a türelem rózsát terem?

igaza volt marianna barátnőmnek, amikor tegnap csitítgatott, hogy ne gondoljam, hogy végleg megtört a jég köztem és kaja közt, vissza fog az fagyni rendesen... így lett, reggelre kihalt belőle mindennemű jóérzés, ami tegnap irányomba gyökeret próbált verni. a délelőtt azzal telt, hogy módszeresen fakockák sarkait próbálta a fejembe verni, kihegyezett ceruzákkal írkált a kezemre, hiába hangsúlyoztam, hogy csak papírra szabad, és úgy általában fenyegető nézéssel és hadonászó karokkal közeledett felém. egyszer lejött velem a földszintre KETTESBEN, de csak azért, mert savanyúcukrot adhattam neki anyu engedélyével, játszott velem pár percet, majd közölte, hogy most akkor lent is maradhatok, ő meg felmegy anyuhoz :) tegnaphoz képest még annyi változott, hogy akkor is ordított, amikor édes szülője is mellette volt, és semmi nem jó neki. ez már hisztinek számít? sebaj. nem számítottam gyors sikerre nála, hiszen saját apukájával is csak nehezen hajlandó nyugovóra térni, és a játszóházba, ahova jár, fél évig kellett szoktatni. nagggyon jó lesz szeptembertől az oviba járás... én nem adom fel, csak pozitívan, hiszem, hogy leszünk mi még jóban. jó példa erre az az esti 10 perc, amíg fájdalomtól eltorzult arccal, nyugodtan ültem a kanapén, míg ő a fájó hasamra készített teát a saját kis játék konyhapultjánál, és hordta lelkesen nekem, hogy jobban legyek. kedves volt, és NEM volt ott anyu. aztán valahova elkeverte a nagy játékkupacban az egyik teáscsészét, és mivel nem találta, és mindenre csak egyetlen személy lehet a megoldás, máris felmerült a kérdés: hol a mama? tudtam, mi lesz a következő fejezet... de most nem volt kedvem küzdeni, úgyhogy vittem a fürdőbe a hőn áhított "vágytárgyhoz", és ki is vettem mostantól a szabad hétvégémet. a leányzó nagy szerencséje, hogy az oviban még nincs stresszhelyzet-kezelő foglalkozás, és az ott bemutatott egyéni módszerek osztályozása. azt hiszem, bukó lenne...

kicsit utána is jártam ennek a jelenségnek a neten, ha már ez fogja meghatározni a következő időszakot az életemben. csak miheztartás végett, hogy tudjam, mire számíthatok :)

"A tizenhatodik hónap után a járás és a beszéd fejlettsége miatt a gyermek egyre inkább önállónak érzi magát. A korábbi szeretet- és biztonságérzet-"tankolást" egy másfajta viselkedés váltja fel. A kisgyermek az intim testi kontaktus akaratlagos keresésével és elutasításával határozza meg, hogy mikor és mennyi függetlenségre vágyik. Mivel a függetlenség igénye is egyre erősebb benne, már nem csupán az okoz örömöt neki, ha anyja átkarolja, hanem az is, ha "egyedül" lehet. Érzései azonban ellentmondásosak, az egyedüllét ezért nem is szó szerint értendő, hanem a fentebb már említett módon: a gyermek követi és figyeli anyját, el is akar tőle válni meg nem is. (ez teljesen így van. annyira lelkesen és magabiztosan tudja mondani, hogy jön velem a szomszédba, meg az emeletre játszani, meg akár világgá is, és bízik bennem, aztán a következő pillanatban, mintha elvágták volna, és eltörik a mécses, csak anyu kell és senki más.) Az anyával való kapcsolat változásai mellett a gyermeknek fel kell adnia azt az elképzelését is, hogy ő mindenre képes és minden kívánsága teljesül. Egyre inkább kezd rájönni, hogy ez nincs így, emiatt könnyen dühössé válik. Mindez a szülők számára olykor nagyon kellemetlen élmény, de ez a gyermek elkülönült énjének kialakulása miatt van így, vagyis szükséges "rossz"." (http://www.babaszoba.hu/)

erre a hétre erről ennyit.

agytornában sem volt ma hiány. gege arra vetemedett, hogy neten keresztül sakkozni tanít. remélem, még nem sejti, hogy mire vállalkozott :D jól emlékszem, hogy a nők jellemzője, hogy egyszerre több dologra tudnak figyelni? akkor vagy nem vagyok nő (hmmm, ezt éppen a mai nap áldatlan görcseinek tükrében kizártnak tartom...), vagy kakukktojás lennék a javából. ez nekem nagyon keservesen megy. oké, ma kezdtem. délutánig annyit tudtam, hogy a lóval hogyan lehet lépni... szégyen, vagy sem, ez van. oda kellene figyelni a védekezés mellett a támadásra is, de ez egyszerre nem megy. arról nem is beszélve, hogy valójában játszam le magamban előre a meccset, vagy legalábbis néhány lépéssel előrébb legyek agyban, mint az ellenfél. valamit mindig elfelejtek, vagy elnézek... szóval igazi kihívás ez a "sakk-tanulás" nekem, bár már készítettem kis jegyzetet, hogy mivel hogyan lehet lépni, ütni, ki kicsoda és mit akar a táblán, úgyhogy már csak idő kérdése, és talán egyszer én is nyerek... :)

tánc után

töredező jég

ma mindenben előrehaladtam :D
kaja: oké, volt sok hiszti, sírás, hüppögés, anyu után kiabálás, főleg délelőtt, de aztán felvillant a fény az alagút végén. reggeli után segítettem a bejárónőnek kicsit törölgetni, meg porszívózni, virágokat öntözni, aztán a csajokkal elmentünk a faluba, hogy feltöltsük a mobilomat jóféle ajróval. lemenni még oké. de anyu már nem meri felfelé tolni a kiscsajt a babakocsiban, nehogy a másik véletlenül idő előtt kipottyanjon az erőlködéstől, úgyhogy naná, hogy én vállaltam magamra a nemes feladatot. ha lett volna minek (bízzunk a legjobbakban, hogy nincs) kipottyannia, nálam is biztos megtörtént volna az eset. ez a domb... vagy inkább hegy... olyan sokszázalékos emelkedő, hogy fiatalságom, fittségem (?) és nagyarcságom ellenére az égiekhez fohászkodtam már, hogy növesszenek nekem szárnyakat, mert megpusztulok, ha még két lépést kell tennem. szóval a mai biciklizés kimaradt, volt edzés így is bőven, és akkor még nem is tudtam, mi vár rám délután. de még közvetlenül ebéd előtt megkezdtük a durva szoktatást, anyu a földszinten, mi a gyerekszobában kettesben. nem ment. visítás, siviás, mindent kaptam, közvetlenül a fülembe, bár most egyéb támadófegyver nem volt, csak röpködő plüssök... szóval lájt. ebéd után következő menet: kettesben átmegyünk a szomszéd kedvenc kisfiúhoz, felix-hez játszani. lelkes háromkerekűre pattanás, mármint nem én persze, aztán riadt visszapillantás, hogy anyu nincs sehol, csak ez a hülye judit már megint, és jött a szokásos történet. na aztán bevetettük a cselt, két választási lehetőség elé állítottuk kaja-t: vagy jön velem a szomszédba (amúgy a kisfiú a mindene, úgyhogy ő lesz itt az aduász, ha már zsarolásban kell gondolkodni), vagy megy anyuval haza, és nincs játék. szegénykémet ha láttátok volna... egyik lába ide húzott, a másik meg oda... azt sem tudta, mi van, mi legyen. de hát nem lehet elég korán kezdeni a mérlegelést. végül jött velem. a gyanús pillantások persze nem maradtak el. na aztán trambulin ezerrel, meg mindenféle játékok, csúszás-mászás, állatkodás: rosszabbul néztem ki még náluk is a fűfoltos, sáros nadrágomban, zilált hajammal, mocskos körmeimmel. sebaj, annyit már elértünk, hogy amikor újra kezdődött az anyu után sírás, szépen elmondtuk neki a másik bébiszitterrel, aki felix-re vigyáz, és egy tündéri nő, jóval idősebb nálam, mondjuk kétszer annyi:), hogy most én vigyázok rá, nem kell félni senkitől. úgyhogy kezdett bújni is. hát, megértem, hogy nagy trauma neki ez a változás, anyu szoknyájától egy méternél messzebbre menni és egy kistesót is megtanulni elfogadni majd, de hát ez az élet rendje. nála kicsit stresszesebben megy a dolog, mint másoknál, mert nehezen szakad le anyuról, de... na mindegy, a nevelési elveimről nem egy nyílt blogban fogok értekezni, hanem a másik zártban, nehogy valaki kritikának vegye... szóval, eredmény: hozzám bújás, szorítás, "mintha-már-majdnem-megbízna-bennem" fíling. alakulunk. utána anyu kétszer is lelépett, csak egyik alkalommal volt sírás, de ha felix-szel nagyon ment az önfeledt játék, akkor eszébe sem jutott, hogy valaki hiányzik a társaságból:) szóval, ha kaja-t sikerül betörnöm, azt hiszem, neveléstudományi nobel-díjra leszek érdemes!!!
a nyelv: mit mondjak, nem éppen hochdeutsch-ul beszéltek ma egymás közt, és szerintem meg is lepődtek, hogy néhány viccen nevettem... :D íííííííííí, kezdem érteni, mit beszélnek. naggggyon jóóóóó :D attól még messze vagyok, hogy mindent értsek a nyelvjárásból, de fél év múlva szerintem nyugodtan kérdezhettek bármit.
hétvégén szabad leszek, salzburg-nézés induuuuul. egyedül. ugyanis melissa hívott ma, hogy skippelni kellene a találkát, mert valami szülinapi banzáj miatt dolgoznia kell. de még van egy esélyem, elnura, akit holnap felhívok, aztán csak lesz valami, hátha ő ráér egy bambira. amúgy pedig jó turistaként valami guide-ot a kezembe kapok és nekivágok fotoapparat-tal az ismeretlennek :D egyedül amúgy is jobban szeretem információszegényként nulláról induláskor egyedül feltérképezni a terepet, mert nem vonja el semmi/senki a figyelmemet, és talán lesz esélyem arra, hogy másodszor is eltaláljak egy adott helyre...
no, megyek, küzdök egyet a szárítógéppel, ti meg olvassatok :D

fordított sorrend...

először is: mindenkitől nagy-nagy elnézést szeretnék kérni, akinek azt ígértem, hogy tízkor leszek msn-en. röpke két órát késtem csak: anyu elment szomszédolni, és úgy tervezte, hogy tízkor itthon lesz, de mivel a kiscsaj édesdeden aludt, ráhúzott másfél órát a trécselésre. meg is értem. ki tudja, mikor lesz erre megint lehetősége... nagyon szorít már az idő, ami a baba érkezését illeti. szerény észrevételem szerint a poci napról napra nagyobb, és a leányzó is egyre inkább hisztisebb...

ami az éles bevetést illeti. hmmm. eddig itt eltöltött egy hetem alatt kaja még soha nem volt ilyen...zizzent, buggyant, hisztis, zakkant, kinek mi tetszik. egyik pillanatban kérdezgette, hol vagyok, aztán a következőben majdnem beleállította tiszta erőből a villát (nem a műanyagot természetesen, hanem a "felnőttet") a kézfejembe vacsora közben. képzelhetitek a fürdetést, altatást. anyuci nem mehetett sehova. üvöltés volt, aztán kacagás, mi szem-szájnak ingere. addig jó voltam, míg pancsikolhatott a kádban, de amikor kivettem, hogy most már aztán tényleg vége, mert leázik róla a bababőr, akkor üvöltés. hajfésülgetésnél megint jóban voltunk, pisilésnél a legkevésbé. meseolvasásnál haverkodás, ágyba rakáskor anyu után sikítás. hát igen, kell még néhány hét, amíg megszokja a jelenlétem. szerintem elsőre egész jól ment :D

gyanítom amúgy, hogy mindennek a hátterében az érkező pici van. kaja kezdi érezni, hogy nem ő lesz a középpontban, hanem osztozkodni kell az anyun, aki mondta is, hogy majd figyeljek oda, nehogy kettesben maradjon kaja a bébivel, mert csúnya dolgok sülhetnek ki belőle... ahogy felidézem a kézfejem felé villámgyorsan száguldó villa képét, brrr, el is hiszem :D amúgy meg tesóm is jól beközölte anno anyuékkel, hogy kár is megszületnem, úgyis kinyomja a szemeimet, most meg mégis milyen jóban vagyunk. ez is megoldódik majd idővel.

visszafelé haladva az időben: délután megint biciklitúrán voltam, a változatosság kedvéért egy tó körül, de ez most egy másik, a grabensee. sokkal kisebb, mint az előző, ahol jártam, de sokkal távolabb is van tőle a kerékpárút, úgyhogy már azt hittem, eltévedtem, olyan nagy kerülőt kellett tennem. megint készítettem egy csomó fotót, de a távoli tájképek közül valahogy egyik sem adja vissza azt a fílinget, amit meg akarok örökíteni... úgyhogy hanyagolom a távoli fás-vizes-hegyes képeket, aki akar, az úgyis eljön, és megnézi saját szemével. csak néhány egyéb szépség, érdekesség:

annyi táborozó cserkész van erre, mint a csuda...

a magyar vér itt sem hagy nyugodni :)

non-stop tejautomata. hát ez elég érdekes... elképzeltem a rákóczi non-stop helyén egyet pécsett, ehhh.

minimal. csak a határ, meg én. oké-oké, mégis vannak tájképek, bocsika.

ezt a legutolsót kifejezetten marynek: remélem, jól észrevehetőek azok a nagy-nagy hegyek a háttérben, amik még boardos hódításra várnak. kaja-val együtt én is fogok síoktatásra járni, úgyhogy tőlem mehetünk bármelyikre, csak sok forralt bor legyen a hüttében.

és még annyit, hogy délelőtt arra is volt időm, hogy krumplis tésztát készítsek. tudom, hihetetlen, de finom lett :D mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy akkora adagot varázsoltam magamnak, hogyha a kedves család nem segít be, akkor három napig ezt eszem ebédre és vacsorára is. pedig ez lesz, mert szerintem ők még annyira nem érzik, hogy egy szakács veszett el bennem... :)

cuppi!!!

próbanap

no, megvolt az első "majdneméles" próbaeste. vacsi, fürdetés, altatás. mindenben részt vettem valamilyen szinten, de a munka nagy részét persze anyu végezte. én az áldásos megfigyelői pozíciót töltöttem be inkább. ugyanis holnap lesz az első "nemcsakmajdnemhanemténylegéles" este a leányzóval, úgyhogy nem kevés dolgot kellett memorizálnom. mivel nincs még gyerekem (és amúgy ma mondtam is kathrin-nak, hogy most már inkább átgondolnám még egyszer, vagy kétszer azt a háromgyerekes család víziót, amit eddig dédelgettem magamban), ezek nem jönnek automatikusan, sajnos. szóval az esti kaja-menetrend: etetés, itatás, kis mese, hogy álmosodjon, csobbanás, játék a vízben, szárítkozás, pelus, pizsi, csípésre kenőcs, fület tisztít, hajat fésül, zoknit felad, pisiért könyörgés, kézmosás, teletubbies dvd-be betesz, addig gyorsan fürdőt rendbetesz, megkérdezni éhes-e még, szomjas-e még, remélhetőleg közben hullaálmos lesz (vagy nem), mindegy, negyed 9-kor emeletre indulással próbálkozás, pisipróba még egyszer, ha sikerül, bravvvoooo kiáltással örülünk, ha nem, hát ez van, majd megy a pelusba, kézmosás, fogmosás, pofa be, roló le, na nem megy ez ilyen könnyen, de roló le, függyöny be, ágynemű rendbetesz, babák helyükre, zokni le, ágyba be, cumit ilyenkor szabad adni, ha hiszti van, babafigyelő beállít, mesét olvas, egyet, kettőt, többet nem, mert én is elalszom, ima, szeretlek (hát, nem tudom, hogy ez nálam érvényes lesz-e első alkalommal:)), pussszi, gutenacht, ajtó behajt, plüssökkel kitámaszt, szülői hálóból másik babafigyelő kihoz, beállít, ajtó előtt fülel, mama utáni visítások elcsitítása egyszer, kétszer, háromszor, hmmm, remélem, többször nem, nappaliba befészkel, babafigyelőn a szem, de inkább a fül... és vár...

na ha eddig minden gond nélkül eljutok, azt hiszem, bontok egy sört :D

amúgy meg ma nem sok dolgom volt, elszöszmötöltem a vasalással, közben doktor house-t néztem (magyarul:)), ebédkészítés, itt volt nagyapó barkácsolni valamit, aztán elmentem biciklizni, hazajöttem, rendbetettem magam, uzsi, net, msn mindenféle kedves otthoniakkal, olvasás, lakberendező és h&m katalógusok bősz nézegetése, kis alvás, és már jöttek is haza a népek: vacsimelegítés, kaja etetése, és... lásd fent.

amúgy nagyon komoly dolog ez az au-pair-kedés... úgy értem például, hogy oké, hogy kivasalom a cuccokat, meg összehajtogatom, na de ki enged be egy vadidegent a hálójába és a gardróbjába, hogy a bugyijai közt matathasson 5 nap ismeretség után... arról nem is beszélve, hogy a gyerekét is rám bízza... szóval riszpekt annak, aki ezt bevállalja, lehet, hogy ha "nagy leszek", én is ezt fogom csinálni, ki tudja. csak ragad rám itt valami plusz lazaság a már meglévő mellé is :)

szóval holnap szoríjjatok nekem, és majd jön az élménybeszámoló. remélhetőleg a jól megérdemelt sör mellett :D

csók!!!

reggae camp 2009

holnap kezdődik a camp!!!!
az érintetteknek nagyon jó szórakozást, talán jövőre újra csatlakozhatok :D
peace!!!

OK

nos, ma megbeszéltük kathrin-nal, hogy mire is kellek :)

minden szép és jó. egy hétre előre megkapom a beosztásomat, illetve az eddig megbeszélt fix elfoglaltságok majd változnak kicsit szeptembertől, amikor kaja oviba megy, és meglesz a bébi is. addig nagyrészt a délelőttjeim foglaltak apró-cseprő dolgokkal: levinni a szemetet, betenni a mosatlant a mosó-, vagy mosogatógépbe (nagy szívfájdalmam, hogy legelvetemültebb hobbimnak, a mosogatásnak itt nem hódolhatok, mosogatószer sincs; lehet, hogy az első fizetésemből sunyiban azt fogok venni, vagy végső elkeseredésemben felolvasztom a mosogatógépbe való tablettát :)), növényeket meglocsolni, vasalni, amúgy pedig kaja-val játszani, és kathrin-nak segíteni az ebéd-, illetve vacsorakészítésnél. szóval olyan dolgok, amiket majdhogy nem amúgy is elvégezne az ember. nem fogok megszakadni :)

délelőtt voltunk a ... hát, ilyen önkormányzatszerű helyen, ahol bejelentettem magamat seeham-i lakosnak. meg kellett adnom a felekezeti hovatartozásomat is. beírtam értelemszerűen, hogy "reformiert". lehet megjegyzéseket fűzni, én a szótárban sem találtam mást a reformátusra, és nem értették... úgy gondoltam, annyira nem fontos dolog ez, hogy kálvin jánosig visszamenjek, úgyhogy végül a gépben nem töltötték ki ezt a részt... azt hiszem, túlélem.

bevásároltunk, és hazaérve épp játszani akartam kaja-val, aki persze cipő nélkül jött ki a kertbe, és aki naná, hogy az első lépésnél valami darázsba vagy méhecskébe lépett a virágok közt. visítás, gyógyszertár anyuval. varázskenőcs, és minden megoldódott, indulhatott a hintázás, és közben már tanítottam neki a pákkolást is, hát jókat nevetett rajta, annyi biztos :D aztán főztünk raviolit, és strandolás lett volna a program, de sajnos én nem mehettem a tetkó miatt. elég friss még ahhoz, hogy sokat áztassam, úgyhogy olvastam. a kis könyvtárból ezt sikerült kiválasztanom:

nagyon csajos, néha vicces, meg hát gyakorlom vele a nyelvet. nem tudom, magyarul megjelent-e, biztosan. olvassátok! aki szereti a szex és new york-ot, meg az ilyen egyszer nézhető/olvasható, szókimondó és polgárpukkasztó szándékú förmedvényeket, annak tetszeni fog. hermann hesse-t elsőre eredetiben csak nem akartam olvasni, még azt hiszitek, kemény vagyok, pedig nem, bevallom: ennek sem értem a felét, úgyhogy szókincsben van még mit javulnom :)

amúgy dívik az energiatakarékosság, kathrin megkért, hogy éjjelre mindig kapcsoljam ki az elosztót, amibe be vannak dugdosva a mindenféle elektromos kütyük. oké. nem nagy kérés.

amúgy jó dolog, ha valaki kipróbálja ezt az au-pair-kedést, mert nagyon sokféle családmodellel találkozhat. kathrin mesélte, hogy egy évig a ködös angliában volt au-pair, és vele nagyon rosszul bántak. egy lyukban lakott, amikor fogorvoshoz kellett mennie, magának fizette, se kaja, se biztosítás, semmit nem kapott, plusz a kedves szülők alig foglalkoztak a gyerekekkel, igazából ő nevelte őket. de tapasztalatszerzésnek jó volt. szerintem ez is hozzájárul ahhoz, hogy ilyen jól bánik velem. meg mondjuk a kellemetlen élmények az előző német lánnyal, akit például saját kérésére holland nyelvkurzusra írattak be, fizették helyette, és amikor több mint fél év után bejelentette, hogy neki mégsem tetszik a meló, és lelépett, kiderült, hogy egy órán sem volt bent... odament a suli elé, mikor mentek érte, mintha részt vett volna az órán, közben meg a városban csavargott. nem tudom, nekem ilyen eszembe sem jutna... a másik meg, hogy eszméletlen pénzeket kérnek a németek, egyszerűen nem veszik figyelembe, hogy azt eszel-iszol, amit akarsz, ingyen laksz a családnál, biztosítanak, nyelvkurzust fizetnek, hazautat, visszautat, és nagyrészt vendégeket is bármikor fogadhatsz. jó, oké, ez az én esetemben így van, máshol egyáltalán nem biztos, hogy ilyen jó fejek, de akkor is... én mindenkinek ilyen fogadócsaládot kívánok, és nem bántam meg, hogy idejöttem :D

ma este apu is betoppant a vacsihoz, akinek a foglalkozása kaja szemében eléggé felmagasztalt, úgy hiszem. egy kis gyerekszáj a végére:

kaja: - judit, te lány vagy?

judit: - igen, én lány vagyok.

kaja: - mami, te lány vagy?

kathrin: - igen, én lány vagyok.

richard: - és apa micsoda?

kaja: - apa focista!!!

hihihi :D tündéri :D

seeham

elmentem csavarogni a faluba. traktorkiállítás volt :D a lényegről lemaradtam, meg nem nagyon akartam turistáskodni és folyamat kattogtatni, de egyet azért elcsíptem. egy szálló mellett volt a buli, sörpadok, ihajj-csuhajj, táncolás népviseletben. tudnak élni. igazából egy bio és fair trade boltba akartam elmenni, de 3-kor bezárt, én meg 4 körül értem oda. a neten utánanéztem és nagyon kelleti magát néhány termék, úgyhogy biztosan vissza fogok menni. www.bioundfairladen.at
így vagyok a seebühnével is, bár megnéztem a programot, és most semmi nem érdekel annyira, hogy pénzt költsek rá, na de ami késik, nem múlik. www.seebuehneseeham.at/

ezek pedig még képek a faluról: templom, óvoda, iskola, patak a dombról levezető út mellett, és egy előttem hazafelé bandukoló népviseletes emberke. amúgy itt is köszön mindenki mindenkinek. ma az egyik autóból is intettek, pedig akárhogy is számolom, ez még csak a 4. napom itt :D

obertrumersee

a salzburgi tóvidék három nagy tava közül ez a legnagyobb, 5 négyzetkilometer területű. a tó körül három nagyobb település van: obertrum am see, seeham és mattsee. no, ma délelőtt biciklivel ezt vettem a nyakamba, és egy mattsee-i hegyre fel, hegyre le, és faluközpont nézegető kitérő után körbe is értem röpke két óra alatt. kipurcantam. holnap tutira nem bírok lábra állni :D

rejtély...

na bújjon elő, aki lamprechtshausen-ből, vagy környékéről nézi a blogomat! az itt van 15 km-re! gyorsan-gyorsan!!!

ane trolle

négygenerációs séta

ostorozom magam...

nem vittem ma fényképezőgépet a városba :S

mondjuk csak egy nagyon gyorstalpaló salzburg-nézőben voltunk a belvárosban a női részleggel: kaja, kathrin, kathrin anyukája és nagyija. a legfontosabbakat betájoltam, persze az én tájékozódási képességem mellett ez nem jelent semmit sem :) szóval: várak, kastályok, erődök tömkelege vár rám, betájoltam a szórakozóhely-negyedet, kívülről láttam mozart szülőházát (mary, annyi mozartkugelt te még egy helyen biztos nem láttál, készülj:)), mariannának üzenem, hogy megnyugodhat, van kétszintes mango és négyszintes (abból csak kettő a női részleg) zara, gyűjtögethet, főleg mert a mango szerintem olcsóbb, mint nálunk... :) ezen kívül megnéztük kathrin munkahelyét, a jégkori arénát, sétálgattunk a történelmi belváros legdrágább utcájában, ahol 100 négyzetméter 500.000 euroba kerül... nem csúnya, elhihetitek...

átsétáltunk egy gyaloghídon a salzach folyón, ami annyira nem volt jó ötlet: nem tudom, hogy otthon milyen idő van, de itt nagyon lehűlt a levegő, 20-on pár fok van csak, és esett is ma elég sokat. szóval lefújta a szél a hajunkat, de attól függetlenül szép volt.

szóval, holnap, ha nem lesz más dolgom, valószínűleg elmegyek még egyszer turistáskodni, busszal csak 20 perc, és akkor fotókkal is tudok majd szolgálni.

amúgy salzburgban teljesen megszokott, hogy népviseletben flangálnak az utcán nemcsak az öregek, hanem a fiatalok is. nehezen tudom ezt elképzelni nálunk, mondjuk a széchenyi téren pécsett :) a hatvanas nagyik pedig olyan jól néznek ki, mint a mi 40-50-eseink. a nyugat...

kathrin anyukájánál ebédeltünk, kaja ott is maradt egyet aludni, mi kathrinnal meg itthon durmoltunk, mert kaja ma nagyon korai volt, anyukáját hatkor, engem nyolckor keltett, nem túl barátságos dörömböléssel és júúúúúúúditttt kiáltással :D

seeham-ról még annyit, hogy mindig trágyaszag van :), és a házunk melletti erdő mögött van egy állati nagy kötélpálya, ahol a bungee jumping-tól elkezdve minden őrültséget lehet művelni.

megkaptam a környékbeli au-pair-ek email címeit és telefonszámait, egyikükkel meg is beszéltem jövő vasárnapra egy találkozót, úgyhogy lassan ismerőseim is lesznek :D

"imeldista"

mary barátnőmtől búcsúajándékként kaptam ezt a könyvet azzal az instrukcióval, hogy a seehami úton kell kiolvasnom. nem volt nagy gond, 190 oldal, és nagyon nagy betűs, úgyhogy pesttől győrig ki is végeztem, ráadásul megtaláltam benne a rám leginkább illő jellemzést az imelda-szindróma című fejezetben, tessék:

"1986-ban, imelda romualdez marcos, a diktátor ferdinand marcos felesége a fülöp-szigetekről kék bársonypapucsban menekült száműzetése felé.

corazón aquino, az ország marcos utáni elnöke kiállítást rendezett imelda cipőgyűjteményéből, "hadd lássák a fülöp-szigetekiek, hogyan kényeztette magát, aki egy népet tartott nyomorban."

imelda, akit túlzott luxussal vádoltak, így védekezett:

- nem igaz, hogy háromezer pár cipőm volt. csak ezerhatvan.

(...)

holly brubach írja, a dedicated follower of fashion (a divat elkötelezett követője) című könyvében:

"egy új cipő nem gyógyír sem az összetört szívre, sem a fejfájásra. de biztosan enyhíti a tüneteket."

a cipők gyűjtése a világon mindenhol és minden életkorban jellemző. egy "imeldista" nem törődik a sarok magasságával vagy formájával, a színnel vagy a bőrtípussal, nem tesz különbséget edzőcipő és szandál között. egy "imeldistát" nem érdekli, hogy a cipő a legújabb kollekcióból való, és egy drága butikban vette, vagy egy régebbi modell, amelyet a piacon talált. egy "imeldista" felhalmoz. ma egy rózsaszín papucscipő, holnap egy sportos kiscsizma. lehet, hogy az egyiket csak egyszer fogja viselni, mert túl modern, vagy csak azért vette meg, mert olcsó volt. némelyik cipő túl nagy vagy túl szűk, de a vásárlás pillanatában nem tud neki ellenállni. egy "imeldista", ha nem tud dönteni a fekete és a barna színű cipő között, rendszerint megveszi mind a kettőt. telerakja a szekrényeit, de sosincs mit fölvennie az új ruhájához. hát vesz egy pár új cipőt. aztán még egyet, mert az ember sosem tudhatja.

egy "imeldista" sosem boldog, legalábbis ami a cipőgyűjteményét illeti. pontosabban: csak abban a mágikus pillanatban boldog, amikor éppen vásárol, ami csuda felemelő érzés. szerelem első látásra ott, a kivilágított kirakatban, villámcsapásszerű fizikai érintkezés az üzletben, majd a kijáratnál kellemes pír az arcon. a hódítás megtörtént, az élvezettől gyorsabban lüktet a szív. és aztán? aztán, mint minden szenvedély esetében, mindennek vége. ujjnyi por a cipőn, unott tekintet, csöppnyi sajnálat: "pedig úgy tűnt, hogy pont jó. isten veled..."

ez lennék én... :D

lakáskultúra különkiadás

bocsánat, itt már nincsenek képek, levettem őket a családfő kérésére, mert közszereplő, és nem szeretné, ha egy nyílt blogban bárki bármit láthatna a családról. szerintem érthető.
kathrin amúgy fehér-mániás és hobbi-lakberendező, ahogy észrevettem. ma voltunk a városban megint, és árgus szemekkel nézett be minden lakáskultúrával foglalkozó üzletbe, hátha talál valami kiegészítőt, amivel még otthonosabbá teheti a házat. szerintem amúgy ügyes. ahhoz képest, hogy sok minden fehér, mégsem steril hatású, és egy két és fél éves kislány mellett garantáltan nem is lehet az :)

a városnézésről is jön a beszámoló hamarosan...

film

jajj, mielőtt elfelejtem: éjjel kaptam sms-t, hogy felvettek film szakra pécsre :D
persze, ezt most halasztom...

első nap

nos akkor kezdjük... :D

tegnap reggel megérkezett hozzám barátosnőm, és a családdal együtt útra keltünk 10kor sárbogárdra, ahonnan az ic indult a keletibe. sima út, pedig belegondoltam, hogy azért tényleg eléggé kicentiztük a csatlakozást :S na mindegy, keletiben várt anna barátnőm a beígért útravaló ebéddel a markában: krumplis tészta... hmmm... be is vágtam, valahol győr tájékán, finom volt. 1kor indult a vonat salzburgba. kényelem, meg minden, de a légkondi kissé nagy fordulatszámon üzemelt, majd megfagytam. magyarország területén a nagy hőség és a fantasztikus minőségű sínek miatt csak 80nal lehetett közlekedni, úgyhogy hegyeshalomig röpke 40 perc késést sikerült összeszedni. ausztriában ezt már tartottuk, úgyhogy zuhogó esővel, szivárvánnyal tarkított út után befutottunk háromnegyed 8ra salzburgba. kiscsalád jött értem: apa anya kislány, anyu pocakban kisfiú. richard kathrin kaja, még nincs neve. csak hogy a későbbiekben be tudjátok tájolni, kiről beszélek. gyors puszi, aztán irány haza: seeham. hmmm. nagyon szép itt a táj, fent laknak (már mondhatom, hogy lakunk:)) a dombon, íme néhány kép a házról és a kilátásról, ahogy kilépsz a bejárati ajtón (a kertben van egy marha nagy trambulin is, bocs, nem fért rá a képre:)):

bocsánat, kedveskéim, levettem a képeket a családfő kérésére, augusztus hatidokai bejegyzésben olvasható az indoklás. aki látta, leesett az álla, aki nem, az vagy meglátogat és megnézi személyesen, vagy egy élménnyel szegényebb marad :D



a házat most újították fel, olyan, mintha egy három dimenziós ikea-katalógusban lennék. a szobám az alsó szinten van, alagsornak is nevezhetjük, itt van a mosókonyha is. a csaj szabadkozott, hogy ide tették a szobámat, de mondta, hogy az előző au-pair, aki kaja kicsi korában itt volt, fent lakott velük az emeleten, és szinte semmit nem aludt a gyereksírástól, úgyhogy most a földszinten van a nappali-konyha-étkező, feljebb pedig a szülői háló meg gyerekszobák és játszószoba, hogy lehessen nekem is külön életem. mobil, play station, tv, dvd, hifi, internet, laptop, de a német billentyűzet miatt inkább az enyémet használom. most biztos azt hiszitek, na, alagsor, úgysem mer majd képeket feltenni a lyukról... de nem csak egy matracot kaptam száraz kenyérrel és vízzel, hanem ezt:

van külön fürdőm az emeleten, arról még nincs képem. tiszta fehér, ma vettünk az ikeában kiegészítőket, úgyhogy nagyon pofás. csak zuhanykabin van, kád nincs, plusz a wc, mosdó.

tegnap odaadtam az ajándékokat is nekik: magyar bor, paprika, méz, marcipán és kaja-nak egy népviseletes baba. nem mondom, hogy lekenyereztem egyből, de a tegnapi méregetés után ma már mozgólépcsőztünk a bevásárlóközpontban kettesben, míg kathrin-nak más dolga volt, úgyhogy van esélyem :D

túl sok melóm nincs még, gyakorlatilag semmi. meg kell szoknom, meg megtanulni vezetni a kocsit, összehaverkodni kaja-val. hétfőn megyünk hivatalos ügyeket intézni, onnantól használhatom a jogsimat, meg kiderül, hogy kell-e nyelvkurzusra mennem, mert ugye a nyelvtudás megvan, csak az au-pair-szerződésben elvileg kötelezővé tesznek egy nyelvkurzust. ha nem, akkor... na erről majd később. az sem rossz opció :D

megkaptam már más au-pairek telefonszámát, akikkel lehet ismerkedni, bandázni. lelkemre kötötték, hogy ne csücsüljek itthon, majd szólnak, ha kellek :D

visszatérve a nyelvre... hmmm... akcentus. dialektus. nevezze mindenki, ahogy akarja... kemény. amit egymás közt beszélnek, abból semmit nem értek. de tényleg semmit. minusz 3 :) velem hochdeutsch-ul beszélnek. vagy legalábbis hoch-abbul, mint amit alapjáraton ők egymás közt :D úgyhogy így elvagyunk. csaj azt mondta, hogy szerinte sem kell nyelvkurzus, úgyhogy gondolom, hogy nem beszélek hülyeségeket :D az egész délelőttöt együtt töltöttük, és nem volt gond. anyuka amúgy koriedző volt, most babát vár. négy héten belül szül. azért van rám szükség, hogy majd kicsit levegyem a válláról a terheket. mondjuk nem teljesen világos még, hogy milyen terheket... bejárónő van. ma bemutattak neki. az egyiknek. mert kiderült, hogy kettő van :D főzni nem hiszem, hogy kell, azt a csaj intézi, szóval kaja-t kell cipelnem játszani meg oviba, aztán meg még kiderül. kathrin azt mondta, ne törődjek most a munkával, majd hétfőn beszélünk erről ... :)

vendéget bármikor fogadhatok, és utazgathatok bárhova. teljes a szabadság.

kathrin-nal mindent meg lehet beszélni. annyi idős, mint én, úgy néz ki, mint scarlett johansson, főleg a louis vuitton (igazi persze) táskájával a karján. mondtam neki, hogy tisztítókúra van a sok buli után, úgyhogy mozzarellás paradicsomot kaptam ebédre, meg egy leheletnyi lasagne-t, tényleg csak hogy úgy érezzem, tényleg ettem valamit :D

ja, és az iPod-om is működik végre:)

szóval nem panaszkodom. no most első körben ennyire tellett, gyorsan postolok, mert mindenki rinyál, hogy kíváncsi :D

minden rendben

ha valaki aggodna, ne tegye. megerkeztem. minden szep es jo, de fullos hulladekarc vagyok az uttol. ki se pakolok, csak alszom es holnap elmenybeszamolok. puszi nektek!!!

ezotyúk a la 2nd master :D

vannak, akik totális hülyeségnek tartják a horoszkopókat, és úgy gondolják, hogyha előre elolvassa az ember, nem a csillagállások miatt következik be a megírt esemény, hanem mert az illető saját magának alakítja úgy az életét (tudatosan vagy sem, az mindegy).

ezért cseles judor leggyakrabban csak este tanulmányozza az adott napra vonatkozó "szentírást", majd konstatálja, hogy jéééé, ez is bejött, meg ez is és ez is. persze ma nem bírtam ki:

"A ma hajnali újhold még a Rák jelében lesz. Utána a Hold is, a Nap is átlép az Oroszlán jelébe. Ez azt jelenti, hogy hatalmas változás várható a hangulatodban és a közérzetedben. Az eddigi nosztalgikus, szentimentális, kicsit lassú tempót felváltja egy energikusabb, aktívabb, magasabb „fordulatszám”. Ettől jobban fogod érezni magad testileg és lelkileg."

amúgy: egy bőrönd és egy utazótáska kész... már csak a hátizsák vár a bepakolásra... ííííí :D

káoszkuckó utazás előtt

van ám benne rendszer... csak nem tudnám elmagyarázni :D

mini 50

idén 50 éves a mini cooper!

ennek örömére különleges modellekkel rukkolt elő a márka: egy kifejezetten férfias és egy abszolút nőies forma kerül az utcákra a nagy esemény alkalmából. természetesen mindkettő kívül-belül egyedi megoldásokkal felszerelt. a baj csak az, hogy mindössze egy évig rendelhető a limitált széria, és addig nem valószínű, hogy kellő vastagságúra dagad a pénztárcám... no sebaj, lesz a mini 60 éves is :D

nekem a csokibarna mayfair változat jobban tetszik, mint a kívül-belül fehér camden, de a myfair-t is lehet majd kapni csajos vörös színben, úgyhogy azzal ki is békülnék :)

csakúgy

telnek a cecei napok...

nekiálltam ki- és újra visszapakolni. nem annyira mókás nyári, őszi és téli ruhákat is összeszedni szállítható mennyiségen belül maradva. a cipőkről ne is beszéljünk. mindent nem vihetek magammal, bármennyire is szeretném, úgyhogy szelektálni kell. az nyújt némi vigaszt, hogy majd kint veszek mident, ami most nem fér bele a bőröndökbe :D

meglátogattam öreganyót is, elvittem neki a diplomaosztós fotókat és elbúcsúztam. sütött nekem zserbót és rántott ki krumplit, úgyhogy... fullosan jóllakva értem haza tőle.

most pedig kortyolgatom a jeges kávémat, ami persze nem olyan, mint amilyet a görög szorgos praclijai készítettek nekem naponta (legalább egyszer:)) a kantában, és kéjgen-t hallgatok, ami szintén nem olyan, mintha a hungária úti próbaterem hűvösében, a dobszerkó mögött gubbasztva hallgatnám...

utolsó hét

eltelt az utolsó pécsi hetem. mozgalmas és tartalmas volt.

régóta tervezett, de sokszor meghiúsult találkozást hoztunk össze eszter barátnőmmel. strandoltunk, bandáztunk, éjszakáztunk... meglátogattuk másik eszter barátnőmet és a kisfiát. dani egy tündér. sikeresen felült egyedül a kiságyban, ez volt a délelőtti program :D imádnivaló, ahogy mosolyog, és irigylem az összes bébit, amiért nincs is más dolguk, mint rácsodálkozni a világra és csak kacarászni. kár, hogy felnőtt fejjel nem emlékezünk már ezekre a felhőtlenül boldog pillanatokra az életünkből.

és aztán eljött az utolsó este a kantában, ahol ott volt a kemény mag. furcsa hangulat volt, könnyes, de mégis vidám. szomorkás, de közben várakozással teli. nagyrészt csak szemlélődtem, szívtam magamba a látványt, meg a közös pillanatok varázsát :D

a buli előtt már összepakoltam mindent, úgyhogy ma csak annyi volt a dolgom, hogy várjam a fuvart, bepakoljak, ölelgetés, elmorzsolt könnyek, és irány cece. 4 napig most újra falusi leányzó vagyok. aztán... majd meglátjátok :)

és még valami: a nagytestű kutyákat szeretem. kuvasz, bernáthegyi, stb. azok tényleg kutyák :D a szőnyegcirkálóktól mindig a frász kerülget. erőszakosak, harapósak és vadállat lakozik bennük. nem mindben persze, de nincsenek jó tapasztalataim. erre, tessék: a két kuvasz mellett most van itthon egy palotapincsink is... eddig nem tudok rá rosszat mondani... megdőlni látszik még egy szztereotípiám... :)

pécsre...

sok szeretettel az ottmaradottaknak...

grrr

továbbra sem jó az ipod. illetve a masina jó, csak a szoftver nem csípi az xp-met. nem akarok káromkodni, de válogatott minőségű és mennyiségű adagot képzeljetek ide. ez már bosszant, idegesít, megpróbálja elrontani a napomat és kiakaszt, hogy nem tudom megoldani a problémát. és menjen a fenébe minden nagyokos, aki a vistára találja ki a szoftvereket!!!! azon bezzeg fut, de mégsem tudom feltenni a gépre a kiválasztott számokat. szóval az iTunes is elmehet a fenébe!!!!!!

viszont végre eljutottam arra a szintre, hogy irodalomtöri szigorlatokra és szakdolgozatok írására való felkészülés után újra élvezettel olvasok. falom a betűket végeérhetetlenül. most épp a felolvasónak álltam neki. egyelőre tök más, mint amire számítottam. eddig azt hittem, végig csak a szerelmi szál lesz domináns, de valójában komolyabb téma van kibontakozóban: II. világháborús bűnösség és az emberi szégyenérzet legyőzése áll a középpontban. a filmet még nem láttam, de izgatott vagyok, mit tudtak ebből kihozni...

“Képzeld el, hogy valaki szándékosan a vesztébe rohan, és te megmentheted – megmented? Képzelj el egy műtétet és egy pácienst, aki olyan drogokat szed, amelyekkel nem fér össze az altatás, de szégyelli, hogy kábítószeres, és nem akarja bevallani az aneszteziológusnak – te elmondanád ezt az aneszteziológusnak? Képzelj el egy bírósági tárgyalást és egy vádlottat, akit megbüntetnek, ha nem ismeri be, hogy balkezes, és ezért egy jobb kezes tettet nem követhetett el, de szégyelli balkezességét – megmondanád a bírónak, mi a helyzet?”

újabb diplomaajándék

minden gond nélkül bevállalok még néhány diplomát, ha ilyen szép ajándékokat kapok :D

köszönöm kedves tesókám!!!!!!!!!!!

(azt csak zárójelben merem megjegyezni, hogy "természetesen" nem működik, no de sebaj, majd megoldódik valahogy. a frissen beszerzett, eredeti laptoptöltő is meghalt ma reggelre. úgyhogy nyugodjatok meg, az aurámmal biztosan minden rendben van, továbbra is halálbiztos :D)

zöld hentesek

a dánok tutira betegek :D

de anders thomas jensen biztosan. az ádám almái után megnéztük egy másik filmjét is, a zöld henteseket.

1. a besorolás nem oké, ez nem vígjáték. lehet nevetni, de... olyankor elgondolkodik az ember, hogy most akkor ő is szörnyeteg egy kicsit avagy sem...

2. nincs annyi mondanivalója, mint az ádám almáinak

3. a sweeney todd modern, nem kevésbé groteszk verziója

4. kicsit zavaró volt a felirat hibája, de próbáltunk következtetni a lényegre...

5. én, a folyamatosan magas koleszterines, húst hússal fogyasztó egyén még mindig hányingerrel küzdök, ha egy hentesüzletre gondolok

5. nem csalódtam. izgalmas volt, mindig történt valami csavar, nagyon abszurd szituációk halmozódtak egymásra, a zene hátborzongató volt, és mindezek után csak remélni tudom, hogy nem ettem még embercombot...

corso bistro

a diplomáért ajándék jár. mary-t is megillette tehát a meglepetés. mivel őt akár az édesszájúak királynőjének is nevezhetnénk, kitaláltam, hogy elviszem a corso-ba desszertezni. aztán nem teljesen így lett, de ne szaladjunk ennyire előre. először is: mi az a corso?

régi nevén susogó. így lehet, hogy (mindenekelőtt) a pécsieknek többet mond a név. egy fiatal, ambiciózus, az újításoktól sem félő házaspár vezeti az éttermet, amely viszonylag rövid idő alatt a magyarországi élvonalba verekedte magát annak ellenére, hogy a hazai viszonyok nem kedveznek a csúcsgasztronómia irányába történő elmozdulásnak.

az étterem chef-je molnár gábor, aki fiatal kora ellenére már elnyerte az étterem és borkalauz értékelése szerint a magyar gasztronómia reménysége címet. ezt az elismerést olyan harminc év alatti konyhafőnök kaphatja meg, akinek a konyhája bekerült a kalauz legjobb 20-as listájába. felettébb büszkék lehetünk rá, hiszen nem csak a legjobb 20-ban van benne, hanem a corso országos szinten a 4. helyezést érte el!!!

a volt susogó étterem 2008 nyarától költözött a belvárosba, a színház térre, és enoteca corso néven működik tovább, emellett egy bistro része is van kerthelyiséggel. mi az utóbbit céloztuk meg, mivel vasárnap az enoteca zárva tart.

mivel nem vagyok szakavatott szakácstanonc, (sőt még egyelőre) kísérletezgető konyhatündér sem, hanem "csak" a corso konyhájának két szorgos és lelkes munkatársával való ismeretség miatt került a látóterembe a szakácsmesterség, ezért nem is merülnék bele a részletekig menő elemezgetésbe, ízkompozíciókba és abba, hogy milyen hozzávalókat véltem felfedezni az adagomban, úgysem értek hozzá. ez inkább egy ajánló szeretne lenni: ne gondoljátok azt, hogy azért mert belvárosról, és színház térről, elegáns miliőről és udvarias kiszolgálásról, valamint nem tucatételekről és nem lóadagokról van szó, már puccparádé az egész étterem, és egy átlagos fizetésű dolgozó ember, vagy egy egyetemista nem engedheti meg magának néha azt, hogy igényes környezetben igényes ételeket fogyasszon. mi teljesen meg voltunk elégedve, és csak azt sajnáltuk, hogy balga módon csak most látogattunk el először erre a helyre. de az már biztos, hogy megyünk a héten is, bepótolandó a mulasztást! :D

szóval úgy indult, hogy csak egy desszertet fogunk enni, de egy egésznapos csokifaló túra és a bistro étlapon szereplő, egyáltalán nem elrettentő árak láttán úgy gondoltuk, hogy egy laza tésztaféle is belefér vacsora címszó alatt. így hát mary paradicsomos bazsalikomos spagettit evett, én pedig ricottával töltött raviolit tejszínes zöldségekkel. a végén pedig csoki mousse volt a desszert. isteni finom volt minden, nem győzöm hangsúlyozni, ha csak tehetitek, térjetek be egy ebédre, és ne féljetek az új dolgoktól, megéri kipróbálni!!!

a képek hagynak némi kívánnivalót maguk után, bocsi :D

7621 - Pécs, Király u. 14. Tel.: +36-72-525-198, +36-30-630-1206, Fax: +36-72-525-199

www.susogo.hu

Nyitva tartás:

enoteca CORSO

- hétfő-péntek: 12-14.30 és 18.30-22.30

- szombat: 18.30-22.30

- vasárnap: zárva

bistro CORSO

- hétfő-vasárnap: 8-24