anyu, ...

...en egy problemamentes tinedzser voltam, ugye?

vagy csak szorgosan szelektalt az agyam minden szembefordulast a szülöi akarattal?
most, hogy egy tizenharom eves viselkedeset, fejlödeset, valtozasat latom kethetes turnusokban, egyre inkabb nö az arcom, es veregetem a sajat vallamat, hogy en aztan kibekülnek egy olyan gyerekkel, mint amilyen en magam is voltam.

biztos vagyok, hogy ebben anyu memoriajanak segitsegere sincs szüksegem: mindig rendesen tanultam. altalanos iskolaban maga voltam az angyal, sztem. kitünö tanulo, aki mar az elsö szeptemberi becsengetes elött kiolvasta az összes tankönyvet (oke, a fizikat mondjuk nem), reggel kepes voltam korabban kelni ismetelni vagy gyakorolni, csak hogy tuti ötös dolgozatot irjak, es mindezt nem azert, mert otthon nyomast gyakoroltak volna ram. a szorzotablaval akadtak gondok, remlik, hogy akkor valaki leült velem gyakorolni, de nem vagyok biztos benne, hogy ez mar a suliban volt, vagy ez is önszorgalombol törtent, mint az, hogy az oviban azzal dicsekedtem, hogy a tövismadarakat olvasom eppen... tenyleg tudtam olvasni, az ovonenik nagy örömere, mivel csak ram, egy szekre es egy mesekönyvre volt szüksegük, beültettek közepre, a csopitärsak körem ültek, lekötöttem öket, az ovonenik meg mehettek sütizni-kävezni... de nem csak addig voltam streber, mig "amig az en hazamban laksz es az en kenyeremet eszed" jogosan hangzott el a szülöi szajakbol, hanem utana is. hatosztalyos gimibe jartam, szoval (evveszteskent) tizenharom eves koromtol kollegiumban laktam. pont annyi idösen, mint gloria. keptelensegnek tartom, hogy öt el lehetne küldeni egy kollegiumba, es nem vagnäk ki a sulibol a következö evben, vagy bukna meg nehany targybol. vele ugyanis le kell ülni tanulni. magatol nem tenne ilyet. ez engem, a mindenkori önkentes mintatanulot elegge meglep. meglep? legalabb olyan abszurdnak talalom, mint hogy ra kell irni amerikaban a mikrosütök hasznalati utasitasara, hogy ne tegyenek bele macskat, mert az megsül... tevhitben eltem, asszem, hogy minden gyerköc olyan, mint peldaul glo baratnöje, akiben magamat veltem felfedezni: itt volt nalunk hetvegen, de persze, mielött jött, mar minden häzija keszen volt, penteken a suli utan letudta az egeszet, igy azt hihette, hogy majd az egesz hetvege a (szämära jol megerdemelt) lazulasrol fog szolni. de sajnos közbe kellett nehanyszor lepni, ugyanis glo mindig megtalalta a (szerinte furfangos, szamunkra elegge ätlatszo :)) menekülö utvonalat, amivel ki lehetett tolni kicsit a tanulas kezdetet, igy meg vasarnap delutan is volt befejezetlen häzija. en nem vagyok az anyja, szoval itt nem tartok igenyt semmilyen nevelöi szerepre, rähagyom az apjara. a leanyzo szamara egyszerüen nem logikus, hogy minel hamarabb keszen van a leckekkel, annal hamarabb mehet shoppingolni, vagy egyeb tartalmas tiniprogramot müvelni. elöször elnyujtva reggelizünk, vagyis mi mar reg keszen vagyunk, de ö ken maganak meg egy kenyeret, utana ket orat kell a kadban tespedni, hajat is kell mosni, szaritani, vasalni (ha nincs tanulnivalo, az istennek nem lehet bekönyörögni öt a fürdöszobaba:)), aztan persze hirtelen megint ehes lesz "valaki", kezdhetjük az ebedet. aztan logikus, hogy közvetlenül ebed utan nem fog ugy az agy, kell egy kis szieszta, aztan mivel megigertük, hogy delutan mehet shoppingolni a baratnövel, aztan moziba, elment az egesz nap, mert nyolcra ernek haza, es akkor mar nem allunk neki tanulni, mert vacsorazni szeretnenek... igy lesz hamar vasarnap, amikor muszaj nekiallni, a baratnö is segithet, ami viszont nem jelenti azt, hogy gloria jobban fogja erteni a matekot, söt, sirasig fajul a dolog, hogy mi az, hogy mindenki erti a feladatot, csak ö nem, ö mekkora barom, stb. nem is folytatom :) ismeretlen szituaciok ezek nekem, en mindig hamar tul voltam a leckeken, aztan szabad voltam, ez valahogy evidens, nem? ...
2. csak a zene, csak a karaoke, csak a tanc. en is szerelmes voltam nick carterbe a backstreet boysbol, meg utanoztam britney-t a tükör elött, ahogy tancol, es egy vilag omlott össze bennem, mikor kiderült, hogy kamu, hogy a hazassagig megörzi a szüzesseget. szoval streber voltam, de azert en is eltem a tinicsajok normalis eletet, tatott szajjal olvastam a szerelem-szex-gyengedseg rovatot a bravo-ban, es habos ruhas esküvöröl almodtam...
3. mielött itt csillogora fenyeznem magam a publikum elött, azert apro betüvel meg kell jegyeznem, hogy en is hazudtam parszor otthon, de legalabb okosan csinaltam, es sztem a nagy resze a mai napig nem derült ki :) legalabbis remelem :D
magambol indultam ki, de ra kellett jönnöm, hogy a tanulasi procedura nem mindenhol ugy müködik, mint ahogy en azt hat evig sok-sok tarsammal együtt gyönkön müveltem es naivan, huszonhet eves fejjel tovabbra is gondoltam: napi harom tanora, aztan kiserettsegire valo keszüles hajnali 5-töl a nöi wc homalyaban, melynek folyomanya egy nevelöi figyelmeztetö (büntetik a gyereket, mert okos akar lenni, na ez aztan mindennel abszurdabb :)), plusz nehany dioptria, mert villanykörte hianyaban zseblampaval kell akciozni a takaro alatt...
az en reakciom általában a heves bologatas volt (meg ha elegem is volt a szocseplesböl) a "magadnak tanulsz, nem nekem" szofordulatra. mivel reagalt egy hasonlo kijelentesre a kis hölgy tegnap delben?

"és?" :D

a fiuk meg nem igazan erdeklik. mi lesz, ha hamarosan ez a faktor is belejatszik a kepbe? :)