2012. február 16., csütörtök

Ruediger Dahlke: A sors törvényei

az 1. rész ITT.

2, A sors törvényei

itt sajnos bajban vagyok, mert ezt a könyvet meg nem olvastam, es nem olyan egyszerü, mint mondjuk a peace food (amit ma delutan befejeztem, woop-woop), szoval itt nem okoskodom, egyszerüen kiragadok par idezetet. az elöadason egyreszt a rezonancia es a polaritas törvenyeröl volt szo, masreszt sor került a nemetorszagi/ausztriai/svajci politika, valamint ugy altalaban a keresztenyseg kritizalasara, kemenyen, szoval azt nem szeretnem itt prezentalni. bozonytalanul mozgok ezeken a területeken, es nagyon az elejeröl kellene kezdeni ahhoz, hogy annak itt ertelme legyen, szoval jobb, ha neki sem allok :)

ha egy csapatjatekot jatszunk, ismernünk kell a szabalyokat. az összeset. focizni sem allhatunk neki ugy, hogy nem ismerjük a lest, illetve jatszhatunk, de annak nem lesz jo vege :)

Aki ismeri és uralja a játékszabályokat, könnyebben és jobban játszik - minden játékban, így az élet játékában is. (14. oldal)

Ahol fény van, ott árnyék is van. (18. oldal)

eleg, ha a jin es jang szimbolumot nezzük: nöies es ferfias, vilagos es sötet, feny es arnyek allnak egymas mellett, kiegeszitik egymast, együtt alkotnak egy egeszet.

Az anyag, amiből a világ is áll, és ami körül minden forog, nem más, mint polaritás. (48. oldal)

Azzal, hogy Ént mondunk, mindarról leválasztjuk magunkat, amit Nem-Énként, Teként érzékelünk, s ezzel a lépésünkkel máris a polaritás foglyai vagyunk. Énünk az ellentétek világához köt bennünket, melyben minden, nemcsak az Én és a Te, hanem a bent és a kint, a nő és a férfi, a jó és a rossz, a helyes és a helytelen stb. ellentétére hasad. Egónk lehetetlenné teszi, hogy az egység, a teljesség bármely formáját észleljük, felismerjük vagy akár csak elképzeljük. Tudatunk mindent ellentétpárokra hasít és bont, s ha ezekkel szembetaláljuk magunkat, konfliktusokként éljük át őket. Ezért arra kényszerítenek bennünket, hogy különbséget tegyünk s döntéseket hozzunk. Értelmünk mást sem tesz, mint a valóságot állandóan egyre kisebb darabjaira bontja analízis), majd e darabok között különbséget tesz (a megkülönböztetés képessége.
Így amikor az egyik dologra igent mondunk, nemet mondunk az ellentétére, hiszen „köztudott, hogy az ellentétek kizárják egymást”. De minden nemmel, minden kizárással csak létünk tökéletlenségét betonozzuk alá, hiszen ahhoz, hogy egészségesek, teljesek legyünk, semminek sem volna szabad hiányoznia belőlünk. Talán máris érezhető, milyen szorosan összefügg a betegség-gyógyulás témája a polaritással – azonban még világosabban is fogalmazhatunk: a betegség polaritás, s a gyógyulás a polaritás felett aratott győzelem. (Ruediger Dahlke: Út a teljességhez, 33. oldal)

A kivetítés azt jelenti, hogy ellenségeket gyártunk magunknak. (50. oldal)

dahlke mondott egy jo peldat: probaljuk ki harom napig, hogy reggel, mikor felebredünk a parunk mellett, az elsö, amit mondunk, az a következö: na mi van, miert nezel mar megint ilyen mogorvan? aztan vonuljunk a fürdöszobaba. garantalt, hogy a harmadik napon - meg ha eddig soha nem is tettük - az a bizonyos fogkremes tubus is szoba fog kerülni, es az egesz napot a szurkalodas, a rossz hangulat, a "nem-rezonalas" fogja uralni. (en azt mondom, inkabb ne probaljuk ki :))

Bármi ellen harcoljunk is, a harc sosem tépi ki a probléma gyökerét. Erőszakkal semmit sem lehet kitörölni a világból. Ha allopátiás, azaz tüneteket kezelő módszerekkel próbáljuk megszüntetni a panaszokat és a betegségeket, arra az oldalra toljuk őket, ahol csak még veszélyesebbé válnak. (57. oldal)

A kivetítések egyik jellegzetes vonása, hogy másokon verjük le a saját problémáinkat. (67. oldal)

na igen, ezt nem kellett reszletesen kifejteni nekem, hetente biztos bejön EGY vasarlo a boltba, aki annyira rossz hangulatban van, hogy egyböl levagom: ö bizony elegedetlen az eletevel, es a mogorvasagaval az en eletkedvemet is a nullara akarja amortizalni. az ilyen energiavampirok ellen nagyon nehez vedekezni, hiaba mosolygok, semmi pozitiv visszajelzest nem kapok, ennek ellenere mindig megprobalok a lehetö legkedvesebb lenni. hatha egyszer valaki visszarezonalja a kedvesseget :D

Aki nem érzi magát felelősnek a saját kudarcaiért, egyértelműen kivetítésre való hajlamát és az élet törvényeiről alkotott hiányos ismereteit bizonyítja. (73. oldal)

Ahányszor csak észreveszünk vagy fontosnak ítélünk valamit, rezonanciába lépünk vele. Ez azt jelenti, hogy hozzánk is köze van! (94. oldal)

Az egyetértés azt jelenti, hogy rezonanciába kerülünk valamivel. Ha úgy érezzük, hogy nem értenek meg minket, az a rezonancia hiányára utal. (96. oldal)

Mindenki a saját világában él. Ha meg akarjuk változtatni a világunkat, nekünk kell megváltoznunk. (104. oldal)

Történjen velünk bármi, minden esemény rezonanciában van velünk. Ha kellemesnek találjuk, tudatos létünkkel van rezonanciában, ha nem, az árnyékunkkal. (105. oldal)

Az álmok elengedhetetlenek lelki egészségünk szempontjából. (153. oldal)

Egy szervezet addig marad egészséges, amíg tudata ellátja és hordozza valamennyi testrészét és szervét. Ahol visszavonul, mert nem akar többé szembenézni az adott szerv által képviselt témával, betegség alakul ki. Ezért is lehetséges a betegségek tüneteiből a háttérbe szorított tudati témára és az ehhez tartozó életfeladatra következtetni. Ha valaki kiszorít bizonyos témákat, kérdéseket az életéből, egyre több beteg rész keletkezik benne és egyre nehezebb lesz az élete. Ha a tudat egészen kivonul egy adott területről, mert az érintett teljes mértékben felad egy problémát, a szerv felmondja a szolgálatot és ki kell cserélni - vagy szó szerint, vagy csak a funkciójában. Ha a lélek egészen kivonul a testből, halálról beszélünk, ami gyakran már az érintett életében, fokozatosan bekövetkezik. (167. oldal)

Minden összefügg mindennel - mindig és mindenütt. (196. oldal)

A célok meghatározzák az utat, az egyenes azonban nem feltétlenül a legjobb. A keleti bölcsesség a napfény irányát követi: Aki siet, tegyen kerülőt! (223. oldal)

Minden egy és az egy mindenben megtalálható. Az egy a sokban és a mindenben is benne van, és a minden az egyben is fellelhető. A sokat általában túlbecsülik, de ilyen a világunk. Az egyet alábecsülik, pedig az felel meg Istennek. (277. oldal)

A ma embere vagy tudattalanul, vagy kényszerből hoz áldozatokat, ha a sors - vagy nevezzük bárhogyan ezt az instanciát - bekopog hozzá. Ha úgy teszünk, mintha nem hallanánk a kopogtatását, még erősebben kopog, és ha még ennek ellenére is közönyösek maradunk, ránk töri az ajtót. Az élet olyan, mint egy iskola: arra is lehetőségünk van, hogy önként tanuljunk és arra is, hogy rákényszerítsenek bennünket. Bár az előbbi jóval könnyebb és több sikerrel is kecsegtet, a többség sajnos az utóbbit választja. Aki a törvények segítségével megtanul megfelelni a sorsnak és kihívásainak is, és az őselvek ismeretében megfejti az előtte álló feladatokat, azt a sors nem fogja sorscsapásokkal tanulásra kényszeríteni. Bár az utóbbi esetet sokan büntetésként értelmezik, egyszerűen csak az áll mögötte, hogy ellenálltunk az előttünk álló feladatoknak. (307. oldal)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése