grrr

továbbra sem jó az ipod. illetve a masina jó, csak a szoftver nem csípi az xp-met. nem akarok káromkodni, de válogatott minőségű és mennyiségű adagot képzeljetek ide. ez már bosszant, idegesít, megpróbálja elrontani a napomat és kiakaszt, hogy nem tudom megoldani a problémát. és menjen a fenébe minden nagyokos, aki a vistára találja ki a szoftvereket!!!! azon bezzeg fut, de mégsem tudom feltenni a gépre a kiválasztott számokat. szóval az iTunes is elmehet a fenébe!!!!!!

viszont végre eljutottam arra a szintre, hogy irodalomtöri szigorlatokra és szakdolgozatok írására való felkészülés után újra élvezettel olvasok. falom a betűket végeérhetetlenül. most épp a felolvasónak álltam neki. egyelőre tök más, mint amire számítottam. eddig azt hittem, végig csak a szerelmi szál lesz domináns, de valójában komolyabb téma van kibontakozóban: II. világháborús bűnösség és az emberi szégyenérzet legyőzése áll a középpontban. a filmet még nem láttam, de izgatott vagyok, mit tudtak ebből kihozni...

“Képzeld el, hogy valaki szándékosan a vesztébe rohan, és te megmentheted – megmented? Képzelj el egy műtétet és egy pácienst, aki olyan drogokat szed, amelyekkel nem fér össze az altatás, de szégyelli, hogy kábítószeres, és nem akarja bevallani az aneszteziológusnak – te elmondanád ezt az aneszteziológusnak? Képzelj el egy bírósági tárgyalást és egy vádlottat, akit megbüntetnek, ha nem ismeri be, hogy balkezes, és ezért egy jobb kezes tettet nem követhetett el, de szégyelli balkezességét – megmondanád a bírónak, mi a helyzet?”