szörnyű élményben volt ma részem. hazaugrottam cece citybe a nyelvvizsgámért és az új személyimért (nem is annyira szörnyű a kép, legalábbis ránézésre nem 20 év fegyház az első reakcióm), és a buszon átellenben velem egy tinisrác üldögélt. az a "legénytoll-pelyhedzik-az-állán" fajta. mivel bele voltam merülve az utazós dido lemez hallgatásába, eleinte nem is figyeltem oda rá. aztán arra lettem figyelmes, hogy eszméletlen hangosan szívja fel az orrváladékát (azt hiszem, ezt kulturáltabban nem tudom kifejezni), mindig hátrafelé kacsintgat, és amikor elkapja a pillantásomat, megszeppenve ül, amikor meg késve nézek vissza rá, kicsit félrehajol. egyszer nagyon telibekaptam ezt a félrehajolást. akkor úgy gondoltam, hogy előveszek egy zacskót a táskámból, és kitaccsolok. a kissrác ugyanis a szájában összegyűjtött kis (?) adagokat szorgalmasan köpködte maga mellé a padlóra. igen, a buszon. eszméletlen. undorító. kritikán aluli. FUJJJJ... és még én nevezem magam a nevelés csődjének...
a közérzetem amúgy sem a legpompásabb, mivel a topban-papucsban pen-en rohangálás tényleg megtette a hatását és "csöppet" náthás lettem. nem is a köhögéssel, orrfújással van a baj, hanem azzal, hogy mára arra a pontra érkeztem el, amikor sem ízeket, sem illatokat nem érzek... anyukám krumplis tésztáját is csak nyeltem, mint kacsa a nokedlit, de sokat nem éreztem belőle. ami a szagokat illeti, egy kivétel volt ma, ami eljutott a idegpályáimig és sikerült feldolgoznia az agyamnak: az egyik pécs előtti településnél mindig érezhető, jó öreg trágyaszag :D felemelő volt tudomásul venni, hogy még van remény, és valaha talán az orgonaillatot is fogom még érezni... szóval nagy gyógyszerellenesként kamillás gőzölésre fel!!!
no és az elmaradhatatlan jó zene mára, pákk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése