dolgos hétfő

megszűnt a közvetlen buszjáratom cecéről pécsre. így megint máv-barát kidlánka lettem. mindig is jobban szerettem vonatozni. nem kell vadászni az oxigénre; nem kell parázni, hogy ellopják a csomagomat, és 3 hétre kaja, meg dvd nélkül maradok; és trombózist sem kapok, mert nem bírok órákon át megmozdulni a mellettem horkoló mami miatt. szóval a nap jól indult, így kitaláltam, hogy miután nálam nincs olyan, hogy hét eleje, közepe, meg vége, mert összefolyik minden a meló miatt, ma szorgos-hasznos hétfőt tartok és bőszen mosolyogva elvégzem azt a sok undorító melót, amit lentebb már említettem és hetek (hónapok, neadjisten évek) óa halogatok.
tehát porszívóztam. ez azért még belefér a "hetek óta halogatott" kategóriába, bár így is szégyenletes :S
vasaltam is, amit mindennél jobban gyűlölök. inkább egy leltár a street-ben, csak vasalódeszkát ne kelljen látnom. brrr...
rendet tettem a ruháim és piperecuccaim közt, kidobáltam a lejárt szavatosságú termékmintákat és gyógyszereket, nehogy egy rossz pillanatomban bekapkodjam mindet és ne hassanak :D
és a legdurvább, hogy szállítható állapotba hoztam minden apró kütyüt, mütyürt, papírkát, dobozkát, jegyzetet. utóbbiak közt nagyon durva dolgokra leltem, úgyhogy fénysebességgel repültek a szemétbe a kulturális antropológia, szociológia, középkori magyar irodalom és egyéb fincsi irományaim, megspékelve egy-két szerelmes(nek hitt) levéllel. fujjjj :D
most minden készen áll arra, hogy bepakoljam egy ... naigen, kisebbfajta kamionba, majd pedig hívhatom az ügyeletet, mert nővérem szívrohamot kap, hogy ennyi cuccot nem lehet már bepréselni a házba sehova.
hét év...
szép volt, jó volt, de most egy időre elég volt, azt hiszem.
már csak az kellene, hogy a barátokat egy bőröndnyi csomaggá tudjam összegyömöszölni, és vihessem őket magammal.
de amúgy is csak ijesztgetés ez a búcsúzkodás, fél évig még itt hesszelek, és utána is jövök én még a ti utcátokba, hogy egy kis szállást, egy kis szendvicset, egy kis ölelést adjatok már judornak, léccilécci :D