utolsó hét

eltelt az utolsó pécsi hetem. mozgalmas és tartalmas volt.

régóta tervezett, de sokszor meghiúsult találkozást hoztunk össze eszter barátnőmmel. strandoltunk, bandáztunk, éjszakáztunk... meglátogattuk másik eszter barátnőmet és a kisfiát. dani egy tündér. sikeresen felült egyedül a kiságyban, ez volt a délelőtti program :D imádnivaló, ahogy mosolyog, és irigylem az összes bébit, amiért nincs is más dolguk, mint rácsodálkozni a világra és csak kacarászni. kár, hogy felnőtt fejjel nem emlékezünk már ezekre a felhőtlenül boldog pillanatokra az életünkből.

és aztán eljött az utolsó este a kantában, ahol ott volt a kemény mag. furcsa hangulat volt, könnyes, de mégis vidám. szomorkás, de közben várakozással teli. nagyrészt csak szemlélődtem, szívtam magamba a látványt, meg a közös pillanatok varázsát :D

a buli előtt már összepakoltam mindent, úgyhogy ma csak annyi volt a dolgom, hogy várjam a fuvart, bepakoljak, ölelgetés, elmorzsolt könnyek, és irány cece. 4 napig most újra falusi leányzó vagyok. aztán... majd meglátjátok :)

és még valami: a nagytestű kutyákat szeretem. kuvasz, bernáthegyi, stb. azok tényleg kutyák :D a szőnyegcirkálóktól mindig a frász kerülget. erőszakosak, harapósak és vadállat lakozik bennük. nem mindben persze, de nincsenek jó tapasztalataim. erre, tessék: a két kuvasz mellett most van itthon egy palotapincsink is... eddig nem tudok rá rosszat mondani... megdőlni látszik még egy szztereotípiám... :)