magányos farkas

nem vagyok jó csapatjátékos, ezt mindig is tudtam, de eddig megoldható volt, hogy kihúzzam magam a team-munkából, és egyedül is képes voltam hozni a maximumot. most is tudnám, de nem hagyják. konkrétan? hónapok óta készül a gasztroblog. gyakorlatilag a német verzió már üzemel, lehet lájkolni facebook-on, de én még mindig nem teszem közzé, mert egyáltalán nem úgy néz ki, ahogy megálmodtam/uk. és nem azért, mert bonyolult lenne kivitelezni, sőt. nekem, mint mezei, blogspot-os, előre legyártott sablonok közt válogató bloggernek hogy is lehetne. annyi volt a kívánságom, hogy mindegy, hogyan néz ki az oldal, csak egyszerűen tudjam kezelni, hogy ne a kedves weblapgyároshoz legyek láncolva, és kelljen hívogatnom nap mint nap, mert nem tudok postolni. ehhez képest mi van? van egy szép honlap csomó pontatlansággal, nincs hozzáférési felületem, és amúgy is minden angolul van a programban (persze meg tudom azt is tanulni, nem para, viszont egyelőre semmilyen belenyúlkálási alternatívám nincs a külalakba), másrészt halvány lila fingom nincs, hogy hol és hogyan kellene nekiállnom a hibák kijavításának, ugyanis a plágiumtól kezdve minden utolsó, óvodás hibára van példa, és borzasztóan idegesít, mert valamit vagy száz százalékosan csinálok, vagy sehogy. a könyörgés és szájba rágás viszont nem használ, hiába pofázok, minden úgy néz ki, mint két hete, mármint ami a hibákat illeti: nem lehet kommentelni (bazz, a 21. században, nemáááár!!!), valótlan ígéretek szerepelnek az oldalon, amiket soha nem fogunk megvalósítani és nem is akartunk soha, emellett pedig ami idegesít, hogy egy darab képet tudok majd minden recepthez beszúrni, a bal sarokba, egy mini sz*rdarabot, ami nem szemléltet, és semmire sem jó, és nem így képzeltem és egy fos az egész!!!!
most, hogy korán reggel ilyen szépen felhergeltem magam, kezdek is valamit magammal, mondjuk gyúrok tovább a gyomorfekélyre és iszom egy kávét.