no, visszatértem. egy nap pihenőt kell beiktatni a sok cefreszaggal kelés-fekvés közé, mert harminchoz közeledve nem vagyok már a régi... :) ehunvane, kaptok sok-sok képet, aztán nézegessétek!!! diplomaünneplős mind, általában totál gázosak és beállítottak, mármint a képek, mi meg nagyon örülünk egymásnak. hejjj!!!
újabb térgörbülés és fényzuhany volt másnap hasizomláz málnaszörp
nyulak a wc-ben. aztán jött a sas...
ingyorgás-bingyorgás
kilátás a kihelyezett kantából igenjó elrendezésű fotó, pfff
sörhab-addikció
strand is volt
hopp, időközben megint borostyán színű lett a hajam
nincs időm hosszan írni, de ezt kötelező pozitívan értelmezni. megyünk, pörgünk, minden rendben, készülnek a fotók, úgyhogy hosszú-hosszú bejegyzések fognak következni, ha "végre" mondjuk esni fog és bent ragadunk a lakásban. egyelőre a mai nap nagyon arra hajlik, ugyanis itt pécsett megint ítéletidő van, monszun és szél és szakadó eső, de a remény hal meg utoljára... :D NEM MARADUNK ITTHON!!!!! :D
teljes gőzzel zakatol a POSZT, ahogy a várkert is. azért kell külön megemlítenem ezt a helyet, mert végre közös nevezőre hozott minket a lányokkal az itt látható, szokatlan, de annál ötletesebb szaxofon-sörcsapnak hála.
ugyanis szeretjük a sört, de mindannyian mást: egyikünk a világosat, másikunk a barnát, sőt, van, aki csak a búzát. a vendéglátóipari helyek közül pedig nem mindegyikben tudják egyszerre kielégíteni az igényeinket, tisztelet a kivételnek. de most megtört a jég, ugyanis nem elég, hogy egy helyen, de egyetlen sörfajtával sikerült levenni minket a lábunkról: az erdinger szűretlen barna búzasörrel. nájsz. nos, ebbe nem tud egyikünk sem belekötni: aki nem szereti a búzát, annak sem túl kesernyés, a barna sörösnek is karakteres, a világosat kedvelőnek pedig maga az ízorgia. köszönjük a tippet, karesz! ;)
hogy lehet ilyet művelni egy kisgyerekkel? felháborító!!!!! a csapat persze esküdözik, hogy nem bántották a kisfiút, de elnézegetve ezt a videót, engem nem győztek meg. megérdemelnének az ötletgyárosok egy jóféle elektrosokkot a beteg agyukba...
mivel kedves/kedvenc tanárbácsim finnországban hesszel, csak emailben értesítettem a sikeres államvizsga fejleményekről. ez a válasz érkezett az imént:
nadjon kúl, na nem mintha aggódtam volna, szép nyarat: bg
magyar szakos védés: naná, hogy 5ös. ez már 5 percig sem tartott. levettem őket a lábukról és pont :D vége, ennyi volt az egyetem!!!! nagyon tartalmas 7 évre sikeredett ez a pécsi lét, itt az ideje, hogy az iskolapad helyett végre a nagybetűs élet formálgasson kicsit kénye-kedve szerint.
mától IX. pécsi országos színházi találkozó, sok-sok off-programmal, borutcával, s mindennel, mi szem-szájnak ingere. már csak a jó idő hiányzik, de az nagyon...
kis részlet a tegnapi parti nagy lajos estből, hátha lesz még a héten nyár:
izzadni a leghifibb, kisírja magát a háj, aztán az ember redbull estig. :D
túl vagyok rajtaaaa!!!!!! négyes lett a kommunikáció szakos védés :D
13 perc alatt végeztem, a négyből csak két kérdésre kellett válaszolnom, mindenki nagyon kedves volt, és a délutáni össznépi banzájra sem kellett visszamenni.
aztán persze kantába vezetett utunk, ahol betűtésztás paradicsomleves várt bennünket. nem tudtam tartani magam a "ne játssz az étellel!" mondáshoz, így ez lett az eredmény:
szabadnapos kino-marci pedig egy állatkertnyi vadat gyártott nekünk lufiból.
mary és a sálas zsiráf
varázskalap, karesz és jómagam teknőcöm
bori és a réMszarvas
kati és a kisegér
amúgy meg csak hessz és ingyorgás-bingyorgás :D
már csak egy menet holnap és jöhet a nyááááááááááár!!! :D
"amikor valaki meg akarja valaki mással osztani a történetét, akkor úgymond méretre szabja át, a másik igénye szerint dolgozik vele. csupa olyan dolog jut eszébe, amit nem mesélhet el vagy nem lehet megosztani senkivel. ez lefékezi, holott a sok fölös locsogástól különben sem jut semminek a végére vagy nem jut vissza semminek az elejére. másik történet szegődik a saját cenzúrázott történetéhez, vagy valamilyen ostoba legendával kullog az eredeti történet nyomában.
nem föltétlenül a szemérme tiltja el őt a másik történetétől, az is persze.
hanem el sem tudná hol kezdeni.
amitől olyan érzése támad, hogy szigorúan el kell őket egymástól választani, soha többé ne érintkezzenek ilyen veszélyesen és óvatlanul. a titkos történetet leválasztani a nyilvános történetéről, nem lóghatnak át egymásba. de miként is alakulhatott volna másként, ha egyszer így alakult. a puszta kérdés megkínozta, hogy mi lett volna, ha másként alakul, vagy mi lehetne, ha sikerülne mégis másként alakítani. krónika helyett végül is inkább legendákat gyárt magának az ember, amikor egy másiknak elbeszéli az élettörténetét. addig meséli míg a hiteles előadástól ő maga felül a közös utópiának, miszerint az életének lenne kereken lezárható vége, valami kis poénja, végszava, tanulsága, ami a halálon túl is értelmet ad az egykori létezésnek."
hasszánom levedlett. a kis huncut megint olyan gyorsan lerendezte az akciót, hogy csak a végeredményre lettem figyelmes. szép nagy lett, már 6 centis a teste. lassan az új terráriuma is kicsi lesz neki...
----------------------
felmondás megírva, elfaxolva!!!!! már csak egy hónapom van a street-ben :D
nem teljesült néhány alapvető feltétel: :)
----------------------
pénteken kinoban ütöttük el az időt egy elég érdekes koncerten.
a pécsi estben szereplő leírás szerint a francia csapat a reggae-t ötvözi a metállal és a sanzonnal... nos, a reggae nekem nem nagyon jött át, főleg nem a sanzon. amúgy nem volt rossz zene, de ami miatt megérte elmenni, az mégis inkább az énekes személye volt. igazi showman, mezítlábas hiperaktív kakadu figura, aki kezeivel tarajt formálva a fején őrjíti meg a népet. arról nem is beszélve, hogy a banda - alkalmazkodva a magyarországi körülményekhez - előszeretettel skandálta két szám közt a lassan szállóigévé váló sün-sün-sün vezényszavakat :D úgyhogy a beilleszkedés nagyon gyorsan ment nekik, és megkapták a jól megérdemelt tapsvihart is.
meglátogattam öreganyót, és ez a kis csöpp fogadott. annnnyira édes :D
{off: megint nem megy a megjegyzésmoderálás valami kánya miatt, úgyhogy ezúton üzenem a kedves névtelennek az előző bejegyzésből, hogy nem az én készülékemben van a hiba, a galaxis igenis ötrészes és trilógia, és az egész legalább olyan agymenés, mint maga a megtévesztő cím, úgyhogy ajánlom elolvasásra :) és léccilécci áruld el, hogy ki vagy:) köszi.}
a törülközőnap tisztelgés minden év május 25-én douglas adams (1952–2001) sci-fi író emléke előtt. ezen a napon a rajongók és tisztelők mindenhova a törülközőjükkel mennek, amiről így ír a galaxis útikalauz stopposoknak (hitchhiker's guide to the galaxy) című ötrészes trilógia:
„törülköző: a lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a jaglan-béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a santagrinus-v ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha moth folyón; takarózhatunk vele, miközben kakrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk; megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában; fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a traal bolygó mohó poloskapattintó fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha te nem látod őt, ő sem lát téged – annyi esze van mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó); veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen beletörölközhetünk, ha még elég tiszta hozzá. másrészt, és ez a fontosabb, a törülközőnek roppant pszichológiai jelentősége van. miért, miért nem, ha a strag (strag: nem stoppos) észreveszi, hogy a stopposnak van törülközője, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, doboz kétszersültje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőkabátja, űrruhája stb. is van. sőt a strag boldogan odakölcsönzi a stopposnak a felsoroltak vagy egy tucat egyéb tétel bármelyikét, melyet a stoppos véletlenül „elvesztett”. a strag úgy gondolkodik, hogy aki széltében-hosszában bejárja stoppolva a galaxist, nomádul és csövezve él, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet, és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törülközője – az igazán olyan valaki, akit komolyan kell venni. innen ered a kifejezés, mely a stoppos szlengbe is átkerült már: hej, helltél már azzal a klufi ford prefecttel? az aztán a sahár, mindig tudja, hol a törülközője! (hellni: megismerkedni, beszélgetni, találkozni, lefeküdni valakivel; klufi: nagyszerű, belevaló fickó; sahár: igazán nagyszerű, belevaló fickó.)"
bárcsak így lenne ötösöm a lottón, mint ahogy az előbbi bejegyzés címe telibe talált. a szenvedélyek napjából nem lett semmi sem, ugyanis kantában ragadtunk (jajj, szegény párák) a monszuncunamitornádó miatt. elég félesztőre sikerült az időjárási akció, úgyhogy gondolhatjátok, hogy a fenti kép még az égszakadás előtt készült by mantra. sok jó ember kis helyen is elfér alapon nagyon jól szórakoztunk, aztán útba ejtve egyéb vendéglátóipari egységeket is, szemtanúja lehettem egy pajtás teljes meghajlásának, akinek felsőteste az elfogyasztott folyékony hungarikum hatására 20 fokos szöget kezdett bezárni a lábaival, amely pózt, ha felidézem lelki szemeim előtt (naponta legalább 10szer), visítva kezdek el röhögni és egy értelmes szót sem vagyok képes kinyögni hosszú percekig. no, de ne feledkezzünk el másik kedves pajtásomról sem, aki a hajlongós akció közben, mit sem törődve a reggel nememlékszemhányórai, annyi biztos, hogy már fényes nappal áldatlan hatásaival (értsd: a semmiből előbukkanó üvöltöző gondnok) mszp székháztól gosztonyi villáig cipelt egy vihar által leszakított fél fát, hogy a riszájszling elvét szem előtt tartva hanyag mozdulattal beépítse azt a ház előtt álló padba, májusfa címszó alatt :D a videofelvétel elég kaotikusra sikerült, úgyhogy ettől megkíméllek titeket :D volt még repülő laptop, "kemény munka" utáni édes pihenés, délben nehézkesen kelés, császármorzsa, lustálkodás, ezáltal strandra nem eljutás, és juci-hiszti. csak a nyűgösködős, nem a csapkodós fajtából, úgyhogy nem volt vészes :D lazításképpen (miért, volt egyéb más is a hétvégén...?) jöhetett egy kis olliekickflipbacksidefiftyfifty és társai (ez persze csak arcoskodás, egyáltalán nem értek a gördeszkás trükkökhöz, de szívesen elnézegetem):
a napi kanta adag közben gazdagabb lettem egy hányingert okozó gasztronómiai "élménnyel", ami egy darálthússal tuningolni próbált, currys gyros formájában öltött testet. felejtős. a tipikus olcsó-és-még-ehetetlen-is kategória, fujj. inkább maradok az európa pékséges sajtos perecnél. megerőltettem magam, és még egy kis digitális átállás törvényszövegre is futotta az időből, hogy aztán a téren hesszelés után jöhessen a jól megszokott fpt kino banzáj, ami valójában beszélgetős-ülősre sikeredett, de kell ennél jobb? persze itt még nem volt vége a napnak, jött a mézes-mustáros virsli, maradék császármorzsa, epres csoki, bumm-bumm kombó. majd hirtelen elalvás, és végül a vásárt skipelős, káoszkuckót rendberakós, dvd-zős vasárnap...
az előzetesen kiállított abszolutórium szerint minden kerek és lezárható, ami az egyetemi tanulmányaimat illeti. szakos kurzusok, általános értelmiségképzés, nyelvvizsgák, tesi, szakdolgozatok kipipálva. persze ezt akkor hiszem majd el igazán, ha már az indexben is szerepelni fog, de azért elég felemelő érzés látni, hogy a "hiány" oszlopban minden sorocska üresen tátong :D ezért hát nincs más választás, mint:
az utóbbi napokban nagyon sokat eszünk a csajokkal. a stressz persze nem hagy minket elhízni, legalábbis remélem :D tanulás, olvasás helyett az a legegyszerűbb, ha kivonulunk a konyhába, és ülve-állva-erkélyen gubbasztva falatozunk valamit. egy kis főétel, egy kis szendvics, egy kis rágcsa, egy kis süti, ééééés a kati féle fincsi limonádéval már öblítjük is le a tápot. ezzel megy el a fél nap. a hűtő kezd lassan kiürülni, de a fejünk sem lesz sokkal telítettebb, ha így haladunk... na de sebaj, azért ma ellátogatunk a kútra, és jégkrémet fogunk enni az éjszaka kellős közepén, ha már a sóskafagyiról lekéstem...
a németországi liszt ferenc emlékmúzeumban forgatott klip a phoenix-től. tőlük már hoztam más anyagot is, ez valahogy kimaradt, pedig már egy hónapos. nagyon fülbemászó dallam, szeretem ezzel indítani a napot :) új album jövő héten.
"testi valójának hűlt helyén nem állt olyan valaki, aki meg tudta volna győzni önmagát bármiről. ment, hogy életében először megtegye, bárhogy és bárkivel. ha pedig egyszer nem én vagyok, aki így beszél önmagához, hogy visszatartsa kockázatos kalandjától a másikat, és a valaki sem én vagyok, aki megtette az első puha lépését, akkor ennek az idegennek mitől kéne még rettegnie. az élvezettől való félelemnek megvan ugyan a maga jó oka, hiszen az élvezet kiszolgáltat a másik ember élvezetének, védtelenül hagyja mindkét személyiséget, egymásra bízza őket, ha ellenben nincsen én, akkor nincsen miről meggyőzni, nincsen mitől visszatartani. az élvezet valószínűleg Isten egyik mellékneve. a személyiség pedig nem több, mint a tulajdonságok nyalábja, s gazdag kínálata kedvünk és igényünk szerint szabadon használható. akkor viszont semmi köze nem lehet ahhoz az esztelen küzdelemhez, amivel a tiltások és kötelezettségek közé beszorított hülye kispolgárok az egzisztenciájukat igyekeznek bebiztosítani, és ezzel némi tartósságot, állandóságot és biztonságot kiszorítani testük archaikus realitásából. nem kell, nincsen szükségem ilyen hamis biztonságra." (n.p.)
akad, aki szerint nincs belső tartásom. adok az emberek véleményére, így hát utánanéztem, hogyan segíthetnék ezen a problémán. egyik lehetőségem a kristályterápia. mint megtudtam, az achát például az alábbi pozitív lelki hatásokat gyakorolja az emberre: támogatja az érzékeny, realista és pozitív gondolatokat ---> segít a BELSŐ TARTÁS megtalálásában. nyugi-nyugi, ennyire nem vettem ám komolyan a problémát (pedig kellene?), nem rohanok achát nyaklánc-karkötő-fülbevaló szettért sehova. maradok inkább az eddigi "megbotránkoztató" életvitelem mellett, no és az opál mindenféle formájánál. miért is? a nemesopál növeli az élniakarást és az életminőséget. örömre, életkedvre, higgadtságra, kreativitásra sarkall. az opál támogatja a jó közérzetet és segít a hétköznapokat egy kicsit elfelejtetni. a fekete opálok olyan kövek, amelyek különösen személyiségünk tulajdonságaira emlékeztetnek. a célok és kívánságok a fekete opál segítségével különösen célratörően érhetők el. a fekete opál az igazságot tükrözi vissza, megerősíti úgy a jó, mint a rossz tulajdonságokat (korrekt. nekem is vannak hibáim, de azért messze vagyok a 20évfegyház kategóriától. osszátok meg velem, ha mégsem :) névvel, címmel, adószámmal. akad ismerős az apeh-nél :)), örömöt, világosságot, intuíciót ad, csillapítja a félelmet és a depressziót, megakadályozza az apátiát és a letargiát. a tűzopál becsületessé tesz. úgy adja az életenergiát, mint egy megfiatalító forrás. a szexualitásra nagyon erős befolyása van, a szexuális unalom egyik legjobb ellenszere.
... egyél, igyál, játsszál, a halál után nincs gyönyör...
hétvégén cecén voltam. előadtam apumnak a nyári külföldre távozás tervét. azt hiszem, sok mindent elárul a reakció: megkent karéj kenyér asztalra letesz, majd habozva felvesz, és bármiféle kérdés, hozzászólás, megjegyzés nélkül házból kivonul...
valami ilyesmire számítottam. tudom, hogy támogat mindenben, ami nekem jó lesz, és nem is számítottam másra, de azért az ember a szíve mélyén bízik benne, hogy változnak az idők, és valami más történik, mint a papírforma...
remélem, azért júliusig még megemészti, és nem azon lesz a hangsúly, hogy nem akarom-e mégis inkább budapestet megpróbálni. NEM!!! se pécset, se balassagyarmatot, se debrecent, se piripócsot.
nem lennék mondjuk a szüleim helyében, biztosan szörnyű lehet, hogy "kirepül a fészekből" a picilány, csak hát igazából már 12 éves korom óta nem otthon lakom, és jobb lesz, ha szoknak a szituációhoz, mert nem is akarok ebben az országban maradni, csak ha valami eszméletlen lehetőség talál rám, amitől ebben a gazdasági helyzetben nem félek... és amúgy sem várok arra, hogy a lehetőség megtaláljon, hanem majd én jól megkeresem, és a kutatómunka megkezdését nem itthon tervezem :D
új koncept-album a green daytől. sok ilyen jó utazós-vezetős szám van rajta, úgyhogy ha fenekem alatt lesz az autó, már tolhatom is a hegyek közt a gyakorlást :D koppkoppkopp.
én is szeretnék ilyet az albiba! legalább hűtőszekrényajtó nagyságút. mégiscsak stílusosabb így üzenetet hagyni a csajoknak, mint a tescos tépegetős jegyzetlapon :D
eddig nem is tudtam, de egy hosszabbra nyúlt kantás este folytatása-
ként megbizo-
nyosodhat-
tam arról, hogy pécsett is van ám hostel. nem is akármilyen...
tökéletes helyen, a király utca kellős közepén található, színes graffitis lépcsőházzal, hangulatos, kényelmes szobákkal, tágas fürdőkkel, minden igényt kielégítő konyhával, sokjóemberkishelyeniselfér-erkéllyel, szerintem teljesen korrekt árakkal, és mindennek a hátterében egy csupaszív emberrel.
szóval a kulturális főváros programsorozat fáradalmait remélem, hogy nagyon sokan itt fogják kipihenni. az elégedettség garantált.
tegnap áldoztunk kicsit a jószomszédi viszony oltárán és mantra bébivel bandáztunk. egy középfokon jelnyelvelő kollegina is ott volt természetesen :), így elsajátíthattuk a nagyon fontos sör-bor-pálinka-elfelejtettem-nevemkovácsjudor-cseresznye-banán-alma-körte-kutya-köszönöm-szívesen-szia "alapszókincset".
aztán jöttek a viharfelhők, és hazaindulásunkat hátráltatandó eleredt a eső... de kicsicsákkk mindent megoldott. a csákkk norissz nem lesz vizes, csakkk a víz lesz csákkk norisszos alapszabályt szerettük vona elkerülni, tehát kicsicsákkk gondolt egyet, és a mecsek mögé pöccintette a baljósan szürke felhőket, így hazautunk békés, derűs és száraz volt.
a vizsgált téma a médiapolitika és a médiagazdaság legaktuálisabb kérdései közé tartozik, a szerző megállapításainak figyelmen kívül hagyása a digitális átállás egészének kudarcához vezethet. a dolgozat összességében kiváló összefoglalása a digitális átállás problémáinak, eredményei jól hasznosíthatók a médiapoltikai döntéshozatalban.
opponens, 100/72 pont
a dolgozat nem néz szembe azzal a ténnyel, hogy a földi műsorszórás digitális átállása csak a lakosság kisebb (és csökkenő) hányadát, jelenleg kb. 25%, érinti egyáltalán, mivel a többiek kábelen és műholdon kapják műsoraikat. ugyanakkor ez a hányad jellegzetes társadalmi mutatókkal írható le, gyakran szegények, idősek, kistelepülésiek.
teljesen kiakadtam. szóval aki szegény, idős, ne adj isten kistelepülési, az már nem is ember? figyelmen kívül lehet hagyni? "csak" 25 %? milyen hozzáállás ez?
ha jól emlékszem, ezzel a tényezővel "csak" egy külön fejezet foglalkozik a dolgozatomban, úgyhogy egyáltalán nem hagytam figyelmen kívül, sőt, éppen az ilyen beszűkült gondolkodású, bíráló-féle emberek miatt kell nagy hangsúlyt fektetni a hátrányos helyzetűekre és az idősekre, akiket egyesek simán a szőnyeg alá szeretnének söpörni. számtalan szakirodalom foglalkozik a megoldatlan problémával, hogy hogyan is lehetne elérni, hogy ezek a rétegek ne szoruljanak ki a digitális átállás nyújtotta előnyökből, és ne süllyedjenek le egy tudatlan, az információáramlásból kiszorított szintre. úgyhogy nem a levegőbe beszélek...
jún. 2. reggel 8 óra. találkozunk, kedves bíráló...
mary drágám ausztriában járt és meglepetésekkel tért haza, amit (természetesen) a kantában el is fogyasztottunk. rózsaborsos, roppantyús és meggyes fehércsoki. utóbbi volt a legfinyább, hmmm... háttérben meg figyel egy mókusszőrecsetes mary :)
"Emberek, kiáltotta volna, én egész nap úgy teszek, mintha minden rendjén lenne, ettől azonban még jobban szenvedek. Segítsetek, valaki, bárki, jöjjön, ne kopogjon, törjetek rám, bármikor. Nem, ő éppen fordítva tette, fordítva gondolkodott. Érzéseit csupán azért engedte közel az eszéhez, hogy az elméje minduntalan lebírja a lelke nyűgét. Így is ment minden rendesen a maga útjain. Azt mondta magának, hogy az ember eleve társtalan lény, minden ember társtalan, s akkor csapják be legjobban önmagukat az emberek, amikor szaporodási ösztönükben ürügyet keresnek maguknak a tartós társulásra, s azt állítják, hogy egy másik emberben találtak volna rá a híres boldogságukra. Majd megnézhetik magukat. Ez lesz a legnagyobb bánatuk. Tudják előre, mégis csinálják. Ő azonban szerencsésebb, mert nem hajlamos az ilyen jellegű öncsalásra. Látja, hogy mások egész nap mást nem tesznek, mint egymást gyűlölik, hiányolják, kívánják, imádják, birtokolják, ő viszont senkit nem kíván, neki nem hiányzik senki, nagyon jól megvan önmagával, így aztán nincsen kit kínoznia és gyűlölnie. Gyümölcsöző állapot, elfogulatlanul szemlélheti, hogy mit művelnek egymással ezek az egymásnak és önmaguknak kiszolgáltatott szerencsétlenek."
nagyon régóta szerettem volna egy ilyen fazonú cipőt, de általában csak a polcon nézett ki jól, a lábamon meg... hát, nem úgy, mintha rám öntötték volna. de ez most tökéletes. és annyira dominás, ehhhh.... :D
mindegyik cipőmet imádom. azon gondolkodtam, hogyha elutazom, hogyan fogom kiválogatni, hogy melyiket vigyem magammal? és az újonnan beszerzetteket vajon hogyan fogom hazahozni? azt hiszem, a légiposta-szolgálat belőlem fog meggazdagodni a következő egy évben...
ha már cipőknél és a street-nél tartunk. jövő héten felmondok végre. június 30-án leszek utoljára. kereken 4 évet húztam le a cégnél. természetesen voltak nézeteltérések, hülye német főnökök, korrektnek és racionálisnak kicsit sem nevezhető szabályok és bolond vevők. de a társaságot alapvetően nagyon szerettem. a munkatársak közt volt tyúkanyó típusú rangidős, akinek hamar megismertem népes családját, és a tagokról szóló vicces történeteket; egy igazi díva is akadt köztünk, akit fél évembe telt megpuhítani, de egy közös absinth-ozás megtörte a jeget, így azóta őt is jóbarátomnak tekinthetem; végigélhettem, ahogy az angliát megjárt, legfinomabb cookie-t sütő, és mindnyájunk közül a hozzám legközelebb álló kolleginám feleség, majd anyuka lett; arról nem is beszélve, hogy a leglazább üzletvezető címet érdemlő munkatársam épp a héten hagyott itt minket, hogy nyugalomban várhassa második gyermekét. nem utolsósorban pedig a legjobb barátnőmet is sikerült behoznom a céghez, aminek csak annyi volt a hátránya, hogy együtt nem tudtunk szabadságra menni, így a közös nyaralásokat mellőznünk kellett. no de ezek után ez másképp lesz :)
azt mondják, hogy hétévente érdemes szakmát, vagy legalábbis munkahelyet váltani. én biztos, hogy nem bírnám annyi ideig. négy év itt bőven elég volt, pedig nem is 8órás státuszban voltam. az atmoszféra nagyon fog hiányozni, de a cipőboltoskodásból kicsit már elegem van. monotonitásról nincs szó, mert annyi munka közül lehet válogatni, hogy unalmassá soha nem válik az ott töltött idő, és a kreativitásunkat is hagyják kiélni, ami az üzlet megjelenését illeti. viszont a gazdasági válság a mi cégünknél is érezteti hatását, és ilyen körülmények között bevallom, már nem nagyon szeretek bemenni dolgozni. mindenen spórolni szeretne a vezetőség, kevés a munkaerő, ebből kifolyólag folyamatos a káosz az eladótérben, a raktárról nem is beszélve, és akkor még a takarításról nem is szóltam. üveglapok mindenütt. ha kétszer egy héten végignyalnánk az egész üzletet, talán viszonylagos tisztaságról beszélhetnénk. viszont jelen körülmények között ez teljesen kivitelezhetetlen. a legrosszabb az egészben, hogy a vevők előtt ég az arcom, hogy hogy néz ki a bolt. magamból kiindulva, nem szívesen vásárolnék egy olyan helyen, ahol láthatóan az összeszedetlenség uralkodik...
no de próbálok ezen minél kevesebbet agyalni, egyedül úgysem tudom megváltani a világot, a vezetőség szerint pedig ez a rendszer így jól működik... szerintem rendszer sincs, de hagyjuk ezt :D
összességében a street szerintem - az üzletvezetőknek köszönhetően - a legrugalmasabb munkahely, amire mindig jó szívvel fogok visszagondolni, de nem innen akarok nyugdíjba menni, úgyhogy tschüss und viel spass :D
tegnap kicsit megváltoztunk... megünnepeltük a szakdolgozat ötösömet :D
ennek örömére megalkottuk a három alapszabályt:
1. az első szabály, hogy három szabály van
2. a második szabály, hogy betartjuk mindhárom szabályt
3. a harmadik szabály pedig maga a szabály
nos. ennek így másnap már sok értelme nincs. oké, tegnap sem volt:)
amúgy meg annácskától kaptam egy igaziechtevalódinemhamisítványámbasszus, sőt ebbecsakajróóóótpakolokszarforintotbiztosnem kategóriájú burberry "bukszát", ehhhh. köszikösziiiii!!! mit kapok, ha le is doktorizok? :D
"kovács judit izgalmas, színvonalas szakdolgozatának igen nagy erénye, hogy képes olyan szempontokkal gazdagítani a nádas-olvasást, amelyek noha nem teljesen újak, de mindenképpen eredetiek, amennyiben eredeti interpretációt eredményeznek és olyan összetett motívumrendszer feltárására adnak lehetőséget, amelyre tudtommal a szakirodalomban eddig nem volt példa. a dolgozat a nádas-regény erotikus regiszterét veszi górcső alá, de nem elégszik meg a szakirodalom eddigi eredményeinek felmondásával, hanem annak kritikai igényű összegzését követően egy saját és eredeti motívumháló felállítását kísérli meg, amely segítségével impozánsan kompakt elemzést valósít meg."
opponens: 100/95 pont
"a jelölt egy kivételesen bonyolult magyar regény univerzumában kísérelt meg sikerrel eligazodni. kutatói alaposságához valódi értelmezői fogékonyság járul: az intellektuális adottság és fokozott szenzuális érzékenység együttese nélkül a mű egyértelműen áthatolhatatlan. jó érzékkel tekinti át és alkalmazza az eddigi kritikai észrevételeket, nem billen meg a munka egyensúlya a rendeltetés nélküli hivatkozásoktól, mint ahogyan az leggyakrabban történni szokott."
:D
nem volt hiábavaló a gürcölés, ez megnyugtató.
a feltett kérdések alapján most pedig nagy hévvel nekiállok egy kis gender studies kutatásnak, egy kis német szakirodalomnak, és még egy (rövidnek csöppet sem nevezhető) nádas-regény elolvasásának.
évek óta próbálkozom olyan méretű táska beszerzésével, amibe minden szükséges apróság belefér. lehetetlen, hogy elég nagyot vegyek, mert egy utazótáskát is bármikor telepakolok "kacatokkal". az aktuális favorit most épp ezeket tartalmazza (hozzá kell tenni, hogy jelenleg viszonylagos rend uralkodik benne, ami amúgy nem megszokott nálam...): fényképezőgép, pénztárca, határidőnapló, labello, jegyzetfüzet, toll, telefon, öngyújtó, még kétféle ajakápoló (fő a csókos száj!), orrkenőcs (brrr, ez nem alapfelszereltség, csak épp beteg vagyok), rágó, party-túzbrásss (sosem lehet tudni, hol ér az éjszaka), piperetáska, szemüveg, iratok, hajgumi, deo, kézkrém, diákigazolvány, zsepis tasak. na és az mp3-lejátszó, de az általában inkább zsebben van, úgyhogy nem került a képre. az utóbbi egy hétben még orrcsepp és százas csomag pézsé is beszorult mindezek mellé. művészet... :D
ez pedig az a bizonyos, ami a fenti kacatokat elnyeli... :)
még mielőtt szó nélkül elsiklanék a nemzetközi reggae fesztivál felett...
az a baj, hogy el is siklok.
nekem elég nagy csalódás volt. camp-pótlónak szerettem volna, és sok-sok arcra számítottam, meg nagyon jó zenékre. ehhez képest az első nap kritikán aluli volt, második nap junior hozta a jó formáját, ladánybenén sokkot kaptam, és kijöttem a nagy önfényezést látva, a jamaicai csávóra meg szégyenszemre vissza sem tértem. hát ez most így sült el...
viszont legalább a zöld fiatalokkal jót mulattunk, és készítettem tejesdobozból pénztárcát. sztem elég menő lett :D
mitévő lettem? naná, hogy rábeszéltek a majálisozásra. úgyhogy oroszlón voltunk a munkatársakkal és a kedves családtagokkal, porontyokkal. jázmin biciklijét rögtön ki is kellett próbálnom:
nem csak én voltam megbolondulva: a bográcsozás eredménye. közöm csak a kanalazáshoz volt... végre egy képen az összes street-es leányzó:
ábel, akinek mondata szállóigévé vált: ki tette el a babát? eszter és a street-es biblia, mint búcsúajándék:
így festek majd anyukaként :D
aki a kocsiban lapult:
sertésinfluenza-fertőzés kizárva... azt hiszem, a műtős maszk senkinek nem áll jól :Sköszönet évának az ötletért, mindenkinek a megvalósításért. nem mondom, hogy jövőre, veletek, ugyanitt, de remélem, még lesz alkalmunk így együtt lenni máskor is.
"Az Isten elhatározta, hogy megteremti az édesanyát. Már egy hete bajlódott vele, amikor megjelent egy angyal és így szólt:
- Ezzel vesztegettél el egy egész hetet?
- Igen. De olvastad-e a megrendelőlapot? Mosható legyen, de ne plasztik anyagból. 180 alkatrészből álljon és mindegyik cserélhető legyen, kávéból és az előzö napok maradékából éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyítson, és legalább hat pár keze legyen.
Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét:
- Hat pár?
- Nem a kezek megteremtése a nehéz - mondta az Isten -, hanem az a három pár szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell.
- Olyan sok?
A jó Isten bólintott.
- Az egyik pár azért kell neki, hogy csukott ajtón keresztül is megláthassa, hogy mi történik amikor beszól: "Mit csináltok?" és azt a választ hallja, hogy "Semmit". Egy másik szempárra a fej hátsó részén azért, hogy észrevegye, amit nem kell látnia. A harmadikra pedig azért, hogy mikor gyermeke valami rosszat tett, szemeivel közölhesse: "Mindent tudok és éppen ezért melletted vagyok."
- Uram - szólt az angyal, enyhén megérintve a karját -, ma már eleget dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz nap.
- Sajnos nem tehetem - szólt az Úr -, már majdnem befejeztem. Elkészült egy édesanya, aki magától meggyógyul, ha beteg, aki tud hat ember számára ebédet készíteni egy fél kiló darált húsból.
Az angyal kiváncsian körberepdesi a minta-anyát és sóhajtva megjegyzi:
- Túl gyöngéd.
- De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs mit tud egy édesanya elviselni - szólt az Úr.
- Tud gondolkodni?
- Nemcsak hogy gondolkodni tud, hanem annyira ügyesen használja az értelmét, hogy még a kompromisszumra is képes - állította az Úr."
sokat tapasztalt munkatársam most elkezdett rábeszélni, hogyha olyan menő zöld orvosi maszkban megyek a majálisra, akkor nem lehet gond... kocsival csak fél óra oroszló, utána meg úgyis kint leszünk a levegőn. és ráadásul van is egy maszkom itthon, méghozzá macikás :D talán a kiskölykök sem fognak halálra ijedni tőlem...
tegnap este elkezdtek fájni a fogaim is... na yeahyeahyeah... :S
úgyhogy nem úsztam meg a dokinénit. a diagnózis: arcüreggyulladás. ezzel csak annyi a gondom, hogy a kedvem meg a közérzetem nagyon jó, mehetnékem van, nem vagyok levert, se fáradt, viszont komolyan kell vennem a betegséget, nehogy szövődmények alakuljanak ki a ketyegőmnél, mert az kicsit necc. így is tachycardabb vagyok már a szokásosnál a gyulladás miatt.
nyüsz-nyüsz.
holnap kimaradok a street-es majálisból, mert bár szívem szerint mennék, meg feküdnöm nem kell, és nem is bírnék ilyen jó időben, de lesznek kis lurkók is, meg várandós hölgyike, őket meg nem igazán szeretném megfertőzni. ha egyáltalán fertőzök... de velük kapcsolatban jobb nem kockáztatni.
a battadem is kérdésessé vált. majd meglátom, kiszakad-e addig a fél fogsorom, és kísértek-e hézagos mosollyal az IH-ban. :D
addig meg mézes tea, kamillás gőz, mandarin-hegyek és... DVD :D de akkor is gyűlölöm a bezártságoooooooot!!!
szörnyű élményben volt ma részem. hazaugrottam cece citybe a nyelvvizsgámért és az új személyimért (nem is annyira szörnyű a kép, legalábbis ránézésre nem 20 év fegyház az első reakcióm), és a buszon átellenben velem egy tinisrác üldögélt. az a "legénytoll-pelyhedzik-az-állán" fajta. mivel bele voltam merülve az utazós dido lemez hallgatásába, eleinte nem is figyeltem oda rá. aztán arra lettem figyelmes, hogy eszméletlen hangosan szívja fel az orrváladékát (azt hiszem, ezt kulturáltabban nem tudom kifejezni), mindig hátrafelé kacsintgat, és amikor elkapja a pillantásomat, megszeppenve ül, amikor meg késve nézek vissza rá, kicsit félrehajol. egyszer nagyon telibekaptam ezt a félrehajolást. akkor úgy gondoltam, hogy előveszek egy zacskót a táskámból, és kitaccsolok. a kissrác ugyanis a szájában összegyűjtött kis (?) adagokat szorgalmasan köpködte maga mellé a padlóra. igen, a buszon. eszméletlen. undorító. kritikán aluli. FUJJJJ... és még én nevezem magam a nevelés csődjének...
a közérzetem amúgy sem a legpompásabb, mivel a topban-papucsban pen-en rohangálás tényleg megtette a hatását és "csöppet" náthás lettem. nem is a köhögéssel, orrfújással van a baj, hanem azzal, hogy mára arra a pontra érkeztem el, amikor sem ízeket, sem illatokat nem érzek... anyukám krumplis tésztáját is csak nyeltem, mint kacsa a nokedlit, de sokat nem éreztem belőle. ami a szagokat illeti, egy kivétel volt ma, ami eljutott a idegpályáimig és sikerült feldolgoznia az agyamnak: az egyik pécs előtti településnél mindig érezhető, jó öreg trágyaszag :D felemelő volt tudomásul venni, hogy még van remény, és valaha talán az orgonaillatot is fogom még érezni... szóval nagy gyógyszerellenesként kamillás gőzölésre fel!!!
átéltük. meg túl is. sok jó zene, még több tánc, züllés és tombolás, por és füst, ágyas körte, térdrogyasztó vip-kártyás kétéves, lufiegér, toi-toi, helybőség, sírva vigadás, összeborulás. a végeredmény: bal fülön totális halláskárosultság, féltalpnyi vízhólyag, darth vader-t megszégyenítő rekedtség, éééééééés a meglepő felismerés, hogy nem hagytam el semmit. csak röviden, kiemelve három, számomra fontos mozzanatot: nálam zeneileg a bauchklang mindent vitt, nem bántam volna, ha alapozásként mindegyik nap velük indul. paso-val hiába próbáltam már megint bármit is kezdeni, nekem 5 szám után valahogy totális unalomba megy át a koncertjük. most is így történt. én bajom. és a psycho mutants... bár hirtelen zárt be a bazár, akkor is riszpekt a hangulatért.
köztudott, hogy én leszek az első ember, aki örökké fog élni... nagyon nem vagyok kibékülve a halál, még inkább az általam elképzelni próbált, beszippantó nagy semmi eljövetelének gondolatával... :S katitól kaptam egy idézetet, ami ha meg nem is nyugtat, de egy ideig hárítható vele a feszültség. a cetlit meg úgyis elhagyom, ezért kerül itt megőrzésre a bölcsesség:
"... ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, mikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk többé. a halál tehát nem érinti sem az élőket, sem a holtakat, mivel az élőknél nincs jelen, a halottak pedig már nincsenek."
mostoha sorsra jutott szegény blogom. köztudott, hogy minden elektromos kütyü (najó, az utóbbi időben már egy sima öngyújtó is) megadja magát, ha a közelébe kerülök. judor, az auragyilkos tehát megint akcióba lépett, és nem elég, hogy a saját kis masinám élettelenül fekszik a szobámban két hete, és nem hívnak a kütyüboltból sem, hogy mehetnék a méregdrága, hamar elromló alkatrészért, de a kölcsöngépeket is rendszerint meggyilkolom. ha nem is az egészet, de legalább olyan kis részeket, amik nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy megosszam veletek az elmúlt napok történéseit. sztori mindig van, és ha éppen leírásra ösztönző kedv is, akkor a blogspot-ot nem nyitja meg a gép vagy a modem mondja be az unalmast. ha képet akarok feltölteni, akkor nem találok a kölcsöngépen photoshopot, aztán rájövök, hogy amugy is a kép az én gépemen van, amit bekapcsolni sem tudok. ezek után úgy elmegy az egésztől a kedvem, hogy már kedvenc videóklipeket sem linkeltem az elmult héten. jegyzetelni közben nem szégyelltem, hogy nagy vonalakban értesüljetek a mostanában unalmasnak nem nevezhető létem elemeiről. - túlestem a húsvéti zabáláson, ami még durvább kategóriába sorolható, mint a karácsony volt. a csokihegyek még elég szép magasságokat öltenek a szobámban, de mary segítségével remélem hamarosan eltűnnek. - beköltöztem a kantába :D nehezen mozdítható, masszív bútordarabbá nőttük ki magunkat a lányokkal. herevere, beszélgetés, limonádé, khm... na meg a játékkoffer, az ijesztő páros számok a macis játékon, malmozás kizárólag csiki-csuki nélkül, sakkozás bábuk nélkül (lepörgetjük simán agyban, főleg én, aki csak a lóval tud lépni), és a fenti kép: feltett szándékom volt levegőben szálló fekete dobókockát fotódokumentálni, aztán valahogy ez olyan jól sikerült, hogy kettő is van a képen, és egyik sem fekete, száll is, meg már le is ért, és mary kezében tényleg csak egy darab fekete volt, amikor fotóztam, szóval elég jól elgörbítettük a dimenziókat aznap este... - megismerkedhettem a gibraltári flamenco metál életérzéssel... felejthetetlen. - magyaros lelkem szükségletei is kielégítésre kerültek, miután a pesti tájszólás egyik gyönyörű darabját tudhatom már a repertoáromban, ez pedig a FINYA. arról pedig ne is beszéljünk, hogy megtudtam: mellbimbóveregetős duplarespeakt (nem írtam rosszul, e-vel és a-val kötelező a kiejtés, egyik sem hiányozhat) is létezik a földön... :D - videodokumentáció keretében megoszthattam fél péccsel, hogy miért is érzem magam felnőttnek. ez megér egy külön bejegyzést is, úgyhogy most skip. - rájöttem, hogy finom a narancsos császármorzsa és a bodzaszörp sem borzasztó, ha palacsintatésztában van. a csokis-meggyes muffinra viszont még várnom kell ;) - orosz rulett is volt. gondolom, érzékelhető, hogy én nyertem. - kati barátnőm visszatért egy hónapnyi dadi száműzetéséből mediterrániába, úgyhogy tépjük a szánkat és pótolunk... - francia filmnapok vannak, ma ezt nézzük meg (oly sokáig szerettelek...):
- lelkesen mennék egész héten az apolló moziba, csak hát holnap kezdődik az őrület (gyengébbek kedvéért: PEN), így hát a bőrgyárban kell tengetni életünket, jajjjjdeunalmaslesz :D
tavasz van. inkább majdnem-nyár. ezazezazezaz!!! vágják a füvet a füttyös kedvű bácsik a tömbnél. mindenki kint ebédel a kerthelyiségekben. már jól esik a jeges kávé is. ne vegyetek buszbérletet!!! sétára fel!!! és mielőtt elfelejteném: minden kedves ezékiel, fulvia, polidor és radamesz nevű ismerősömnek boldog névnapot kívánok. (azt hiszem, mostanában nem fogok tudni írni semmi értelmes és hasznos témáról, elvette az eszem a soksok celsius. na, megyek fákat ölelgetni :D)
sok minden akartam már lenni életemben, és igazából még bármelyik lehetek is: mozigépész. cirkuszi kötéltáncos. divattervező. nyelvtanár. patológus. lektor. énekesnő. milliomos. borász. etc. ha az utóbbi (nem etc., hanem borász, ehhehh) lehetnék, és társulna hozzá a milliomos opció is, ezt biztosan beszerezném (mellékesen az ára: 360 £, hmmmm):
minden éjjel álmodom. gyakran többfélét is. kivételt csak a szakdolgozás hetei jelentettek, amikor annyira lefáradt napközben az agyam, hogy éjjel semmi aktivitást nem mutatott. általában a részletekre is emlékszem, és mindent nagyon átélek bennük, totál valóságosak. ezt most inkább kihagytam volna. szörnyűséges rémálmom volt. le sem merem írni. úgysem lehet visszaadni azt az érzést, ami még mindig bennem van, és szorítja a szívem környékét, marja a gyomromat, folynak tőle a könnyeim és fel kellett kapcsolnom a villanyt, annyira félek. pedig már egy órája fenn vagyok. de vízért még mindig nem mertem kimenni a konyhába...:( gyanítom, hogy az a fránya clézio-kötet az oka mindennek, jobban mondva az utolsó novella... ha ezek után még van merszetek, olvassátok el! :) most valami nagyon vicceset kell ide bejegyeznem, hogy ellensúlyozzam a kissé rosszul induló napomat. tessék: :D
ez így szerintem kicsit erős... és nem éppen az amúgy a weblapon képviselni próbált puccparádé stílusban íródott... a "webdesigner"-ré átnevezett bloggereket pedig nem tudom, miért kell piszkálni. szerintem többen is nagyon tehetségesek ebben, néhányuknak én is függője vagyok már :D mindenkinek szíve joga leírni a privát véleményét. szerintem. aki náray-t hordott, egy negatív kritika után is azt fog. ha mégsem, az meg már régen rossz...
újabb térgörbülés és fényzuhany
volt másnap hasizomláz 
málnaszörp
nyulak a wc-ben. aztán jött a sas...
ingyorgás-bingyorgás
kilátás a kihelyezett kantából
igenjó elrendezésű fotó, pfff
sörhab-addikció
strand is volt
hopp, időközben megint borostyán színű lett a hajam
naggggyon francia
ogre nem halott, csak tetteti
játék az élet, juhuuuuu 
szabadnapos kino-marci pedig egy állatkertnyi vadat gyártott nekünk lufiból. 
fényképezőgép, pénztárca, határidőnapló, labello, jegyzetfüzet, toll, telefon, öngyújtó, még kétféle ajakápoló (fő a csókos száj!), orrkenőcs (brrr, ez nem alapfelszereltség, csak épp beteg vagyok), rágó, party-túzbrásss (sosem lehet tudni, hol ér az éjszaka), piperetáska, szemüveg, iratok, hajgumi, deo, kézkrém, diákigazolvány, zsepis tasak. na és az mp3-lejátszó, de az általában inkább zsebben van, úgyhogy nem került a képre. az utóbbi egy hétben még orrcsepp és százas csomag pézsé is beszorult mindezek mellé. művészet... :D
a bográcsozás eredménye. közöm csak a kanalazáshoz volt...
köszönet évának az ötletért, mindenkinek a megvalósításért. nem mondom, hogy jövőre, veletek, ugyanitt, de remélem, még lesz alkalmunk így együtt lenni máskor is. 
pécs, 2009. 04. 08., okmányiroda
