"Emlékszem, egyszer sikerült a végkimerülésig játszanom.
Kaptam egy új sílécet, és nagy lelkesedésemben elfelejtettem enni.
Egész nap síeltem, megállás nélkül.
A végén elájultam az éhségtől, és nekimentem egy lámpaoszlopnak. Agyrázkódásom lett, és a papa bevitt a kórházba.
Az orvos azt mondta, rendben van, hogy sokáig játszom, de nem szabad megfeledkeznem arról, hogy közben enni is kell.
Azért estem össze, mert az, amit csináltam, olyan érdekes volt, hogy nem volt időm szünetet tartani.
Van ebben valami, ami hihetetlenül jó.
A lelkesedés.
De hol van az már?"
(39. oldal)
Kaptam egy új sílécet, és nagy lelkesedésemben elfelejtettem enni.
Egész nap síeltem, megállás nélkül.
A végén elájultam az éhségtől, és nekimentem egy lámpaoszlopnak. Agyrázkódásom lett, és a papa bevitt a kórházba.
Az orvos azt mondta, rendben van, hogy sokáig játszom, de nem szabad megfeledkeznem arról, hogy közben enni is kell.
Azért estem össze, mert az, amit csináltam, olyan érdekes volt, hogy nem volt időm szünetet tartani.
Van ebben valami, ami hihetetlenül jó.
A lelkesedés.
De hol van az már?"
(39. oldal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése