- nos, hat ahogy igy elnezem, oktober vegen nagyjabol abba is hagytam a blogolast, ami amugy is leredukalodott inkabb fotoblogga, na de neha egy foto többet mond ezer szonal... de ez csak szöveg, mert egyaltalan nem volt kedvem irni, na.
- aztan jött a november es a könyvehes, ritkasagok utan kajtato vevök, akiknek minden kivansagat teljesiteni kellett zaros hataridön belül, különben reklamal a gyerek, hogy a jezuska nem olvasta alaposan a kivansaglistat. mondjuk a gyerekkivansagok nem voltak veszesek, inkabb a vadaszferjeke, akik mar minden egzotikus utirajzot olvastak, hobbiszakacs anyukake, akik mar megföztek mindent az egegyadta földön es a prosztataproblemas nagypapake, akiknek szakkönyveket kellett keresgelni a neten, hogy hogyan allitsa at az etrendjet ahhoz, hogy ujra alljon a zaszlo. meg ilyesmik. szoval le akartam ezt mindig frissen irni, de...
- ... aztan egyszer csak, egy borongos novemberi reggelen bekapcsoltam a laptopot, a kepernyön megjelent egy nagy feketeseg, hogy valaszthatok normal es csökkentett üzemmodbol, valasztottam normalt, de magatol atallitott csökkentettbe, majd megjelent egy kek viragos kismadaras kepernyövedö es aztan semmi. ez kb huszszor egymas utan, de csak azert, mert ketsegbe estem, aztan meg megint, meg megint, meg megint, aztan christian is probalkozott, ö is ketsegbe esett es megint es megint. es aztan nem törtent semmi, csak madarka es kek viragok, ugyhogy akkor ugy döntöttünk, felhivjuk az okostojas IT-arcot, aki nem tudott kezdeni vele lätatlanban semmit, igy christian elszallitotta hozza salzburgba a gepet. aztan jött harom het (!!!) idegbaj: elöször hirek, hogy minden elveszett. aztan jobb hirek, hogy ä dehogy. akkor persze el is könyveltem, hogy nem veszett el semmi. aztan visszakaptuk a gepet, es valoban minden elveszett. mindenEM. christian összes adata megmaradt, nekem meg az összes fotom elszallt. fäkk, fäkk, fäkk. ugy megutaltam a gepet, hogy hozza se nyultam. aztan vegül megenyhültem, mert persze kihalnak az allatok, eheznek az afrikai gyerekek es globalis a felmelegedes, szoval vannak nagyobb horderejü problemak a vilagban, mint az en nehany fotom, amik röpködnek az eterben.
- aztan jött a december es enyhen keszen voltam. koran keles, korabban kezdes es tovabb maradas meloban, valojaban folyamatos egesznapozas. eközben volt egy het gyomorfajas, amire nem lehetett gyogyszert szedni, tehat nem aludtam. aztan amikor ez elmult, a nagy örömre elkezdett megint a bölcsessegfogam kifele kandikalni, az egy het fajdalomcsillapitozas volt, attol viszont folyamat aludtam volna. ki is döltem minden nap eleg koran.
- es vegül eljött a mult het pentek, amikor letudtam az utolso napi melot, bevagodtunk a kocsiba, hogy salzburgban felszalljak a vonatra es magyarorszagon karacsonyozzak...
no, de az uton annyi minden beszamolnivalo törtent, hogy erre visszaterek hamarosan.
lesz arrol szo, hogy majdnem felpofoztam ket magyar lanyt a hazatarto vonaton, hogy megrikattam egy hajlektalant, hogy ettem gumignocchit pesten es hogy majdnem megevett a sajat kutyam.
remelem, örültök, hogy megint itt vagyok :D en nagyon :D
- aztan jött a november es a könyvehes, ritkasagok utan kajtato vevök, akiknek minden kivansagat teljesiteni kellett zaros hataridön belül, különben reklamal a gyerek, hogy a jezuska nem olvasta alaposan a kivansaglistat. mondjuk a gyerekkivansagok nem voltak veszesek, inkabb a vadaszferjeke, akik mar minden egzotikus utirajzot olvastak, hobbiszakacs anyukake, akik mar megföztek mindent az egegyadta földön es a prosztataproblemas nagypapake, akiknek szakkönyveket kellett keresgelni a neten, hogy hogyan allitsa at az etrendjet ahhoz, hogy ujra alljon a zaszlo. meg ilyesmik. szoval le akartam ezt mindig frissen irni, de...
- ... aztan egyszer csak, egy borongos novemberi reggelen bekapcsoltam a laptopot, a kepernyön megjelent egy nagy feketeseg, hogy valaszthatok normal es csökkentett üzemmodbol, valasztottam normalt, de magatol atallitott csökkentettbe, majd megjelent egy kek viragos kismadaras kepernyövedö es aztan semmi. ez kb huszszor egymas utan, de csak azert, mert ketsegbe estem, aztan meg megint, meg megint, meg megint, aztan christian is probalkozott, ö is ketsegbe esett es megint es megint. es aztan nem törtent semmi, csak madarka es kek viragok, ugyhogy akkor ugy döntöttünk, felhivjuk az okostojas IT-arcot, aki nem tudott kezdeni vele lätatlanban semmit, igy christian elszallitotta hozza salzburgba a gepet. aztan jött harom het (!!!) idegbaj: elöször hirek, hogy minden elveszett. aztan jobb hirek, hogy ä dehogy. akkor persze el is könyveltem, hogy nem veszett el semmi. aztan visszakaptuk a gepet, es valoban minden elveszett. mindenEM. christian összes adata megmaradt, nekem meg az összes fotom elszallt. fäkk, fäkk, fäkk. ugy megutaltam a gepet, hogy hozza se nyultam. aztan vegül megenyhültem, mert persze kihalnak az allatok, eheznek az afrikai gyerekek es globalis a felmelegedes, szoval vannak nagyobb horderejü problemak a vilagban, mint az en nehany fotom, amik röpködnek az eterben.
- aztan jött a december es enyhen keszen voltam. koran keles, korabban kezdes es tovabb maradas meloban, valojaban folyamatos egesznapozas. eközben volt egy het gyomorfajas, amire nem lehetett gyogyszert szedni, tehat nem aludtam. aztan amikor ez elmult, a nagy örömre elkezdett megint a bölcsessegfogam kifele kandikalni, az egy het fajdalomcsillapitozas volt, attol viszont folyamat aludtam volna. ki is döltem minden nap eleg koran.
- es vegül eljött a mult het pentek, amikor letudtam az utolso napi melot, bevagodtunk a kocsiba, hogy salzburgban felszalljak a vonatra es magyarorszagon karacsonyozzak...
no, de az uton annyi minden beszamolnivalo törtent, hogy erre visszaterek hamarosan.
lesz arrol szo, hogy majdnem felpofoztam ket magyar lanyt a hazatarto vonaton, hogy megrikattam egy hajlektalant, hogy ettem gumignocchit pesten es hogy majdnem megevett a sajat kutyam.
remelem, örültök, hogy megint itt vagyok :D en nagyon :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése