2010. január 31., vasárnap

hetvegi összefoglalo

a lanyos hetvege ilyenekkel telt:
pizzazas, ami közben a szexualis felvilagositas volt a tema. nagyon vicces volt, amikor christian probalta elmagyarazni a tizenket eves lanyoknak, mi is az az orgazmus. a lanya beközölte, hogyha ezt nem hagyja abba, akkor elmegy az etvagya. total edes volt. de legalabb annyi tisztazodott, hogy ilyen iranyban meg nem sok tapasztalattal rendelkeznek, ami megnyugtato volt, mert bar nagyon tinik es lazadnanak, meg feszegetnek a hatarokat, azert annyira csak nem kene sietni. jobb a gyerekkor, en visszamennek sokszor. persze ezt probald megmagyarazni egy kamasznak...
mozi, avatar 3D, ami nem nyügözött le, raadasul a felenel szünet is volt, hat ettöl en mindig sokkot kapok... de amugy egyszer nezhetö.

tarsasjatekozas, ahol aZapja lanya meg en maradtunk a vegere fej fej melletti küzdelemben, de kiegyeztünk egy döntetlenben vegül, nehogy tettlegessegig fajuljon a jatek. csak viccelek :) mondjuk amikor volt valasztasi lehetösege a hölgynek, hogy a többiek közül valakit, vagy netan engem üssön ki a jatekbol, nyilvanvaloan engem valasztott :)
plusz izgalom: a volt feleseg mellett van egy volt baratnö is, akitöl született egy kisfiu, a csaj majdnem megjelent itt egyik ejjel... hat, lehet meglepödött volna, hogy engem itt talal a regi közös otthonban. nem a kanapen... szerencsere nem jött, ugyhogy nem volt botrany.
amugy minden oke, nagyon jokat föztünk mindezek mellett, tehat kezdek nem betegesen sovanynak kinezni. most mindenki elhuzott, ugyhogy nyugiban sütök valamit lazulaskent. aztan jöhet az uj het...

2010. január 29., péntek

xx

szép

http://juicy.mashkulture.net/magyar/
alexander mcqueen 2010 tavasz/nyár. bárcsak ott tartanánk!!!

megjöttem!!!

elore is bocs az ekezetnelkulisegert, de nem az en gepemrol irok, es nincs kedvem szorakozni a nemet billentyuzettel. a lenyeg igy is at fog jonni, remelem.
jo regen jelentkeztem utoljara, azota sok minden tortent.
megrendeztek a 70. hahnenkammrennent, ez egy harom napos siverseny kitzbühelben, ki is tudtam menni penteken, nagyon jo volt a hangulat. a kezdes elott par nappal mar kimentunk a nagyival korulnezni, akkor igy nezett ki a palya:
a verseny napjan pedig mar igy:


a blogon nyomon kovethettetek, hogy milyen "fantasztikus" csaladhoz kerultem, es a tervezgetest is, hogy amilyen gyorsan csak lehet, lelepek. nos, ez vasarnap sikerult is. christian hazajott a del-amerikai nyaralasbol (jajj, szegeny, ehhh), es megmentett a trutymo-hazbol, ahova nem szandekozom tobbet viszamenni, mondjuk a kiscsajokat rossz volt otthagyni, de hat ök nem is tehetnek semmirol. a szülök meg hiäba kedveskedtek a vegen ezzel-azzal, igertek füt-fat, ez mar halott ügy volt erkezesem masnapjan...
ugyhogy most egy darabig kufsteinben hesszelek, es gyakorlatilag szabin vagyok, meg telelek, toltodom energiaval a vilagmegvaltashoz.
ennek egyik formaja az eppen megrendezes alatt allo ferfi kezilabda EB meglatogatasa volt kedden. innsbruck-ban, az olimpiai stadionban rendezik a meccseket, a napijeggyel mindharom aznapi merközest meg lehet nezni, mi kettot vallaltunk be, a szloven-franciat es a nemet-spanyolt.

a heten meg egy kis munkara is futotta az idombol, felreteve a szornyu buw-os emlekeket (call center, tele-sales) elvallaltam, hogy amig christian nem talal uj telefonos kisasszonyt, aki idopontokat egyeztetne neki az ugyfelekkel, kiprobalom magam ebben a feladatkorben, elvegre ugysincs napkozben semmi dolgom. magyarul sem volt konnyu anno, emlekszem, na de nemetul... sebaj, nem keseredtem el, egy idopontot sikerult osszehoznom, amibol tegnap szep kis uzlet kerekedett, ugyhogy jovo heten is probalkozom, meg jo, hogy ez csak kedvtelesbol elvallatl munka, es ha eppen olyanom van, akkor nem kell csinalnom, mint peldaul tegnap. allati lusta voltam. tegnapelott ugyanis beleadtam mindent, es jo kis magyar estet rendeztem itthon, volt budapest bar zenehallgatas, turos csusza, meg magyar palinka, ugyhogy kicsit belenyultunk az ejszakaba, hasonloan a tegnaphoz: betekintest nyertem a kufsteini kaszino vilagaba egy kis pokerparty kereteben. izgalmasra sikeredett, mert mindent elvesztettunk, aztan majdnem a padlorol 3 kör alatt feljöttünk nullara, ugyhogy inkabb amellett döntöttünk, jobb lesz hazajönni, nehogy vegul megis minden kicsusszon a markunkbol. vicces volt mindenesetre.
ma aprocseprö dolgokat intezek, ugyanis christian regebben nagy lelkesedessel tartott treningeket a sikerhez vezetö utrol, meg ilyen okossagokrol, nana, hogy en sem maradhattam ki egy ilyen eloadasbol, es annyira nem tünik remenytelennek a helyzetem, hogy par even belül legyen is belölem valami, csak hat ennek erdekeben napi szinten kell egy kicsit foglalkozni a temaval, ugyhogy most bucsut is intek, sztem hetvegen nem tudok irni, mert apa-lanya hetvege van, ugyhogy biztos lesz valami program, megyunk ide-oda, plusz totalis nöuralom, mert a leanyzo hozza a legjobb baratnöjet is. tinibulira fel!!! :D

2010. január 22., péntek

párbeszéd

egy perce történt:
ülök a nappaliban, gépezek, mert a szobámban tré a net, anyu nemrég lépett le, én ma és holnap szabadnapos vagyok. jönnek le a nagyitól a gyerekek, menekülési útvonal nincs... kérdezi a nagylány, hol az anyu... elment valahova, nekem a "hallo"-n kívül ma semmit nem mondott. mint általában. (a nagyot oviba sem vitte reggel...) mondja a kiscsaj: de hát akkor neked kell ránk vigyázni. nem-nem, kisanyám, én a szabad napomat nem áldozom fel, az tuti, jegyem van a fél tizenkettőkor kezdődő futamra, mindjárt lépek. jön nagyi is, látom rajta, megörül, hogy ő követheti a tévében a futamot, én meg majd a lányokkal leszek. közlöm vele a szabadnapos témát. hmmmm, hát kiderült, hogy anyu csak úgy szó nélkül elment, nagyihoz korán reggel felküldte a lányokat, azt meg nem mondta szegény párának, hogy én szabad vagyok... és gondolom majd úgy jön haza, mint tegnap tette: negyven percet mondott és kétésfélóra lett belőle, mellesleg neki az este hat még délután kategóriába tartozik, lényegtelen, hogy a kisebbik lánya fél ötkor már olyan hullafáradt, hogy csak nyög és ágyba kívánkozik...
ekkor végre a nagyi kimondta a bűvös mondatot:
- hihetetlen, hogy ez a nő egyáltalán nem törődik a gyerekeivel!!!!!!
végre nem csak én látom így....

2010. január 21., csütörtök

napi felismerés

a "szeretlek", "boldog karácsonyt", "boldog születésnapot" és társai fenn vannak a neten a világ összes nyelvén, a "kurváratelevanatököm" viszont nincs.

2010. január 20., szerda

a szappanopera folytatódik

ááá, jó reggelt anyu-apu, micsodi meglepi így korán reggel, hogy mindketten itthon vagytok. de ha már felkeltem, akkor: segíthetek? ááá, nem fontos? csak tudod, most hogy hazajöttél a kórházból, kicsit még betegnek érzed magad biztos. de nem baj, apu ma viszi a nagyot oviba, te meg gyorsan felmennél az emeletre fogat mosni, aztán jönnél is vissza, ugye? hogy miiiii?
ááácsiiiii, husom, ennyire baleknak nézel? a fürdő itt van mellettem, arrébb álljak, hogy be tudj menni, vagy esetleg vörös szőnyeget is gurítsak a vesegyulladásos habtested elé? ja, hogy a telefonodat is viszed magaddal fogat mosni, értem már. nem gondoltál inkább arra, hogy ha már vagyok én olyan balek, hogy felkeltem segíteni, akkor te elsunyítasz, és durmolsz még bő két órát? nem? ja, bocsi, hogy ilyet mertem feltételezni rólad, én bunkó állat.
{két óra múlva} remélem, sikerült kipihenned magad. hogy én hogy vagyok? ja, hogy nem is kérdezted, csak magammal beszélgetek... kösz, oké minden, a lányod beközölte két éves fejjel, hogy haragszik rád, amiért nem vagy itt vele. ja, hogy nekem szülted mindkettőt? köszike, ezzel remélem majd pár éven belül én is megbirkózom, igazán nem kellett volna ennyi áldozatot hoznod értem.
jól hallottam? adjam oda a biztosításos papírokat és elmész elintézni? jaja, persze, magánbiztosítónál voltam a másik családnál, tudod, ez normális helyeken így működik. hogy micsoda? bocsi, nem hallottam jól. elköltöztök? de maradtok tirolban? veletek tartok-e? nyolcszobás házba? kacsalábon forgó palotába se, kiscsillagom! ööööö, jobban mondva, persze, anyu, minden vágyam elköltözni egy nagyobb házba, ahol még nagyobb kupit fogsz hagyni magad után, ahol a marha jó fej nagyihoz sem lehet felugrani naponta legalább egyszer kifújni magam, és naná, hogy végigsegédkezem az egész költözési procedúrát és stresszt, alap. benne van a szerződésemben. ja, bocsika, az nekem nincs is...
mellesleg megjegyezném, ha olyan nagyon komolyan vennéd a betegségedet, akkor nem kéne mondjuk köldök alá érő felsőket felvenni, ha elmész itthonról? csak egy ártatlan kérdés... tudod, január, téli hónap, esett egy kis hó is már, az a fehér, vágod, ami olyan hideg, meg látszik a leheleted is. ja, hogy már csodálkoztál, hogy nem is dohányzol, mégis füst jön a szádból... aha, röpködnek a mínuszok, olyankor ez néha-néha megesik.
aha, persze, elmegyek a kicsivel a játszótérre, ja és hogy a nagyot nem kell elhoznom az oviból, mert a másik nagyinál lesz délután. persze, egyáltalán nem gond, hogy ezt harapófogóval kell kihúznom belőled. nem-nem, imádlak. és hogy esett a majdnem egy órás kádban tespedés? jó volt? én miért nem fürdök a kádban? háttt.... nem szeretem a retket, ja, hogy az étkezési szokásaimat nem kérdezted, amúgy meg félek, hogy mivel annyi időm van magamra, és a pancsolásra, leázna rólam a bőr, így inkább amíg a gyerekeidet le tudom kötni mondjuk negyvennégyésfél másodpercre, az alatt az idő alatt intézem a tisztálkodást. várom-e már, hogy christian hazajöjjön vasárnap a nyaralásból, és az ő higiénikus kádjában tespedjek mondjuk úgy négy órát, és harminc fokra befűtött hálóban aludjak mondjuk úgy huszonnégyet egy huzamban? nem, tökgáz szerintem. majd írok a blogra egy hirdetést, hogy cserélne-e velem valaki, semmi kedvem az egészhez.
{néhány óra múlva} persze, este minden rendben ment, letettem a kicsit aludni, már laposodtak a pillantások a mesehallgatás közben, lelki szemeim előtt láttam, hogy ma stresszmentes lesz az este, de akkor valahogy itt termett a másik lányod. aha, a semmiből. nem tudom, ki hozta haza, gondolom hatéveseknek még itt nyugaton sem osztogatnak jogsit. aha, belibbent full energikusan, se te, se a kedves férjed sehol, felordibálta a kicsit, vacsit kért, és romba döntött minden ma esti tervezgetést. nem, dehogy, nem para. megszoktam. upsz, akarom mondani, igen, minden rendben ment napközben is. adtam enni a gyerekednek, játszottunk csomót... ja, hogy nem érdekel, azért játszod itt a kukát megint a héttörpéből, oké, akkor hagyjuk inkább. ja, hogy megzakkantam kicsit és már magamban beszélek, nem is vagy még itthon, csak apu. akkor én lépek is, bár maradnék még szívem szerint, nem vagyok elég fáradt, csak van ez a hülye blogom, aztán minden áldott nap írnom kell valami kamuszöveget, a nép hadd szórakozzon.
tessék? ingyenjegy a pénteki sífutamra? naná, köszi. és maradhatok végig, nem kell a nagyért mennem az oviba. úristen, hát ez borzasztóan-erőnfelül-marhára kedves. lehet maradok az esti eredményhirdetésre is, csak hogy ne kelljen a nőd helyett nevelnem a gyerekeket. ja, semmi, csak kapar a torkom, jóéjt.

60

apukámnak nagyon boldog kerek születésnapot és kellemes nyugdíjas éveket kívánok!!! :)

2010. január 19., kedd

divatfilmzene-szintézis


Marion Cotillard, az Oscar-díjas francia filmszínésznő a Dior-divatlánc hivatalos arcaként került a képbe, és ő énekli a The Eyes Of Mars című, vadonatúj Franz Ferdinand-dalt. A dal egy reklámban is szerepelni fog majd, amely a Dior új kollekcióját mutatja be, és annyit lehet róla tudni, hogy Cotillard egy dolgozó nőt alakít benne, aki esténként csábos énekesnővé vedlik át. Marion Cotillard 2008-ban kapott Oscar-díjat, Edith Piaf alakjának megformálásáért. A legutóbbi lemezét tavaly megjelentető Franz Ferdinand egyébként még egy másik, albumon nem szereplő dallal is jelentkezhet idén: a The Lobster Quadrille az Alice Csodaországban idei filmes feldolgozásában hangzik majd el a hírek szerint.
(http://www.quart.hu/cikk.php?id=4595)

anya az ilyen?

voltatok már annyira idegesek, hogy egy pillanat alatt remegni kezdtetek, kiszáradt a szátok és azt hittétek, ha nem áll közétek és a méreg tárgyát képező ember közé legalább két buldózer, akkor minden probléma nélkül letaroljátok?
az imént ilyen állapotba kerültem.
"kisebbfajta" balhém volt a nagyobbik lánnyal. csöppet agresszív szegényem. nem is ez a fontos, mert igazából nem csodálkozom: nem neveli senki. önfejű és sokszor haragos, ám legyen, én ezt nem fogom tudni helyrehozni az itt eltöntendő pár hetemben. nem bírtam vele, egyedül meg nem akartam hagyni, hogy elgondolkodjon, hátha valami hülyeséget csinál. gondoltam, felviszem a nagyihoz, duzzogja ki magát ott, aztán majd lenyugszik. persze küzdött ellene és üvöltött. felvonszoltam az emeletre, az átjáróajtó zárva... oké, akkor nincs itthon a nagyi, elindultunk lefelé. nyílik az ajtó. meglepetés: az anyja állt ott!!!!!!!!!!!!!!!
hirtelen azt hittem, tényleg nekimegyek és senki nem tud visszatartani!!! elvileg ő kórházban van!!!!!!!!!!!!!! és vajon miért zárja be az ajtót, ami amúgy mindig nyitva van? nem gondolja, hogy kissé feltűnően próbál kibújni a feladat alól, hogy foglalkozzon minimálisan is a gyerekeivel? nem tudom, mikor jött haza, de annyi nem volt benne, hogy benézzen a csemetéihez és érdeklődjön felőlük, hogy élnek-e még...
én úgy képzelem az anyaságot, hogyha nem láthatom a gyerekeimet pár napig, az őrület kerülget, aggódom, felhívom őket, hogy halljam a hangjukat (pénteken került kórházba, azóta nem beszélt a lányokkal, mert én mindig velük voltam, tudnék róla), és ha adott a lehetőség, hogy láthassam őket, kisbalták is potyoghatnak az égből, rohanok hozzájuk!!!
úgy látszik, egyeseknél ez nem így működik.
mondjuk a chatszobában olvasható tegnapi apu-sztori után nem is értem, hogy miért lepődtem meg ennyire...

2010. január 18., hétfő

babák

ha már ennyire benne vagyok a gyereknevelés témában, ajánló:

ez hangos volt

ha az utcán, vagy egyéb nyilvános helyen a gyerekével kiabáló anyukát láttam, mindig megbotránkoztam, hogy miért türelmetlenek egyesek a picikkel, és hogyan képesek felemelni a hangjukat egy édes kis teremtménnyel szemben.
ennek vége. valamennyire megértem már a helyzetet. kábé egy órája ugyanis úgy leüvöltöttem a kisebbik leányzó haját a fejéről, hogy szegénykém elsírta magát :S
nem tartok védőbeszédet, de a hirtelen ijedtség, majd a megnyugvás utáni feszültséglevezetés vezetett odáig, hogy kiordítottam magamból a jövő hetet is.
a kisasszony ugyanis egy üresjáratomban (pár másodpercig a határidőnaplómra koncentráltam és nem rá) sikeresen a szájába tömködte a cuminak nemcsak a gumis cumi részét (nem ismerem a cumi részeinek szakkifejezéseit), hanem az egészet, a kemény műanyagot, meg a kis lógó fogantyút is. szóval egy egész cumit. már csak arra lettem figyelmes, hogy öklendezik... amilyen gyorsan lehetett, mentettem a helyzetet. ő nem ijedt meg annyira, mint én, sőt az elején még nevetett is, és megpróbálkozott megint az akcióval, akkor viszont kiakadt nálam a biztosíték.
hangos szóval térítettem észhez szegénykét, úgyhogy ettől ő jobban megijedt, mint magától a fulladásveszélytől... :S
és a poén az egészben, hogy a nagyobb lány odajött hozzám, higgadtan közölte, hogy majd ő megoldja a helyzetet, nyugodjak meg, és a síró testvérkét leültette maga mellé, majd elmagyarázta neki nyugodtan, közben átölelve a vállát és a haját simogatva, hogyha ezt még egyszer megcsinálja, fennáll a veszélye, hogy a torkán akad a cumi, megfullad, a temetőbe kerül, aztán a mennybe, de a teste a föld alatt marad, és aztán nem tud onnan kijönni soha, úgyhogy csak a cumi részét legyen olyan kedves szopogatni, és még játszásiból se tömködje az egészet a szájába...
hogy ezt én miért nem tudtam ilyen okosan elintézni? ... legyűrt egy hatéves, ennyi :D

2010. január 16., szombat

itt valami sántít...

elvileg:Kedves Rák!
Itt a hétvége. A szabadnap azt jelenti, hogy szabad vagy. Tedd azt, amihez kedved van! Olyan programot válassz, ami testedet, lelkedet, szellemedet felfrissíti! Lehetőleg kinn a szabadban! Pl. mehetsz síelni, szánkózni vagy egy téli kirándulóhelyre. Ihatsz ott forró teát vagy forralt bort, illetve ehetsz egy tányér forró gulyáslevest vagy halászlét, ahogy ízlésed tartja.

gyakorlatilag:

Kedves Judith!

Itt a hétvége. A szabadnap azt jelenti, hogy nem vagy szabad. Még wc-re sem tudsz egyedül menni, mert a pártfogolt gyerekek folyton a nyomodban vannak. Csak olyan programot választhatsz, ami egy kétésfélévest, egy ötésfélévest és egy huszonhatésfélévest egyszerre szórakoztat. Ez az igazi kihívás. Testedet felfrissítheti a kétésféléves folyamatos emelgetése, szellemedet az ötésféléves okoskodásának leszerelése, lelkedet pedig az, hogy a rózsásabb jövőn álmodozol a két előbbi tevékenység közötti szabad ezredmásodperceidben. A szabadba nem tudsz kimenni, mert a nagyobbik gyerek épp a határaidat próbálgatja, és aggódsz, hogy hiába üvöltesz utána, nem jön vissza, csak egyre távolabbi ponttá válik a horizonton. De azért a teraszon hógolyózást később megpróbálhatod. Vihetsz ki magaddal egy bögre forró teát, forralt bort nem ajánlatos, mert a gyerekek annyira befogadtak, hogy már egy tányérból esztek, egy pohárból isztok. Bár az altatás lehet, hogy nem lenne akkora cirkusz, mint tegnap volt. Ebéd? Asztalhoz ma nem ülsz, de elfogyaszthatsz néhány falatot a gyerekek maradékából állva, illetve az ablakon kilógó macska után fél lábon egyensúlyozva. Élvezd, hogy mindkét oldalról egy kisgyerek bújik hozzád kedvesen, mosolyogva, és már profin kezelik a paint-et a gépeden, a létező minden színárnyalatban kritzikratzikat gyártva rajta. További kellemes délutánt!!!

2010. január 14., csütörtök

valami mindig van...

itteni anyám vesekővel kórházban van. nagy valószínűséggel műtik.
egyelőre ennyit tudok.
és most ne legyen lekiismeretfurdalásom, amiért puffogtam, mert reggel nem takarította fel egyből a kutyaszart a padlóról. talán azért fetrengett, mert fájdalmai voltak. afrancessenbeleazáldottjólelkembe!!!

friss. még gőzölög...

(http://gordon78.deviantart.com/art/Salmonella-Bacterium-64382126)

általában higgadtan szoktam nekiállni blogolni, nehogy olyat írjak, amit később megbánok. utólag posztokat kitörölni, mert meggondoltam magam, szerintem elég égő. na mindegy is, most nem gondolkodom, ez nagyon friss élmény, fél órás kb, gyorsan meg is osztom:
tegnap déltől ma délután négyig szabad vagyok. örültem neki. egyrészt arra gondoltam, hogy dejó, anyuka is biztos szabadnapos, és szeretne egy kis időt tölteni a gyerekekkel, úgyis alig látja őket, másrészt takarítani akartam kicsit, mert bár nem feladatom (csak a gyereknevelés, ehhhh...), de a trágyában élést nehezen viseli az ember hosszú távon, ...
{itt egy kis kitérő: első nap totál kétségbe estem, mikor idejöttem, hogy két rövidszőrű kutyától milyen horribilis mennyiségű szőr kerül egy nap alatt a padlóra. a csaj ugyanis azt mondta, naponta porszívózik... hát, közben világossá vált, hogy az az adag legalább három hetes volt, ami engem itt fogadott... tegnapelőtt ugyanis felporszívóztam mindenhol (jobb nem részletezni, hogy a kanapék alatt mi volt...), és két nap után mondhatni ugyanúgy fest a lakás, mint az akcióm után egy perccel. bravo.}
...harmadrészt paparazziskodni akartam a lakásban, és néhány fotót készíteni a sok halálfejről és egyéb ijesztő kellékről, hogy bizonyítsam, micsoda túlélőtábor az életem egy hete :D
negyedrészt pedig magamat is rácba akartam szedni. egy kis wellness stb. {újabb kitérő: itt sajnos még a kádat sem mossák ki maguk után, ha fürdenek, úgyhogy azért elég lájtos wellnessre gondoltam, mezítláb a kádba sem vagyok hajlandó beleállni, zuhanytálca ugyanis nincs. az meg egy dolog, hogy én magam után rendesen takarítok.}
szóval a fenti várakozások tükrében lehet tippelni kommentben, hogy hány másodpercig álltam lemerevedve az előszobában, amikor ma reggel beléptem, és az alábbi életkép fogadott:
- először szagminta: pöcegödörszag (diétának ez a hely sem rossz mellesleg, semmi étvágyam jelenleg)
- jobbra tekintve: anyu a kanapén fekszik pizsamában, telefonál
- gyerekek sehol (tehát anyu szabad, de nem a porontyaival van, pedig azok normál esetben naponta jó, ha egy órára látják...)
- lefelé tekintve: morgó kutya lép ki elém a nappaliból, na éljen, remélem megesz reggelire
- előre tekintve: fürdőszobapadló, anyu tegnapi ruhái a földön hevernek egy kupacban, mellette valami tócsa fénylik és egy sokkal kisebb, gyanús kupac is éktelenkedik. az orrom nem csalt: amilyen emésztési végtermék egy kutya által (remélem legalábbis, hogy valamelyik kutya volt...) a padlóra varázsolható, az a fürdőszoba kellős közepén fogadott. épp csak nem integettek a kis kakamanók, hogy: jó reggelt, judor, csatlakozz a bulihoz!!!
ebből egyenesen következik, hogy a zuhanyzást későbbre halasztottam, és kihátráltam a bűzbarlangból.
ha valaki szeretne hazugságvizsgálatnak alávetni, állok elébe. tudom, hogy amiket az utóbbi időben írok, az egy brazil szappanoperában is simán megállná a helyét, de tényleg nem kamuzok... belehúztam a tutiba, ehhh :D

2010. január 12., kedd

hócsata

isabella
maxime
kilátás a teraszról

2009

végre volt időm befejezni a számvetéses bejegyzést arról, hogy milyen élményekkel gazdagodtam a tavalyi évben (inkább időrendi, mint fontossági sorrendben!):
- elkezdtem blogolni, jipp!
- szerelmi bánatból való kilábalással kezdődött az év, ami szerencsére barátsággá változott az év végére, hála az égnek. két elég húzós év állt mögötte, de már csak a szépre emlékezünk.
- angol nyelvvizsga, jeeeeee.
- két egyetemi szakdolgozat és diploma (egyelőre a polcon porosodnak, de ki tudja, mit hoz a jövő).
- két felmondás. az egyik a street-ben négy év után, a másik az au-pair-es eset öt hónap után.
- au-pair-kedés seeham-ban. "kiképződtem" majdnem profi, de inkább kitartó gyereknevelővé, hatalmasat fejlődött a türelmességre régen egyáltalán nem adó jellemem, na és a szakácstudományom is.
- gazdagodtam egy csomó cipővel (éljen az imeldizmus!), bár a vándor életmód miatt sajnos nagy részük sok-sok km-re tőlem pihen a szekrényben.
- kanta-függő lettem.
- iszonyat sokat buliztunk a diplomadolgozatok megírása után, máig nem értem, hogyan maradtunk életben :)
- felvettek film szakra.
- halasztani akartam.
- hagytam az egészet a fenébe, mert egyelőre nincs tervben a hazatérés.
- gazdagodtam egy tetoválással. nem az utolsóval.
- egészségügyi állapotom mélyrepülésnek indult, majd valamennyire rendeződött. stressz akadt bőven. ősz hajszálakat még nem találtam, de a ráncok már alakulnak. én sem vagyok már mai csirke :)
- az év végén valami pasiszerű dolog is beütött. mármint a neme egyértelmű, csak a "kapcsolat" kapcsolat-jellege kérdéses. jól érezzük magunkat együtt, ha nagy ritkán találkozunk. sajnos nem eleget, de ez remélhetőleg egy hónapon belül megváltozik. addig csak-csak rendeződik a helyzetem, és valamennyire letáborozom az úriember közelében, de ez már az új év története lesz...

2010. január 10., vasárnap

jelek

(http://monsterlienchen.deviantart.com/art/Worldeater-49154153)

már leblogoltam karácsonykor, hogy tesókámtól kaptam egy paulo coelho kalendáriumot az új évre. szép színes, vidám, tele idézetekkel.
erre a hétre a következő kettő idézet található benne.
"amikor az ember elkezd rágódni az előtte álló döntésen, végül általában eláll a szándékától - óriási bátorság kell ahhoz, hogy határozott lépéseket tudjunk tenni." (a győztes egyedül van)
"kockáztatnom kell, nem szabad félnem a vereségtől." (brida)
én már nem rágódom semmilyen döntésen egy ideje, csak meghozom, és kész :)
így volt ez az alant kifejtett "aprócska" anyagi probléma, és a továbbállás tekintetében is. kihúzom a következő két hetet mindenképpen, ugyanis az ideiglenes menekültszállásadó, szöktetésre kapható kedves személy a napos dél-ámérikában sütteti a hasát a hónap végéig (én hülye, egy kulcsot igazán kérhettem volna tőle vész esetére:)). addig nincs sok esélyem bármerre/bármikor/bárhogyan is elindulni itt a hóban 3 bőrönddel. aztán meglátjuk. az előző helyen is furcsa volt úgy dolgozni a végefelé, hogy tudtam, hamarosan lelépek (basszus itt meg kipakolnom sem kellett volna:)). mondjuk az más szituáció volt, mert a családi szálak kissé összekuszálódtak a bátyó megismerése után, és nem akartam haraggal elválni senkitől. itt viszont nem nagyon érdekel, hogy mi lesz, úgysem látom többet a családot. ők nem korrektek, én csak elvégzem a munkát, és kész. rossz szavuk nem lehet! de amúgy még mindig fenn vagyok ezen akadva: mi az már, hogy visszatartják a pénzem, hozzá sem férek, és még mosolyogjak is? van olyan, aki beveszi, hogy valaha is látni fogja azt a pénzt?
ja, aprócska poén: kaptam egy telefont, amit itt használhatok. régi sms-ek nem voltak kitörölve. naná, hogy elolvastam őket. az egyik így szól aputól anyunak címezve: már megint mi ez a neckermann-adósság, amit csináltál? ííííí, na hát ezek után aztán tényleg nem hiszem el, hogy valaha is fizetnének nekem...
hihetetlen, hogy mennyire más sült ki ebből is, mint amire számítottam...
sebaj, az élet mindig nyújt egy új lehetőséget, csak meg kell ragadni :)
maryvel nagy terveink vannak (kunc-kunc), úgyhogy szépen lassan araszolgatunk egymás felé, aztán ha már összeér a két szál, nem állít meg minket senki sem.
világmegváltásra fel!!! :D

2010. január 9., szombat

egy kis részlet

van olyan, hogy aZóperlány vendéglátó családja benyögi, hogy a megbeszélt fizetése negyedét kapja kézhez, a többi meg megy egy bankszámlára, amihez nem fér hozzá, de persze megkapja majd, ha elhagyja a családot. és olyan is van, hogy aZóperlányt nem ejtették a fejére, és nem hiszi ezt el, mert nem oszlopos ökör, és keres egy másik munkahelyet, meg erőteljesen írja a profi curriculum vitae-jét, és valami intellektuálisabbat fog csinálni. mivel ez nem megy egyik pillanatról a másikra, maradjunk annyiban, hogy: még idén. addig pedig vándoréletmód :) és módszeres tervezése annak, hogy hogyan távozzon innen minél hamarabb. csak összejön végre az a rég áhított szökés, mindig is ki akartam próbálni :)

2010. január 8., péntek

csak a szokásos

kati barátnőm szerint vicces lenne, ha a "helyfoglalás" című bejegyzés után egyből a "költözés" című következne. ő már tudja a részleteket... :D
nem is annyira fontosak, mert persze már megint a piszkos anyagiakról van szó, ami kissé sem korrekten lett módosítva, mióta megegyeztünk, hogy jövök, no de sebaj. nem kell félteni, egy hónap múlva már nem itt leszek, nyugi bele, csak győzzétek követni a fejleményeket! a vándor lelkem nem hagy nyugodni. anyukámnak igaza volt, visszafajoztam arra a rokonomra, aki mindig az ellenkező irányból jött, mint ahonnan várták, ehhh.
meg úgy döntöttem, hogyha valami nem tetszik, én nem szenvedek megint két hónapot és stresszelem szét az ideg/immunrendszeremet cafatokra, mint ahogy az előző helyen tettem. dobbantok, és majd lesz egyszer valami jobb is, csak keresni kell! én bízom benne.
végre már össze kellene dobnom egy normális önéletrajzot németül, amit beadogatok pár helyre, de minőségi munkára még nem volt agykapacitásom. a hétvégén viszont megcsinálom.
amúgy a kiscsajok nagyon jófejek, száz százalékig tolerálnak. ma apu reggel elaludt, így minden rám maradt. még jó, hogy én nem arra számítottam, hogy majd ő intéz mindent, különben aludt volna tízig az egész banda. második reggelemen mélyvíz... kemény, mi? ébresztés, ráncba szedés, oviba vánszorgás félsötétben két gyerekkel, hazavánszorgás eggyel, aztán szórakoztatás délelőtt, délben megint ovi, az otthagyott hölgyike beszerzése, ebédeltetés és délután ötig játék. ment minden, mint a karikacsapás. meg kell hagyni, egy majdnem iskolással már nem egyszerű az élet. nem hiszi el a krampusz létezését, és nem lehet vele a babakonyhában órákig eljátszogatni, hogy főzzünk még egy kis teát, meg ilyen levest, olyan pörköltet. gyerekszámítógép, meg kutyafüle ellenben van, azt viszont a kicsi nem élvezi. szóval kreatívkodni kell, ebben nagyon jártas leszek, mire gyereket merek vállalni...
a várost még nem nagyon fedeztem fel (leszámítva az oviba vezető háromféle utat), vasárnap az is meglesz, akkor szabadnapos leszek, és majd játszom a fotódokumentáló turistát. holnap csak délután kellek, úgyhogy remélhetőleg ki is alszom magam reggelig. a "remélhetőleg" kifejezés nagyon kérdőjeles: disco mellett lakunk... szerintetek van esélyem?

2010. január 6., szerda

helyfoglalás

ma délután megérkeztem az új családhoz.
fotódokumentáció még nem volt, mert csak berendezkedtem, meg a kisebbik leányzó egyből kapott az alkalmon, hogy van egy új játszótársa, és "nem hagyott békén". nem volt terhemre, úgyhogy ismerkedtünk kicsit. nagyon menő tetoválójátéka van, úgyhogy összevissza vagyok varrva mindenféle színes alakzatokkal a nonfiguratívtól kezdve a pillangón át a virágocskáig.
a család iszonyat laza. ez kell nekem. legalábbis remélem :)
velük lakom egy szinten, ez pozitívum. ha kellek, hirtelen ott tudok teremni bárhol. felül lakik a nagyi, jóarc, fiatalos, és a kisebbik lánykát nála kell keresni, ha esetleg nem találnám sehol a mi szintünkön, mert észrevétlenül szökdös fel hozzá, azt mondták. két nagy kutya is van a lakásban, jófejek, ma összenyaltak-szőröztek, amennyire engedtem, nincs is ezzel gond. pókok is vannak, meg sáskaszerű valamik, majd a latin nevük alapján lenyomozom, hogy mik is ezek pontosan, németül sem értettem :)
a munka oroszlánrésze az lesz számomra a napi egy porszívózásban (kutyaszőr miatt) kimerülő házimunka mellett, hogy a nagyot vigyem oviba, délelőtt szórakoztassam a kicsit, ebédre jön anyu, délután vagy szabad, vagy együtt csinálunk valamit, meleg étel és családi összeröffenés vacsorakor van, és ennyi. bébiszittelni nem kell, illetve csak elvétve (anyu elmondása szerint kéthavonta egyszer van idejük elmenni valahova), mert esténként valaki mindig van itthon. és ha egy ember már itt van, akkor nem kellek, igazából "csak" azért van rám szükség, hogyha a két szülő egyszerre dolgozik, ne legyenek már egyedül a gyerekek... logikus. nem könnyű persze ez sem, hiszen reggelenként majd két gyerekkel kell megküzdenem, de hát kellenek a kihívások. viszont esténként nagyon korán nyugovóra tér mindenki, mert anyu reggel háromkor kel és négyre megy dolgozni, szóval van időm kipihenni magam.
holnap és holnapután apu még itthon van, ő megmutogat mindent, aztán hétfőtől élesben megy a móka.

bemelegítés

két nap kufstein, lazulás, hangolódás a melóra. főzőcske, séta a hechtsee körül mínusz hét fokban, hegyek és mindenütt hóóóóóóóóóó.


2010. január 3., vasárnap

első

© Agócs Írisz
boldog születésnapot, kedves blogom!!!
egy éve kezdtem írni, és remélem, hogy még nagyon sokáig lesz időm és kedvem folytatni. hasznossága megkérdőjelezhetetlen: új ismeretségekre tettem szert általa, naprakész infokkal szolgálhatok kis életemről a családnak és a barátoknak (és nem kell emailben 46-szor leírnom mindent), kiírhatom magamból búmat-bajomat az olvasók nagy örömére, unalmára, stb. :)
kommenteljetek nyugodtan, annak örülök a legjobban, ha van visszajelzés, vagy a chatszobában is lehet üzengetni, kinek mi tetszik. az új évben sem menekültök, remélem, hogy a tavalyinál még több izgalmas, és kevesebb panaszkodós hangvételű bejegyzéssel lephetlek majd meg benneteket.

kóstold meg és vegyél el!

a street-es karácsonyon, bettytől kapott kis könyvecske külön bejegyzést érdemel.
"a kötetben több mint 50 modern és ötletes receptet talál, csábítási trükkökkel fűszerezve. a könyvben szereplő minden étel valóban elkészült, mesterséges színezőanyagok és lakkok nélkül, és majdnem mindegyiket természetes fényben, egy átlagos lakásban fényképezték le. ezek mindenki által elkészíthető receptek, a nagy séfek költeményeivel nem versenghetnek, de nem is a leghétköznapibbak: az ehető anyagok és a találékonyság házasságából születtek, félúton a kémia és a költészet között." (http://receptek.eu/shop_artdet.php?shop_id=5243&cikk=recept_195908)
pl.:
csirkemellel töltött licsi
serpenyős rostélyos édes gyöngyhagymával
gyömbéres-mazsolás sárgarépa
ehető mécses színes cukorablakokkal
bundás kalács cseresznyeszósszal
finya :D

egy hét

nos, próbálkozni fogok, hogy az elmúlt hét történéseit egy bejegyzésben összefoglaljam.
12. 28.: korán kelés és magyar közlekedési "kultúra" által okozott kiakadás után pálfa city, ányos haverom meglátogatása. a nagyinál húsleves-rántott hús-sült krumpli-halom sütemény kombó után újabb kiakadás a tömegközlekedésre. nem jött a buszom, amivel szekszárdra szerettem volna utazni. na sebaj, ányos kitalálta, hogy neki szilveszteri jelmez kell, elvisz a városig, és legalább megejti a bevásárlást is. egy kávé után kebelbarátnőm is velünk tartott és a bevásárlókörút sikeres volt. sajnos olyan őskövület mobilom van, hogy nem tudok feltölteni róla a gépre képeket, de lehet, hogy jobb is. ha meglátnátok a fejemet, ahogy 90 éves, rohadt fogú halász-paraszt maszkban virítok, abban nem lenne köszönet.
a délután és az este nagyon jól telt: ajándékozás kicsiéknél, vacsi, forralt bor...

...és dvd: nász-ajánlat, lájtos kis vígjáték, sandra bullock hozza a szokásos formáját (ha valaki megnézi, a kiskutyás-sasos jelenetnél gondoljon rám, kicsivel annyit röhögtünk, hogy majd lefordultunk a székről):

12.29.: hosszú-hosszú tervezgetés után végre összejött a találka mary-vel is a pécsi buszon. mindketten nórihoz tartottunk, aki a szállásadónő volt erre a pár pécsi napra! köszi még egyszer, bár tudom, hogy ez alap, ehhhhhhh :D na de mielőtt lecuccoltunk volna, mary megszépült helena ollója alatt, én meg látogatást tettem eszternél, árpinál és danikánál. jajjj, azt hittem, elegem van a kisgyerekekből, de nem, főleg, ha valaki ennyire édesen és lelkesen hajtogatja, hogy ejjjj-te! :D

köszönöm a sütiket, az utánozhatatlan menzateát, és a beszélgetést!!!

elgémberedett vállainkat megszabadítottuk a hátizsákoktól, és irány a corso, ünnepi, egymásnak örömködős vacsora maryvel. szerencsénkre épp dávid barátunk volt a konyhán, úgyhogy előételt is kaptunk, mary amúgy lazacot evett, én pedig kacsamájjal töltött derelyét tejszínes zöldségekkel. mellé persze egy jó bor, illetve kettő, és minden szép és jó. aztán felgyorsultak az események, kanta, zacc, kanta, est café, és hajnali 5-re haza is találtunk.

12. 30.: kipattanás az ágyból, kávé és ebéd tigrissel.. egy éve ilyenkor még nem gondoltam volna, hogy erre valaha még az életben sor kerül, de mégis, és nagyon örülök neki, hogy sikerült elfelejteni a rosszat, a szép emlékeknek örülünk, és minden rendben van köztünk. mary is csatlakozott egy idő után, és elbattyogtunk pókkajáért, aztán indult a shoppingolás. marynek őszi/téli dorkó, nekem pedig bőrönd volt a feladat. nagy nehezen mindent beszereztünk, hazabattyogás, majd a pátria recepcióján zsét útba ejtve és egy rövidet csevegve kanta volt megint a cél. sajnos nem sokáig. nagyon elkezdett fájni a gyomrom, émelygés, egyebek, pedig csak egy kávét és vizet ittam, eskü. szóval elég hamar hazaértünk, másnap reggel pedig kiderült, hogy nóri és gábor is rosszul voltak éjjel, csak mary nem, aki nem evett a pizzából, amit rendeltünk... szívás, mármint nekünk, de szerencsére komoly bajunk nem lett.

12.31.: szilveszter, amikor mindenkinek kötelező jól éreznie magát. ez sikerült is, kantában. ziont is terveztük, de zuhogott az eső, meg igazából a kantás hangulattal semmi probléma nem volt, úgyhogy kitartottunk és ott maradtunk. aznapra peti barátunk is megérkezett pestről, dávid is csatlakozott, nóri is befutott, úgyhogy nem volt panasz. rosszat nem tudok mondani, csöpögni meg nem akarok, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy korrekt kis buli volt, visszaszámolni majdnem elfelejtettünk, de éjfélkor egy kedves telefonhívást kaptam ausztriából, hajnalban pedig még lencsét is tudtunk enni, szóval reméljük a legjobbakat az új évre.

01.01.: regenerálódás, konyhatündérkedés, tíz narancsvidék rész megtekintése egy huzamban és süppedés.

01.02.: marianna barátnőm is befutott pécsre, így vele is megejtettük az ajándékozást, beszélgetést, közben annácskával is össze tudtam futni még egy búcsúpuszira, majd hű street-es dolgozóként vettem egy csizmát és pápát intettem pécsnek.

ennyi volt a 2009-es év. illetve nem ennyi, mert már gyűjtöm az anyagot a számvetéshez, csak most jobb dolgom is akad: pakolok szorgosan és kétségbeesve (egyre több lesz a cucc, hiába válogatom ki, hogy mégis mit NEM viszek magammal), ugyanis holnap indulok vissza ausztriába. még nem dolgozni, arra azért kell egy kis hangolódás, amit tirolban fogok megejteni. jahhh, a bátyó. azt hiszem, most már akár nevesíthetjük is a dolgot, szóval pár napot christian-nal töltök, mielőtt belevetem magam az au-pair-kedés következő felvonásaiba az új családnál.

azt hiszem, rám tényleg igaz lesz a nyálas közhely: új év, új élet!