2009. április 30., csütörtök

friss...

sokat tapasztalt munkatársam most elkezdett rábeszélni, hogyha olyan menő zöld orvosi maszkban megyek a majálisra, akkor nem lehet gond... kocsival csak fél óra oroszló, utána meg úgyis kint leszünk a levegőn. és ráadásul van is egy maszkom itthon, méghozzá macikás :D talán a kiskölykök sem fognak halálra ijedni tőlem...
jajj, mitévő legyek? ...

dátha folyt.

tegnap este elkezdtek fájni a fogaim is... na yeahyeahyeah... :S
úgyhogy nem úsztam meg a dokinénit. a diagnózis: arcüreggyulladás. ezzel csak annyi a gondom, hogy a kedvem meg a közérzetem nagyon jó, mehetnékem van, nem vagyok levert, se fáradt, viszont komolyan kell vennem a betegséget, nehogy szövődmények alakuljanak ki a ketyegőmnél, mert az kicsit necc. így is tachycardabb vagyok már a szokásosnál a gyulladás miatt.
nyüsz-nyüsz.
holnap kimaradok a street-es majálisból, mert bár szívem szerint mennék, meg feküdnöm nem kell, és nem is bírnék ilyen jó időben, de lesznek kis lurkók is, meg várandós hölgyike, őket meg nem igazán szeretném megfertőzni. ha egyáltalán fertőzök... de velük kapcsolatban jobb nem kockáztatni.
a battadem is kérdésessé vált. majd meglátom, kiszakad-e addig a fél fogsorom, és kísértek-e hézagos mosollyal az IH-ban. :D
addig meg mézes tea, kamillás gőz, mandarin-hegyek és... DVD :D
de akkor is gyűlölöm a bezártságoooooooot!!!

2009. április 29., szerda

kötelező!!!

dátha... :S

szörnyű élményben volt ma részem. hazaugrottam cece citybe a nyelvvizsgámért és az új személyimért (nem is annyira szörnyű a kép, legalábbis ránézésre nem 20 év fegyház az első reakcióm), és a buszon átellenben velem egy tinisrác üldögélt. az a "legénytoll-pelyhedzik-az-állán" fajta. mivel bele voltam merülve az utazós dido lemez hallgatásába, eleinte nem is figyeltem oda rá. aztán arra lettem figyelmes, hogy eszméletlen hangosan szívja fel az orrváladékát (azt hiszem, ezt kulturáltabban nem tudom kifejezni), mindig hátrafelé kacsintgat, és amikor elkapja a pillantásomat, megszeppenve ül, amikor meg késve nézek vissza rá, kicsit félrehajol. egyszer nagyon telibekaptam ezt a félrehajolást. akkor úgy gondoltam, hogy előveszek egy zacskót a táskámból, és kitaccsolok. a kissrác ugyanis a szájában összegyűjtött kis (?) adagokat szorgalmasan köpködte maga mellé a padlóra. igen, a buszon. eszméletlen. undorító. kritikán aluli. FUJJJJ... és még én nevezem magam a nevelés csődjének...
a közérzetem amúgy sem a legpompásabb, mivel a topban-papucsban pen-en rohangálás tényleg megtette a hatását és "csöppet" náthás lettem. nem is a köhögéssel, orrfújással van a baj, hanem azzal, hogy mára arra a pontra érkeztem el, amikor sem ízeket, sem illatokat nem érzek... anyukám krumplis tésztáját is csak nyeltem, mint kacsa a nokedlit, de sokat nem éreztem belőle. ami a szagokat illeti, egy kivétel volt ma, ami eljutott a idegpályáimig és sikerült feldolgoznia az agyamnak: az egyik pécs előtti településnél mindig érezhető, jó öreg trágyaszag :D felemelő volt tudomásul venni, hogy még van remény, és valaha talán az orgonaillatot is fogom még érezni... szóval nagy gyógyszerellenesként kamillás gőzölésre fel!!!
no és az elmaradhatatlan jó zene mára, pákk:

2009. április 26., vasárnap

pen

átéltük. meg túl is. sok jó zene, még több tánc, züllés és tombolás, por és füst, ágyas körte, térdrogyasztó vip-kártyás kétéves, lufiegér, toi-toi, helybőség, sírva vigadás, összeborulás. a végeredmény: bal fülön totális halláskárosultság, féltalpnyi vízhólyag, darth vader-t megszégyenítő rekedtség, éééééééés a meglepő felismerés, hogy nem hagytam el semmit.
csak röviden, kiemelve három, számomra fontos mozzanatot: nálam zeneileg a bauchklang mindent vitt, nem bántam volna, ha alapozásként mindegyik nap velük indul.
paso-val hiába próbáltam már megint bármit is kezdeni, nekem 5 szám után valahogy totális unalomba megy át a koncertjük. most is így történt. én bajom.
és a psycho mutants... bár hirtelen zárt be a bazár, akkor is riszpekt a hangulatért.

2009. április 21., kedd

epikurosz azt mondta...

köztudott, hogy én leszek az első ember, aki örökké fog élni...
nagyon nem vagyok kibékülve a halál, még inkább az általam elképzelni próbált, beszippantó nagy semmi eljövetelének gondolatával... :S
katitól kaptam egy idézetet, ami ha meg nem is nyugtat, de egy ideig hárítható vele a feszültség. a cetlit meg úgyis elhagyom, ezért kerül itt megőrzésre a bölcsesség:

"... ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, mikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk többé. a halál tehát nem érinti sem az élőket, sem a holtakat, mivel az élőknél nincs jelen, a halottak pedig már nincsenek."

matis - csakúgy

szürke szamár a ködből...

mostoha sorsra jutott szegény blogom. köztudott, hogy minden elektromos kütyü (najó, az utóbbi időben már egy sima öngyújtó is) megadja magát, ha a közelébe kerülök. judor, az auragyilkos tehát megint akcióba lépett, és nem elég, hogy a saját kis masinám élettelenül fekszik a szobámban két hete, és nem hívnak a kütyüboltból sem, hogy mehetnék a méregdrága, hamar elromló alkatrészért, de a kölcsöngépeket is rendszerint meggyilkolom. ha nem is az egészet, de legalább olyan kis részeket, amik nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy megosszam veletek az elmúlt napok történéseit. sztori mindig van, és ha éppen leírásra ösztönző kedv is, akkor a blogspot-ot nem nyitja meg a gép vagy a modem mondja be az unalmast. ha képet akarok feltölteni, akkor nem találok a kölcsöngépen photoshopot, aztán rájövök, hogy amugy is a kép az én gépemen van, amit bekapcsolni sem tudok. ezek után úgy elmegy az egésztől a kedvem, hogy már kedvenc videóklipeket sem linkeltem az elmult héten.
jegyzetelni közben nem szégyelltem, hogy nagy vonalakban értesüljetek a mostanában unalmasnak nem nevezhető létem elemeiről.
- túlestem a húsvéti zabáláson, ami még durvább kategóriába sorolható, mint a karácsony volt. a csokihegyek még elég szép magasságokat öltenek a szobámban, de mary segítségével remélem hamarosan eltűnnek.
- beköltöztem a kantába :D nehezen mozdítható, masszív bútordarabbá nőttük ki magunkat a lányokkal. herevere, beszélgetés, limonádé, khm... na meg a játékkoffer, az ijesztő páros számok a macis játékon, malmozás kizárólag csiki-csuki nélkül, sakkozás bábuk nélkül (lepörgetjük simán agyban, főleg én, aki csak a lóval tud lépni), és a fenti kép: feltett szándékom volt levegőben szálló fekete dobókockát fotódokumentálni, aztán valahogy ez olyan jól sikerült, hogy kettő is van a képen, és egyik sem fekete, száll is, meg már le is ért, és mary kezében tényleg csak egy darab fekete volt, amikor fotóztam, szóval elég jól elgörbítettük a dimenziókat aznap este...
- megismerkedhettem a gibraltári flamenco metál életérzéssel... felejthetetlen.
- magyaros lelkem szükségletei is kielégítésre kerültek, miután a pesti tájszólás egyik gyönyörű darabját tudhatom már a repertoáromban, ez pedig a FINYA. arról pedig ne is beszéljünk, hogy megtudtam: mellbimbóveregetős duplarespeakt (nem írtam rosszul, e-vel és a-val kötelező a kiejtés, egyik sem hiányozhat) is létezik a földön... :D
- videodokumentáció keretében megoszthattam fél péccsel, hogy miért is érzem magam felnőttnek. ez megér egy külön bejegyzést is, úgyhogy most skip.
- rájöttem, hogy finom a narancsos császármorzsa és a bodzaszörp sem borzasztó, ha palacsintatésztában van. a csokis-meggyes muffinra viszont még várnom kell ;)
- orosz rulett is volt. gondolom, érzékelhető, hogy én nyertem.
- kati barátnőm visszatért egy hónapnyi dadi száműzetéséből mediterrániába, úgyhogy tépjük a szánkat és pótolunk...
- francia filmnapok vannak, ma ezt nézzük meg (oly sokáig szerettelek...):

- lelkesen mennék egész héten az apolló moziba, csak hát holnap kezdődik az őrület (gyengébbek kedvéért: PEN), így hát a bőrgyárban kell tengetni életünket, jajjjjdeunalmaslesz :D

2009. április 10., péntek

25fok

tavasz van. inkább majdnem-nyár. ezazezazezaz!!! vágják a füvet a füttyös kedvű bácsik a tömbnél. mindenki kint ebédel a kerthelyiségekben. már jól esik a jeges kávé is.
ne vegyetek buszbérletet!!! sétára fel!!!
és mielőtt elfelejteném: minden kedves ezékiel, fulvia, polidor és radamesz nevű ismerősömnek boldog névnapot kívánok.
(azt hiszem, mostanában nem fogok tudni írni semmi értelmes és hasznos témáról, elvette az eszem a soksok celsius. na, megyek fákat ölelgetni :D)

2009. április 8., szerda

kicsit szép a néni hangja :D

kellemes meglepetés

pécs, 2009. 04. 08., okmányiroda
paraméterek:
- kedves portásbácsi, aki a gondolataimat is olvassa, szinte kérdeznem sem kell
- a megbeszélt időpontnál 5 perccel korábbi kezdés... WOW!!!
- sorszámhúzás után fél percen belül sorra kerülés
- még a portásnál is kedvesebb ügyintéző hölgy, készséges, türelmes, mindent elmagyaráz, és MOSOLYOG
- az épületben eltöltött percek száma: maximum 3 (pedig félnapi hideg élelemmel készültem a megpróbáltatásokra...). és már készen is vagyunk...
kell ennél több? :D

2009. április 5., vasárnap

decanter

sok minden akartam már lenni életemben, és igazából még bármelyik lehetek is:
mozigépész. cirkuszi kötéltáncos. divattervező. nyelvtanár. patológus. lektor. énekesnő. milliomos. borász. etc.
ha az utóbbi (nem etc., hanem borász, ehhehh) lehetnék, és társulna hozzá a milliomos opció is, ezt biztosan beszerezném (mellékesen az ára: 360 £, hmmmm):

2009. április 3., péntek

kontraszt

minden éjjel álmodom. gyakran többfélét is. kivételt csak a szakdolgozás hetei jelentettek, amikor annyira lefáradt napközben az agyam, hogy éjjel semmi aktivitást nem mutatott.
általában a részletekre is emlékszem, és mindent nagyon átélek bennük, totál valóságosak. ezt most inkább kihagytam volna. szörnyűséges rémálmom volt. le sem merem írni. úgysem lehet visszaadni azt az érzést, ami még mindig bennem van, és szorítja a szívem környékét, marja a gyomromat, folynak tőle a könnyeim és fel kellett kapcsolnom a villanyt, annyira félek. pedig már egy órája fenn vagyok. de vízért még mindig nem mertem kimenni a konyhába...:(
gyanítom, hogy az a fránya clézio-kötet az oka mindennek, jobban mondva az utolsó novella... ha ezek után még van merszetek, olvassátok el! :)
most valami nagyon vicceset kell ide bejegyeznem, hogy ellensúlyozzam a kissé rosszul induló napomat. tessék:
:D

2009. április 2., csütörtök

magas ló...

ez így szerintem kicsit erős... és nem éppen az amúgy a weblapon képviselni próbált puccparádé stílusban íródott...
a "webdesigner"-ré átnevezett bloggereket pedig nem tudom, miért kell piszkálni. szerintem többen is nagyon tehetségesek ebben, néhányuknak én is függője vagyok már :D
mindenkinek szíve joga leírni a privát véleményét. szerintem. aki náray-t hordott, egy negatív kritika után is azt fog. ha mégsem, az meg már régen rossz...

2009. április 1., szerda