amikor én még kislány voltam...

tegnap eszembe jutott a zöld szekrény illata a dédinél, aminek az also polcara fel kellett allni, hogy elerjem a legfelsöt, ahol mindig a levegön mar megpuhult, häzi csokis napolyi allt halomban. nem is ertem, hogy hogy lehetett mindig tele a tanyer es mindig pont ugyanugy tökeletesre megpuhulva a süti, ahogy en szerettem... az ilyet biztos csak a dedik tudjäk...