

 a kilátás
 a medencét nem tudtuk használni, de jól mutat a képeken :D
 hátul már készül a vihar
 ami meg is érkezett...
 nem csak fürdeni, napozni sem kellett...

Hotel Villa Stefanija, katt IDE.





istria trip - odaút, szívroham...



2013. május 23., csütörtök

barban (hr)

trágya egy hónap... 
próbára teszi a pozitív hozzáállásomat. 
most pakolom a koffert, holnap irány isztria. a kép nem illusztráció, ez lesz a kilátás. várhatóan borult éggel és csapadékkal körítve. nem számít (hohohohóó, figyeltek? nyomokban pozitív hozzáállást tartalmazó mondat kezdete.), a lényeg, hogy fotózunk, olvasunk, eszünk-iszunk, alszunk, és nem lesz net. aztán egyszer majd csak jön a tavasz...
meg az új hónap is, ami sok-sok változást ígér. beszámolók jönnek...

2013. május 15., szerda

ugye fejbe vertek egy féltéglával, ...



.. ha majd egyszer gyereket várok, és egész nap csak a hasamat simogatva járkálok a világban és kurva fontosnak érzem magam?

ez valami borzalom! vendégünk van és várandós. tegnap odáig jutottam, hogy elmenekültem a saját otthonomból és bementem inkább korábban dolgozni, csak hogy ne érezzem magam egy értéktelen szardarabnak, mert még nem szültem. na mindegy, én legalább be tudom kötni a lábbelimet anélkül, hogy oxigénmaszkra lenne szükségem két lehajolás között. az élet apró örömei...
 

2013. április 13., szombat

végre kiviggyant


önjelölt ápolónő


hogy én ezt hogy élvezem... 

a horoszkópomnak soha nem hittem abban a tekintetben, hogy kiváló szociális munkás lennék... nem nagyon tudom elképzelni magam, ahogy idegeneknek teljesen önzetlenül segítek. persze lehet azért nem, mert kapásból az ágytálazás jut eszembe az "önzetlen segítségnyújtásról". 

viszont ha ch beteg... én elememben vagyok. hatkor kipattantam az ágyból, azóta is széles vigyorral a fejemen tüsténkedek: teát főzök, mézes kenyeret kenek, szellőztetek, bevásárolok, lázat mérek, negrót adagolok, ujjal mutogatok, ha túl aktív a páciens, nehogy elhamarkodott legyen az ugrálás és szövődmények lépjenek fel... 

szóval nagy részben járulok ahhoz hozzá, hogy ma a föld nehogy kibillenjen az egyensúlyából :D