strand

friss fényképes bizonyíték arról, hogy élek, virulok, barnulok.

strandon voltunk ma, itthon seeham-ban. szabad lettem volna szinte egész nap, de mivel mással is tölthettem volna önként és dalolva az időmet, minthogy a leányzó hozzám szokjon, azaz körülötte ólálkodtam naphosszat. a közös játékon, és anyu utáni nem-nyivákoláson kívül odáig jutottunk, hogy estefelé kipurcanva megkért, hogy vegyem fel. haladunk :D és végre beszél hozzám. eddig csak akkor szólt, ha valami nem tetszett neki, vagy sírt, vagy megköszönt valamit, de ma ömlött a sok tájnyelvi szó a szájából, alig győztem kibogozni, mit is szeretne. a strand mellesleg tele volt várandós, de közben még éppen hogy totyogó gyermeküket oldalukon cipelő anyukákkal. úgy látszik, itt a válság sem hatja meg az embereket. szaporodnak, sokasodnak.

amúgy ma szegény szerencsétlen blogom úgy döntött, hogy nem működik tovább, mindenféle komoly figyelmeztetéseket kaptam a google-tól, hogy vírusos a gépem, tegyek sürgősen ellene, de nem talált rajta semmit az irtó, és közben lássanak csodát, a blog magától megjavult. a magyar telefonom viszont nem. feltöltve, fullos térerővel, helyesen beírt telefonszámmal sem küld sms-t. úgyhogy a tv-t nem merem bekapcsolni, hátha az is elhalálozik a tomboló aurám mellett. :)

elfáradtam a héten. de már látom az eredményt, és a fényt az alagút végén. úgyhogy a holnapi szabadnapomon nyakamba is veszem a várost egy kis lazítás erejéig. persze élelmes módon spórolni szeretnék a buszjegyen (20 km-ért öt euro azért valljuk be, nem kevés), így a reggeli, anyu-féle "ingyen-járattal" vagyok kénytelen menni. ez hajnal 8-as kelést jelent. sőt, vasárnap sem menekülök a korai keléstől, de mindenről a maga idejében...

Door "Hand-le"

(http://www.likecool.com/Door_Hand-le--Design--Home.html)

számolj háromig, aztán blogolj...

nos, persze hogy a ma délután már mesekönyvbe illő volt, úgyhogy korai volt temetnem a kapcsolatot kaja-val. vízfestékezés, buborékfújás, egy nyikk sem anyu után majd' egy órán keresztül. igen-igen, ez volt. szóval egy megoldás lesz: iszonyat kreatívnak kell lenni, és lekötni a figyelmét. eddig is próbáltam mondjuk, de úgy tűnik, hogy a minél nagyobb mocskot magunk után hagyó játékok lesznek a favoritok.

a másik: aki korábbi bejegyzések közt nézelődik, ne lepődjön meg, levettem a házról a képeket, csak a szobámról készülteket hagytam fenn. a családfő kérése volt, bár nem közvetlenül hozzám fordult. kathrin megkérdezte ugyanis a blogom címét, valamint hogy nyitott-e vagy sem, mert bár őt nem zavarja, ha írok róluk (szigorúan csak) keresztnévvel, de képeket ne tegyek fel, ha lehetséges. alap. és meg is értem, közszereplőéknél már csak így megy. így nyitva maradhat a blog. szóval nem lesznek édes, szőke fürtös kislányt ábrázoló képek, hiszen nem is csak róla fog itt minden szólni. szöveges beszámolókkal viszont szolgálok majd dögivel, és képekkel is mindenféle kirándulásról, meg hejehujáról :) szerintem meg amúgy tökre korrekt itt minden, úgyhogy eszembe sem jutott pocskondiázni bármit is :)

előléptettek

eljutottam a következő lépcsőfokra a kis huncuttal ápolt kapcsolatomban. hozzáteszem halkan: hátrafelé lépkedünk.

ma reggel ezzel fogadott a nappaliban, amikor meglátott:

- na, már megint itt van ez a gonosz boszorka!

...

:D

megsúgjam neki, hogy ez a gonosz nőszemély fog ételt tenni elé, hozni-vinni az oviba, és játszani vele a következő egy évben, amíg anyu a kistesót látja el "sok fölös szabadidejében", és a háta közepére nem kíván majd egy alkalmazkodásra képtelen gyermeket?

...

hisztérika. most épp én.

tyű, de vegyes nap volt ez...

kezdődött a korai keléssel, mert mentünk a bölcsibe, játszóházba, ki hogyan nevezi, meg azzal, hogy kitaláltam, egész nap az anya-lánya párossal tartok a körúton, bár amúgy nem lett volna rám szükség. szóval 7-kor már gyártottam a kis tízóraicsomagot, és bár tegnap megnéztem a neten, hogy milyen idő várható (---> meleg), mégis vastag pulcsi alá hosszú ujjú felső, zokni-sportcipő, farmer kombót választottam. öreg hiba volt. arról ne is beszéljünk, hogy (lányok, sztem ti tudjátok nagyon jól, miről beszélek, ez olyan csajos-hisztis dolog) a hajam nem volt frissen mosott, a napszemüveg össze-vissza kócolta a frufrumat, kövérnek és slamposnak éreztem magam, melegem volt, arról nem is beszélve, hogy a kocsiban a város felé rosszul voltam. persze az ilyenkor szokásos "nem figyelek oda, csak olvasom a mesét a hátsó ülésen kaja-nak, jól vagyok, jól vagyok, jajj, basszus mindjárt belehányok az ölébe" mondókát mondogattam magamban magyarul, közben németül járt a szám hangosan, remélem, nem mondtam sok baromságot, nem igazán tudtam koncentrálni. végülis siker: nem lett róka. nem tudom, mi volt a gond, talán a vércukrom, mert aztán benyeltem egy kati féle cigirágót, és a csámcsogás meghozta a várt eredményt, a rosszullét elszállt.

csámborogtam egyet az europark-ban, feltérképeztem a terepet: van billabong, pimkie, meg jeans only... hmmm... lesz hol elverni a fizetést, az bizonyos. de ruhát próbálni sem volt kedvem (jaja, slampos vagyok, fujjj), csak kinéztem, mik fognak majd remélhetőleg nagyon jól állni :)

dédinél ebédeltünk, majd jött a délutáni alvás, már akinek. anyu elment nődokihoz bekukkantani, hogy öcsivel minden rendben van-e, dédi aludt a kis huncuttal, én meg olvasgattam. öcsi amúgy jól van, van még ideje bent hesszelni (én minél tovább tenném a helyében...), láttunk róla fotót is, nagyon édi :)

aztán újra elindultunk a városba, de addigra olyan meleg lett, hogy nem vártam meg, míg kathrinék végeznek a barátnő-látogatással, leléptem inkább haza busszal. persze akkor még várt rám a hegymenet gyalog, tűző napon, jeee.

aztán cuccokat ledob, egy bögrét eltör, kávéfőzőt hajszál híján tönkretesz... no és akkor leültem venni egy nagy levegőt, de lehet, hogy volt az három is, és kicsit lenyugtattam magam, hogy ne problémázzak már holmi szalmakazal hajon, meg hogy nem jól öltöztem fel, másnak nemhogy gardróbja, egy szál cipője sincs, úgyhogy szép lassan badezimmer birtokba vesz, fürdés, hajmosás, majd kávé, fél liter víz, kényelmes ruha (ami inkább mondható slampos játszósnak, mint ami előtte volt rajtam), és... maga a mennyország :D levezetésnek vasaltam kicsit, meg válogattam dvd-ket, amiket megnézek majd a közeljövőben, ápoltam a kapcsolatokat msn-en, és még a vacsit sem nekem kellett gyártani :)

most már minden rendben, csak álmos vagyok kicsit, de holnap már nincs korai kelés, vagy legalábbis nem annyira korai, úgyhogy hamarosan kidőlés és relax...

áldozat 1.

ezentúl rendszeresen fogok áldozni az irodalom oltárán. néhány vers vagy rövid prózai alkotás (netán egy-egy dalszöveg) senkinek sem árt. max átugorja, ha nem kíváncsi rá. nekem most ez jólesik, és igenis önző leszek, elvégre ez az én blogom :D ha befordulós némelyik, nem kell megijedni, semmi (komoly) bajom, csak ezek a kedvenceim és ennyi. és örülhet, akinek elege van a sorozatos kisbetűvel írásból. itt a központozás és a helyesírás szabályait messzemenőkig be fogom tartani.

.

.

.

Tandori Dezső: Egy találkozás megbeszélése

Ott leszek
hol nélkül,
te is,
mikor nélkül.

Kettőnk közül
majdnem szemközt ülök le.

üdv a ködös "angliából"

harmadik napja esik. eléggé lehúzó... azt mondják, holnaptól jobb lesz. nagyon remélem, mert a túlpartra is alig lehet átlátni, nemhogy egy árva napsugaracska erre járna. hűvös is van. szóval trambulin helyett száműzve vagyunk a lakásba.

lassan jön a bébi. apu épp elutazott, úgyhogy esténként itt alszik a dédi, hogyha éjjel menni kell a kórházba, akkor valaki maradjon itthon kaja-val, én meg persze megyek a nagy útra :D

megy a főzés. nagyrészt mirelit, meg csak melegíteni való ételekből kell építkeznem, úgyhogy nincs nehéz dolgom. de majd próbálok nagyon ínycsiklandozó illatokat varázsolni abból a cecei őrölt pirospaprikából, amit hoztam, és remélem, hogy kicsit bonyolultabb, de amúgy nagyon alap ételekre is rá tudom venni a családot (bár nem ettek a krumplis tésztámból sem), mondjuk paprikás krumplira, vagy egy levesre. utóbbit amúgy hiányolom, nem mintha mondjuk pécsett sokat ettem volna, de cecén igen. sebaj, tegnap vettünk krumplit, meg zöldségeket, úgyhogy holnap szerintem bevállalok egy krumplilevest. lehet, hogy a palánta sem tiltakozna ellene :)

apropó száműzetés: ma feltárult előttem a ház film-gyűjteménye, és nagyon megörültem, hogy lesz miből válogatnom. sajnos nem nagyon... nővérem elég jól megedzett engem otthoni éveim alatt, így szomorúan láttam, hogy amit megnéznék a gyűjteményből, azt már láttam. jó, persze nem németül, úgyhogy megnézem majd őket még egyszer nyelvgyakorlásképpen, csak hát az újdonság varázsa nem fog hatni. bár, a tágra zárt szemeket még nem láttam, úgyhogy azt ma le is tudom. és még marad legalább hat évad focistafeleségek... :)

10 nap 5 tapasztalata

1. egy kétésféléves emberpalánta rendszerint megbotlik, elesik, beüt, lehorzsol, felsért, megvág, összekarcol, befest, levág, kitép, felborít, széttör, elront stb., ha csak egy ezredmásodpercre máshova nézel

2. egy kétésféléves emberpalánta napi szükségleteinek kielégítéséhez csakis olyan "szerszámok" kellenek, amelyekhez egy laikusnak külön használati utasítás szükséges, pl.: specális kuka a használt pelusnak, bébiőr (nekem csak szuszogás-figyelő), a gyerekülésről, babakocsiról, és a játékbaba játékbabájának a babakocsijáról ne is beszéljünk

3. egy kétésféléves emberpalánta bájos mosollyal az arcán könyörgi magát az öledbe a laptop elé, majd ugyanilyen arckifejezéssel nyúl egyből az OFF gomb-hoz, és leheletnyi kecses mozdulattal száműzi a barátaidat az éterből, akikkel épp világmegváltó dolgokról diskuráltál msn-en

4. egy kétésféléves emberpalánta szélvész gyorsasággal tud átváltani őrjöngő kacagásból őrjöngő sírásba, és fogalmad sincs, mi lehet a probléma...

5. egy kétésféléves emberpalánta sorozatgyilkos tekintettel tud rád nézni, ha óvatosan megpróbálod megmagyarázni neki, hogy amikor a közlekedési lámpánál át lehet menni a zebrán, az a szín bizony nem a kék, hanem a zöld. aztán amikor toporzékol, hogy ő mondja meg a frankót, és az mégis inkább a sárga... hát, akkor agyilag kikészülve ráhagyod az egészet, csak haladjunk már tovább a konyhában városi sétálást imitálva a következő képzeletbeli lámpáig...

azt hiszem, lesz még néhány pont a közeljövőben... :D

kicsit valami más...

Esterházy Péter: Egy nő (88)

Van egy nő. Megszeretett. Nem illünk egymáshoz. Van, amikor ez zavaró, és van, amikor nem. Amikor zavaró, akkor én gyűlölöm őt és ő elviselhetetlenül harsányan rajong értem. Ilyenkor vastag a csípője és illegeti. Ilyenkor széles az ajka és közönséges a gondolkodása, lapos a feneke, savanyú a lehelete. Ami máskor blicc-snell, az most csupán slágfertig. Ami máskor érzékeny helyzetértékelés, az most önös helyezkedés, a sokszínűségből fölszínesség lesz, a drága és ritka parfüm fanyarsága, ne kerteljek, szarszagú, a természetes jópofasága pedig hangoskodás. A humor jópofáskodás. A kedvesség törleszkedés. A szigor gorombaság, a jókedv idétlenség, a rosszkedv kelletlenség, az élénk tekintet dévaj. És így tovább, minden, bármi. Amikor nem zavar, akkor én: odavagyok érte, lelkesen pihegek, ha megpillantom, beremeg a térdem, izzad a tenyerem, s az Ég kegyeltjének tartom magam, hogy egy ilyen nő figyelemre méltat, és ő: mindezt irgalmasan tűri. A melle akár egy túlérett bakfisnak. A csípője, mint a Duna-kanyar (erőmű előtt). Az öle kipörzsöli a gyöpöt. A bőre nem öregfoltos, hanem díszes. Az ajka külön életet él, bozsog, nem málna, nem gyümölcs, de íz, szín (csín, tűz, mint rendesen). Tekintete bizsergető. A járása dehogyis vonagló, hanem vonuló. Ma már alig van nő, aki így tudná hordani magát. Egy egész világ teremtődik újra e hordás nyomán, városrészek emelkednek, allék, korzók, sétányok, estélyek, termek, teraszok, tálcák, pezsgők. Olyan közelre tud állni, közel a testemhez, főként hátulról, mint senki más. Órákig elálldogálok az ablak előtt, nézem a város fényeit, s ő mögöttem. Átszövi testével a bordáimat. A fájdalom, fiacskám, suttogja, véges. De ordítani kell, necesse est. Torkod szakadtából ordíts. Ez nem színjátszás, ez a dolgok rendje. Ő üt, te ordítasz. Ő üt, te ordítasz. Ha nem ordítasz, abból baj lehet. Nemcsak azért, mert ő, nem látván erőfeszítése eredményeit, csalódott lesz, kedvetlen, és ez váratlan „dolgokra” sarkallhatja, hanem mert az ordítás eltakarja a fájdalmadat, közéd és a fájdalom közé áll, és erre bizony nagy szükséged van, ha túl akarsz valahogy, akárhogy jutni a végesség határtalanságán.

Közel.

az első három salzburgi vízhólyag története...

ááááá, alig tudok járni a fájdalomtól :D

délután nyakamba vettem a várost, és mentem, mint a mérgezett egér. nem aprópénz salzburg-ig a buszjegy, majdnem öt euro. nyugati árak, mondta volt tesóm. hát ja.

tesóm főnökétől kaptam diplomaosztóra egy építészetes albumot, amiből anyu egyből kiszemelte a salzburg-ra vonatkozó oldalakat és a lelkemre kötötte, hogy "abba a nagyon virágos parkba" bizony feltétlenül menjek el. az a virágos park pedig nem más, mint a mirabell-kert a város szívében. szökőkutak, rengeteg zöld felület, színes virágok, bokrok, puttókra hajazó kis szobrocskák, mint egy elvarázsolt világ. a mirabell-kastély belépős, majd egyszer oda is benézek, ma maradtam inkább a pénztárcakímélő verziónál. a park élőben természetesen még szebb, mint a képeken:

aztán körbenéztem a környéken, de mielőtt az alábbi látivalókat megörökítettem volna, keringtem vagy egy órát a mirabell-téren, és nem tudtam, merre is kellene mennem, szóval vettem végül egy térképet. a lényeg, hogy kiderült, két útvonal közül természetesen mindig a rosszat választottam, mert meg voltam róla győződve, hogy a folyó és az óváros arra van. hát nem arra volt. szóval a keringésnek három vízhólyag lett az eredménye, de sebaj. végül is nyugodt szívvel konstatáltam, hogy templomok, templomok, meg templomok vannak mindenfelé :) ja, meg dómok és erődítmények a változatosság kedvéért. nem untatlak titeket sok egyhangú fotóval, inkább a viccesebbeket válogattam most ki. nemcsak pécsett vannak ám tehenek a tereken, hanem itt is:

tényleg nem hagy békén a származásom:

a kedvenc szobrom a folyóparton:

kilátás az egyik gyalogoshídról:

minden, de minden mozart-ról szól a városban, mivel itt született. kugel és egyéb csokik, hangszerbolt, szobrok, múzeum, park, minden róla van elnevezve. ez pedig a szülőháza a sétálóutcán (ami mellesleg nagyon hasonlít a pécsire, meg úgy alapjában véve az egész város hajaz rá, és ennek nagyon örülök, sok a kis szűk utcácska, emelkedők, szép régi épületek, igazi andalgós, lazulós fíling. azt hiszem, nagyon meg fogom szeretni ezt a várost):a belvárost ellepi a lósz*r. talán ezért?

hopp-hopp, megint betévedtem a bárnegyedbe is, ahol rátaláltam egy egységre, ahova bizony el kööööö menni :D

utójáték: többen kérdeztétek, hogy van az aurám... a gyilkos oldala legalábbis. hát, eddig szunnyadt, ma viszont életre kelt, pedig azt hittem, itt legalább nem fog működni. lerobbant a hazafelé tartó busz 3 faluval seeham előtt. sebaj, röpke két perc alatt jött a mentesítő járat. miért is lepődtem meg? mintha ez nálunk kissé másképp működne, nem? ...

holnap újabb szabadnap és újabb menet. pá.

AJÁNLÓ!!!

MA ESTE 20:00-21:00

WWW.PERISZKOPRADIO.HU

ON AIR: GEGE

:D

FÜLELJETEK!!!

a türelem rózsát terem?

igaza volt marianna barátnőmnek, amikor tegnap csitítgatott, hogy ne gondoljam, hogy végleg megtört a jég köztem és kaja közt, vissza fog az fagyni rendesen... így lett, reggelre kihalt belőle mindennemű jóérzés, ami tegnap irányomba gyökeret próbált verni. a délelőtt azzal telt, hogy módszeresen fakockák sarkait próbálta a fejembe verni, kihegyezett ceruzákkal írkált a kezemre, hiába hangsúlyoztam, hogy csak papírra szabad, és úgy általában fenyegető nézéssel és hadonászó karokkal közeledett felém. egyszer lejött velem a földszintre KETTESBEN, de csak azért, mert savanyúcukrot adhattam neki anyu engedélyével, játszott velem pár percet, majd közölte, hogy most akkor lent is maradhatok, ő meg felmegy anyuhoz :) tegnaphoz képest még annyi változott, hogy akkor is ordított, amikor édes szülője is mellette volt, és semmi nem jó neki. ez már hisztinek számít? sebaj. nem számítottam gyors sikerre nála, hiszen saját apukájával is csak nehezen hajlandó nyugovóra térni, és a játszóházba, ahova jár, fél évig kellett szoktatni. nagggyon jó lesz szeptembertől az oviba járás... én nem adom fel, csak pozitívan, hiszem, hogy leszünk mi még jóban. jó példa erre az az esti 10 perc, amíg fájdalomtól eltorzult arccal, nyugodtan ültem a kanapén, míg ő a fájó hasamra készített teát a saját kis játék konyhapultjánál, és hordta lelkesen nekem, hogy jobban legyek. kedves volt, és NEM volt ott anyu. aztán valahova elkeverte a nagy játékkupacban az egyik teáscsészét, és mivel nem találta, és mindenre csak egyetlen személy lehet a megoldás, máris felmerült a kérdés: hol a mama? tudtam, mi lesz a következő fejezet... de most nem volt kedvem küzdeni, úgyhogy vittem a fürdőbe a hőn áhított "vágytárgyhoz", és ki is vettem mostantól a szabad hétvégémet. a leányzó nagy szerencséje, hogy az oviban még nincs stresszhelyzet-kezelő foglalkozás, és az ott bemutatott egyéni módszerek osztályozása. azt hiszem, bukó lenne...

kicsit utána is jártam ennek a jelenségnek a neten, ha már ez fogja meghatározni a következő időszakot az életemben. csak miheztartás végett, hogy tudjam, mire számíthatok :)

"A tizenhatodik hónap után a járás és a beszéd fejlettsége miatt a gyermek egyre inkább önállónak érzi magát. A korábbi szeretet- és biztonságérzet-"tankolást" egy másfajta viselkedés váltja fel. A kisgyermek az intim testi kontaktus akaratlagos keresésével és elutasításával határozza meg, hogy mikor és mennyi függetlenségre vágyik. Mivel a függetlenség igénye is egyre erősebb benne, már nem csupán az okoz örömöt neki, ha anyja átkarolja, hanem az is, ha "egyedül" lehet. Érzései azonban ellentmondásosak, az egyedüllét ezért nem is szó szerint értendő, hanem a fentebb már említett módon: a gyermek követi és figyeli anyját, el is akar tőle válni meg nem is. (ez teljesen így van. annyira lelkesen és magabiztosan tudja mondani, hogy jön velem a szomszédba, meg az emeletre játszani, meg akár világgá is, és bízik bennem, aztán a következő pillanatban, mintha elvágták volna, és eltörik a mécses, csak anyu kell és senki más.) Az anyával való kapcsolat változásai mellett a gyermeknek fel kell adnia azt az elképzelését is, hogy ő mindenre képes és minden kívánsága teljesül. Egyre inkább kezd rájönni, hogy ez nincs így, emiatt könnyen dühössé válik. Mindez a szülők számára olykor nagyon kellemetlen élmény, de ez a gyermek elkülönült énjének kialakulása miatt van így, vagyis szükséges "rossz"." (http://www.babaszoba.hu/)

erre a hétre erről ennyit.

agytornában sem volt ma hiány. gege arra vetemedett, hogy neten keresztül sakkozni tanít. remélem, még nem sejti, hogy mire vállalkozott :D jól emlékszem, hogy a nők jellemzője, hogy egyszerre több dologra tudnak figyelni? akkor vagy nem vagyok nő (hmmm, ezt éppen a mai nap áldatlan görcseinek tükrében kizártnak tartom...), vagy kakukktojás lennék a javából. ez nekem nagyon keservesen megy. oké, ma kezdtem. délutánig annyit tudtam, hogy a lóval hogyan lehet lépni... szégyen, vagy sem, ez van. oda kellene figyelni a védekezés mellett a támadásra is, de ez egyszerre nem megy. arról nem is beszélve, hogy valójában játszam le magamban előre a meccset, vagy legalábbis néhány lépéssel előrébb legyek agyban, mint az ellenfél. valamit mindig elfelejtek, vagy elnézek... szóval igazi kihívás ez a "sakk-tanulás" nekem, bár már készítettem kis jegyzetet, hogy mivel hogyan lehet lépni, ütni, ki kicsoda és mit akar a táblán, úgyhogy már csak idő kérdése, és talán egyszer én is nyerek... :)

tánc után

töredező jég

ma mindenben előrehaladtam :D
kaja: oké, volt sok hiszti, sírás, hüppögés, anyu után kiabálás, főleg délelőtt, de aztán felvillant a fény az alagút végén. reggeli után segítettem a bejárónőnek kicsit törölgetni, meg porszívózni, virágokat öntözni, aztán a csajokkal elmentünk a faluba, hogy feltöltsük a mobilomat jóféle ajróval. lemenni még oké. de anyu már nem meri felfelé tolni a kiscsajt a babakocsiban, nehogy a másik véletlenül idő előtt kipottyanjon az erőlködéstől, úgyhogy naná, hogy én vállaltam magamra a nemes feladatot. ha lett volna minek (bízzunk a legjobbakban, hogy nincs) kipottyannia, nálam is biztos megtörtént volna az eset. ez a domb... vagy inkább hegy... olyan sokszázalékos emelkedő, hogy fiatalságom, fittségem (?) és nagyarcságom ellenére az égiekhez fohászkodtam már, hogy növesszenek nekem szárnyakat, mert megpusztulok, ha még két lépést kell tennem. szóval a mai biciklizés kimaradt, volt edzés így is bőven, és akkor még nem is tudtam, mi vár rám délután. de még közvetlenül ebéd előtt megkezdtük a durva szoktatást, anyu a földszinten, mi a gyerekszobában kettesben. nem ment. visítás, siviás, mindent kaptam, közvetlenül a fülembe, bár most egyéb támadófegyver nem volt, csak röpködő plüssök... szóval lájt. ebéd után következő menet: kettesben átmegyünk a szomszéd kedvenc kisfiúhoz, felix-hez játszani. lelkes háromkerekűre pattanás, mármint nem én persze, aztán riadt visszapillantás, hogy anyu nincs sehol, csak ez a hülye judit már megint, és jött a szokásos történet. na aztán bevetettük a cselt, két választási lehetőség elé állítottuk kaja-t: vagy jön velem a szomszédba (amúgy a kisfiú a mindene, úgyhogy ő lesz itt az aduász, ha már zsarolásban kell gondolkodni), vagy megy anyuval haza, és nincs játék. szegénykémet ha láttátok volna... egyik lába ide húzott, a másik meg oda... azt sem tudta, mi van, mi legyen. de hát nem lehet elég korán kezdeni a mérlegelést. végül jött velem. a gyanús pillantások persze nem maradtak el. na aztán trambulin ezerrel, meg mindenféle játékok, csúszás-mászás, állatkodás: rosszabbul néztem ki még náluk is a fűfoltos, sáros nadrágomban, zilált hajammal, mocskos körmeimmel. sebaj, annyit már elértünk, hogy amikor újra kezdődött az anyu után sírás, szépen elmondtuk neki a másik bébiszitterrel, aki felix-re vigyáz, és egy tündéri nő, jóval idősebb nálam, mondjuk kétszer annyi:), hogy most én vigyázok rá, nem kell félni senkitől. úgyhogy kezdett bújni is. hát, megértem, hogy nagy trauma neki ez a változás, anyu szoknyájától egy méternél messzebbre menni és egy kistesót is megtanulni elfogadni majd, de hát ez az élet rendje. nála kicsit stresszesebben megy a dolog, mint másoknál, mert nehezen szakad le anyuról, de... na mindegy, a nevelési elveimről nem egy nyílt blogban fogok értekezni, hanem a másik zártban, nehogy valaki kritikának vegye... szóval, eredmény: hozzám bújás, szorítás, "mintha-már-majdnem-megbízna-bennem" fíling. alakulunk. utána anyu kétszer is lelépett, csak egyik alkalommal volt sírás, de ha felix-szel nagyon ment az önfeledt játék, akkor eszébe sem jutott, hogy valaki hiányzik a társaságból:) szóval, ha kaja-t sikerül betörnöm, azt hiszem, neveléstudományi nobel-díjra leszek érdemes!!!
a nyelv: mit mondjak, nem éppen hochdeutsch-ul beszéltek ma egymás közt, és szerintem meg is lepődtek, hogy néhány viccen nevettem... :D íííííííííí, kezdem érteni, mit beszélnek. naggggyon jóóóóó :D attól még messze vagyok, hogy mindent értsek a nyelvjárásból, de fél év múlva szerintem nyugodtan kérdezhettek bármit.
hétvégén szabad leszek, salzburg-nézés induuuuul. egyedül. ugyanis melissa hívott ma, hogy skippelni kellene a találkát, mert valami szülinapi banzáj miatt dolgoznia kell. de még van egy esélyem, elnura, akit holnap felhívok, aztán csak lesz valami, hátha ő ráér egy bambira. amúgy pedig jó turistaként valami guide-ot a kezembe kapok és nekivágok fotoapparat-tal az ismeretlennek :D egyedül amúgy is jobban szeretem információszegényként nulláról induláskor egyedül feltérképezni a terepet, mert nem vonja el semmi/senki a figyelmemet, és talán lesz esélyem arra, hogy másodszor is eltaláljak egy adott helyre...
no, megyek, küzdök egyet a szárítógéppel, ti meg olvassatok :D

fordított sorrend...

először is: mindenkitől nagy-nagy elnézést szeretnék kérni, akinek azt ígértem, hogy tízkor leszek msn-en. röpke két órát késtem csak: anyu elment szomszédolni, és úgy tervezte, hogy tízkor itthon lesz, de mivel a kiscsaj édesdeden aludt, ráhúzott másfél órát a trécselésre. meg is értem. ki tudja, mikor lesz erre megint lehetősége... nagyon szorít már az idő, ami a baba érkezését illeti. szerény észrevételem szerint a poci napról napra nagyobb, és a leányzó is egyre inkább hisztisebb...

ami az éles bevetést illeti. hmmm. eddig itt eltöltött egy hetem alatt kaja még soha nem volt ilyen...zizzent, buggyant, hisztis, zakkant, kinek mi tetszik. egyik pillanatban kérdezgette, hol vagyok, aztán a következőben majdnem beleállította tiszta erőből a villát (nem a műanyagot természetesen, hanem a "felnőttet") a kézfejembe vacsora közben. képzelhetitek a fürdetést, altatást. anyuci nem mehetett sehova. üvöltés volt, aztán kacagás, mi szem-szájnak ingere. addig jó voltam, míg pancsikolhatott a kádban, de amikor kivettem, hogy most már aztán tényleg vége, mert leázik róla a bababőr, akkor üvöltés. hajfésülgetésnél megint jóban voltunk, pisilésnél a legkevésbé. meseolvasásnál haverkodás, ágyba rakáskor anyu után sikítás. hát igen, kell még néhány hét, amíg megszokja a jelenlétem. szerintem elsőre egész jól ment :D

gyanítom amúgy, hogy mindennek a hátterében az érkező pici van. kaja kezdi érezni, hogy nem ő lesz a középpontban, hanem osztozkodni kell az anyun, aki mondta is, hogy majd figyeljek oda, nehogy kettesben maradjon kaja a bébivel, mert csúnya dolgok sülhetnek ki belőle... ahogy felidézem a kézfejem felé villámgyorsan száguldó villa képét, brrr, el is hiszem :D amúgy meg tesóm is jól beközölte anno anyuékkel, hogy kár is megszületnem, úgyis kinyomja a szemeimet, most meg mégis milyen jóban vagyunk. ez is megoldódik majd idővel.

visszafelé haladva az időben: délután megint biciklitúrán voltam, a változatosság kedvéért egy tó körül, de ez most egy másik, a grabensee. sokkal kisebb, mint az előző, ahol jártam, de sokkal távolabb is van tőle a kerékpárút, úgyhogy már azt hittem, eltévedtem, olyan nagy kerülőt kellett tennem. megint készítettem egy csomó fotót, de a távoli tájképek közül valahogy egyik sem adja vissza azt a fílinget, amit meg akarok örökíteni... úgyhogy hanyagolom a távoli fás-vizes-hegyes képeket, aki akar, az úgyis eljön, és megnézi saját szemével. csak néhány egyéb szépség, érdekesség:

annyi táborozó cserkész van erre, mint a csuda...

a magyar vér itt sem hagy nyugodni :)

non-stop tejautomata. hát ez elég érdekes... elképzeltem a rákóczi non-stop helyén egyet pécsett, ehhh.

minimal. csak a határ, meg én. oké-oké, mégis vannak tájképek, bocsika.

ezt a legutolsót kifejezetten marynek: remélem, jól észrevehetőek azok a nagy-nagy hegyek a háttérben, amik még boardos hódításra várnak. kaja-val együtt én is fogok síoktatásra járni, úgyhogy tőlem mehetünk bármelyikre, csak sok forralt bor legyen a hüttében.

és még annyit, hogy délelőtt arra is volt időm, hogy krumplis tésztát készítsek. tudom, hihetetlen, de finom lett :D mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy akkora adagot varázsoltam magamnak, hogyha a kedves család nem segít be, akkor három napig ezt eszem ebédre és vacsorára is. pedig ez lesz, mert szerintem ők még annyira nem érzik, hogy egy szakács veszett el bennem... :)

cuppi!!!

próbanap

no, megvolt az első "majdneméles" próbaeste. vacsi, fürdetés, altatás. mindenben részt vettem valamilyen szinten, de a munka nagy részét persze anyu végezte. én az áldásos megfigyelői pozíciót töltöttem be inkább. ugyanis holnap lesz az első "nemcsakmajdnemhanemténylegéles" este a leányzóval, úgyhogy nem kevés dolgot kellett memorizálnom. mivel nincs még gyerekem (és amúgy ma mondtam is kathrin-nak, hogy most már inkább átgondolnám még egyszer, vagy kétszer azt a háromgyerekes család víziót, amit eddig dédelgettem magamban), ezek nem jönnek automatikusan, sajnos. szóval az esti kaja-menetrend: etetés, itatás, kis mese, hogy álmosodjon, csobbanás, játék a vízben, szárítkozás, pelus, pizsi, csípésre kenőcs, fület tisztít, hajat fésül, zoknit felad, pisiért könyörgés, kézmosás, teletubbies dvd-be betesz, addig gyorsan fürdőt rendbetesz, megkérdezni éhes-e még, szomjas-e még, remélhetőleg közben hullaálmos lesz (vagy nem), mindegy, negyed 9-kor emeletre indulással próbálkozás, pisipróba még egyszer, ha sikerül, bravvvoooo kiáltással örülünk, ha nem, hát ez van, majd megy a pelusba, kézmosás, fogmosás, pofa be, roló le, na nem megy ez ilyen könnyen, de roló le, függyöny be, ágynemű rendbetesz, babák helyükre, zokni le, ágyba be, cumit ilyenkor szabad adni, ha hiszti van, babafigyelő beállít, mesét olvas, egyet, kettőt, többet nem, mert én is elalszom, ima, szeretlek (hát, nem tudom, hogy ez nálam érvényes lesz-e első alkalommal:)), pussszi, gutenacht, ajtó behajt, plüssökkel kitámaszt, szülői hálóból másik babafigyelő kihoz, beállít, ajtó előtt fülel, mama utáni visítások elcsitítása egyszer, kétszer, háromszor, hmmm, remélem, többször nem, nappaliba befészkel, babafigyelőn a szem, de inkább a fül... és vár...

na ha eddig minden gond nélkül eljutok, azt hiszem, bontok egy sört :D

amúgy meg ma nem sok dolgom volt, elszöszmötöltem a vasalással, közben doktor house-t néztem (magyarul:)), ebédkészítés, itt volt nagyapó barkácsolni valamit, aztán elmentem biciklizni, hazajöttem, rendbetettem magam, uzsi, net, msn mindenféle kedves otthoniakkal, olvasás, lakberendező és h&m katalógusok bősz nézegetése, kis alvás, és már jöttek is haza a népek: vacsimelegítés, kaja etetése, és... lásd fent.

amúgy nagyon komoly dolog ez az au-pair-kedés... úgy értem például, hogy oké, hogy kivasalom a cuccokat, meg összehajtogatom, na de ki enged be egy vadidegent a hálójába és a gardróbjába, hogy a bugyijai közt matathasson 5 nap ismeretség után... arról nem is beszélve, hogy a gyerekét is rám bízza... szóval riszpekt annak, aki ezt bevállalja, lehet, hogy ha "nagy leszek", én is ezt fogom csinálni, ki tudja. csak ragad rám itt valami plusz lazaság a már meglévő mellé is :)

szóval holnap szoríjjatok nekem, és majd jön az élménybeszámoló. remélhetőleg a jól megérdemelt sör mellett :D

csók!!!

reggae camp 2009

holnap kezdődik a camp!!!!
az érintetteknek nagyon jó szórakozást, talán jövőre újra csatlakozhatok :D
peace!!!

OK

nos, ma megbeszéltük kathrin-nal, hogy mire is kellek :)

minden szép és jó. egy hétre előre megkapom a beosztásomat, illetve az eddig megbeszélt fix elfoglaltságok majd változnak kicsit szeptembertől, amikor kaja oviba megy, és meglesz a bébi is. addig nagyrészt a délelőttjeim foglaltak apró-cseprő dolgokkal: levinni a szemetet, betenni a mosatlant a mosó-, vagy mosogatógépbe (nagy szívfájdalmam, hogy legelvetemültebb hobbimnak, a mosogatásnak itt nem hódolhatok, mosogatószer sincs; lehet, hogy az első fizetésemből sunyiban azt fogok venni, vagy végső elkeseredésemben felolvasztom a mosogatógépbe való tablettát :)), növényeket meglocsolni, vasalni, amúgy pedig kaja-val játszani, és kathrin-nak segíteni az ebéd-, illetve vacsorakészítésnél. szóval olyan dolgok, amiket majdhogy nem amúgy is elvégezne az ember. nem fogok megszakadni :)

délelőtt voltunk a ... hát, ilyen önkormányzatszerű helyen, ahol bejelentettem magamat seeham-i lakosnak. meg kellett adnom a felekezeti hovatartozásomat is. beírtam értelemszerűen, hogy "reformiert". lehet megjegyzéseket fűzni, én a szótárban sem találtam mást a reformátusra, és nem értették... úgy gondoltam, annyira nem fontos dolog ez, hogy kálvin jánosig visszamenjek, úgyhogy végül a gépben nem töltötték ki ezt a részt... azt hiszem, túlélem.

bevásároltunk, és hazaérve épp játszani akartam kaja-val, aki persze cipő nélkül jött ki a kertbe, és aki naná, hogy az első lépésnél valami darázsba vagy méhecskébe lépett a virágok közt. visítás, gyógyszertár anyuval. varázskenőcs, és minden megoldódott, indulhatott a hintázás, és közben már tanítottam neki a pákkolást is, hát jókat nevetett rajta, annyi biztos :D aztán főztünk raviolit, és strandolás lett volna a program, de sajnos én nem mehettem a tetkó miatt. elég friss még ahhoz, hogy sokat áztassam, úgyhogy olvastam. a kis könyvtárból ezt sikerült kiválasztanom:

nagyon csajos, néha vicces, meg hát gyakorlom vele a nyelvet. nem tudom, magyarul megjelent-e, biztosan. olvassátok! aki szereti a szex és new york-ot, meg az ilyen egyszer nézhető/olvasható, szókimondó és polgárpukkasztó szándékú förmedvényeket, annak tetszeni fog. hermann hesse-t elsőre eredetiben csak nem akartam olvasni, még azt hiszitek, kemény vagyok, pedig nem, bevallom: ennek sem értem a felét, úgyhogy szókincsben van még mit javulnom :)

amúgy dívik az energiatakarékosság, kathrin megkért, hogy éjjelre mindig kapcsoljam ki az elosztót, amibe be vannak dugdosva a mindenféle elektromos kütyük. oké. nem nagy kérés.

amúgy jó dolog, ha valaki kipróbálja ezt az au-pair-kedést, mert nagyon sokféle családmodellel találkozhat. kathrin mesélte, hogy egy évig a ködös angliában volt au-pair, és vele nagyon rosszul bántak. egy lyukban lakott, amikor fogorvoshoz kellett mennie, magának fizette, se kaja, se biztosítás, semmit nem kapott, plusz a kedves szülők alig foglalkoztak a gyerekekkel, igazából ő nevelte őket. de tapasztalatszerzésnek jó volt. szerintem ez is hozzájárul ahhoz, hogy ilyen jól bánik velem. meg mondjuk a kellemetlen élmények az előző német lánnyal, akit például saját kérésére holland nyelvkurzusra írattak be, fizették helyette, és amikor több mint fél év után bejelentette, hogy neki mégsem tetszik a meló, és lelépett, kiderült, hogy egy órán sem volt bent... odament a suli elé, mikor mentek érte, mintha részt vett volna az órán, közben meg a városban csavargott. nem tudom, nekem ilyen eszembe sem jutna... a másik meg, hogy eszméletlen pénzeket kérnek a németek, egyszerűen nem veszik figyelembe, hogy azt eszel-iszol, amit akarsz, ingyen laksz a családnál, biztosítanak, nyelvkurzust fizetnek, hazautat, visszautat, és nagyrészt vendégeket is bármikor fogadhatsz. jó, oké, ez az én esetemben így van, máshol egyáltalán nem biztos, hogy ilyen jó fejek, de akkor is... én mindenkinek ilyen fogadócsaládot kívánok, és nem bántam meg, hogy idejöttem :D

ma este apu is betoppant a vacsihoz, akinek a foglalkozása kaja szemében eléggé felmagasztalt, úgy hiszem. egy kis gyerekszáj a végére:

kaja: - judit, te lány vagy?

judit: - igen, én lány vagyok.

kaja: - mami, te lány vagy?

kathrin: - igen, én lány vagyok.

richard: - és apa micsoda?

kaja: - apa focista!!!

hihihi :D tündéri :D

seeham

elmentem csavarogni a faluba. traktorkiállítás volt :D a lényegről lemaradtam, meg nem nagyon akartam turistáskodni és folyamat kattogtatni, de egyet azért elcsíptem. egy szálló mellett volt a buli, sörpadok, ihajj-csuhajj, táncolás népviseletben. tudnak élni. igazából egy bio és fair trade boltba akartam elmenni, de 3-kor bezárt, én meg 4 körül értem oda. a neten utánanéztem és nagyon kelleti magát néhány termék, úgyhogy biztosan vissza fogok menni. www.bioundfairladen.at
így vagyok a seebühnével is, bár megnéztem a programot, és most semmi nem érdekel annyira, hogy pénzt költsek rá, na de ami késik, nem múlik. www.seebuehneseeham.at/

ezek pedig még képek a faluról: templom, óvoda, iskola, patak a dombról levezető út mellett, és egy előttem hazafelé bandukoló népviseletes emberke. amúgy itt is köszön mindenki mindenkinek. ma az egyik autóból is intettek, pedig akárhogy is számolom, ez még csak a 4. napom itt :D

obertrumersee

a salzburgi tóvidék három nagy tava közül ez a legnagyobb, 5 négyzetkilometer területű. a tó körül három nagyobb település van: obertrum am see, seeham és mattsee. no, ma délelőtt biciklivel ezt vettem a nyakamba, és egy mattsee-i hegyre fel, hegyre le, és faluközpont nézegető kitérő után körbe is értem röpke két óra alatt. kipurcantam. holnap tutira nem bírok lábra állni :D