most már nem megyek el a vihar mellett szó nélkül, mert a mai pécsi eset is nagyon félelmetes volt. a május 22-i zuhi fedett helyen ért szerencsére, de a mai... kint az utcán, és ráadásul szép nagy jégdarabokkal is bőven találkozott a fejem.a felhők nagyon baljóslatúak voltak, az tény (szupercellának hívják a jelenséget, mint utólag megtudtam), de már éppen kezdett kivilágosodni, amikor a helyi járati buszmegállóba értem, úgyhogy a néhány hatalmas csepp esőt figyelembe sem vettem. de egyszerre csak olyan erővel kezdett el jég potyogni az égből, hogy mindenki menekült a kisboltokba, galériákba, üzlethelyiségbe, ahova éppen befért. ezzel nincs is gond, na de a buszsofőr hozzáállása nem mutatott túl sok emberséget. ugyebár csak az első ajtón lehet felszállni, hogy a jegyeket, bérleteket ellenőrizni tudja. természetesen a legnagyobb jégverés közben futott be a busz, amikor is én két verziót tudtam volna elképzelni:
1. mivel a jég miatt nem éri meg elindulni, hátha megsérül a szélvédő (és ez amúgy percekig így is történt), meg túl sok kedvük úgysincs leszállni az embereknek, hiszen ahova menekülhetnének a megállóban, az már eleve tele van az ázó járókelőkkel, hagyom az ajtókat zárva, és amikor csillapodik a vihar, felengedek elöl mindenkit, mert már nem lesz pánik és nyomulás.
2. kinyitok minden ajtót, menjen mindenki saját felelősségére lefelé, felfelé, kifelé, befelé, ahogy régen is működött.
ehhez képest az okostojás kinyitotta az első ajtót, és az új, ellenőrzős rendszer szerint próbálta orvosolni a problémát, közben még egy ajtót kinyitott, de megijedt a saját ötletétől, és visszacsukta, nem kis balesetveszélyt teremtve ezzel... hadd ne mondjam, körülbelül 10 mp alatt áztam el úgy, mint egy kóbor kutya, és egy öreg bácsika vérző fejjel szállt fel a buszra, annyira elverte a jég szegényemet...
no comment...
amúgy tényleg nagyon félelmetes volt, főleg az éppen minden sarkon feltúrt belváros, ahogy az építkezéseken használatos útjelző táblák, munkaeszközök, korlátok, szalagok úsztak a mecsekből lehömpölygő vízben, nem beszélve a csatornából térdmagasságig felbuggyanó vízről.
hazaérve az albérlethez csak annyit láttam, hogy a kedves egyetemista ismerősök egy szinttel feljebb tekintélyes lyukakon integetnek nekem kifelé. mi megúsztuk egy egész ablakos repedéssel úgy, hogy a másik oldalon a konyhaablak nyitva volt... huhhh. lenne min sopánkodni, ha abból az irányból jött volna a vihar. még szerencse, hogy sok a HA... :)
{a fenti képet a http://www.szupercella.hu/ oldalról szereztem, pécsett készült. magáért beszél...}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése