szürke szamár a ködből...

mostoha sorsra jutott szegény blogom. köztudott, hogy minden elektromos kütyü (najó, az utóbbi időben már egy sima öngyújtó is) megadja magát, ha a közelébe kerülök. judor, az auragyilkos tehát megint akcióba lépett, és nem elég, hogy a saját kis masinám élettelenül fekszik a szobámban két hete, és nem hívnak a kütyüboltból sem, hogy mehetnék a méregdrága, hamar elromló alkatrészért, de a kölcsöngépeket is rendszerint meggyilkolom. ha nem is az egészet, de legalább olyan kis részeket, amik nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy megosszam veletek az elmúlt napok történéseit. sztori mindig van, és ha éppen leírásra ösztönző kedv is, akkor a blogspot-ot nem nyitja meg a gép vagy a modem mondja be az unalmast. ha képet akarok feltölteni, akkor nem találok a kölcsöngépen photoshopot, aztán rájövök, hogy amugy is a kép az én gépemen van, amit bekapcsolni sem tudok. ezek után úgy elmegy az egésztől a kedvem, hogy már kedvenc videóklipeket sem linkeltem az elmult héten.
jegyzetelni közben nem szégyelltem, hogy nagy vonalakban értesüljetek a mostanában unalmasnak nem nevezhető létem elemeiről.
- túlestem a húsvéti zabáláson, ami még durvább kategóriába sorolható, mint a karácsony volt. a csokihegyek még elég szép magasságokat öltenek a szobámban, de mary segítségével remélem hamarosan eltűnnek.
- beköltöztem a kantába :D nehezen mozdítható, masszív bútordarabbá nőttük ki magunkat a lányokkal. herevere, beszélgetés, limonádé, khm... na meg a játékkoffer, az ijesztő páros számok a macis játékon, malmozás kizárólag csiki-csuki nélkül, sakkozás bábuk nélkül (lepörgetjük simán agyban, főleg én, aki csak a lóval tud lépni), és a fenti kép: feltett szándékom volt levegőben szálló fekete dobókockát fotódokumentálni, aztán valahogy ez olyan jól sikerült, hogy kettő is van a képen, és egyik sem fekete, száll is, meg már le is ért, és mary kezében tényleg csak egy darab fekete volt, amikor fotóztam, szóval elég jól elgörbítettük a dimenziókat aznap este...
- megismerkedhettem a gibraltári flamenco metál életérzéssel... felejthetetlen.
- magyaros lelkem szükségletei is kielégítésre kerültek, miután a pesti tájszólás egyik gyönyörű darabját tudhatom már a repertoáromban, ez pedig a FINYA. arról pedig ne is beszéljünk, hogy megtudtam: mellbimbóveregetős duplarespeakt (nem írtam rosszul, e-vel és a-val kötelező a kiejtés, egyik sem hiányozhat) is létezik a földön... :D
- videodokumentáció keretében megoszthattam fél péccsel, hogy miért is érzem magam felnőttnek. ez megér egy külön bejegyzést is, úgyhogy most skip.
- rájöttem, hogy finom a narancsos császármorzsa és a bodzaszörp sem borzasztó, ha palacsintatésztában van. a csokis-meggyes muffinra viszont még várnom kell ;)
- orosz rulett is volt. gondolom, érzékelhető, hogy én nyertem.
- kati barátnőm visszatért egy hónapnyi dadi száműzetéséből mediterrániába, úgyhogy tépjük a szánkat és pótolunk...
- francia filmnapok vannak, ma ezt nézzük meg (oly sokáig szerettelek...):

- lelkesen mennék egész héten az apolló moziba, csak hát holnap kezdődik az őrület (gyengébbek kedvéért: PEN), így hát a bőrgyárban kell tengetni életünket, jajjjjdeunalmaslesz :D