2009. március 3., kedd

www.virtualshoemuseum.com

mindenki szemezgessen, nekem ez a kedvencem:

annyira btk-s, hogy fáj!!!!!!!!!!
és barbie is megirigyelné... :D

még mindig...

{törölt bejegyzésrészlet. inkább nem osztok. jobb a (látszólagos) békesség. de szivesen felállítanám a pofozógépet :D}
---------------------------------------
a konzulensem azt mondta ma, hogy a szakdolgozatom eddig elkészült részei a "FASZA" kategóriába tartoznak. ezért ma ünnepeltünk a csajokkal. mert afford... ugye, mary?:D
és amúgy is riszpekt minden barátnőnek, mert még az átlagnál is akaratosabb és öntörvényűbb vagyok így a határidő előtt néhány nappal, és mindenki erőn felül teljesít, és elvisel, ami nem kis munka. aztán 20-án pufifilc és aljasodás, hoppppáááárrrrééééééé :D
---------------------------------------


holnaptól újra megyek futni. mert tavasz van és jó idő :D és hadat üzenünk a.... hát... szóval mivel háj nincs, akkor mondjuk a ... süppedésnek...
be positive:D még mindig :D

ez csudijó, ez csudiszép

most erre mit lehet mondani, de komolyan?!
sokkot kaptam. :D
louboutin, 960 amerikai papír.
majd a következő fizetésből :D

2009. március 2., hétfő

rebellis

kikelt az első idei gosztonyi-légy :D
-----------------------------------------
lázadni szeretnék, de nem hagynak!!! utálom hogy beszabályoznak mindenféle dedós szakdolgozati formai követelmények közé! hányingerem van már ettől! persze-persze, ismételjük csak önmagunkat, mert különben visszadobják az egészet: írjunk a bevezetés bevezetése elé is bevezetést, és vonjuk le a következtetést a konklúzió lényegének összefoglalásából! áááááááá!
hát, megvan a véleményem: aki ilyen leütés-barát körülmények közt nem tud írni 80ezer karaktert, az egy lúzer.
CSAKAZÉRTIS odabiggyesztek valahova majd valami formabontót, vagy legalább a borító nem lesz hétköznapi, különben nem fogok tudni nyugodtan aludni hátralevő életemben...
vesszen a monoton, beolvasztó stílustalanság!!!

visszaszámolunk...

"Az alkohol a GALAXIS Útikalauzban is szerepel. Megtudjuk belőle, hogy a legjobb létező ital a Pángalaktikus Gégepukkasztó.
Megtudjuk belőle, hogy a Pángalaktikus Gégepukkasztó hatása olyan, mint amikor szétverik az ember agyát egy lédús citromszelettel, melyet vaskos aranytéglára erősítettek.
A GALAXIS Útikalauz arról is tájékoztat, hogy mely bolygókon mixelik a legjobb Pángalaktikus Gégepukkasztót, várhatólag mennyit kell fizetni érte, és miféle jótékony szervezetek segíthetnek az utólagos rehabilitációban.
A GALAXIS Útikalauz azt is elmondja, hogyan mixeljünk magunknak Pángalaktikus Gégepukkasztót. – Töltsünk be egy palackkal a jó öreg ó-Janx-szeszből - hangzik a recept. Adjunk hozzá egy rész vizet a Santagrinus-V tengereiből. Ó, az a santagrineánus tengervíz – teszi hozzá a GALAXIS Útikalauz – azok a santagrineánus halak!!!
Olvasszunk fel a keverékben három kocka Arcturus Megagint – alaposan meg kell jegelni, különben elvész a benzin!
Buborékoltassunk át négy liter falliánus mocsárgázt a keveréken, mindazon boldog Stopposok emlékére, akik belepusztultak a gyönyörökbe Fallia Mocsaraiban.
Gördítsünk egy mérce Qualactin Hiper Menta Extraktumot egy ezüstkanál hátára, hadd hozza magával a sötét Qualactin Zónák nehéz illatát, áthatóan, édesen, misztikusan.
Ejtsük bele az algoliai naptigris egy fogát. Figyeljük, mint oldódik fel, és mint juttatja el az Algol Napok tűzét az ital szíve mélyéig.
Loccsantsunk rá Zamphourt.
Adjunk hozzá egy olajbogyót.
Igyuk meg… nagyon-nagyon óvatosan…"
csak már tartanánk ott...
kezdünk szenvedni.
kint tavasz van. nem nagyon, de annyira igen, hogy szobánkba száműzve már fájjon tudomásul venni, hogy kiskölykök üvöltöznek naphosszat a játszótéren.
mi orrunkat az ablaküveghez nyomva várjuk a pillanatot, amikor kiszabadulhatunk börtönünkből.
közben káromkodunk. csak néha ám. és csak keveset. de azért elég hangosan!
már csak 20 nap! :D

2009. március 1., vasárnap

romantika

mit tehet az ember lánya, ha két bölcsességfoga jön egyszerre, két suckdolgozatot kell írnia egyszerre és lassan mindkét szeme kifolyik a napi, öööö, jajj, össze se számolom, hány órányi monitorbámulástól? naná, hogy fel sem emeli a fenekét a gép elől, csak benyom egy garantáltan sírós, de még épp tűrhetően csöpögős filmet, és jól végignézi, két óra plusszal növelve az amúgy is sikonyáló retinája megpróbáltatásait.



ez a film most jól esett. barátosnő természetesen előre figyelmeztetett, hogy sírás lesz a vége, de nem volt annyira vészes (nyilvános blog, nem kell ám itt sem mindent bevallani, khm-khm).
kedvcsinálóul: két idősík váltogatja egymást, az egyikben bájos öregúr olvas fel jegyzetfüzetből egy még bájosabb amnéziás hölgynek, helyszín az öregotthon. a másik szálon pedig megelevenednek a felolvasottak a második világháború környékén: csodaszép, szőke, gazdag-sznob szülők egyetlen lánya a vidéki nyaralás alatt megismerkedik a kisváros ellenállhatatlanul sármos, jómunkásember sarjával, aki kitartó ostrom után meghódítja a pajkos, de magát rendíthetetlenül kérető ugribugri leányzót. lángra lobban a szerelem, de mivel a fiúkának se földje, se marhája, és még feleannyi pénze sincsen, a boldogság halálra ítéltetik: anyuapu véget vet a hancúrozásnak, és a puccos család elhúz a menő autómobillal hazafelé. anyu persze a lelkes csábító mind a 365 levelét eldugja, így a félreértések végzetet szülnek: hamarosan mindkét fiatalt más karjában találjuk, mint akiében elképzeltük az első 30 perc után. de az első szerelem emléke örök, a srác megvalósítja a lánynak tett ígéretét, álomházat épít, hátha a sors kegyes lesz, mindent jól visszacsinál, és majd élnek kettecskén boldogan. leányzó viszont jó nevelést kapott anyucitól, és igent mond a bájgúnár, de vastagbukszás kérőnek, így kezdődhet a parádé. jobban mondva kezdődhetne, ha a múltbéli szerelem egy újságcikkben fel nem bukkan. leányzó sokkot kap, kádban fekvősre issza magát, majd smink, "nem gondolom meg magam"-szöveg a jövendőbelinek, és huss, irány a régi nyár emlékeit őrző kisváros és a mindentől óvó karok. innentől a történet folyásának kitalálása nem okozhat gondot: egymásra találás, apróbb bonyodalmak, de vér nem folyik, és a ház sem ég le (nekem végig ez volt a parám valami miatt, kár lett volna érte), mindenki megnyugszik, az elrejtett levelek előkerülnek, és természetesen kiderül, hogy az öreg pár az otthonban azonos a fiatalokkal, és a bácsika minden nap elmeséli közös történetüket a feleségének, hátha elkezd emlékezni, és arra a pár percre újra érezhetik sírig tartó szerelmük mindent elsöprő erejét.
egy bajom volt csak a történettel, ami nem vont le sokat az értékéből, csak ennyire még nekem sem sikerült elrugaszkodnom a realitástól: olyan tutira nem létezik, hogy az exnő és a beújított cuncika békésen ülnek le egy asztalhoz teázni, és hálát adnak az égnek, hogy megismerhették egymást. ilyen esetben, ha magamból indulok ki, legalább két tányér és az összes inggomb repül, ringyólotyóbüdösribi száll a levegőben, majd pofon a pasinak, ajtócsapás, és "véletlen" karcolás azon a menő autómobilon. a történet végén nem feltétlenül kellett volna erőltetni a menjünk együtt a túlvilágra című fejezetet sem, de bevallom, akkor én már tizedszer terveztem el az életemet a borostás, hibátlan felsőtestű ryan gosling mellett, úgyhogy igazából nem nagyon érdekelt, ki mikor hal meg.
a lényeg: próbáljunk meg hinni az örök szerelemben a 21. században, amikor minden harmadik házasság válással végződik, mindenki félrek*r mindenkivel, idő előtt kapuzárási pánikol az összes pasi, minden nőt csak a cipőkruhákhajcsavarók érdekelnek, és nekem sincsenek előítéleteim :D
két óra tömör gyönyör ez a film, szép képekkel, még szebb zenével, kikapcsol, és simán többször nézhető, nap-, hónap-, és évfordulókon különösen, azon az undorító valentin-napon pedig maradjunk inkább a titanicnál!

2009. február 27., péntek

zizi

tücsökciripelés - ropogtató pókok - nyámmogó tekik
---------------------------------------------------------
frissmosás-illat
---------------------------------------------------------
ma duplán klausztrofób rohamot kaphattam volna, ha hajlamos lennék rá. a liftben ugyanis be kellett másznom egy bazinagy szekrénybe, amit a munkásbácsik szándékoztak 9-szer félemeletnyit arrébb transzportálni. vicci volt. meg az is, hogy a bácsika első kérdése így hangzott: ön irodalmár, ugye kiscsillagom? talált, süllyedt. ezek szerint tényleg ennyire látszik... :D
---------------------------------------------------------
kell egy ilyen:

---------------------------------------------------------
meg egy új index: nincs már órám, de a TO f*szkodása miatt fel kellett vennem egy vk-t, csak a kód miatt, viszont előző félévben betelt a régi indexem. jól kiszámoltam, azt hittem... most egy sornyi bejegyzés miatt újat kell vennem. plusz fényképezkedni. brrr... azok mindig olyan "20év fegyház" képek, nemáááááá :(
---------------------------------------------------------
a stodal kemény, mint a tarzan talpa. öngyógyítok, juhúúúú :D

2009. február 26., csütörtök

eladom a lelkem

a btk pszicho intézetében jártam ma. önkéntes jelentkezőket kerestek tesztelésre. kisebb összegért cserébe. most csak teszteket osztottak, amit haza lehetett hozni kitöltögetni, majd le kell adni jövő héten, és utána behívnak még egy körre, amikor egy számítógépes játékban kell részt venni.
kitöltögettem a teszteket. voltak igen vicces kérdések is. ha valakinek mond valamit, leírom, milyen tesztekről van szó:
- Rosenberg kérdőív: az önértékelést méri, pl. hogy mennyire érzem magam a társadalom hasznos tagjának, hogy jövök ki magammal, meg ilyen egyszerű kis kérdések, mindössze 10 darab
- NPI: sztem ego-mérő teszt 40 lépésben, olyan kérdésekkel, hogy gyakran van-e feltűnési viszketegségem, és kb. négyféleképpen kérdezték meg, hogy szeretem-e nézegetni magam a tükörben :D
- SPSRQ: büntetés- és jutalomérzékenység teszt, itt 48 kérdés volt, például hogyha egy étteremben nem ízlik a kaja, akkor fölötte ülök-e még, amíg visszajön az egész, vagy szólok a pincérnek, hogy adja a panaszkönyvet. kb. :)
- BIS/BAS (judor értelmezésében ez a bizbasz teszt): 25 kérdés, a viselkedéses gátló és viselkedéses megközelítő agyi rendszereket vizsgálja, szorongás, impulzivitás, és hasonló tényezőket mér, pl.: szívesen próbálok-e ki új dolgokat (IGEN), vagy szeretem a megszokást (NEM), túlparázok-e mindent (NEM), szeretek-e versenyezni (ATTÓL FÜGG).
- ECR-S, 36 kérdés, ami a párkapcsolatban érvényes viselkedést nézi, hogy mennyire nyílok meg a partnernek (nanana, érzelmileg persze), mennyire vagyok ragaszkodó, mit várok el a páromtól
- ZKPQ III-H (zuckerman-kuhlman személyiségteszt): 99 tételes tesztecske, a vadállat - nyámnyila, és a köztes állapotokat vizsgálja, pl.: egyből ütök-e, ha beszólnak, vagy tán megalszik a számban a tej...
kíváncsian várom az eredményeket.

b-boy buana

kedden breakdance bemutatón (is) voltunk. külön kiemelném az egyetlen leányzót, aki nagyon jól nyomta!
a lenti videó főszereplője persze nem lépett fel, de sztem ő nagyon jó. na, nem mintha annyi táncost ismernék, de a srác néha mintha meghazudtolná a fizika törvényeit... és csak azért sem a milliószor hivatkozott jutyu-videjó jöjjön tőle, hanem egy másik:

2009. február 25., szerda

2009. február 21., szombat

orsa

külön bejegyzéssel tisztelgek még a nővérem előtt, aki készségesen jelentkezett a pók-felvigyázói posztra, így senkit nem kell elajándékoznom, sem a fagyóba tennem... :S :D

KÖSZÖNÖM!!!

sztereotípiák

mindig próbálok toleráns lenni. nem olyan gyakran sikerül, mint szeretném.
és vannak előítéleteim is sajnos, amelyek hevességét apró (vagy nagyobb) történések ide-oda billentik. néha tombolnak, néha hosszabb időre teljesen lenyugszanak.
a közelmúlt egyik véres eseménye miatt az egyik előítélet már kezdett áthajlani a tombolás irányába, aztán szerencsére elgondolkodtam, és megnyugtattam magam, hogy nem mindenki egyforma. akármilyen kisebbséghez is tartozzon. és akkor égi jelként még fel is bukkant ebből a kisebbségből egy rég látott barát, aki eszembe juttatta, hogy nem szabad általánosítani. és kritikát gyakorolni is csak afölött szabad, aki valóban megérdemli. különben meggondolatlanul ártatlan, jószándékú embereket is megbánthatok. akik tegyük fel, nem tehetnek arról, hogy adott helyzetbe kerültek. ez onnan jutott eszembe, hogy a héten nem egyszer kerültem "közelebbi" kapcsolatba hajléktalanokkal. vagy fullbüdösen ültek mellettem a helyi járaton, vagy az utcán nem hagytak békén, hogy adjak pénzt (az erőszakosoknak nem nagyon szoktam amúgy), elállták az utam, és hátráltattak. az állatira fontos és komfortos életkém szabad folyásában... amúgy segítek nekik, ha éppen tudok, de mostanában valahogy nem voltam toleráns velük. a nagyon őrült alakoktól meg persze félek is.
ma a parasztelosztónál üldögéltem hajnal fél hatkor, hatalmas csomagokkal körülbástyázva, amikor egy hajléktalan kezdett kerülgetni. nem tűnt beszámíthatónak, ezért mindig figyeltem a szemem sarkából. azt sem tudtam megállapítani, hogy nő vagy férfi. rágyújtott, és zavartan fel-alá mászkált, az apró szatyrait meg letette mellém. legyen. aztán amikor odajött hozzám, reflexből szerettem volna megkérni, hogy ne tarháljon le, és menjen máshova, mert éppen tényleg csak annyi pénz volt nálam, ami a buszra kellett. amúgy adtam volna neki. zenét hallgattam, és csak azt láttam, hogy nem egy "adjon egy huszast!" lélegzetű rövid mondat hagyta el a száját, hanem hosszan beszél, úgyhogy kivettem a fülhallgatót és visszakérdeztem, hogy mit parancsol? az alak azt kérdezte, hogy hova megyek ennyi csomaggal és hogyan tudtam egyedül kicipelni idáig. először lemerevedtem, hogy najó, majd a következő mondat biztosan a kérés lesz, hogy adjak cigit, vagy pénzt. de nem. amikor látta rajtam, hogy nem utasítom el egyből, leült mellém. érdeklődött felőlem, hogy mivel foglalkozom, meséljek a suliról, meg a munkahelyemről, és hogy "mi leszek, ha nagy leszek". úgy meglepődtem, hogy visszakérdezni el is felejtettem, de nem is kellett: elkezdett magáról beszélni a nő. ez is kiderült. hogy nő. és hogy az ötös szám uralkodik most az életében, mert öt pulcsija van, öt foga, és ötven éves. nagyon rekedt hangja volt, meg volt fázva, és még dohányzott is, meg tiszta seb volt a feje, nemrég engedték ki a kórházból, ahol azért kezelték, mert valaki fejbe rúgta... elmesélte, hogy hogy jutott el idáig, hogy kisemmizték, senkije nincs, csak a galambokkal tud beszélgetni, akkor viszont őrültnek nézik. gimnáziumot végzett, aztán férjhez is ment, de nem sült el túl jól az akció. annyira választékosan beszélt, hogy totál ledöbbentem. és nem kért pénzt. jött a buszom, és elbúcsúzott, és válaszképpen, hogy nekem mennyire tele vannak a táskáim könyvekkel, megmutatta az övét: egy dörmögő dömötör lapszámot :D
azt hiszem, ha legközelebb látom (amúgy tipikus pécsi jelenség a pályaudvaron), adok neki pénzt. amúgy 45ezer ft a havi bevétele. de bevallotta, hogy nagy részét dohányra tékozolja. az legalább jól esik neki...
nem mondom, hogy mától minden hajléktalant szeretek. és hogy mindegyik önhibáján kívül került, ahova került. de tényleg vannak szerencsétlenek, akiknek valami nagyon nem jött össze. azt hiszem, ez a kis epizód arra akart tanítani, hogy ne ítéljem el őket se elsőre. hevességem ellenére számoljak előbb háromig magamban, mielőtt kimondok valami bántót, bárkiről is legyen szó...

"csak az a fontos, hogy éber légy, mert a leckék mindig akkor jönnek, amikor készen állsz a befogadásukra, és ha figyelsz a jelekre, mindig mindent megtanulsz, amire szükséged lesz a következő lépéshez."
(coelho)

2009. február 20., péntek

a szavak most máshova kellenek

8:00. ébred. reggeli rutin. kávé. helyett tea. mosogat. marynek is tea. ON. szakdoga. jajjmégse. net. kathrin. wir freuen uns schon wenn du kommst! :D testet mos. séró. hosszúúmáááár. halacskarizskukorica. pulcsipulcsi. sálsapkakabátnapszemcsi, hehh. doki. p2. kössszzz. csá. busz. büdösbácsi. lájbröri. egyik. kedves néni. fénnyel másol. minden megvan. el se hiszi. elektroworld. kedves fiúka. settopbox. hidegszél. urán. busz. zene. little jackie. lájbröri. másik. kutató :S kutat. séta. árkád. fujj. media markt. kedves fiúka. settopbox. spur. uzsi. csoki. tejjja. 16:00. kezdődik. cipészbá. nyomi. egy óra lógás :D német-veszély. napersze. éééés? lessszarom. andor. vanbaja. clin-molla-sika-mika. sokszor. elégszer. neintsélbazdmegmertletörömakezed!!! fortyforty. 10perc. elég. kabbe. lessszarom. hajtogat. mosolyog. mászkál. uncsi. uncsi. uncsi. mocskos kéz. üveglap. zár. számol. vége. haza. ír. írír. írírír. ... ...

2009. február 19., csütörtök

a szabad döntés joga

döntésképtelen

http://www.nooka.hu/

ma épp ő a favorit, de tegnap is más volt, és két héttel ezelőtt is, és egy évvel ezelőtt is. ezért nem vettem még egyet se. terepminta, meg c-arany kilőve. ezüstben gondolkodom.
mindegyik olyan mókás!
segítsetek már! :D

2009. február 18., szerda

szemle

riszpekt jack bauernek, hogy annyi mindent csinál egy nap alatt. neki 24 óra elég arra, hogy elnökéletet mentsen, túléljen egy atomrobbanást, full véresre verve, drogfüggőként is tisztán gondolkodjon, na és persze a világbéke...
nekem semmire nem elég mostanság egy nap. nem panaszkodom, csak jó lenne mondjuk, ha beállíthatnám magam olyan funkcióra, amikor alvás nélkül is életképes maradok napokig (hetekig?), mert azt is csak időpazarlásnak tartom. viszont muszáj. meg dolgozni is, pedig arról már jobb, ha nem is beszélek. a mai teljesítményem kimerült a lelkesen fel-alá sétálgatásban, ja, meg bújócskáztam is egy kissráccal a sorok közt, míg anyuka fizetett, na és próbáltam lerázni a hülyegyereket... falra mászok tőle. belenyomul az aurámba, fogat sem sűrűn, vagy nem elég alaposan mos, de a legrosszabb, hogy oszt. végeláthatatlanul. annyira érdekel a munkahelye és a magánélete, mint a hatismeretlenes egyenletek megoldóképlete. érzékeltetem is vele. bunkó vagyok. tojok rá. nem nézek a szemébe, amit én személy szerint a legnagyobb tirpákságnak tartok, ha hosszám beszélnek. nulla. szürkeállomány mínusz három. vagy felesküdött arra, hogy kiidegel engem? lassan eléri, hogy nekifutásból kíméletlenül tökön rúgom. amúgy ellötyögök a street-ben, de így, hogy már látom a végét, hát finoman szólva: kurváranemérdekel, hogy ki mit csinál. a normális vevőket viszont még mindig megbecsülöm. ma is akadt néhány. de aki kötekedő paraszt, azzal már nem állok le. lekasszázom, amit akar, aztán hagyjon békén. régebben még védtem az igazamat, próbáltam némi logikát adagolni a fejükbe, hogy miért vegyenek impregnáló spray-t a velúrcipőjükhöz télen. most már csak azt kívánom: jól van, drágám, hidd azt, hogy át akarlak verni, (amúgy már átvertelek akkor, amikor azt mondtam, hogy nagyon jól áll az a csizma), ne vedd meg a spray-t, ne használd (pedig ez a termék tényleg jó, akárki akármit mond, én tapasztalom nap mint nap), aztán egy hét múlva gyere vissza, hogy beázott, ami nem reklamációs indok, és robbanjon szét apró cafatokra a kis hülye fejed, mert elutasít a fogyasztóvédelem. amen.
szakdolgozatok. jajj. francba a két szakkal. kommunikáción sajnos a szóbajöhető normális oktatók száma erősen a nulla felé tendál, így ájk-s óraadónál írom, nagyon jófej, és a témához szerencsére szinte senki nem ért a komm-osok közül, úgyhogy az államvizsga-bizottság összetételére már most megtenném tétjeimet. ja, hogy mi a téma? a digitális átállás problémái magyarországon, kihegyezve a tájékoztatás és információ-áramlás hiányosságaira, pl.: media markt-os fiúka bamba nézése, amikor judor odaáll, és határozottan set-top-box-ot szeretne vásárolni :D
magyar: imádomimádomimádom az emlékiratok könyvét nádastól. frappáns cím még nincs. a téma: a mű sexus-központú megközelítése, a nemtelenség megjelenítését szolgáló motívumrendszer judor által kidolgozott tipológia szerinti bemutatása, röpke kis nádas-recepció-történettel bevezetve. fincsi. :D
ezekkel küzdök éjt nappallá téve. fejben megvan minden, aprócska dolgok kellenek még, hogy mindet leírjam. mondjuk idő... értem én, most is miért blogolok inkább írás helyett? mert ehhez nem kell fitti agy. kávéznom nem szabad. és nem vagyok már este meló után mentálisan beszámítható. ilyenkor csak butulok a net előtt. nyugtatgatom magam, hogy egy fokkal jobb, mintha tv-m lenne. de nincs. és soha nem is lesz. csak olyan, amihez se antenna, se set-top-box, se semmi kütyü nem tartozik egy dvd-lejátszón kívül. véletlenül se hatoljon be egy híradó, vagy banánok közt, vagy valóság(?)show se vegytiszta agytekervényeim közé :D
közben meg már elvágyódom. de előtte még várom a tavaszt, a nyarat, a pécsről elköltözést nem annyira, de a bulikat, camp-et, diplomaosztót és még ki tudja miket nagyon. aztán integetés, és egy darabig csak a wellness :D
(erre is amen.)