a második rész ITT.
ruediger dahlke tartott elöadast a kufsteini arenaban 600 ember elött hetfön.
nagyon nehezen vettem ra magam, hogy elmenjek, nem is tudom, miert. epp a peace food c. könyvét olvasom, ami (röviden összefoglalva) a körülbelül harminc eve utjara indult es azota hatalmas mereteket öltött tömeges allattenyesztesröl, allatkinzast nem nelkülözö meszarszekekröl, az emberi szervezetre oly artalmas allati proteinröl, illetve a vegan etkezesre valo atallasrol szol. nagyon megrazo iras egyreszt, mert igaz, masreszt mert kutatasi eredmenyekkel alatamasztott es hiteles, harmadreszt pedig mert nem tudsz felrenezni, maximum leteheted a könyvet es homokba dughatod a fejed, de talan mar az sem segit. nem lehet nem a szivedre venni.
talan attol feltem, hogy az elöadas meg jobban eszhez terit es megraz majd, vagy attol, hogyha kijövök a teremböl, tenyleg nem lesz visszaut es veganna "kell" valnom magam es az egesz emberiseg erdekeben, nem tudom. azt sem, hogy miert ijedtem meg ettöl, de vegül elmentem baratnömmel, es valoban megrazo, epitö, komoly, elgondolkodtato es megszivlelendö volt a mondanivalo.
ket elöadas követte egymast, ketszer ket ora tömeny informacio es okossag. utobbi teljesen pozitivan ertve, valoban sokat lehetett belöle tanulni. lattam sok szkeptikus arcot, sok ijedtet es elegedetteket, kivancsiakat is.
nem celom barkit is megteriteni, ezert egy objektiv beszamolo következik az elöadasokrol, amelyeket a ket, hetfön gyakrabban emlitett könyvböl vett idezetekkel teszek erthetöve. remelem :)
1, A betegség mint szimbólum
az elsö resz a fenti cimet viselö könyv rövid összefoglaloja volt, valojaban egy vitaindito, amit nem követett vita :) arra viszont nagyon jo volt, hogy mindenki kicsit rahangolodjon a temara, az elöadasra, es a masodik, sokkal nyomasztobb reszre. itt meg eleg sokat nevettünk annak ellenere, hogy orvostudomanyi szempontbol razos temakat erintettünk.
"Testünk a szimbólumok nyelvén szól hozzánk, amely nyelvezet gyakran visszaköszön a mítoszokban, a vallási tradíciókban, a legendákban és a mesékben éppúgy, mint ahogyan a köznyelv egyszerű és egyértelmű, hétköznapi kifejezéseiben. A kórképek, lelkünk árnyoldalainak kifejeződései következtetni engednek a történések mélyebb okára, amelynek felfedése, majd az adott probléma célzott és értelmes feldolgozása fontos lépés a megoldáshoz." (8. oldal)
ha valami faj, arra nagyon gondosan oda kell figyelnünk, hiszen mindennek ertelme van, minden egyes fajdalom, szuras, nyilallas, szemmel lathato tünet egyedi jelentessel bir, es valami melyebbet szimbolizal, mint pl. csak annyit, hogy aki folyamatosan fullad, az "csak" asztmas.
testünk jelez nekünk, es nem szabad nem odafigyelnünk ra!!!
minden, aminek formaja van, annak jelentese is van. biztosan senki nem tudna olyan dolgot mondani az öt körülvevö vilagbol, aminek formaja van, de jelentese nincs... nezzünk csak körül es probaljuk meg. lehetetlen!
"A kórképelemzés módszerével, amelyhez a bolygók ismerete is társul, igenis lehetséges a mélyebb értelemben vett betegségmegelőzés. Amint az érintett személy megérti pl. a mellrák természetét és mintáját, képessé válik fejet hajtani az adott feladat előtt, megfelelni a kihívásnak, és kilépni a veszélyes családi mintából. Semmiképp sem akarjuk azt a benyomást kelteni, hogy ez könnyű feladat, inkább azt szeretnénk bemutatni, hogy ez lehetséges.
Amennyiben sikerül a kórkép értelmezése, a megelőzés ötlete minden egyes betegségszituációra alkalmazhatóvá válik, így az orvoslás is képes lesz teljesíteni legszentebb célját." (12. oldal)
a negy leggyakoribb betegseg, amely manapsag halallal vegzödik:
1, sziv- es errendszeri megbetegedesek
2, räk
3, gyogyszeres mellekhatasokbol következö halal, orvosi mühibak
4, majcirozis
minden egyes betegsegnek megvan a maga jelentese, amit meg kell ertenünk es akkor meg is fogunk gyogyulni. lehetseges, hogy mar maga a megertes is olyannyira segit, hogy eltünik a betegseg, de lehet, hogy hosszu küzdelem es bevesödes szükseges ahhoz, hogy eredmenyt erjünk el.
"Fontos megértenie, hogy teste csak a szimbólumok nyelvén tud szólni, tünetek nyelvén, s hogy a betegség "a sértődött lélek felkiáltása". A test mint forma mindig a tartalom fizikai megjelenítője, nem lehet becsapni. Ha megvizsgálja testi jeleit, megtudhatja, miért sértődött meg a lelke." (526. oldal)
csak egy pelda a szivbetegsegre (a többi termesztesen reszletesen olvashato a könyvben):
"Szívbetegségek (szívszúrás, szívtájéki szorító fájdalom, szívfájdalom, heves szívdobogás).
Testi szint: szív (a lélek, a szeretet, szerelem, az érzelmek székhelye, energetikai központ).
Tüneti szint: szúró fájdalom a szívben: „valami szíven szúr"; szúró fájdalom az érzelmek központjában: nagyon fontos jelzés; szívtájéki szorító fájdalom: sarokba szorítottság érzése szívügyekben, a szív dolgai akadoznak (szorongás); szívfájdalom: szerelmi csalódás („fáj a szíve"), a szív gondoskodásra vágyik; heves szívdobogás: siettetjük a szívünket; hatalmas robajjal feltörő érzelmek; szívbetegségek általában: a központ megbetegedése; az élet középpontját érintő, komoly lelki problémák.
Feldolgozás: tanuljunk meg hallgatni a szívünkre, és kövessük sugallatait; tapintsuk ki a szúrás okát, keressük meg, hogy ki vagy mi okozza a sebeket; érezzük át félelmünket, és fejtsük meg titkát; engedjük, hogy szívünk ritmusadóvá váljon életünkben, gyorsítsunk az élet áramlásán.
Feloldás: állítsuk szívünket (tudatosan) életünk középpontjába, és kövessük utasításait (nem testi, hanem lelki szinten: a szívügyek terén)." (456. oldal)
fontos, hogy aktivaljuk mindket agyfeltekenket: ertsük meg a bal, ferfias oldallal, hogy mi a problema, es a jobb, nöies oldallal tegyünk ellene!
meg egy fontos instrukcio:
"A kórképekre alkalmazott köznyelvi kifejezőeszközök gyakran kendőzetlenül őszinték. Beavatkozásai, sőt néha a szó szoros értelmében vett csapásai során a sors is nemritkán kíméletlennek tűnő utakat választ a megoldáshoz. Több mint húsz év reinkarnációs, terápiás tapasztalattal a hátam mögött kijelenthetem, hogy a sors nem gonosz, hanem minden eszközzel a saját fejlődésünket szolgálja. Ezért kérem ennek a kézikönyvnek az összes forgatóját, higgye el nekem, hogy a felsorolt értelmezések, még ha helyenként bántónak is tűnnek, minden esetben kizárólag az egyéni fejlődést és tisztánlátást hivatottak elősegíteni.
Az értelmezések általában véve annyiban ítéletmentesek, hogy soha nem lehet tudni, milyen szinten él meg valaki bizonyos dolgokat. Amikor a köznyelvi zsargon a púpos embert „görbehátú kriplinek" nevezi, az minden kétséget kizáróan becsmérlő. Ebben a könyvben azonban azért így jelenik meg, mert ez jelzi a kíméletlen igazságot: az egyenesség hiányát, vagyis ezen belül a megalázkodást vagy másként a pozitív értelemben vett alázatot. A púp ezeket a témákat eleveníti fel, és a közzsargon kíméletlenül kimondja őket. Pusztán a testi történésből sohasem állapítható meg, hogy a páciens milyen formában éli meg azt. Egy púpos embert a környezete gyakran aláz meg, és ő maga is megalázottnak érezheti magát a sors által. De természetesen lehetséges, hogy a megalázkodás, megalázás révén a benne rejlő feladat („leszállni a magas lóról", „földre tekinteni") valódi alázattá váljon. Ezt testi szinten, kívülről nem láthatjuk, persze felhívhatjuk az illető figyelmét rá, ehhez azonban nagyon alaposan meg kell ismernünk a személyiségét." (15. oldal)
tehat az, hogy a könyvet atlapoztuk, vagy netan betüröl betüre elolvastuk es kivülröl megtanultuk, nem jogosit fel bennünket arra, hogy barkinek a szemebe mondjunk barmit is, hogy mit kellene jobban csinalnia az eletben. mindenkinek maganak kell erre rajönnie, valaki fogekony erre, valakit pedig nem erdekel, eröltetni nem kell, mindenkinek szabad akarata van, eldöntheti, milyen utat valaszt.
"Aki felszólítás nélkül dobálózik az értelmezésekkel mások felé, az nemhogy nem segít, de sokkal inkább lehordja, lehúzza a másikat, és ezért leginkább jogosan heves ellenállásba ütközik. A betegségek kórképeinek értelmezése csodálatos segédeszköz ahhoz, hogy az embereket saját további életútjukon támogassuk, de csak akkor, ha felkérnek minket erre, és abban az esetben is csak a megfelelő tisztelettel, tudva azt, hogy külső értelmezőként sohasem lehetünk teljesen biztosak a dolgunkban." (16. oldal)
folyt. köv. a masodik resszel
ruediger dahlke tartott elöadast a kufsteini arenaban 600 ember elött hetfön.
nagyon nehezen vettem ra magam, hogy elmenjek, nem is tudom, miert. epp a peace food c. könyvét olvasom, ami (röviden összefoglalva) a körülbelül harminc eve utjara indult es azota hatalmas mereteket öltött tömeges allattenyesztesröl, allatkinzast nem nelkülözö meszarszekekröl, az emberi szervezetre oly artalmas allati proteinröl, illetve a vegan etkezesre valo atallasrol szol. nagyon megrazo iras egyreszt, mert igaz, masreszt mert kutatasi eredmenyekkel alatamasztott es hiteles, harmadreszt pedig mert nem tudsz felrenezni, maximum leteheted a könyvet es homokba dughatod a fejed, de talan mar az sem segit. nem lehet nem a szivedre venni.
talan attol feltem, hogy az elöadas meg jobban eszhez terit es megraz majd, vagy attol, hogyha kijövök a teremböl, tenyleg nem lesz visszaut es veganna "kell" valnom magam es az egesz emberiseg erdekeben, nem tudom. azt sem, hogy miert ijedtem meg ettöl, de vegül elmentem baratnömmel, es valoban megrazo, epitö, komoly, elgondolkodtato es megszivlelendö volt a mondanivalo.
ket elöadas követte egymast, ketszer ket ora tömeny informacio es okossag. utobbi teljesen pozitivan ertve, valoban sokat lehetett belöle tanulni. lattam sok szkeptikus arcot, sok ijedtet es elegedetteket, kivancsiakat is.
nem celom barkit is megteriteni, ezert egy objektiv beszamolo következik az elöadasokrol, amelyeket a ket, hetfön gyakrabban emlitett könyvböl vett idezetekkel teszek erthetöve. remelem :)
1, A betegség mint szimbólum
az elsö resz a fenti cimet viselö könyv rövid összefoglaloja volt, valojaban egy vitaindito, amit nem követett vita :) arra viszont nagyon jo volt, hogy mindenki kicsit rahangolodjon a temara, az elöadasra, es a masodik, sokkal nyomasztobb reszre. itt meg eleg sokat nevettünk annak ellenere, hogy orvostudomanyi szempontbol razos temakat erintettünk.
"Testünk a szimbólumok nyelvén szól hozzánk, amely nyelvezet gyakran visszaköszön a mítoszokban, a vallási tradíciókban, a legendákban és a mesékben éppúgy, mint ahogyan a köznyelv egyszerű és egyértelmű, hétköznapi kifejezéseiben. A kórképek, lelkünk árnyoldalainak kifejeződései következtetni engednek a történések mélyebb okára, amelynek felfedése, majd az adott probléma célzott és értelmes feldolgozása fontos lépés a megoldáshoz." (8. oldal)
ha valami faj, arra nagyon gondosan oda kell figyelnünk, hiszen mindennek ertelme van, minden egyes fajdalom, szuras, nyilallas, szemmel lathato tünet egyedi jelentessel bir, es valami melyebbet szimbolizal, mint pl. csak annyit, hogy aki folyamatosan fullad, az "csak" asztmas.
testünk jelez nekünk, es nem szabad nem odafigyelnünk ra!!!
minden, aminek formaja van, annak jelentese is van. biztosan senki nem tudna olyan dolgot mondani az öt körülvevö vilagbol, aminek formaja van, de jelentese nincs... nezzünk csak körül es probaljuk meg. lehetetlen!
"A kórképelemzés módszerével, amelyhez a bolygók ismerete is társul, igenis lehetséges a mélyebb értelemben vett betegségmegelőzés. Amint az érintett személy megérti pl. a mellrák természetét és mintáját, képessé válik fejet hajtani az adott feladat előtt, megfelelni a kihívásnak, és kilépni a veszélyes családi mintából. Semmiképp sem akarjuk azt a benyomást kelteni, hogy ez könnyű feladat, inkább azt szeretnénk bemutatni, hogy ez lehetséges.
Amennyiben sikerül a kórkép értelmezése, a megelőzés ötlete minden egyes betegségszituációra alkalmazhatóvá válik, így az orvoslás is képes lesz teljesíteni legszentebb célját." (12. oldal)
a negy leggyakoribb betegseg, amely manapsag halallal vegzödik:
1, sziv- es errendszeri megbetegedesek
2, räk
3, gyogyszeres mellekhatasokbol következö halal, orvosi mühibak
4, majcirozis
minden egyes betegsegnek megvan a maga jelentese, amit meg kell ertenünk es akkor meg is fogunk gyogyulni. lehetseges, hogy mar maga a megertes is olyannyira segit, hogy eltünik a betegseg, de lehet, hogy hosszu küzdelem es bevesödes szükseges ahhoz, hogy eredmenyt erjünk el.
"Fontos megértenie, hogy teste csak a szimbólumok nyelvén tud szólni, tünetek nyelvén, s hogy a betegség "a sértődött lélek felkiáltása". A test mint forma mindig a tartalom fizikai megjelenítője, nem lehet becsapni. Ha megvizsgálja testi jeleit, megtudhatja, miért sértődött meg a lelke." (526. oldal)
csak egy pelda a szivbetegsegre (a többi termesztesen reszletesen olvashato a könyvben):
"Szívbetegségek (szívszúrás, szívtájéki szorító fájdalom, szívfájdalom, heves szívdobogás).
Testi szint: szív (a lélek, a szeretet, szerelem, az érzelmek székhelye, energetikai központ).
Tüneti szint: szúró fájdalom a szívben: „valami szíven szúr"; szúró fájdalom az érzelmek központjában: nagyon fontos jelzés; szívtájéki szorító fájdalom: sarokba szorítottság érzése szívügyekben, a szív dolgai akadoznak (szorongás); szívfájdalom: szerelmi csalódás („fáj a szíve"), a szív gondoskodásra vágyik; heves szívdobogás: siettetjük a szívünket; hatalmas robajjal feltörő érzelmek; szívbetegségek általában: a központ megbetegedése; az élet középpontját érintő, komoly lelki problémák.
Feldolgozás: tanuljunk meg hallgatni a szívünkre, és kövessük sugallatait; tapintsuk ki a szúrás okát, keressük meg, hogy ki vagy mi okozza a sebeket; érezzük át félelmünket, és fejtsük meg titkát; engedjük, hogy szívünk ritmusadóvá váljon életünkben, gyorsítsunk az élet áramlásán.
Feloldás: állítsuk szívünket (tudatosan) életünk középpontjába, és kövessük utasításait (nem testi, hanem lelki szinten: a szívügyek terén)." (456. oldal)
fontos, hogy aktivaljuk mindket agyfeltekenket: ertsük meg a bal, ferfias oldallal, hogy mi a problema, es a jobb, nöies oldallal tegyünk ellene!
meg egy fontos instrukcio:
"A kórképekre alkalmazott köznyelvi kifejezőeszközök gyakran kendőzetlenül őszinték. Beavatkozásai, sőt néha a szó szoros értelmében vett csapásai során a sors is nemritkán kíméletlennek tűnő utakat választ a megoldáshoz. Több mint húsz év reinkarnációs, terápiás tapasztalattal a hátam mögött kijelenthetem, hogy a sors nem gonosz, hanem minden eszközzel a saját fejlődésünket szolgálja. Ezért kérem ennek a kézikönyvnek az összes forgatóját, higgye el nekem, hogy a felsorolt értelmezések, még ha helyenként bántónak is tűnnek, minden esetben kizárólag az egyéni fejlődést és tisztánlátást hivatottak elősegíteni.
Az értelmezések általában véve annyiban ítéletmentesek, hogy soha nem lehet tudni, milyen szinten él meg valaki bizonyos dolgokat. Amikor a köznyelvi zsargon a púpos embert „görbehátú kriplinek" nevezi, az minden kétséget kizáróan becsmérlő. Ebben a könyvben azonban azért így jelenik meg, mert ez jelzi a kíméletlen igazságot: az egyenesség hiányát, vagyis ezen belül a megalázkodást vagy másként a pozitív értelemben vett alázatot. A púp ezeket a témákat eleveníti fel, és a közzsargon kíméletlenül kimondja őket. Pusztán a testi történésből sohasem állapítható meg, hogy a páciens milyen formában éli meg azt. Egy púpos embert a környezete gyakran aláz meg, és ő maga is megalázottnak érezheti magát a sors által. De természetesen lehetséges, hogy a megalázkodás, megalázás révén a benne rejlő feladat („leszállni a magas lóról", „földre tekinteni") valódi alázattá váljon. Ezt testi szinten, kívülről nem láthatjuk, persze felhívhatjuk az illető figyelmét rá, ehhez azonban nagyon alaposan meg kell ismernünk a személyiségét." (15. oldal)
tehat az, hogy a könyvet atlapoztuk, vagy netan betüröl betüre elolvastuk es kivülröl megtanultuk, nem jogosit fel bennünket arra, hogy barkinek a szemebe mondjunk barmit is, hogy mit kellene jobban csinalnia az eletben. mindenkinek maganak kell erre rajönnie, valaki fogekony erre, valakit pedig nem erdekel, eröltetni nem kell, mindenkinek szabad akarata van, eldöntheti, milyen utat valaszt.
"Aki felszólítás nélkül dobálózik az értelmezésekkel mások felé, az nemhogy nem segít, de sokkal inkább lehordja, lehúzza a másikat, és ezért leginkább jogosan heves ellenállásba ütközik. A betegségek kórképeinek értelmezése csodálatos segédeszköz ahhoz, hogy az embereket saját további életútjukon támogassuk, de csak akkor, ha felkérnek minket erre, és abban az esetben is csak a megfelelő tisztelettel, tudva azt, hogy külső értelmezőként sohasem lehetünk teljesen biztosak a dolgunkban." (16. oldal)
folyt. köv. a masodik resszel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése