kontraszt

minden éjjel álmodom. gyakran többfélét is. kivételt csak a szakdolgozás hetei jelentettek, amikor annyira lefáradt napközben az agyam, hogy éjjel semmi aktivitást nem mutatott.
általában a részletekre is emlékszem, és mindent nagyon átélek bennük, totál valóságosak. ezt most inkább kihagytam volna. szörnyűséges rémálmom volt. le sem merem írni. úgysem lehet visszaadni azt az érzést, ami még mindig bennem van, és szorítja a szívem környékét, marja a gyomromat, folynak tőle a könnyeim és fel kellett kapcsolnom a villanyt, annyira félek. pedig már egy órája fenn vagyok. de vízért még mindig nem mertem kimenni a konyhába...:(
gyanítom, hogy az a fránya clézio-kötet az oka mindennek, jobban mondva az utolsó novella... ha ezek után még van merszetek, olvassátok el! :)
most valami nagyon vicceset kell ide bejegyeznem, hogy ellensúlyozzam a kissé rosszul induló napomat. tessék:
:D