
tegnap eltervezgettük bujin-nal a jövő évet. ha csak a fele megvalósul, már boldog leszek. most épp nem vagyok az. blogolni sincs most kedvem, úgyhogy nem is tudom, miért álltam neki. nagyon durva hetem lesz. nem húsz órát fogok melózni, sztem nem is harmincat. dolgoztam már heti 50-60-at is, ne értsetek félre, nem a munkához nem fűlik a fogam, csak hát amikor az ember úgy érzi, hogy kihasználják, akkor a lelkesedés is elszáll pillanatok alatt. és én most ezt érzem. és nagyon komolyan számolok már vissza, hogy mikor húzhatok haza. lazítani. semmit nem csinálni. illetve épp, hogy mindent. értelmes dolgokat. magammal foglalkozni. meg a barátaimmal. meg a családdal. kissé elegem van most. nem is kissé. kib***ottul. minden nap más, de valahogy mégis monoton az egész. még ez sem lenne baj, ha ki tudnék kapcsolódni rendesen, de mivel a hétvége valamelyik napja mindig foglalt, egyszerűen nem bírok kiszakabadulni a mókuskerékből. ha/amikor visszajövök januárban, majd meglátom, hogyan alakul. bízom benne, hogy a téli szabim alatt rájönnek, hogy életképtelenek nélkülem, és talán jobban megbecsülnek. ha nem, akkor dobbantok. nem igazán tetszenek a beszólogatások, csak az a bajom. ma volt három is. (ez kábé az átlag) nem nézel ki túl jól... (gyilok-pillantás judor részéről) másokat tökre kihasználnak ám a vendéglátó családok... (mintha tudta volna, hogy mire gondolok, na de a másik meg, hogy ezt pont egy olyan hét előtt mondja nekem, amikor levegőt nem hagy venni) mész bébiszittelni a másik családhoz jövő héten? (na itt már fintorogtam is egyet, és leginkább ahhoz lett volna kedvem, hogy letépjem a fejét és beleüvöltsek a nyelőcsövén keresztül a gyomrába úgy, hogy a végbelén jöjjön ki a hang: mikor mennék, megmondanád, amikor majd' minden nap egésznapozok???)
amúgy az élet szép, csak vannak néha antiszociális napjaim, bocsika.
szombaton lesz a keresztelő. meghívtak, bár ma már azt az ajánlatot is megkaptam, hogyha nincs kedvem, nem kell mennem. napersze. csakazértis. és marha jól fogok kinézni, a legtapibb tapicuccokat veszem magamra, aztán megpukkadhat mindenki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése